A következő címkéjű bejegyzések mutatása: séta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: séta. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. október 12., vasárnap

Széphalom – Alvás a Macival - Sóstó

Szombaton Széphalomra kirándultunk. Sajnos, odafelé Zsombusék nem tudtak kiszállni a kocsiból a kompon, mert szorosan álltak mellettünk, ki se tudtuk nyitni az ajtót. Pedig imádja nézni a Tiszát…

Széphalmon a Vendéglő előtt álltunk meg. Majd körbe sétáltuk a parkot. Maci Zsombust nem volt könnyű rávenni, hogy ne menjen ki az útra. Illetve a park útjain ne ücsörögjön kavicsokkal játszva. Nagy nehezen eljutottunk a veremig, amit Macinak meg kellett másznia… Aztán az új Múzeum mellett futkározott, odavissza és oda meg vissza, mert látta magát a visszatükröződő tükörbe. Aztán átvágtunk a kapu felé a fák között, majd visszasétáltunk a Múzeumkert vendéglőhöz.

A vendéglő kívülről nem nagy szám, belülről rendben volt. Kicsit szűk volt a hely – nekem. A lényeg, hogy a kaja nagyon finom volt. Zsombi elég jól kajázott. Mi is – felváltva. Szerencsére volt a vendéglőben egy akvárium, ami Zsombus lekötette. Így aztán egyikünk evett, a másikunk Macival a halacskákat nézegette, aztán cseréltünk.

Sátoraljaújhelyen Zsombus már odafelé kinézett egy új szökőkutat. Így ebéd után az első utunk odavezetett. A szökőkút rendkívül modern volt, csak éppen nem zenélt. Maci vagy négyszer körbe sétálta, alig akarta ott hagyni. Sátoraljaújhelyről kiérve már aludt is…

Mi pedig kanyarogtunk Makkoshotykán, Herczegkúton… Aztán Olaszliszka magasságában felébredt Zsombus, és olyan sírással, hogy csak néztünk egymásra Ildivel. El nem tudtuk képzelni mi a baja. Kapott inni, enni… Kivettük, visszaraktuk… Megfeszítette a kis testét, és panaszosan, hangosan sírt, hullottak a könnyei. Kb. 10-15 perc telt el, hogy megnyugodott. Már az járt a fejünkbe, hogy hozzuk haza, és visszük dokihoz.

Amikor már nem sírt, akkor úgy döntöttünk felmegyünk Középhutára, a játszótérre. És hátha elalszik közben. Vagy, ha nem is, a középhutai játszóteret szereti. Pár percet szunyókált, de nem aludt el. A játszótéren először a patakot vette szemügyre, dobált be kis követ, mogyorót. Majd a patakhoz levittem, de nem dugta bele a kiskezét. A rúgós ló (vagy mi) pár percet ért, a mérleghintán viszont jókat kacarászott. Szívesen homokozott volna, de ahhoz már hideg volt a homok.

Ezután átgurultunk Újhutára. Maci itt is folytatta az út elején a patakba bedobálós kő-projectet. Viszont sétálni nem volt hajlandó. Így aztán felváltva cipeltük Ildivel. A település végéig így most nem is mentünk el. Volt olyan, hogy nagyokat ásított, odadúgta a fejét Ildi vállához. Siettünk vissza a kocsihoz, hátha elalszik hazafelé… Nem aludt el…

Este, fürdés után Maci szokás szerint nálam kötött ki. Néztünk Gumimacit, Garfieldet, Füles Macit… Nyolc óra után nem sokkal megfogta a kezem, és átsétáltunk az ágyához. Kicsit még forgolódott, játszott, aztán odabújt hozzám és szépen elaludt… Nagyon jó hallgatni az egyenletes szuszogását…

Ma délelőtt kisétáltunk Sóstóra. Zsombus a séta elején vitette magát, aztán valami olyasmit játszott, hogy állj és futás. Ha megunta, akkor makkot gyűjtögetett anyucival. Aztán felváltva vittük a Zsombit, majd futott egyet. Maci mellesleg egyre ügyesebb. A híddal egymagasságban, van egy kb 1 méter magas kis föld kupac. Zsombus nagyon szépen felfutott rá, és aztán a meredekebb részen pedig le. A vasútmegállónál és a tópartján kihasználta a felfestett csíkokat és azon ment. Természetesen Sóstón a szökőkútnál megint jólérezte magát. Mindig szeret ott elidőzni. Míg vártunk a buszra, addig rajzolgatott a földre. Nagyon szépen sütött a nap. A buszon szeret nézelődni. Nem látszik rajta megilletődés. Gondolkozunk rajta, hogy megyünk egy kört vele az állomásig és vissza…

A séta után jólesett az ebéd. Majd 2 óra 15 percet szunyókált...

2008. július 7., hétfő

Bánkúti séta

Vasárnap felkerekedtünk, hogy sétáljunk egyet Bánkúton. Nagyon örültem ennek a kirándulásnak, mert gyakorlatilag az elmúlt két hétben Zsombi csak éjszakára jött haza, tejet inni meg aludni. Mamiéknál ott volt a három uncsi tesó és hát akkor ő sem hiányozhat a csapatból… Egész nap sétáltak, motorkáztak, pancsoltak…

Tiszalök felé mentünk, mert tudtam, hogy Maci nagyon szeret kompozni. Imádja bámulni a kompból a folyót. Nem volt ez másként most sem. Legszívesebben átbújt volna a láncon és a komp elejébe megy. Amit mi persze nem hagytunk… Tiszatardoson nem sikerült megállnunk, így Csobajon öltöztettük át. Csobajon megálltunk a központban, a fajátszótér mellett. És, ha már ott voltunk, játszottunk egy jót… Hintázott Zsombi, aztán odavissza járkált gerendákon, majd a láncos gerendán is. Először nem akart rámenni, mert mozgott, de aztán nagyon megtetszett neki. Vagy hatszor is átment rajta. Aztán kocsiba ültünk és Zsombus nemsokára el is aludt.

Másfél órát aludt, az utolsó félórát a Majálisparkban. Amikor felébredt lementünk kajázni. Maci jól evett, húslevessel és cigánypecsenyével tömte ki a pociját. Kaja után felmentünk Bánkútra. Zsombi nagyon örült, amikor kivettük a kocsiból a motorkát. Fel is pattant rá. És nagy sebességgel vágott neki az erdei útnak. Ildi összepakolt gyorsan, én felkaptam a hátihordozót és indultunk is. Illetve mentünk Zsombus után, aki kiscsikó módjára sietett a motorkával. Aztán észrevette a köveket az úton, majd beállt egy bokorba és a leveleket szedegette… Pár száz méterre egy tisztásra értünk, ahol Maci ismét lelassult… Merthát a kövek… No, meg a fáradtság… Először nem akart beszállni a háti hordózóba, de aztán amikor beraktuk láthatóan jól érezte magát. Amikor mondta neki Ildi, hogy buksi, akkor lehúzta a fejét és így a behajló ágak nem mentek a szemébe. Fogta anya kezét és így mentünk… Amikor visszaértünk Bánkútra lementünk megnézni a síházat, aztán vissza… Elfogyasztottuk az uzsit, és úgy gondoltuk, hogy még átmegyünk Szentlélekre sétálni egyet.

Maci azonban nem így gondolta. Ahogy beszállt a kocsiba el is aludt. Így aztán elindultunk haza…

2008. május 25., vasárnap

Gyereknap

Zsombinak mindene megvan, legalábbis én azt hiszem. A Gyereknap azonban egyszer van egy évben, és ilyenkor minden szülő igyekszik kitenni magáért. De hát egy 16 hónapos baba esetében ezt hogyan lehetne?

Szombat este elvittük Macit vacsizni a McDonaldsba. McChkient menüből evett 2 db húsit, és sült krumplit. Amikor kijöttünk elkezdett esni az eső, így kénytelen voltunk haza indulni. Szerettünk volna a Bujtoson sétálni együtt, de ez a program így meghiúsult. Igen ám, de pár kilométerrel arrébb már nem is esett az eső… Kimentünk hát Sóstóra. A séta elején Zsombus kb. 10-15 lépésenként leült, játszott a kövekkel. Ilyenkor nagyon kellett rimánkodni, hogy jöjjön tovább… Párszor bejött, hogy tovább mentünk pár lépést, és amikor ezt látta felállt, és utánunk jött, de ez volt a kevesebb… Így aztán helyenként ölbe vettem, és úgy mentünk pár lépést. Nagy nehezen azért sikerült körbe érnünk… Még éppen idejében, mert elkezdett zuhogni az eső… Az utolsó 50 métert így is futva tettük meg a kocsiig.

Vasárnap úgy döntöttünk kisétálunk Sóstóra, ami kb. 4 kilométerre van hozzánk az erdőn át. Vittük a babakocsit, de a séta elején csak annyira volt szükség rá, hogy Zsombus is beszállt a tolásába. A jó levegőn, kerékpárosok és futók között szépen haladtunk. Nem volt nagy forgalom. Miként se nagy meleg, de hideg sem. Amolyan kellemes sétáló idő. Macink imbolygott, de haladt… Ezúttal nem ült le a földre, vagy ha mégis, amikor pl. elesett, akkor szépen felállt. A madárcsicsergés és a séta jó hatással volt rá. Kb. aztán a táv felénél Maci elesett, aztán a határa feküdt, majd mintha a kiságyában feküdne oldalára fordult… Ez volt a jel, hogy elfáradt. Nem is ellenkezett, amikor a babakocsiba raktuk.

A Blaha Lujza sétányon, a tó szélénél újra kivettük a kocsiból. Maci mintegy feltöltve, hihetetlen sebességgel indult el a tó felé. Szerencsére azonban még sikerült idejében eltéríteni. Nagyon szereti a vizet. A járdán aztán szép lassan elcipeltette magát a Tóstrand bejáratáig, ott azonban látva az apróköveket lekéredzkedett. És természetesen játszott velük. Egy idő után ölbe vettük és elsétáltunk a szökőkútig. Ami mindig nagyon tetszik a Macinak. Nem volt ez másként most sem. Gondolkoztunk rajta, hogy megnézzük a kutyakiállítást, de ebédre anyósomékhoz voltunk hivatalosak, ezért egy kis lightos programot választottunk. Vagyis megnéztük a kisvasútállomásnál a gőzmozdony, majd átmentünk a fajátszótérre. A gőzmozdony nem kötötte le a macit, megnézte, de semmi különös reakció. A játszótéren hintázott kicsit, majd megnézte a lufiárust, és a kislovakat, amelyeken lehetett lovagolni. Aztán mászókázott, majd hintázott kicsit.

Hazafelé busszal jöttünk. Egyáltalán nem jött zavarba, nézelődött kifelé az ablakon. Ebédnél evett húsi levest, majd májat és krumplipürét, kovászos uborkával. Az utolsó falatok után szinte azonnal el is aludt. Két órát szundizott.

Ébredés után meglátogattuk az uncsitesókat. Maci itt aztán megint jól kijátszotta magát. A grillhúsi is ízlett neki. Kapott száz kislabdát, lesz mit dobálgatni… Hazafelé beugrottunk még anyuhoz is…

Így telt Maci gyereknapja.

2008. május 2., péntek

Tolcsva - Középhuta - Újhuta

Fogalmunk sem volt merre induljon amikor olyan tíz óra magasságában elindultunk otthonról. Azt terveztük, hogy túrázunk egyet, aztán alszunk vagy olvasunk valamelyik tisztáson, aztán megint sétálunk, majd este hazajövünk. Az eső azonban csepergett...

Zsombi az indulás után nem sokkal elaludt... Így aztán legalább az kiderült, hogy ma nem egy hosszút, hanem két rövidet alszik. Tarcalnál járhattunk, amikor kisütött a nap, így a Zemplén közepe felé vettük az irányt.

Tündérmaci szokásához híven, ahogy megálltunk az étterem előtt ki is nyitotta a szemét. A másfél óra alvás végülis pont annyi, amennyit ilyenkor aludni szokott. Ebédre levest evett, és a húsiból is fogyasztott.

Középhután találtunk egy klassz kis fajátszó teret. Ez nagyon tetszett Zsombusnak. Mászott lépcsőn, megnézte a mérleghintát, a rugós játékokat. No, és persze a kispatakot. Engedtük, hogy beleérintse a vízbe az ujját. Aztán alig bírtuk elvonszolni onnan... Legszívesebben belemászott volna a patakba.

Pár kilométerrel arébb az Emese panzió mellett álltunk meg Újhután. Zsombus természetesen itt is a patak felé vette az irányt. Aztán az egyik kerítésnél tyúkok nyújtogatták ki a nyakukat, és itt ,,letáboroztunk" egy kicsit. Bár, fél tőlük Zsombi, de azért elbüvölten nézte őket. Szép lassan haladtunk. Minden hídnál fotózás... No, meg igyekeztünk Macit nem cipelni, hagytuk, hogy jöjjön a saját lábán. Mindegy milyen tempóban. Kb. egy kilométert mentünk, amikor észrevettük, hogy Tündérmaci elfáradt. Így aztán szép tempóban elindultunk vissza a kocsihoz. Macikát felváltva vittük, az, akihez éppen felkéredzkedett. Mert menni nem akart, vagyis nem nagyon birt.

A kocsiban uzsira lenyomott egy gyümölcskonzervet és már aludt is. Percre pontosan egy órát aludt. Hazaérve bementünk anyuékhoz, és Zsombus egy fasírtot, egy szelet kenyérrel is be is nyomott vacsora gyanánt. Közben persze ment volna labdázni, játszani, szétnézni anyuéknál...

Fürdés után, kb. nyolc óra tájban aludt el.