Fürcsi és Pécs

Pécs, 2012.08.07.

Kedden délelőtt úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az orfűi Élményfürdőt. Kellemes időben indultunk el a szálláshelyünkről, az enyhe szél ellenére jónak tűnt a dolog. Aztán a strandon, a vízben már éreztük, hogy mégsem ez volt a legjobb megoldás. Igen ám, de a Maci nagyon szeret fürödni, és holmi szél nem szegi a kedvét. 

A fürdő bejárata után pára kapu volt. Ami alatt többször is átment Zsombus. Az 1,15-ös hidegnek tűnő – elvileg 30 fokos – vízben nagyon jól érezte magát. Úszkált, aztán az úszószemüvegében lemerült, aztán csúszdázott, majd ment az ,,örvénybe”. Anyával és apával, és mondanom sem kell, hogy sorrend lényeges. Délben nem kellett könyörögni, hogy jöjjön ebédelni. Vagy a hideg szél, vagy a sok mozgás meghozta az étvágyát.

Sajnos, az ebédlőben volt darázs, ami mindig odaszállt hozzánk. Először talán nem vette komolyan, de ahogy látta, hogy nem sikerül elűzni, egyre dühösebb lett. Alig kezdett hozzá kedvenc milánói makaróniájának, amikor betelt a pohár, és sírva elmenekült anyával egy másik asztalhoz. Ami egy ideig jó ötletnek tűnt, de a darázs oda is odament, így aztán egy padon fejezték be az ebédet.

Ebéd után minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, de három tájban kijöttünk a strandról, mert Pécsre készültünk. A látni valók listáját Bartos Erika Hopplá meséi alapján állítottuk össze. Hogy az út Pécsig ne legyen unalmas, arról GPS, apa és Maci gondoskodott. Apa a már megismert úton ment, ami nem esett egybe a GPS által javasolttal. Macinak persze ezúttal sem tetszett, hogy apa nem hallgatott mindig a GPS-re… De mire beértünk a megyeszékhelyre már kibékültünk. Pontosabban Zsombus már nem haragudott apára…

Pécsett a Rákóczi, Jókai út környékén viszonylag könnyen találtunk parkolóhelyet. Majd besétáltunk a Széchenyi térre. Útközben anya vett papírt, hogy legyen mire rajzolni Zsombornak. Zsombor pedig örömmel fedezte fel a csobogót. Amiben mondanom sem kell, hogy belement. A térre éppen jókor érkeztünk, mert sikerült elkapni a városnéző kisvonatot. A 45 perces, 6-7 kilométeres úton összevissza- tekeregtünk Pécsett. Nagyon sok műemléket, templomot, szökőkutat és fagyizót láttunk.

Sajnos, amíg odavoltunk a Marcipán bolt bezárt, így a Kanalas fagyizóban próbáltuk kárpótolni a kisfiunkat. Ami nem sikerült… Meg persze ő amúgyis a gömbös, olasz fagyit jobban szereti… Aztán nagy duzzogva mégiscsak evett a kanalas fagyiból, a zserbóból is. Ezután visszasétáltunk a Dzsámi mögé, a harangjátékokat hallgatni-nézni. Macinak nagyon tetszett, ahogy emelkedik a harang, majd a harangjáték is nagyhatással volt rá.

Amikor visszaértünk, akkor nyűglődött kicsit, mert estére már fáradt és egy kicsit éhes is volt. Mire elmajszolta a kiflikéjét addig szinte már el is aludt apuci ágyában… Úgy, hogy ezúttal nem anyával, hanem apával aludt…

Utazás Orfűre

Orfű, 2012.08.06

A nagy melegben Maci és anya a párakaput próbálgatják.

Zsombi már nagyon várta, hogy elinduljunk Orfűre. Igaz, ő még nem nagyon érti, érzi ezeket a napokat, alvásokat, de azzal tisztában volt, hogy ez valami ,,titokhely-félét” jelent. Ami persze általában jó dolog. Apa vasárnap este még beszerezte Bartos Erika Hupplá meséi című könyvet, ami Pécsről és egy kicsit Orfű nevezetességeiről szól.

A nyár legmelegebb napján Maci normál időben kelt, azaz olyan fél hét tájban. És alig várta, hogy induljunk. Az úton aztán végig GPS-t nézte, illetve mérgelődött, ha apa nem arra ment, amerre a gép mondta. Mert apa nem tudta még pontosan beállítani az eszközt… És Maci ezt nem nagyon tolerálta. Végülis a hatórás úton várokozáson felül jól viselkedett. Ami volt kis hiszti, nos az ,,belefért”. Különösen akkor, ha útközben 38 fokot is mutatott a hőmérő. Hosszabb pihenőt nem is tartottunk. Igazából csak pisilni álltunk meg párszor, meg egyszer tankolni.

Orfű és környéke nagyon tetszett neki. A tavak, az erdő, a dombok és hegyek mind újdonság volt a számára. Így aztán miután elfoglaltuk a házat, Ő és anya elment strandolni. Maci ugyanis a hosszú úton láthatóan nem fáradt el. Az Orfűi Aquaparkban felfedezte a csúszdát, az ,,örvényt” és persze úszkált… A szép, tiszta fürdőből alig akart hazajönni.

Amikor hét óra tájban visszajöttek, a kisfiúnk továbbra sem tűnt fáradtnak. Elkezdett rajzolni, közben kicsit nyűglődött. No, meg várta, hogy feljöjjön a hold, és hulljanak a csillagok… Miután nem volt Internet így a szokásos esti – és reggeli program – az idokep.hu kielemzése ezúttal elmaradt. Persze mindannyian éreztük, hogy meleg van…