Harmadik Karácsony

Nyíregyháza, 2010.12.27.

Zsombus már hetek óta Karácsony lázában égett. Szegény persze nem nagyon tudta betájolni, hogy mit jelent, hogy majd egy hónap múlva lesz Karácsony. Aztán három, két, egy hét, és pár nap múlva. Nem nagyon érezi még ezeket a terminusokat, de az áruházakban, a városban járva az elékészületekből látta, hogy ,,valami” készül.

Csütörtök délután, amikor felébredt Maci együtt feldíszítettük a fát. Zsombikámnak biztos nagy élmény volt. Hol anyának, hol apának próbált segíteni. Előbb beállítottuk a Karácsonyt fát, aztán apa meg anya felrakta rá az égőket. Majd eljött Zsombi nagy pillanata, és elkezdte rakosgatni a díszeket a fenyő aljára. Gömböket, figurákat, harangot, és az általa készített összefűzött habszivacsokat helyezett el.

Pénteken ráérősen készültünk el. A menetrend a szokásos... Ebéd Ildi szüleinél, találkozás a Ildi testvérével, és annak a családjával. Majd délután a mi családunk, este meg csak mi...

Az ebéd jól sikerült, bár Maci alig várta, hogy vége legyen. Az ajándékbontásnál szélesre nyílt örömébe a szája. A mamiéktől kapott Thomassos szett, illetve a sógoroméktól kapott beltéri kosárpalánk elvarázsolta. Nem is nagyon akarta lerakni őket. Éppen csak annyi időre ugrottunk haza és felkaptuk a cuccot, a másik család ajándékait. A Thomassos szett itt sem maradt el, miként az autós szönyeg sem, és még jó pár ajándék. Jól megrakodva tértünk haza.

Este megvacsoráztunk. Majd mi is kibontottuk az ajándékokat. Zsombus főleg ügyességi, ügyességgel kapcsolatos játékokat kapott tőlünk.

Karácsony első napján aztán a reggeli közben kitört a patália. Maci elkezdte keresni a gitárját. Mi meg csak néztünk egymásra, mert nem emlékeztünk arra, hogy gitárt kapott volna. Szóval jó kis hisztit csapott. Persze Karácsony első napján, amikor minden zárva, esélyünk nem volt gitárt szerezni, hogy helyre álljon a családi béke... Délben elmentünk Mamiékhoz ebédelni, aztán délután, kora este játszottunk egy jót.

Karácsony másnapján szokás szerint kirándultunk egyet, a célpont Kőkapu. Útközben megálltunk a Sárospataki várnál. Ott sétáltunk, szánkóztunk egy órát. Illetve ezúttal nem belső udvaron sétáltunk, hanem a külsőn. Ott pedig találtunk egy fajátszóteret ,,várral”, ahogy ,,illik”. Mondanom se kell, hogy Zsombust nem tudtuk, vagy is csak nagy nehezen tudtuk elhozni onnan. A -6 fok ellenére nagyon jól érezte magát. Csak lett volna több hó... Innen Pálházára mentünk és a szokott helyünkön ebédeltünk. Maci nem nagyon akart enni, a játékgépeket nem feledve azokkal próbált játszani. Ettől függetlenül azt hiszem sikerült ,,megtömni”. Ezután elugrottunk Kőkapura, de itt már nem szálltunk ki, mert ,,a tó sem volt befagyva” és Mackónkat már majdnem elnyomta az álom. A havas utakon jó nagy kerülővel (Pálháza-Hollóháza-Kéked-Gönc-Tállya-Tokaj-Szabolcs-Kótaj-Nyíregyháza) elindultunk haza. Nem siettünk, Ildivel nézelődtünk, meg amúgy is a havas úton jó volt, ha 50-el menni tudtunk. A 3 órás utat Zsombuskánk végig aludta.