Bilike

Ma egy újabb fontos dátumhoz értünk. Sajnos, én nem voltam otthon reggel, de a feleségem elmondta, hogy ma Zsombus hosszas próbálkozás után ezúttal végre a bilibe pisilt és kakált.

Tudom, próbálkoztak már erre rávenni a bölcsikében is, de eddig nem vette komolyan. Nálunk például állandóan elszaladgált. Felugrott egyszerűen és el… Nem érdekelte a dolog…

Meg is lett a jutalma: ma egész nap Sárospatakon füricskéltünk!

Szabadság

A következő két hétben leáll a bölcsi. Mindenki szabadságra megy, nyaral.

Pénteken délután búcsú bulit rendeztek a Nyuszi csoportban. Azok a gyerekek, akik óviba mentek megvendégelték egy kis ropival, ezzel-azzal a társaikat. Maci hozta a formáját… Mikor a többiek már játszottak, ő – egyedül – ott maradt az asztalnál és pakolta a kaját… Csak anyukája unszolására fejezte be. Zsombus étvágyára nem lehet panaszunk, az már egyszer biztos.

Szombaton gyakorlatilag elmenekültünk a házunk mellett zajló gázfelújítás elől. Arra gondoltunk kipróbáljuk a sárospataki strandot. Természetesen ezúttal is a balsai kompon keresztül mentünk. Zsombi imádja, ahogy megyünk át a Tiszán. Jókora sírást rendezett, amikor vissza kellett ülnie a kocsiba. A sárospataki (végardói) strandra jó kis sort kellett végig várnunk. Míg apa állt a sorban, addig Zsombus jókedvűen viháncolt. Nem zavarta, hogy sokan vannak ott, ő pl. vidáman dobálgatta a nyári sapkáját.

Először egy langyos medencét fedeztünk fel magunknak. Maci nagyon jól érezte magát ebben. ,,Úszkált”, pocsolt… Majd nemsokára anya felfedezett egy másik gyerekmedencét, amelyben meleg víz van. A két medence között kb. 60-80 méter van, amely utat Zsombus végig morgott. Ő ugyanis maradt volna ott még. Mikorra azonban megbarátkozott az új medencével, elkezdett dörögni az ég. Így aztán pánikszerűen összepakoltunk, és irány az autó. Mire odaértünk már elég szépen zuhogott az eső…

Ebédelni a kedvenc helyünkre indultunk, azaz Széphalomra. Ami nincs különösebben messze, de anyának komoly kihívás volt Zsombit ébren tartani… Elég sokan voltak, de a várakozás nagyon nem zavarta Macit. Az akvárium és a hinta segített neki, hogy könnyebben teljen az idő. Szépen bepakolt a Hegyközi húslevesből, illetve anya grillezett húsijából, no meg a krumplipüréből. Ebéd után rendbe tett anya macit, és alighogy elindultunk már aludt is.

Visszafelé megálltunk még Középhután. Ezt a játszóteret ki nem hagynánk. És bár állt a kis fa játszótéren a víz, elmondható, hogy telt ház volt. Vagyis, vagy 5-6 gyerek játszott ott a szüleivel. Zsombus leginkább csúszdázott, meg megmozgatta apát a mérleghintával, de a rúgóslovacskát is kipróbálta. No, és természetesen nem maradt el a patakba dobálás sem. Mielőtt haza indultunk volna még egy pillangóval játszott, amíg az el nem repült.

Azt gondolom, hogy eső ide, eső oda, de ez egy remek nap volt…

Pünkösd négy tételben

Pénteken ebéd után a kertbe mentünk. Zsombus elaludt a kocsiba a kertbe felé menet. Átraktuk babakocsiba, és elkezdtünk dolgozni. Ildi veteményezett, én meg a homokozót szereltem össze. Az elmúlt két napban kétszer lekentem, jól nézett ki és remélhetőleg tartós lesz. Sajnos, nem sokat aludt Macika, mindössze egy órát és sírva ébredt.

Ébredés után aztán állandóan Ildi körül volt. Nagyon nyűgős volt. Amikor visszaértem az 5 vödör homokkal Maci még mindig nyűglődött. Kiborítottam a homokot és elmentem még 5 vödör homokért, de vittem Macit is. Egész úton csendben volt. Csak akkor jött meg a hangja, amikor anyuval beszéltem telefonon, de akkor már csacsogott is rendesen.

Meguzsizott, aztán még egy kicsit próbáltunk dolgozni, de nem ment. Macika kicsit homokozott, de főleg ott volt körülöttünk. Így aztán vacsira hazamentünk…

Szombaton hét óra tájban ébredt Zsombi. Sajnos, fújt a szél így nagyon nem ment ki délelőtt. Pontosabban annyira, hogy elmentünk az Aldiba vásárolni. Ott aztán próbált mozogni, de hát az nem az ő terepe. Míg fizettem, addig kimentek, csak hát fújt a szél…

Délután négy óra tájban kimentünk sétálni Sóstóra. Maci jól bírta. Amikor persze az aprókövek nem vonták el a figyelmét. Mert olyankor leült és játszott velük. És nagyon nehéz volt újra mozgásba hozni. Meglepett, hogy a napos oldalon kb. száz métert ment egy maga, megállás nélkül. Aztán egy kis kerítés-kapaszkodás (ki tudja miért, de szereti a kerítéseket). Majd megnéztük a szökőkutat. Nem győzött öööö-zni, mutogatni… Imádja a vízet.

Gyorsan hazamentünk, Zsombi megvacsorázott és mentünk a nővéremékhez szalonnát sütni. Természetesen Macika volt a sztár. Voltunk vagy nyolcan, de mindenki azt nézte Ő mit csinál. Ő pedig sétált, nevetett, időnként ööö-zött… Szóval jólérezte magát. Szereti, ha foglalkoznak vele. Hazaérve közös fürdés. Kimostuk a Maciból a szalonnasütés szagát…

Pünkösd első napján, vasárnap kirándulni mentünk. Balsánál mentünk át a Tiszán, komppal. Zsombinak ez annyira természetes volt, mintha világ életében kompon utazott volna. Kicsit nézte, ahogy forgatja a vizet a motor, de aztán elment onnan, nehogy vizes legyen. Majd a komp elejénél állt egy kicsit a láncnál, aztán a komp oldalánál kukucskált ki…

Sárospatakon belecsöppentünk a vár pünkösdi vigasságaiba. Macinak nagyon tetszett, hogy az alsó várban, jó nagy terepen sétálhatott. Minden érdekelte, néztünk diós célbalővést, hallgattunk korabeli zenét, sétálgatott a várfalain, és nézett előadást is. A Langaléta Garabonciások produkcióját a nyakamból, ölemből nézte elég sokáig. Sajnos, nem lehettünk ott sokáig, mert közelgett az ebédidő, és Macika nagyon tud sírni, ha éhes. A vásári forgatagban csak babgulyás volt, és mert Zsombi elég leveses így tovább mentünk Pálházára kajázni.

Miután mindenki jól megebédelt hintáztunk, illetve kocsikat nézegettünk Zsombival. Telkibánya felé indultunk tovább, és pár kilométer után Zsombus elaludt. A Erdész-Bányász Barátság pihenőnél sokan voltak, ezért visszamentünk 1-2 kilométert, egy szép nagy út menti tisztásig, ahol Mackó egy órát aludt. A jó levegőn, a kellemes napsütésben, madárcsicsergésben bíztunk abban, hogy többet fog, de végül is ennyi lett belőle. Ébredés után uzsi, majd játék következett. Ez utóbbi kicsit nehezen ment, de aztán csak sikerült megsétáltatni, persze ehhez kellett egy kis csel, no meg patak és labda is.

Hazafelé megálltunk a szabolcsi várnál, hogy Macika kinyújtsa magát, kicsit járkáljon. Sajnos, a várban kutyát sétáltattak, így csak felmentünk az emlékműhőz és jöttünk haza. Itthon azt hittük hamar elalszik Zsombi, de nem… Bőven elmúlt nyolc óra, amikor álomra szenderült. Bár, éjszaka többször is fent volt, de most nem volt hosszabb sírás.

Hétfőn vajas fonott kalács volt reggelire. Egy darabig küzdött a szélével, hol megette hol nem. Aztán látta, hogy van banán az asztalon, és evett belőle. A fele le is csúszott. Délelőtt kimentünk a kertbe. A húgom igyekezett vigyázni Macikára, több-kevesebb sikerrel, mert ha elkapta Zsombit az ,,anyuci-hiány”, akkor sietett Ildihez. Nagy nehezen a babot sikerült így is elvetni. Vagyis egy részét. Meg a futóbabnak is.

Ebéd után Mackósajtnak nem volt kedve aludni. Három óra tájban - jobb híján - beraktuk a kocsiba. A kocsi ezúttal is megtette hatását, kb. tíz perc után el is aludt. Amikor behoztuk felébredt, de visszaaludt. Másfél órás alvás után a ,,szokásos” sírással ébredt. Azt tanácsolták, hogy ilyenkor jó lenne egy kicsit sétálni vele, mert az segítene a pociját megmozgatni, de Maci ilyenkor csak anyuci ölében hajlandó lenni.

A vacsi után még játszott kicsit kint, aztán közös fürdő. Egy kis Thomas, a gőzmozdony, majd alvás…

Sárospatak

Ma Sárospatakra kirándultunk. Gyakorlatilag a koreográfia ugyanaz volt mint Pálháza esetében. Bár, Maci ezúttal nem aludt el miután elindultunk. Előbb játszadozott a kedvenc játékával, de így is aludt másfél órát. Miután nem volt szívünk felébreszteni Sátoraljaújhelyen, így tovább gurultunk Pálházára. Annál is inkább mert nincs messze, másrészt a Tölgyfa vendéglő bejáratott hely...

Az étteremben és Zsombiban ezúttal sem csalódunk. Bőséges leves, amiből kismackó jól be is pakolt. Ildi szerint sós volt, de hát mi ketten elég éhesek voltunk, úgy hogy nem számított... Gondolkodtunk itt a peluscserén, de végülis visszamentünk a sátoraljaújhelyi TESCÓ-ba, ahol tudtuk, hogy van hely, meg nincs hideg, meg nem is kell szívességet kérni. Mert valljuk meg a Vendéglők nagyobb része nincs felkészülve a pelenkacserére, akkor milyen kedveBs is a személyzet. Ha már ott voltunk mentünk is egy kört, és ha már mentünk vettük is Zsombinak egy kisnadrágot nyárra - pár száz forintért. Tényleg jók ezek a leértékelések... No, meg persze egy baby túródesszert is becsúszott a kosárba. A parkolóban az egyik kocsiban volt egy kutyus. Nagyon tetszett Zsombinak. Odahajolt az üvegen át hozzá, integetett neki. Nem hiába a kutyák nagy barátja! A vaú-vaú nagyon megy neki.

A sárospataki várnál összeraktuk a babakocsit, és eltologattuk, húzogattuk a várkertben. Nagyon szép idő volt, sétára csábított. Csak persze a hóban nem a legjobb babakocsizni. Mondhatnónk elég nehéz húzni. Ha lesz még hó az idén, akkor csak kimegyünk Kassára szánkót venni. No, meg háti hordozót. Amire már régen fáj a fogam... No, de visszatérve a várhoz... A váruvarról bementünk a belső várba. No, persze nem a kiállítás részre, csak a belső várudvarra. Maci nagyon élvezte, ahogy toltuk lépcsőn lefelé. Egyfolytában vigyorgott... Aztán nézegette a Bodrogot. No, meg a gyerekeket, ahogy hóembert építenek lent, a várfal és Bodrog közötti részen. Visszafelé a kocsihoz már nem raktuk babakocsiba. Félútig én cipeltem, aztán engedtük, hogy a hóban járjon.

Hazafelé nem számoltunk azzal, hogy Maci ezúttal nem alszik el és az Ő türelme is véges. Így aztán felmentünk még a Tokaj-hegyre, illetve a hosszabb úton jöttünk haza. A végén már nagyon nyűgös volt Maci. Semmi nem volt jó neki. Aztán itthon, amikor befordultunk az utcánkba hirtelen elaludt...

Pálháza

Úgy tűnik ez a tél sem igazi. Nagyon vártuk, hogy Karácsony előtt essen a hó. Szép, hangulatos, fehér Karácsonyt szerettünk volna. A -5-6 fokos hidegben nincs szívünk kivinni Zsombit babakocsizni. Persze arra figyelünk, hogy minden nap legyen szellőztetve a lakásba, meg Mackótestvér is kint legyen kicsit a friss levegő. Azért is szerettük volna, ha esik a hó, mert akkor elvittük volna Zsombit egy kicsit szánkózni.

A nagy Karácsonyozás után úgy döntöttünk, hogy ideje felkelni a tespedésből, és irány Zemplén. El kell kezdeni a kocsihoz szoktatást a hosszabb, kirándulós utakra. Meg persze mi is szeretnénk kitapasztalni, hogy mit bír Zsombi egy-egy hosszabb úton és mit nem. Hogyan és mit pakoljunk össze. Mivel tudjuk oldani az utazás monotonitását, azt hogy be van kötve, és nincs nagy mozgástere.

Nem indultunk korán, megvártuk amíg eljön a délelőtti altatás ideje. Olyan tíz óra tájban vágtunk neki az útnak. Addigra felmelegítettem a kocsit, lekapartam az ablakot, raktam be plédet, egy termosz forró teát, és irány Pálháza. A tápszert indulás után rögtön megkapta Zsombi és pár kilométer után már aludt is. Valahol Sárospatak előtt kicsit felébredt, de a jó meleg kocsi ringatózásától visszaaludt. Így aztán Pálházán nem álltunk meg, hanem tovább mentünk Kőkapura. Kishuta után olyan rázós volt az út, hogy azt hittük felébredt, de nem... Viszont, ahogy megálltunk Kőkapun, már nyitotta is ki a szemét.

Úgy terveztük, hogy peluscsere és egy kis séta, majd megyünk ebédelni. Zsombi azonban nagyon nehezen türte a gépkocsis pelus cserét, az ezzel járó öltözködést. Így aztán úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk Pálházára kajázni. A Tölgyfa étteremben rendeltünk 2 húslevest, meg egy zöldséglevest, de akkora tállal hoztak ki, hogy a húsleves is elég lett volna hármunknak. Szerencsére másodiknál már okosabbak voltunk, és Zsombi a feleségem párizsijából evett. Természetesen kértünk neki őszibarack befőttet, mert tudjuk, hogy azt imádja. Vittük neki a kiskanalát, és kistányérkáját, nagyon jól kajázott. Az előre becsült adagok kevésnek bizonyultak. Míg anya evett megnéztük a játékgépeket. Ami nagyon tetszett kismackónak, hiszen világított meg összevissza villogott. így aztán beruháztam 20 forintot, amit simán elbuktam. Majd egy újabb húszast, amikor is már Zsombi nyomta meg a gombot. Természetesen nyert. Így aztán jöhetett újabb 3 gombnyomás, és mert volt egy újabb ,,nyerése" a fiatal úrnak mégegy... (Bízom abban, hogy ezzel nem indítottam el a játék-szenvedélybetegség lejtőjén a fiamat...)

Ebéd után visszamentünk Kőkapura. Kicsit sétáltunk, néztük a hegyeket, a befagyott tavat, meg a kispatakot. Majd miután Zsombi jelezte, hogy elég volt elindultunk haza. A friss levegő és a meleg kocsi megtette a hatását, Zsombi nagyon álmos lett. Mi azonban úgy gondoltuk elalvás előtt jöjjön egy peluscsere, de már nem a kocsiban, hanem használjuk fel a Sátoraljaújhelyi TESCO-t erre a célra. Csak nagyobb ott a hely, kényelmesebben meg lehet oldanai a peluscserét felkiálltással. Így aztán nem hagytuk aludni. Ennek aztán meg lett a böjtje. Hiába volt a gyors peluscsere, de úgy tűnik a friss levegőn Zsombin ismét feléledt. És hazáig nem aludt el. Sokkal inkább nyűgösködött. Ami érthető is, hiszen ki szeret sokáig egy helyben ülni? Igyekeztünk ,,beszélgetéssel", énekléssel, rádiózással, zenés játékokkal elterelni az utazásról a figyelmét, ami több-kevesebb sikerrel járt. No meg persze Kubu, tea, gyümölcsös konzerv uzsonnára.

Vacsorára brokkolis csirkehúst evett. Aminek már a szaga (brokkoli + fokhagyma) is borzasztó volt. El sem tudom képzelni kik találják ki ezeket a kajákat. Mindenesetre a gyerek olyanok büdőseket büfizett tőle, hogy azt hittem lefordulok a székről. Zenét és kabarét hallgattunk, közben dörzsölgette a szemét, de nem aludt el. Pedig látszott rajta milyen fáradt. Az esti tápszer után sem ment könnyen az altatás. Azt beszéltük a feleségemmel, hogy már mi is voltunk így, nagyon fáradtak voltunk, és mégsem tudtunk aludni.

Szegénykém fél tizenegy tájban ismét felriadt, és csukott szemmel sírni kezdett. Miután nem előszőr csinált ilyet többé-kevésbé fel voltunk rá készülve. Csak sír és sír... De csukva van a szeme... Olyan, mintha aludna közben... Jó lenne tudni ilyenkor mit álmodik, merre jár... Mitől rémül meg ennyire...