2012. január 9., hétfő

Maci először a jégpályán


Vasárnap délután, ahogy felébredt nyűgösködött a Maci. A reggeli hó sajnos, már a havas eső hatására részint elolvadt. Így aztán kupaktanácsot tartottunk anyával, hogy mit is csináljunk. Apa azt javasolta, hogy próbáljuk ki a jégpályát. Anyának tetszett az ötlet, de az már kevésbé, hogy ő tanítsa Zsombust korizni. Hiszen az ő lábán is még valamikor általános iskolás korában volt korcsolya. Megegyeztünk hát abban, hogy elmegyünk, szétnézünk, és majd látjuk mi lesz...

A jégpálya nagyon tetszett Zsombinak. Jó fej volt a srác – akinek, mint később kiderült Robi a neve - tényleg minden kérdésünkre válaszolt. Anya sajnos nem akart korcsolyát kötni, ami érthető is, hiszen legalább 20 éve nem volt a lábán. Ezért úgy döntöttünk, hogy beíratjuk Macit a szerdai óvódás csoportba. Zsombi elviekben támogatta a döntést, gyakorlatban viszont sírva fakadt. Szerencsére meghallotta a sírást Robi is, aki felajánlotta a segítségét. Nekünk pedig nagy kő gördült le a szívünkről.

Macinkra tehát ráadtuk a bérelt korit, és irány a pálya. Zsombi nagyon bátran tette meg az első lépéseket, de hamar megtapasztalta, hogy csúszik a jég. Nem is akárhogy... Körbe körbe mentek, szép lassan a jégpályán. Robi próbálta fogni, de Zsombi arra kérte, hogy ne fogja. Az ilyen akciók természetesen eséssel, de inkább esésekkel zárultak. Néha egészen komikus jelent alakult ki, ahogy csetlett-botlott a jégén. Az esésekért persze nemcsak a jég volt felelős, hanem az is, hogy Maci mint mindent ezt is gyorsan, és persze türelmetlenül csinálta. Időnként persze magyarázott is, így nem csoda, ha Robi megállapította, hogy Zsombi nem egy egyszerű gyerek... Persze azt Robi is elismerte; nagyon ügyes Maci.

A foglalkozás végén egy nagyon szomjas és egy nagyon éhes Maci jött le a jégről...

Nincsenek megjegyzések: