A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Teknőc Ernő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Teknőc Ernő. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. június 20., csütörtök

Hét órán át a Játékfesztiválon

Nyíregyháza, 2013-02-17

Nagyon megörültünk, amikor másfél héttel ezelőtt e-mailt kaptunk a Mikulásvonat szervezőitől, hogy ezen a hét végén megrendezik az I. Miskolci Játékfesztivált. Nem mondtuk el Zsombusnak, mert akkor egyrészt mindennap megkérdezte volna, hogy milyen lesz, másrészt mikor indulunk már? Azt persze mi sem sejtettük, hogy új házi játszóház csúcsot állítunk majd fel, mert fél tizenegytől 17:45-ig ott voltunk.

Szombat reggel nyolc tájban ébredtünk, megreggeliztünk, majd szendvicseket készítettünk. Kilenc óra tájban indultunk, negyed tizenegy tájban érkeztünk meg a Miskolcra, az Egyetemvárosba. Kisebb sorba állás után jutottunk be a Körcsarnokba. Kis felfedező útra indultunk, majd apa elfoglalta állását (vagyis inkább ülését) a lelátón.

A bejárat mellett az első játék valami labdaátadó lehetett. Mindenesetre Maci nagyon élvezte, ahogy az áramló levegő fenn tartotta a labdát, és igyekezett átadni a szomszédos ,,csőre”. Aztán felfedezte a kedvenc játékot, egy felfújható mászókát, amire egyáltalán nem volt könnyű felmászni, és a tetején fennmaradni. Ezután a felfújható henger következett, majd a lábbal hajtott, kerékpárszerű autók. Aztán az első emeleti 0-6-os játszótér.

Zsombus ment tulajdonképpen minden hova, szeretett volna mindent kipróbálni, minden érdekelte. Néha megéhezett, vagy megszomjazott, akkor visszament apához. Illetve, ha már arra járt, akkor kipróbálta az útba eső távirányítós autókat, amihez kacskaringós pályát alakítottak ki. Amihez Zsombus mindig visszament az a felfújható mászóka volt. Az nagyon-nagyon tetszett neki. Persze szívesen játszott a favonattal, és ugrándozott az ugráló asztalon, na meg csúszkált a felfújható csúszdákon.

Érdekes volt látni, hogy délelőtt nem barátkozott a mesefigurákkal, de délután már kergetőzött a Szamárral, és ugrándozott a Tigrissel. És kereste Micimackó, Teknőc Ernő, Dr. Bubó és Törpapa társaságát is. Anya pedig rendre lefotózta Zsombust, ahogy a mesefigurák pózoltak vele.

Nem erőltettük a haza indulást, úgy voltunk vele, hogy játssza ki magát, fáradjon el. Kétszer rákérdeztünk, hogy menjünk-e haza, de nem akart. Egyszer volt csak kritikus a helyzet, olyan négy óra tájban, amikor a felfújható hengerben egy gyerek ráesett és megütötte a fogát. Akkor sírt egy kicsit, meg haza akart menni, de miután ivott úgy döntött maradjunk.

Végülis, amikor elfelé jöttünk nagyon nem ellenkezett. Itthon kiderült, hogy jókora izomláza van, és alig bír járni. Ami nem is csoda, hiszen egész nap mászott, futott és ugrált…

2012. január 5., csütörtök

Oviúszás és Mikulásvonat

Nyíregyháza – Miskolc, Lillafüred 2011.11.26

Szombaton Maci rendes időben kelt fel, majd elmentek anyucival úszni. Anyuci ugyanis beíratta a kisfiát úszni tanulni. Gondoltuk úgy is szeret pocsolni, így nagyon fontos, hogy meg tanuljon úszni. Vagyis legyen önbizalma a kisfiúnknak. Az úszóoktató nagyon aranyos, neki is van két gyereke. Szeret odajárni Zsombi. Andi néni jó arányban adagolja neki és játékos formában csinálják. Úszás után elmentünk nagyihoz ebédelni, majd elindultunk Miskolcra.

Az úton Zsombosunk nem nagyon akart aludni, nem volt álmos. Pedig a terv az volt, hogy amíg átérünk Miskolcra addig alszik egy jót, aztán irány egy gyors Karácsonyi bevásárlás az Auchanban. Természetesen kisfiúnk Szerencs után aludt el... Így aztán anya egyedül ment be felderíteni az áruházat. Zsombi jókedvűen ébredt, de egyből nyűgös lett, hogy az anyukája otthagyta. Felöltöztünk hát gyorsan, és ahogy kinyitottam a gépkocsi ajtaját ő egyből ki is ugrott. És ment az egyik kisfához... pisilni... Én persze megijedtem, hogy mit forgat a fejében, de aztán mentem segíteni neki visszaöltözni és jót nevettünk.

A Mikulásvonatra várni kellett. Direkt a félötös vonatra vettünk jegyet, hogy lássuk milyen kivilágítva a vonat és majd Lillafüred... Kicsit késett a vonat, és a leszállók között találkoztunk ismerős nyíregyházi családdal. Az út olyan volt, mint tavaly, pontosabban az este miatt sokkal hangulatosabb. A Krampuszok próbáltak jó hangulatot csinálni, ami sikerült is. Zsombi az elején nem nagyon akart beszállni a közös éneklésbe, de aztán Ő is feloldódott. Az egyik Krampusznak el is énekelte az Érik a szőlőt... De részt vett a közös nótázásban is.

A szépen feldíszített Lillafüred látványa nagyon nagy élmény volt. Miként persze az ünnepi fényben úszó Kastélyszállóé is. A megérkezéskor örömmel fedezte fel a mesefigurákat. A közös éneklés alatt nagyon boldogan nézelődött körbe. Az első menedékhelyünkön mindjárt meg is kaptuk a Mikuláscsomagot. Gyakorlatilag itt Süsü a sárkány és a Mikulás mutatott be jelenetet. A Mikuláscsomagot persze anyának rögtön ki kellett bontani, és Macink választott is magának csokit belőle. A következő helyen beindult Zsombus is, mert Dr. Bubó, de főleg Teknőc Ernő alaposan felpörgette a hangulatot. Maci boldogan táncolt, pörgött és forgott, előre és hátra... (Lásd mellékelt videó...) A következő hely ugyanúgy, mint tavaly Micimackó és barátai volt. Mackónk örömmel fotózkodott Malackával. Majd Tigrissel igyekezett volna beszélgetni, de hát Tigrisnek és Micimackónak dolga volt, azaz be kellett mutatniuk a jelenetet, pedig Ő csak ,,azt akarta mondani...” Az utolsó állomáson a Hupikék törpikék vártak bennünket. Törtpapa, törpilla, meg az összes törp tetszett Zsombusnak. Sőt, még Hókuszpók is... Ami azért is meglepő, mert Ő még igazándiból nem akar kilépni Thomas bűvöletéből. És magától nem nézne se Micimackó, sem pedig Hupikék törpikés mesét. A kívánság kapun természetesen ő is kívánt, és mi mást is kivánhatott volna magának, mint azt, hogy Karácsonyra kapjon Thomast...

De, hogy beteljesült-e a kívánsága, az már egy másik történet...