Jézuska elhozta a Thomaszos-játékot Karácsonyra

Nyíregyháza, 2011.12.24.

Már hetek óta a ,,levegőben" volt, hogy ez lesz Maci első ,,igazi” Karácsonya. Mármint úgy igazi, hogy még hisz ugyan a Jézuskában, de már AKAR valamit, leginkább Thomast kapni. Merthogy most visszatértünk a Thomas korszakba.

Így aztán anya már hetekkel korábban kinézett neki, és persze meg is rendelt egy Thomas tv-játékot (V.Smile). De persze anyuék is kérdezték mit is kapjon a ,,kisded”. És hát amikor együtt fent voltunk a Karácsonyi forgatagban vettünk egy hosszú ujjú piros Thomas pólót neki. Majd amikor kiderült, hogy szeretne egy kéket is, akkor apa visszament és megvásárolta neki, és persze egy Thomas dzsekit is, ami még jól jöhet tavasszal.

Évek óta úgy van nálunk, hogy hozzánk egy nappal korábban jön a Jézuska, merthogy legyen ideje kijátszania magát a játékokkal Zsombusnak. Így aztán péntek ebéd után hosszas szenvedésbe kezdtünk, hogy Maci aludjon egy kicsit. A kisfiúnk ekkora már annyira várta a Jézuskát, illetve hogy feldíszítsük a fát, hogy nem bírt elaludni.

Így aztán elkezdtük díszíteni a fát. Amióta nem találunk szép, élő fenyőt, és ráadásul a leveleit is hullatja, ami bele megy a Maci lábába, így ezúttal a műanyag fenyőnket vettük elő. Maci nagy lendülettel kezdett bele az összerakásba, de elég hamar megunta. Ám az égők felrakása ismét visszahozta a kedvét. Különösen amikor látta milyen szépen égnek az izzók. Aztán a díszek felrakásába már teljes lendülettel benne volt. Sőt, a cél érdekében még anya ölébe, vagy apa nyakába is felmászott.

Vacsora után végre megszólalt a csengő, és Maci megkapta az ajándékát... A Thomasos TV-s játéknak nagyon örült. Ahogy mondta nekünk: - Mindig ilyenre vágytam! És persze mosolygott és ragyogott a szeme. Nem is volt könnyű ágyba parancsolni.

Szombat délben anyósomékhoz voltunk hivatalosak. Itt találkoztunk a feleségem testvérének a családjával is. Macinak az újabb Jézuska várása közben nem volt kedve ebédelni, így aztán jó kis hisztit csapott. Nem is nagyon tudtuk megvigasztalni. Nem folytak a Maci-könnyek, csak ,,szárazon” sírt, de azt elég hangosan. Én már ilyenkor tudom, hogy hagyni kell, mert akármit csinálunk csak rosszabb lesz. Menni kell vigasztalni, beszélgetni vele, mert amilyen kis érzékeny lelkű maci, más nem használ nála.

Aztán persze jöttek az öröm pillanatai, a távirányítós Peugeot, a Kövér Ellenőr... Meg egyéb kisebb ajándékok. Maci mindennek örült. Jellemző a srácra, hogyha elmegyünk a TESCO-ba és megnézzük a Thomas kínálatot, akkor nem feltétlenül a legdrágább Thomast kéri, hanem egy akármilyen kis Thomassal, kerüljön az 298-ba is beéri, nagyon tud örülni neki. Vagy egy 100 forintos gumigolyónak. És persze ő tud ezeknek önfeledten örülni... És akármilyen hihetetlen is, de most ugyanez a boldogság volt az arcán, ahogy a távirányítós autóval játszott, boldogan és önfeledten. És persze nagyon ügyesen.

Délután három óta tájban aztán átmentünk anyuhoz, ahol találkoztunk a testvéreimmel és a családjukkal is. És persze Maci elkapta a fonalat, ha egyszer egy üzlet, bocsánat a Jézuska beindult... Kapott bobot, írható nagy táblát... És persze tesók húzták-vonták, aminek Mackónk nagyon örült. Nagyon jól érezte magát ott is.

A családlátogatások után szerettünk volna egy kicsit kocsikázni a városban, hogy még több Karácsonyi hangulatot szívjunk magunkba, de Mackónk haza parancsolt bennünket. Az ünnepi kaja helyett megevett vacsorára két szelet bundás kenyeret, majd később egy virslit. És persze lefekvésig szinte meg nem állt a TV-s Thomas játék...

Egy nagyon boldog kisgyerek hajtotta álomra a fejét...

Karácsony 2008

Már kedden feldíszítettük, összeállítottuk a Karácsonyfát. Ezúttal is a műfenyőt. Egyrészt, mert tényleg nagyon szép, másrészt Zsombus még úgy sem tudott volna különbséget tenni az igazi és a mű között. Természetesen, az első két sort kihagytuk, jobb a békesség. Maci nem kicsit nehezményezte, hogy elvettük az asztalát, ahol ő autókázni, meg mászni szokott, de úgy tűnik megbékélt a helyzettel. A díszekkel – amíg hagytuk – jól eljátszadozott.

Szerdán délre Ildi szüleihez mentünk ebédre. Amikor 11-re odaértünk, éppen akkor érkeztek az uncsitesók is. Volt idő tehát kijátszani magukat. Az ebéd is jól csúszott Zsombusnak. Ebéd után járt a Jézuska. Ildi testvérétől parkolóházat kapott, kisautókkal, melyet kb. 20-25 perc alatt sikerült is összeszerelni. Nagymamitól macskás hátizsákot, és még pár játékot kapott. Úgy tűnt Maci mindennek örül.Kettő után mentünk haza aludni. Amiből 3 órás alvás lett. Anyukám, és testvéreim családtagjai már nagyon várták, hogy oda is eljussunk. Anyuéktól szánkót, húgomtól beszélő Sütiszörnyet, bátyáméktól névre szóló meséskönyvet, nővéreméktől oroszlános párnát, hótaposót kapott. Persze, a főajándék mellé még kapott kisebb játékokat, de ki bírja azt a sok apróságot megjegyezni?A sok játék láttán úgy döntöttünk, hogy mi majd másnap adjuk át az ajándékokat.

Csütörtökön reggel át is adtuk neki. A kormányos ,,videós” talán még nem az ő szintje. Mindenesetre a gombokat elég intenzíven nyomogatta. Az ELMO könyv videóval viszont telitalálat volt. (Igaz, nem kockáztattunk sokat, hiszen tudtuk, hogy Zsombus mennyire szereti a Szezám utcát és ELMO-t.) No, és a faépítő kocka, amellyel én építettem, ő meg lerombolta. Igaz, pár nap múlva már egész szépen pakolta az oszlopokat…

Karácsony első napján ismét Ildi szüleinél ebédeltünk, aztán másnap anyuékhoz voltunk ,,hivatalosak”. Szombaton alvás után az uncsitesókhoz mentünk játszani, egy nappal később Ildi uncsitesója és családja jött hozzánk.

Hétfőn átmentünk Kassára elkölteni a maradék koronát. Zsombus nagyon nehezen aludt el a kocsiban. Így amikor odaértünk nagyon nyűgösen ébredt. Amikor bementünk a TESCO-ba, akkor derült ki, hogy éhes. Szegénykém nagyon keservesen sírt… Így hát rohantam vissza a kocsihoz kajáért. Miután evett-ivott jobb kedvre derült, és vidáman futkározott, illetve ,,fetrengett” a nagyáruházban. A kiflis ládából kénytelenek voltunk adni neki, mert nagyon megkívánta… Hazaféle is elég jól bírta az utat. Már csak Nyíregyházához közeledve kezdett dünnyögni.

Jól telt tehát a 2008-as Karácsonyunk. Csak hó nem volt… Talán majd 2009 úgy kezdődik, és kipróbálhatjuk végre a szánkót.

Ps: A fotó a hugom ,,karácsonyfájánál" készült.

Az első Karácsony

Tegnap délelőtt kellemes meglepetés ért. Ahogy DVD-d néztünk (persze távolról, hogy a tv képernyője ne rontsa szemét), meg játszottunk és énekeltünk Tündérmaci a pocakomon feküdt... majd rajtaütésszerűen elaludt. Ez volt az első ilyen. Már azt hittem, hogy én soha nem tudom elaltatni, és lám, ahogy telnek a napok egyre jobban összeszokunk. Tök jóérzés volt, ahogy együtt szuszogtunk.

Ma Tündérmaci 8:05-kor kelt. Szerintem megérezte, hogy nagy nap ez mai :) Jól bereggelizett, majd irány játszani. Gyakorlatilag két forgatókönyvet dolgozunk ki (láttam a filmekben, hogy mindig van ,,A" meg ,,B" terv). Az első szerint, ami az ,,A" terv volt mackótestvére nálunk alszik és ebédre úgy megyünk át anyósomékhoz. A ,,B" terv vált valóra, mert 10 óra tájban Mackótesvér abszolút nem akart szundikálni, és így fél 11 tájban hozzákezdtünk a pakoláshoz, öltözéshez, kocsiablak kaparáshoz. A kocsi persze ezúttal is megtette hatását, mert Zsombi elszunyokált. Szép óvatosan bevittük, ami nem volt kis teljesítmény, mert a három uncsitesó ott volt, és hozták a formájukat :D Nem állt feje tetején a ház, de némi hangzavar, különösen a 7 éves ,,zajforrásból" azért volt :D

Félórás alvás után maci jól evett ezúttal is. Csúszott a húsleves, és a paradicsomos krumpipüré is. No, meg pár ,,morzsa" csokoládés piskóta is lecsúszott... Az uncsitesóktól kapott állatszállítási járműnek (nem ez a játék szakszerű neve, csak én aposztrófáltam kicsit tudományosan így) nagysikere volt. Azt hiszem az első autó egy zsiráfot visz, a pótkocsi pedig elefántot, és magától megy, meg zenélés is. Tök jó :) Sikere volt a fürdőszoba szettnek is. Zsombi ugyanis imád fürödni... A játszás után kénytelenek voltunk pihenőt tartani, mert a fiatal úr nagyon elfáradt. Pedig már a másik család is várt ránk...

Anyuékhoz négy óra tájban érkeztünk. És persze a sláger Zsombi volt... Mielőtt azonban megkezdődhetett volna az ajándékosztás peluscsere és uzsonna szerepelt a programban. Anyum gyorsan virslit főzött a fiatal úrnak. Nővéreméktől egy motorkát kapott. Amit még rendeltetés szerűen ugyan használni nem tud, de anya és apa segítségével azért használható. (Csak bírja a derekunk.) Bátyáméktól egy ülőke Tigrist kaptunk, ami a fényképen is látható. Hugoméktól zongorázó macit kapott. A nővérem és anyu vett jó pár polót, szabadidőruhát, zoknit, és egyéb ,,apróságot". Megtörtént a felkérés is, az öcsém elvállalta a keresztapaságot, a hugom pedig a keresztanyaságot. Majd valamikor tavasszal, ha már jó idő lesz megtartjuk a keresztelőt...

Megjegyzem, ahhoz képest, hogy az előzetes vélemény szerint nem könnyű egy 11,5 hónapos gyereknek vásárolni mind a két család jól bevásárolt. No, meg persze jól ,,megszeretgették". Amit Zsombi hol jól, kevésbé jól, hol meg nyügősen viselt.

Nekünk este már csak 1 óra jutott... Odaadtuk macinak az ajándékot. Nagyon örült a Micamackós játéknak. Igaz, ő mindennek örül, ami villog, zenél... Játszott kicsit a formakirakós játékkal, aztán irány a kád. Nagyon szeret locspocsolni, ülni a vízben, és csapkodni a vízfelszínét. Néha persze túl nagyot üt, de nem csinál gondot abból, ha az arcára is megy a vízből... Még a szokásos Mildibé 3 jóéjszakát adag és nyolc óra tájban el is aludt...

Jóéjszakát Tündérmaci!

Gyönyörű Karácsony

Nagyon sok jó történt velünk az elmúlt egy hónapban. Zsombi nagyon szépen beilleszkedett a családba és mindenkit levett a lábáról. De miért is ne?! Hiszen kedves, aranyos, nagydumás, és nagyon nagy lelke van... Persze tud zsémbes és sírós lenni, de arra nagyon vigyáz, hogy ezt az arcát csak szülei ismerhessék, láthassák. Társaságban Ő egy Tündérmackó :)

Letelt a 30. Most várjuk a ,,javított" anyakönyvi kivonatát. A családi pótlék nem izgat különösebben, de a babikötvény az igen. Állitólag csak egy éves korig adják, és ha nem küldik időben, akkor szegény Zsombi kiesik ebből a jóból. Mert úgy gondoltuk, hogy a családi pótlékot átutaljuk neki... Megjegyzem a ,,hivatalos szervek" végig korrektek, segítőkészek voltak velünk. Nagyon kellemes csalódtunk bennük. El is határoztuk, hogy írunk köszönőlevelet a TEGYESZ-nek és a Városi Gyámhivatalnak is.

Időnként rá kell jönnöm, hogy ,,vétkezünk". Mert bár jóétvágya van, de több kaját és többfélét veszünk neki, mint amennyit megbír enni. Vagy, ha látunk neki egy szép pólót, bodyt, ami olcsó 5-600 Ft, akkor azt tuti megvesszük neki, legfeljebb egy számmal nagyobbat, hogy megnyugodjunk nem fölösleges, mert ugye úgyis belenő felkiálltással. No, meg persze kit kényeztessünk, ha nem őt :)

Másik oldalról megvan ott van a féltés. Mert Zsombi valljuk be; édesszájú. Ezekben a napokban a mézes sláger, sütit neki mind a két nagyi. Feleségem megpróbálta leszoktatni, hogy a teát ne cukorral igya, de vajmi kevés sikerrel. A védőnő ajánlására tett bele mézet, vagy cukorpótlót, de azzal nem ízlett neki. Így aztán szinte sikerült a kisfiúnkat leszoktatni a teáról, és ugyanazzal az ívvel átszoktatni a Kubura, és más hasonló ivólevekre.

Az utóbbi időben egyre többszőr fordul elő, hogy hármasban nézzük a tv-t, a Szezám utca a kedvence. Leírhatatlanul jó érzés, hogy ott szuszog köztünk. Ül az anyja ülőben és közben rámdől, hozzám hajol... Igazi csemege a zenehallgatás is. A Halász Jutka dalokkal már teljesen megbarátkozott. A tescós Karácsonyi dal-sorozat nem nagyon jön be neki. Viszont ma a Blues Brothers Soul man videóklippje egyszerűen lenyűgőzte. :)

Megbeszéltük a feleségemmel, hogy az idén nem veszünk egymásnak ajándékot, hanem Tündérmacit rakjuk a fa alá. Hiszen ennél nagyobb ajándékot és kárpótlást nem kaphatunk volna a sorstól...