Apa első önálló peluscseréje

Csütörtökön ebéd után Zsombi elaludt. Anya pedig elment a fodrászhoz. Így kettesben maradtunk otthon Tündérmacival.

Sajnos, Maci ezúttal nem aludt 2 órát. Kb. 1,5 óra után felébredt. Szokásához híven ezúttal is lassan tért magához. Így egyideig még tévéztünk, teáztunk, ilyesmi. Miközben néztük a Minimaxot és Macika forgolódott, észre vettem, hogy bepisilt... Ami mondjuk nem ért váratlanul, meg láttam már sokszor, hogy kell pelust cserélni, hiszen jobbára olyankor én is ott segédkezem, de ez most más helyzet volt... Annál is inkább, mert lassan tudatosult bennem, hogy itt nem csak egy egyszerű peluscsere van, hanem le kell cserélni a badit, és a nadrágot is.

Kénytelen voltam tehát megkérni Zsombit, hogy segédkezzen nekem. És meg kell, hogy mondjam teljesen átérezte a dolog súlyát. Nem sírt, nem dünnyögött, amikor elkezdtem levetkőztetni. Akkor sem mászott el, amikor levettem róla a pelust, majd igyekeztem felrakni az újat. Ekkor azonban el kellett mennem badiért és nadrágért, és Zsombi megérezve a lehetőséget rögtön szökni próbált... De sikerült még idejében visszaérnem. A nadrág felvétele nem okozott gondot. A polóveré annál inkább, mert a kis ujjai beleakadtak a pulóverbe. Amikor elkészültünk láthatóan mind a ketten megkönnyebbültünk.

Nemsokára Ildi is telefonált, hogy mehetünk érte, illetve a cipőboltba. Úgy, hogy felküzdöttem rá a dzsekit, és a sapkát. A sapkát nagyon nem szereti...

PS: természetesen vettünk neki egy klassz sportcipőt. Ja, és Ildi nagyon csodálkozott, hogy nem az a ruha van a fiúnkon, amelyben otthon hagyta. Mellesleg megvolt elégedve a peluscserével, csak egy kicsit szorosabban kellett volna felraknom...