A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mozgólépcső. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mozgólépcső. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. január 17., szombat

Kézfogó

Zsombus úgy tűnik ,,jó úton halad, hogy beszokjon a bölcsibe”. Csak még a reggeli elindulás nehéz… A mélypont csütörtökön volt, amikor szegénykém szabályosan ,,menekült” a bejárati ajtó felől. Nagyon-nagyon sírt, nem volt kedve menni. Kénytelen voltam a 100 méteres távolságot kocsival megtenni. Nagyon fájt a szívünk, amikor ott kellett hagyni. Őszintén szólva nagyon megijedtem, hogy mi lesz ebből pár nap múlva, amikor csak ketten leszünk, mert Ildinek korábban kell járnia a munkába… Szerencsére napközben már el van a Maci. Jól eszik, alszik, és persze játszik a többiekkel. A gondozónők elmondása szerint időnként elkomorodik, de meg lehet vigasztalni…

Péntek este elmentünk a McDonaldsba. Maci kedvenc kajája, a fasírt már nincs. Így csirkehúst kértünk neki. Aztán persze abból is csipegetett, meg Ildi vegás kajájából is, no meg a sült krumpliból is. Aztán futkározott, nézelődött. Nagyon tetszett neki a gyerek különterem. Először velem sétált arra, majd Ildit is elvitte, hogy lássa. A felöltözésnél persze kitört a forradalom, mert Zsombus azt hitte, hogy megyünk haza. Ő pedig még nem akart haza menni…

Elmentünk hát a Plázába halacskákat nézni. A kis ,,tavacskát” kétszer körbe sétáltuk. Érdekes volt, hogy amikor mondtam Zsombusnak, adja ide a kezét, akkor simán ideadta és később sem húzta el. Korábban nem szerette, ha fogom a kezét. Most viszont még ő is fogta az enyémet. Ráadásul elég sokáig. Ezután a mozgólépcsőn felmentünk az emeletre. Ott jól kifutkározta magát. Átmentünk a túloldalra, ahol lifttel lementünk a földszintre. Majd fel és újra le, majd újra fel… Mert Zsombus szeret liftezni. Ezután visszasétáltunk a másik részen lévő mozgólépcsőhöz. Persze előtte még szétnézett a kajálós részen. Majd mentünk 2-3 kört. Felfelé nem engedte, hogy ki- és leszállásnál, hogy fogjam a kezét. Lefelé viszont végig fogni kell…

Ezután még egy kis halacska, majd a szokásos mérgelődés, hogy haza kell jönni…