A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erzsébet Parkszálló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Erzsébet Parkszálló. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 22., szerda

Parádfürdő, mint titokhely

Balatonföldvár és Parádfürdő, 2013-06-29

Ez az éjszakánk elég hányatott volt. Zsombor nyolc óra után elszenderedett, és egészen fél háromig aludt is. Akkor felébredt és elment kisdolgát végezni, természetesen anyának el kellett kísérnie. Valamikor 4 és 5 óra között rádöbbent, hogy nem a pizsamájában alszik, és megkérte anyát, hogy öltöztesse át… Anya leginkább aludni szeretett volna, de bocsunk nem hagyott neki nyugtot, amíg át nem öltözött.

Az ébredés után még egyszer konstatálta, hogy szombat van. Ami azt jelenti, hogy elindulunk – még nem haza – hanem a titokhelyre. A fizetéskor a ,,bár munkatársai” megjegyezték; ,,milyen aranyos ez a kisfiú”. Ami persze nekünk jól esett, de hát mi tudjuk, hogy nem mindig szófogadó. És szeret féktelenkedni, mint a Tigris.

Balatonföldvárról 10 óra tájban indultunk el Parádfürdőre, a Bowlingos szállodába. Az úton Maci többé-kevésbé nyugodt volt, nem türelmetlenkedett. Énekelt, rajzolgatott, nézelődött… Akkor sem volt gond, amikor egy elterelés miatt az M0-ásról a GPS vezetett át bennünket Budapesten Nagytétényből a Szabadság-hídon át a Városligetig, majd fel az M3-asra. A Bartók Béla úton nem értette mit jelent a Feneketlen-tó, majd megjegyezte, hogy a régi házak falai rohadnak. Ekkor végig sütött a nap, ahogy beértünk azonban Gyöngyösre ,,leszakadt” az ég. És végig esett és csepergett az egész Mátrában.

A Bowlingos szállodában lementünk fürödni, vacsora és utána egy óra bowling következett…

2013. augusztus 8., csütörtök

A hó fogságában a Bowlingos szállodában

Parádfürdő, 2013. 03. 14-17.

Amikor útra keltünk Parádfürdőre, még nem tudtuk milyen kalandnak vágunk neki. Persze, nem voltunk ezzel egyedül…

Szerencsénkre már délután elindultunk Nyíregyházáról. Az úton csak az éreztük, hogy fúj a szél, de semmi veszélyt nem éreztünk. Maci is nyugodtan ült a székében. Aztán Verpelét környékén elkezdett esni a hó, de akkor már közel voltunk a szállodához.

A szállodában aztán elfoglaltuk a helyünket, és jó Mackónk szájtátva figyelte, hogy szakad a hó. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy lássuk, ilyen mennyiségű hóban aligha fogunk a következő három napban kimozdulni a szállóból. Zsombust ez a tény abszolút nem zavarta. Mentünk fürödni, a szobákban meleg volt, és jó volt a kaja is. Az viszont kár volt, hogy nem hoztunk magunkkal szánkót. A szálloda parkjában lehet volna csúszkálni kicsit. Mindig is vágytunk arra – csak nem mertünk eljönni decemberben – hogy egyszer télen lássuk a Mátrát. Nos, most megkaptuk…

A hó helyzet napról javult. Köszönhető ez annak, hogy nem esett több hó, illetve szorgos kezek eltűntették a havat a szálloda udvaráról, és az utakról. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy a hegyeken át jövünk haza. A kellemes napsütésben nagyon szép volt a táj, ahogy a hó visszacsillogott.

Nem is volt gond Hollóstetőig. Akkor Macinak pisilnie kellett. Ami nem volt egyszerű mutatvány, mert az utak ugyan el voltak takarítva, de az út mellett nem tudtunk megállni. Egészen Lillafüred elejéig nem tudtunk megállni. Akkor bekanyarodtam egy kis útra. Zsombi elvégezte a dolgát, majd nem tudtunk kitolatni… A kerék csak kapart a hóban… Pár percig próbálkoztam, de semmi eredmény. Zsombi pedig megijedt, hogy örökre ott ragadtunk. A mesékben elég sűrűn előfordul ilyesmi (lásd Thomas), úgy hogy a tapasztalatai alapján reménytelennek ítélte meg a helyzetet. Nem volt egyszerű a helyzet, kiszabadítani a kocsit és közben vigasztalni sírós Bocsunkat. Nemsokára anya kérésére egy másik gépkocsi kihúzott bennünket, de jó Mackónk csak lassan nyugodott meg. Miskolcon átmentünk mire abbamaradt a pánik…