Zalakaros 1. rész - Zalakaros felfedezése

Zalakaros, 2010.07.29.

Hétfőn délelőtt fél tíz tájban vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végcélja Zalakaros volt. Már az indulás előtt napokkal elmondtuk Zsombusnak, hogy hosszú lesz az út, hogy ne nagyon nyűglődjön.

Indulás után olyan zenét hallgattunk, amelyet Macit is ismert. Így aztán vidáman dudolászott, meg nézelődött kifelé. Először Hatvan környékén álltunk meg, egy pisi erejéig. Majd az M0-ás lassított le bennünket. Aztán újabb technikai szünet Budapest után… Majd pár kilométerre ebéd. Illetve csak mi gondoltuk úgy, hogy ebéd lesz. Zsombi keveset evett, ám annál inkább kihasználta az alkalmat a futkározásra, csintalankodásra. Apa meg anya kicsit bosszús volt ezért, de nem annyira, hogy ne kapjon jégkrémet. Ahogy újra beszálltunk a kocsiba nem sokkal később már el is aludt. Miután egész jól aludt, így Zalakaros előtt megálltunk és vártuk, hogy felébredjen.

Négy óra tájban értünk a szállodába. Miután becuccoltunk, elmentünk vacsorázni. A büfé vacsora választékából burgonyapürét és húsit evett. No, meg ,,piros dinnyét”. Vacsora után elmentünk sétálni. És miután belebotlottunk egy fagyizóba - fagyiztunk. Maci piros fagyit kért, majd megkóstolta anya csoki fagyiját. És apa vett egy egygömbös csoki fagyit neki… A piros – erdei gyümölcs – fagyit pedig apa ette meg.

Kedden nyolcig aludtunk. A reggeli után átmentünk a fürdőbe. A rossz idő miatt a fedett részben voltunk. Az élményfürdő nagyon tetszett Zsombusnak. Mentünk pár kört a ,,vadvízben”, ahol Zsombus ,,úszott” apa pedig loholt a méteres vízben utána. Kicsit kisütött a nap, így kimentünk a nyitott részre is. Ott Maci kipróbálta a gyerekcsúszdát. Ahonnan persze alig lehetett elvontatni. Ebédre levest evett csak, majd szundizott 2 órát.

Ébredés után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Zalakarost. A Mini EXPRESS elektromos kisvonat jó választás volt. Nem siettünk, rengeteg információt kaptunk Zalakarosról. Az úton Zsombus nagyon sok érdekes dolgot fedezett fel: lovat, cicát, házakat, virágokat. A három emeletes kilátóba nagyon ügyesen felmászott. A kilátás nem nagyon érdekelte, de lefelé is nagyon szépen jött le. A kilátó udvarába talált egy játszóteret, ahol a csúszdáról alig lehetett leszedni. Visszafelé bementünk egy kerámia üzletbe. Nagyon tetszett neki, ahogy neki, ahogy a madáretetőt formázták.

Vacsora után elmentünk sétálni. Aztán úgy alakult, hogy engedtünk a csábításnak és mentünk egy kört a Dotto Zalakaros elektromos kisvonattal is. Így aztán alaposan megismertük a várost. Maci jószokásához híven ezúttal is végig kérdezte: - Ez most milyen utca? A nap lezárása ezúttal is fagyizás, majd szökőkút, séta haza.