Zsombika egy kisfiú. Másnak olyan, mint bármely kisfiú. Nekünk azonban attól olyan rendkivüli, hogy a MI KISFIÚNK! És ki hinné, már elmúlt 7 éves! Gyorsan szalad az idő... :(
2012. január 4., szerda
Két hét boldogság
Nyíregyháza, 2011.01.02.
Közel két hetet töltünk el a Karácsony és az Új között, vagyis a téli szünetet nagy örömben és boldogságban. Macit egyszerűen nem lehet meguni. Pedig kérdez és kérdez, be nem áll a szája. Nem mondom, hogy néha nem zavaró egy kicsit az állandó visszakérdezést, de igyekszünk mindig türelmesen és a legjobb tudásunk szerint válaszolni a kérdéseire.
A két ünnep között meglátogatott bennünket a védőnéni, aki alaposan meglepődött, hogy Zsombusnak be nem áll a szája, hiszen egy évvel ezelőtt még szinte megsem szólalt, most meg nem csak beszél, hanem mesél, rövid történeteket mond. A védőnő elégedetten nyugtázta, hogy nem kancsal Zsombi. No, és persze azt, hogy tud egy lábon ugrálni. Szépen fejlődik a Maci!
- Apa, veszel nekem zenés szemüveget?
- Veszek kisfiam!
- És mikor veszel, majd később?
- Igen, majd később...
- És miért veszel nekem?
- Mert szeretnéd, ha vennék. Vagy nem szeretnéd?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése