Zalakaros 2. rész - Kis-Balaton és fürdés

Zalakaros, 2010.07.31.

Szerdán kiránduló napot tartottunk. Nem volt rossz idő, szépen sütött a nap, ezért is döntöttünk emelett a program mellett.

A Kányavári-sziget parkolója rendkívül hangulatos volt. Maci nagy örömmel fedezte fel, hogy a Búbos vöcsök tanösvény egy hosszú fahíddal veszi kezdetét. A hídról alig lehetett leszedni, nagyon tetszettek neki a tavi rózsák, és nagy lelkesedéssel fedezte fel az úszkáló, vagy a nádasban megbújó vadlibákat.

A hídon átérve egy nagy tisztásra bukkantunk, majd egy útra fordultunk, és Maci megkezdte a tanösvény tábláinak felfedezését. Minden táblánál megálltunk, és az anyukájának fel kellett olvasnia mi van odaírva. Nagy örömmel fedezte fel a Thomas-ból ismert poszátát. Az út közben ösvénnyé szelídült, majd a Kis-Balaton partjára vitt ki minket, ahol horgászok voltak. Zsombus nézelődött kicsit, majd a nagy rét északi csücskéhez jutottunk vissza, ahonnan egy kilátót vettünk a rét közepén. A csücsökbeli táblán bogarak és madarak voltak, ami szintén érdekes volt a számára. Nemsokára Maci nagy lendülettel mászott fel a kilátóba, a táj nem igazán érdekelte, de a fenéken való lejövetel annál inkább. Így aztán még egyszer felmászatta anyucit…

A rét déli részén, egy sétányon haladtunk tovább. Az ismertető táblák számozása kicsit összekavarodott, de Macit ez mit sem zavarta. A lelkesedése továbbra is kitartott. Pár száz méter múlva egy szép mezőn balra fordultunk, majd egy sáros kisösvényen haladtunk. A kisfiunk nagyon élvezte. Innen kijutva a már ismert sétányon a hídhoz vezetett az utunk. A hídra felmászva ezúttal Zsombus érdeklődését egy kisfiú kötötte le, aki pecázott, és már fogott pár halat. A mi Macink, ahogy felfedezte ezt, moccani sem akart onnan. Kb. 15-20 perces könyörgés vége lett az, hogy hajlandó volt a gépkocsihoz jönni.

Innen Zalavárra mentünk tovább. A kellemes déli napsütésben Macit nem igazán kötötte le a kiállítás. Márcsak azért sem, mert korábban már felfedezte és anyukájával kipróbálta a ,,vizes” játszóteret. Ahol lehetett vizet merni, zsilipelni, vizet felhúzni, és még nagyon sok mindent. Igazán ötletes kis játszótér volt. Maci nem is nagyon tudta mit csináljon. Tetszett neki, hogy ,,tekerhet” (amivel vizet hoz fel), illetve a régi nyomóskúttal húzott fel vizet.

Miután már egy óra volt, így hazafelé vettük az irányt. Maci majdnem el is aludt az autóban. Az alvás után megvacsoráztunk, majd elsétáltunk a fajátszótérre. Pontosabban Maci apa nyakában ,,sétált”. A játszótéren ezúttal is csúzda volt a sláger, de kipróbált más játékokat, mászókákat is. Természetesen a mécses ezúttal is eltört, mert egy kisfiú biciklijét szerette volna használni. Ám az idegenektől nem akartuk elkérni. Kárpótlás gyanánt ezúttal is a fagyizóban kötöttünk ki. Maci kikente magát rendesen anyuci csoki kehelyéből.

Csütörtökön délelőtt átmentünk a strandra. Zsombosunk elsőre még megijedt, amikor a gyerekcsúszdáról lecsúszva elmerült, de aztán egyre inkább bele jött. Őt nagyon nem érdekelte, hogy nincs nagyon meleg. Ő csak csúszott, majd kimászott és újra. Kint és bent. Délben húsi levest evett, majd két lekváros palacsintát. Aztán aludt egy jót, majd anyucival visszament az élményfürdőbe.

Vacsi után megint elmentünk sétálni, és persze fagyizni. Maci pedig egy idő után elkezdte mondani, hogy haza szeretne menni, Nyíregyházára. Ekkor persze nem kicsit ijedtünk meg. Nem tudtuk ez az érzés mennyire lesz tartós nála. Mint később kiderült csak a fáradtság számlájára volt írható. Éjszaka sem aludt jól, de annyira igen, hogy a ,,honvágyat” kialudta magából. És a hátra levő két és fél napban már nem is került szóba.

Zalakaros 1. rész - Zalakaros felfedezése

Zalakaros, 2010.07.29.

Hétfőn délelőtt fél tíz tájban vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végcélja Zalakaros volt. Már az indulás előtt napokkal elmondtuk Zsombusnak, hogy hosszú lesz az út, hogy ne nagyon nyűglődjön.

Indulás után olyan zenét hallgattunk, amelyet Macit is ismert. Így aztán vidáman dudolászott, meg nézelődött kifelé. Először Hatvan környékén álltunk meg, egy pisi erejéig. Majd az M0-ás lassított le bennünket. Aztán újabb technikai szünet Budapest után… Majd pár kilométerre ebéd. Illetve csak mi gondoltuk úgy, hogy ebéd lesz. Zsombi keveset evett, ám annál inkább kihasználta az alkalmat a futkározásra, csintalankodásra. Apa meg anya kicsit bosszús volt ezért, de nem annyira, hogy ne kapjon jégkrémet. Ahogy újra beszálltunk a kocsiba nem sokkal később már el is aludt. Miután egész jól aludt, így Zalakaros előtt megálltunk és vártuk, hogy felébredjen.

Négy óra tájban értünk a szállodába. Miután becuccoltunk, elmentünk vacsorázni. A büfé vacsora választékából burgonyapürét és húsit evett. No, meg ,,piros dinnyét”. Vacsora után elmentünk sétálni. És miután belebotlottunk egy fagyizóba - fagyiztunk. Maci piros fagyit kért, majd megkóstolta anya csoki fagyiját. És apa vett egy egygömbös csoki fagyit neki… A piros – erdei gyümölcs – fagyit pedig apa ette meg.

Kedden nyolcig aludtunk. A reggeli után átmentünk a fürdőbe. A rossz idő miatt a fedett részben voltunk. Az élményfürdő nagyon tetszett Zsombusnak. Mentünk pár kört a ,,vadvízben”, ahol Zsombus ,,úszott” apa pedig loholt a méteres vízben utána. Kicsit kisütött a nap, így kimentünk a nyitott részre is. Ott Maci kipróbálta a gyerekcsúszdát. Ahonnan persze alig lehetett elvontatni. Ebédre levest evett csak, majd szundizott 2 órát.

Ébredés után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Zalakarost. A Mini EXPRESS elektromos kisvonat jó választás volt. Nem siettünk, rengeteg információt kaptunk Zalakarosról. Az úton Zsombus nagyon sok érdekes dolgot fedezett fel: lovat, cicát, házakat, virágokat. A három emeletes kilátóba nagyon ügyesen felmászott. A kilátás nem nagyon érdekelte, de lefelé is nagyon szépen jött le. A kilátó udvarába talált egy játszóteret, ahol a csúszdáról alig lehetett leszedni. Visszafelé bementünk egy kerámia üzletbe. Nagyon tetszett neki, ahogy neki, ahogy a madáretetőt formázták.

Vacsora után elmentünk sétálni. Aztán úgy alakult, hogy engedtünk a csábításnak és mentünk egy kört a Dotto Zalakaros elektromos kisvonattal is. Így aztán alaposan megismertük a várost. Maci jószokásához híven ezúttal is végig kérdezte: - Ez most milyen utca? A nap lezárása ezúttal is fagyizás, majd szökőkút, séta haza.