A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alvás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: alvás. Összes bejegyzés megjelenítése

2008. október 12., vasárnap

Széphalom – Alvás a Macival - Sóstó

Szombaton Széphalomra kirándultunk. Sajnos, odafelé Zsombusék nem tudtak kiszállni a kocsiból a kompon, mert szorosan álltak mellettünk, ki se tudtuk nyitni az ajtót. Pedig imádja nézni a Tiszát…

Széphalmon a Vendéglő előtt álltunk meg. Majd körbe sétáltuk a parkot. Maci Zsombust nem volt könnyű rávenni, hogy ne menjen ki az útra. Illetve a park útjain ne ücsörögjön kavicsokkal játszva. Nagy nehezen eljutottunk a veremig, amit Macinak meg kellett másznia… Aztán az új Múzeum mellett futkározott, odavissza és oda meg vissza, mert látta magát a visszatükröződő tükörbe. Aztán átvágtunk a kapu felé a fák között, majd visszasétáltunk a Múzeumkert vendéglőhöz.

A vendéglő kívülről nem nagy szám, belülről rendben volt. Kicsit szűk volt a hely – nekem. A lényeg, hogy a kaja nagyon finom volt. Zsombi elég jól kajázott. Mi is – felváltva. Szerencsére volt a vendéglőben egy akvárium, ami Zsombus lekötette. Így aztán egyikünk evett, a másikunk Macival a halacskákat nézegette, aztán cseréltünk.

Sátoraljaújhelyen Zsombus már odafelé kinézett egy új szökőkutat. Így ebéd után az első utunk odavezetett. A szökőkút rendkívül modern volt, csak éppen nem zenélt. Maci vagy négyszer körbe sétálta, alig akarta ott hagyni. Sátoraljaújhelyről kiérve már aludt is…

Mi pedig kanyarogtunk Makkoshotykán, Herczegkúton… Aztán Olaszliszka magasságában felébredt Zsombus, és olyan sírással, hogy csak néztünk egymásra Ildivel. El nem tudtuk képzelni mi a baja. Kapott inni, enni… Kivettük, visszaraktuk… Megfeszítette a kis testét, és panaszosan, hangosan sírt, hullottak a könnyei. Kb. 10-15 perc telt el, hogy megnyugodott. Már az járt a fejünkbe, hogy hozzuk haza, és visszük dokihoz.

Amikor már nem sírt, akkor úgy döntöttünk felmegyünk Középhutára, a játszótérre. És hátha elalszik közben. Vagy, ha nem is, a középhutai játszóteret szereti. Pár percet szunyókált, de nem aludt el. A játszótéren először a patakot vette szemügyre, dobált be kis követ, mogyorót. Majd a patakhoz levittem, de nem dugta bele a kiskezét. A rúgós ló (vagy mi) pár percet ért, a mérleghintán viszont jókat kacarászott. Szívesen homokozott volna, de ahhoz már hideg volt a homok.

Ezután átgurultunk Újhutára. Maci itt is folytatta az út elején a patakba bedobálós kő-projectet. Viszont sétálni nem volt hajlandó. Így aztán felváltva cipeltük Ildivel. A település végéig így most nem is mentünk el. Volt olyan, hogy nagyokat ásított, odadúgta a fejét Ildi vállához. Siettünk vissza a kocsihoz, hátha elalszik hazafelé… Nem aludt el…

Este, fürdés után Maci szokás szerint nálam kötött ki. Néztünk Gumimacit, Garfieldet, Füles Macit… Nyolc óra után nem sokkal megfogta a kezem, és átsétáltunk az ágyához. Kicsit még forgolódott, játszott, aztán odabújt hozzám és szépen elaludt… Nagyon jó hallgatni az egyenletes szuszogását…

Ma délelőtt kisétáltunk Sóstóra. Zsombus a séta elején vitette magát, aztán valami olyasmit játszott, hogy állj és futás. Ha megunta, akkor makkot gyűjtögetett anyucival. Aztán felváltva vittük a Zsombit, majd futott egyet. Maci mellesleg egyre ügyesebb. A híddal egymagasságban, van egy kb 1 méter magas kis föld kupac. Zsombus nagyon szépen felfutott rá, és aztán a meredekebb részen pedig le. A vasútmegállónál és a tópartján kihasználta a felfestett csíkokat és azon ment. Természetesen Sóstón a szökőkútnál megint jólérezte magát. Mindig szeret ott elidőzni. Míg vártunk a buszra, addig rajzolgatott a földre. Nagyon szépen sütött a nap. A buszon szeret nézelődni. Nem látszik rajta megilletődés. Gondolkozunk rajta, hogy megyünk egy kört vele az állomásig és vissza…

A séta után jólesett az ebéd. Majd 2 óra 15 percet szunyókált...

2008. június 18., szerda

Kecskemét

Maci kb. éjjel 1 óráig bírta a kiságyában, aztán elkezdett dünnyögni és jobbnak látta Ildi átköltöztetni hozzánk. Én ennek nagyon örültem, mert már régóta szerettem volna, ha én is Zsombussal alhatok. Az éjszaka hátra levő részében a Maci nagyon sokat vándorolt, összevissza forgolódott. Lehet persze a hajnali eső is zavarta. Nem csoda, hogy fél kilenckor keltünk.

Reggelire Zsombi benyomott másfél virslit, mi is megreggeliztünk és rossz idő miatt elhatároztuk, hogy elmegyünk Kecskemétre. Az úton Maci nem volt nyűgös, csak a vége felé. Viszonylag hamar találtunk parkolóhelyet a központban. Zsombus sétált, de többnyire cipeltette magát. A belváros nagyon szép volt, el is határoztuk, hogy visszatérünk majd egyszer még ide… Macika is szépen feltalálta magát. Hol fel akart mászni egy szökőkútra, hol a Városháza előtt virágos kerítésébe kapaszkaodott, hol meg a galambokkal szeretett volna játszani…

Jobb, híján a Libertyben ebédeltünk. Nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mit együnk, mi lenne jó Zsombusnak is. Ildi megpróbált olyan kajákat választani, ami jó lehet neki (is), én maradtam a menünél. Míg vártunk az ebédre Ildi meg Zsombi elment díszhalakat nézni, ugyanis a vendéglőben volt egy gyönyörű akvárium. Maci csak meresztette a szemét, és nem győzött mutogatni. Nagyon élvezte… A hiszti, akkor tört ki, amikor kihozták a levest, de Zsombi még maradt volna halacskákat nézni. Minden atyai erőmre szükség volt, és meggyőző beszédre, hogy a térdemre üljön és egyen. Aztán a gyümölcslevessel, meg a pörköltös krumplival nem is volt gond, de hogy ne is legyen, ezért Ildi gyorsan megebédelt és kivitte Macit a térre, hogy amíg én eszem, nehogy kitörjön rajta az akvarisztika… Mert, akkor abból megint csak sírás lett volna, ha megpróbáljuk elvonszolni onnan…

Ebéd után a Cifrapalota felé megnéztük még egy szökőkutat. A cifrapalotát – kívülről. Majd a gépkocsi felé vettük az irányt. Gyors kakis peluscsere után kiugrottunk az Auchanban. Macinak kaját venni az 5 órás vacsihoz, illetve tankolni. Aztán elindultunk vissza Cserkeszőlőre. Alig hagytuk el Kecskemétet Zsombi elaludt. Így beugrottunk Tőserdőre is. Ami szintén szép hely… Csak sajnos Maci felébredt…

Hazaérve gondolkoztunk rajta, hogy lemegyünk fürödni, de mert hideg volt a víz, ezért úgy döntöttünk fent maradunk a szobába. Maci azonban olyan lendületben jött, hogy ahhoz a szoba volt. Így aztán vacsi előtt motorkáztunk, sétáltunk bő egy órát. Szétnéztünk Cserkeszőlőn, megnéztük a strandot. Pontosabban a jegyszedő néninek annyira tetszett a Maci, hogy azt se bánta, ha a fiatalúr bemotorkázik. Apának úgy kellett engedélyt kérnie, hogy bemehessen és kihozhassa a Maciját…

Természetesen a vacsinál Zsombi is evett, kiwit, uborkát, sült krumplit, és húsit. No, meg gesztenyepürét. Először csak a nyelvehegyét nyomta a kanálba, majd hirtelen bekapta… Nagyon ízlett neki a gesztenyepüré.

Vacsi után még pár rész Thomas, majd olyan fél kilenc tájban egy nagyon fáradt kismackó elaludt…

2008. április 24., csütörtök

Emlékezetes szundik/alvások

Már régen gondolkozom, hogy megírom Zsombi elalvásainak történetét. Aztán, ahogy megyünk előre az időben úgy alakul a sorrend.

Ma már nem számít nagy dolognak, ha Macika elalszik Halász Juditra, vagy a babakocsiban, esetleg az autóban. Az viszont igazi meglepi volt, amikor úgy aludt el, hogy végig feküdt rajtam. Én énekeltem, ő pedig szépen elaludt... Mellesleg az éneklésem megnyutathatja - egyedül a környezetemben rá vagyok ilyen hatással - mert aludt már el autóban is úgy, hogy énekeltem neki.

Aztán nemrégiben az egyik délelőtt az RTL Klub műsorán szunyokált el... Csak úgy a padlószőnyegen... De volt pár este, amikor úgy aludt el, hogy mind a ketten simogattuk, ott voltunk mellette.

Ma nagy dünnyögve megebédelt. Aztán egyszercsak - még ott az ebédlőasztalnál - rám borult, és mire tisztába rakták már el is aludt... Valószínűleg a jó idő, és a sok labdázás, játszótér, babakocsizás van Zsombusra ilyen jó hatással.

2007. december 24., hétfő

Gyönyörű Karácsony

Nagyon sok jó történt velünk az elmúlt egy hónapban. Zsombi nagyon szépen beilleszkedett a családba és mindenkit levett a lábáról. De miért is ne?! Hiszen kedves, aranyos, nagydumás, és nagyon nagy lelke van... Persze tud zsémbes és sírós lenni, de arra nagyon vigyáz, hogy ezt az arcát csak szülei ismerhessék, láthassák. Társaságban Ő egy Tündérmackó :)

Letelt a 30. Most várjuk a ,,javított" anyakönyvi kivonatát. A családi pótlék nem izgat különösebben, de a babikötvény az igen. Állitólag csak egy éves korig adják, és ha nem küldik időben, akkor szegény Zsombi kiesik ebből a jóból. Mert úgy gondoltuk, hogy a családi pótlékot átutaljuk neki... Megjegyzem a ,,hivatalos szervek" végig korrektek, segítőkészek voltak velünk. Nagyon kellemes csalódtunk bennük. El is határoztuk, hogy írunk köszönőlevelet a TEGYESZ-nek és a Városi Gyámhivatalnak is.

Időnként rá kell jönnöm, hogy ,,vétkezünk". Mert bár jóétvágya van, de több kaját és többfélét veszünk neki, mint amennyit megbír enni. Vagy, ha látunk neki egy szép pólót, bodyt, ami olcsó 5-600 Ft, akkor azt tuti megvesszük neki, legfeljebb egy számmal nagyobbat, hogy megnyugodjunk nem fölösleges, mert ugye úgyis belenő felkiálltással. No, meg persze kit kényeztessünk, ha nem őt :)

Másik oldalról megvan ott van a féltés. Mert Zsombi valljuk be; édesszájú. Ezekben a napokban a mézes sláger, sütit neki mind a két nagyi. Feleségem megpróbálta leszoktatni, hogy a teát ne cukorral igya, de vajmi kevés sikerrel. A védőnő ajánlására tett bele mézet, vagy cukorpótlót, de azzal nem ízlett neki. Így aztán szinte sikerült a kisfiúnkat leszoktatni a teáról, és ugyanazzal az ívvel átszoktatni a Kubura, és más hasonló ivólevekre.

Az utóbbi időben egyre többszőr fordul elő, hogy hármasban nézzük a tv-t, a Szezám utca a kedvence. Leírhatatlanul jó érzés, hogy ott szuszog köztünk. Ül az anyja ülőben és közben rámdől, hozzám hajol... Igazi csemege a zenehallgatás is. A Halász Jutka dalokkal már teljesen megbarátkozott. A tescós Karácsonyi dal-sorozat nem nagyon jön be neki. Viszont ma a Blues Brothers Soul man videóklippje egyszerűen lenyűgőzte. :)

Megbeszéltük a feleségemmel, hogy az idén nem veszünk egymásnak ajándékot, hanem Tündérmacit rakjuk a fa alá. Hiszen ennél nagyobb ajándékot és kárpótlást nem kaphatunk volna a sorstól...