Zsombor 2 éves

Az elmúlt hét a bölcsi jegyében telt el. Amilyen bizakodóak voltunk kedden, hogy könnyen ,,beszokik”, ahhoz képest lelassult a tempó. Szerdán nem nagyon akaródzott bemenni, de aztán amíg Ildi a papírokat intézte, meg bepakolt a szekrényébe, addig viszonylag jól elvolt. Amikor délután felébredt szánkózni vittem. Csak ekkora a lakótelepen már sok helyen elseperték a havat, így aztán nem mindig volt könnyű húzni. Érdekes, hogy vagy 10-15 perce kipattant a szánkóból és sétált, de inkább futkározott egy jókorát. Nem zavarta a mínusz 8-10 fok, igaz jól felöltöztettük, meg a szánkón bebugyoláltuk. Az 50 perces kis túra végén természetesen mérges volt, hogy be kell jönni, pedig a kispofija olyan hideg volt, hogy amikor megpusziltam azt hittem odafagyok.

Csütörtökön is kibírta a másfél órát, de a végén már nagyon hiányzott neki anyu. Pénteken már volt pityergés is, de először még a gondozónő énekelt neki, és akkor megnyugodott. Másodjára aztán a másik csoporton keresztül kiszökött a Maci az anyukájához. Most tehát egy hét után ott tartunk, hogy maximum 1,5-2 órát bír ki Zsombus a bölcsiben…

Pénteken a bölcső után még gyorsan elmentünk a Pinoccio játékboltba. Elég nagy választék volt, így nem volt könnyű a döntés. Végül egy ahhoz készségfejlesztő játékot vettünk neki szülinapjára, amit a bölcsiből ismer. Illetve ezen gyakorlatilag öt játék van. Ebéd után ki is próbálta, és tetszett neki.

Szombaton Ildi szülei, testvére, annak felesége és az uncsitesók köszöntötték fel. Kapott fajáték-vonatot, amellyel építőkockákból, bábot, nadrágot. Ebéd után kimentünk szánkózni az erdőbe. A hideg ellenére is, minden gyerek nagyon élvezete. Egy kisebb fajta dombról Zsombor is lecsúszott, de nem nagyon élvezte. Ő inkább szaladgált, próbált kis bokrokat kihúz. No, és természetesen a letörés legmeredekebb részén mászott felfelé… Ez utóbbi egyébként érdekes volt, mert egyszer visszacsúszott, de minden további nélkül felállt. Aztán szépen elindult újra és mondtam neki, hogy gyere Zsombus és nyújtotta a kezem, Ő pedig minden további feljött addig, hogy meg tudjam fogni… Volt az egész vagy másfél méter, de szerintem ez egy 2 évestől szép teljesítmény.

Természetesen ezzel a szülinapnak nincs még vége. Valamikor Anyuék is köszöntik majd, gondolom, ha hazajön keresztanyu.

Gyereknap

Zsombinak mindene megvan, legalábbis én azt hiszem. A Gyereknap azonban egyszer van egy évben, és ilyenkor minden szülő igyekszik kitenni magáért. De hát egy 16 hónapos baba esetében ezt hogyan lehetne?

Szombat este elvittük Macit vacsizni a McDonaldsba. McChkient menüből evett 2 db húsit, és sült krumplit. Amikor kijöttünk elkezdett esni az eső, így kénytelen voltunk haza indulni. Szerettünk volna a Bujtoson sétálni együtt, de ez a program így meghiúsult. Igen ám, de pár kilométerrel arrébb már nem is esett az eső… Kimentünk hát Sóstóra. A séta elején Zsombus kb. 10-15 lépésenként leült, játszott a kövekkel. Ilyenkor nagyon kellett rimánkodni, hogy jöjjön tovább… Párszor bejött, hogy tovább mentünk pár lépést, és amikor ezt látta felállt, és utánunk jött, de ez volt a kevesebb… Így aztán helyenként ölbe vettem, és úgy mentünk pár lépést. Nagy nehezen azért sikerült körbe érnünk… Még éppen idejében, mert elkezdett zuhogni az eső… Az utolsó 50 métert így is futva tettük meg a kocsiig.

Vasárnap úgy döntöttünk kisétálunk Sóstóra, ami kb. 4 kilométerre van hozzánk az erdőn át. Vittük a babakocsit, de a séta elején csak annyira volt szükség rá, hogy Zsombus is beszállt a tolásába. A jó levegőn, kerékpárosok és futók között szépen haladtunk. Nem volt nagy forgalom. Miként se nagy meleg, de hideg sem. Amolyan kellemes sétáló idő. Macink imbolygott, de haladt… Ezúttal nem ült le a földre, vagy ha mégis, amikor pl. elesett, akkor szépen felállt. A madárcsicsergés és a séta jó hatással volt rá. Kb. aztán a táv felénél Maci elesett, aztán a határa feküdt, majd mintha a kiságyában feküdne oldalára fordult… Ez volt a jel, hogy elfáradt. Nem is ellenkezett, amikor a babakocsiba raktuk.

A Blaha Lujza sétányon, a tó szélénél újra kivettük a kocsiból. Maci mintegy feltöltve, hihetetlen sebességgel indult el a tó felé. Szerencsére azonban még sikerült idejében eltéríteni. Nagyon szereti a vizet. A járdán aztán szép lassan elcipeltette magát a Tóstrand bejáratáig, ott azonban látva az apróköveket lekéredzkedett. És természetesen játszott velük. Egy idő után ölbe vettük és elsétáltunk a szökőkútig. Ami mindig nagyon tetszik a Macinak. Nem volt ez másként most sem. Gondolkoztunk rajta, hogy megnézzük a kutyakiállítást, de ebédre anyósomékhoz voltunk hivatalosak, ezért egy kis lightos programot választottunk. Vagyis megnéztük a kisvasútállomásnál a gőzmozdony, majd átmentünk a fajátszótérre. A gőzmozdony nem kötötte le a macit, megnézte, de semmi különös reakció. A játszótéren hintázott kicsit, majd megnézte a lufiárust, és a kislovakat, amelyeken lehetett lovagolni. Aztán mászókázott, majd hintázott kicsit.

Hazafelé busszal jöttünk. Egyáltalán nem jött zavarba, nézelődött kifelé az ablakon. Ebédnél evett húsi levest, majd májat és krumplipürét, kovászos uborkával. Az utolsó falatok után szinte azonnal el is aludt. Két órát szundizott.

Ébredés után meglátogattuk az uncsitesókat. Maci itt aztán megint jól kijátszotta magát. A grillhúsi is ízlett neki. Kapott száz kislabdát, lesz mit dobálgatni… Hazafelé beugrottunk még anyuhoz is…

Így telt Maci gyereknapja.