Kisnána – Mátrafüred – Kékestető – Szilvásvárad

A március 15-ei hosszú hétvégét Mátrafüred ,,főhadiszállással” töltöttük. Mindennél többet mond, hogy amikor hétfőn reggel pakoltunk össze Maci azt mondta: Na, vége…

Szombat reggel kilenc óra tájban indultunk. Maci szépen ébredt, reggelizett, a cucc össze volt pakolva, így nem kellett kapkodnunk. Odafele szépen haladtunk az autópályán, és mert nem akartunk túl korán az Anna-hotelbe érni, hiszen csak 14 órától foglalhattuk el a szobánkat, így megnéztük a kisnánai várat. Előbb úgy nézett ki, hogy Zsombust nem érdekli, de aztán csak kiszállt a kocsiból. Aztán csak sétáltunk egyet a várudvaron. A várgondnoknak nagyon szimpatikus volt Zsombus, így levitt bennünket a pincébe is. Aminek persze az lett a vége, hogy hiába mentünk le háromszor is, az is kevés volt. Maci sírt, toporzékolt egy kicsit, de aztán felmentünk az egyik toronyba és ez némileg elterelte a gondolatait. A sok lépcső, a magasság érdekelte. Még mielőtt eljöttünk sétáltunk egyet a hátsó várudvaron is, meg persze hallgattuk, ahogy Maci dünnyög, mert ő még visszament volna a pincébe…

Ezután bementünk Gyöngyösre ebédelni. A Kulacsban szűk volt a hely, és sokan voltak, de ez nem zavarta Macit. Igyekezet mozgásban maradni… No, meg persze énekelni, mostanság, napjában ezerszer is a Tavaszi szél vizet áraszt… a sláger. Nagy nehezen belediktáltuk a levest, meg másodiknak húsit. Aztán visszasétáltunk a kocsihoz és irány Mátrafüred. Az Anna-hotelben a szoba remek volt. Zsombus pótágyat kapott, és elég hamar el is aludt. Érdekes, hogy nem mászott ki belőle, nem úgy, mint itthon.

Kb. két és fél órát aludt és miután felébredt, lementünk megnézni a Wellnes részleget. Sajnos, a kismedencében langyos volt a víz, a nagyban meg hideg. Ez persze Zsombust nem zavarta. Ki-be, ki-be a két medence, illetve anya és apa között. Hihetetlen milyen jól bírja a kiskölyök a hidegvizet. Aztán félóra múlva visszavonult anyucival.

Este lementünk vacsorázni. A bőséges kaja (leves, második, édesség) senkinek nem hiányzott. Persze, ha már megrendeltük a félpanziót, akkor ettünk, de…

2. nap: Kékestető

Vasárnap reggel megreggeliztünk, és felmentünk a Kékestetőre. A Kékestetőn szépen gyűlt a tömeg, dacolva a hideggel, hóval, széllel… Zsombust az alsó parkolóban szépen felöltöztettük, és neki vágtunk. Maci mihelyst meglátta a sízőket mondanom se kell, hogy legszívesebben beállt volna közéjük. Aztán mint egy kiscsikó indult meg a torony felé. Apa ,,előre látóan” nem hozta a szánkót, mert az Interneten nem úgy nézett ki, hogy van hó… Pedig volt… A kilátó nem érdekelte Macit, viszont a mögötte lévő erdővágás igen, és kedvvel vágott neki a sétának. Elment egy darabig aztán vissza, aztán megint el… Elállt és felállt… A -2 fok és a csípős szél ellenére igencsak jól érezte magát. Aztán az ország legmagasabb kővén fotóztatta magát, de félszemmel a sífelvonót nézte, ahonnan alig lehetett elvonszolni. Miután anyának sikerült visszasétáltunk az autóhoz…

Kicsit kocsikáztunk a hegyen, hogy felmelegedjünk. Átmentünk Galyatetőre, de amikor befordultunk a központi rész felé és láttuk milyen havas az út inkább visszafordultunk. Mátrafüreden megebédeltünk, majd irány a ,,bazár”. Zsombus ezúttal egy puzzle-t választott magának. Nyilván ebben az is szerepet játszott, hogy az itthoni 20 darabos puzzle-kat már ,,álmában” is kirakja. Nagyon ügyes! (No meg, ahogy megtanítottuk neki szép, okos és bátor. Anya néha hozzá teszi, hogy szófogadó, és Maci is mondja, de sajnos ez utóbbi nem feltétlenül igaz…) A tóhoz nem volt érdemes lemenni, mert egyrészt be volt fagyva, másrészt sár volt és fújt a szél. Visszamentünk a szállóba és durmoltunk vagy 2 órát.

Ezután sétálni mentünk Mátrafüreden. A szép utakon, járdákon Maci nagykedvvel sétált. A ,,bazár sorra” érve Maci érdeklődésre még magasabbra hágott. Sem cica, sem más nem kellett neki, csak egy játék horgász szett (horgászbot + 4 ,,halacska”). Miután tovább sétáltunk Zsombus az egyik zenés szórakozó hely bejárata fölött észre vett egy villogó égősort, és mindenáron be akart menni. Nos, ezt mi nem engedtük, hiszen azért 3 évesen és 2,5 hónaposon azért mégse menjen kocsmába… Végül kijött az egyik felszolgáló srác és az állítgatta neki, hol gyorsabban villogjon, hol pedig lassabban… Miután elbúcsúztunk a ,,lámpától” sétáltunk kicsit a főutcán, majd bementünk a parkba, ahol fajátékok voltak. Itt csúszkált, mászott Zsombus, ahogy az olvadás és a hó engedte… Majd a fák között elindultunk visszafelé. Maci néha elesett a hóban, ilyenkor dünnyögött egy sort, de azért csak sikeresen visszaértünk a szállóba. Átöltöztünk aztán bőséges vacsora. Vacsora közben játék, és hangyakeresés! Aztán a szobában filmnézés (Gazonne, Barney, PB Maci), majd 9 óra tájban villanyoltás.

3. nap: Szilvásvárad

Hétfő reggel Zsombus nyolc óra tájban ébredt. Összeszedtük magunkat és lementünk reggelizni. Macink ezúttal is nyűglődött, nem nagyon bírja az egyhelyben ülést… Végülis sikerült 2 sült virslit benyomnia. Aztán fel a szobába. Amikor látta Zsombus, hogy pakolászunk megjegyezte: ,,- Na, vége…” Olyan aranyosan mondta, hogy azt hittük megzabáljuk…

Haza felé természetesen nem jöttünk egyből haza. A hegyeken át és Recsken keresztül indultunk neki az útnak. Egyrészt, mert nem siettünk, másrészt meg ki akartuk kerülni a Március 15-ei ünnepségeket. Sirok előtt sikerült eldönteni azt is, hogy nem a Siroki várba megyünk fel, hanem Szilvásváradra kisvonatozni.

A kisvonat 5 perccel ment el előttünk. Így sétáltunk egy kicsit, miközben Maci igyekezett minél több gallyat beledobálni a patakba, majd ebédeltünk. Zsombi olyan éhes volt, hogy egy adag húsi levest szinte egyedül nyomott be! Aztán irány a kisvonat. A jó melegben neki is vetkőzött, és az úton oda és vissza is vidáman nézegetett kifelé. A tavat ezúttal is nagy örömmel vette észre. A nagy réten nem szálltunk ki, mert még havas volt minden.

Szilvásvárad után nem aludt el rögtön Maci, csak akkor, amikor apa jól ráadta a fűtést, és a nagy meleg elnyomta. Az alvás Miskolcig tartott. Innen már hazáig nézelődött kifelé az ablakon…

Szép volt, jó volt, visszamennénk…!