6 hónap... és kötelező oltás, no meg útlevél

Ildi azt mondta, hogy ne számoljuk mióta van nálunk Zsombi, mert nem lényeges, hiszen Ő a mi fiúnk, és nem számít az idő, hiszen mostmár örökre velünk marad, de hát az ember már csak ilyen, igyekszik mindent időben mérni. Szóval hat hónapja van nálunk Zsombi. Pontosabban hat gyönyörű hónapja...

Ma Maci hozta a szokásos formáját, azaz hat órakor ébresztőt csinált. Ilyenkor aztán persze rögtön el is kezd mozogni, járkálni és természetesen a zenés játékaival játszani. Mondhatnónk, hogy nálunk zenés ébresztő van.

Tíz óra tájban érkeztünk a doktor nénihez. Először ,,mérlegelés", amin kiderült, hogy Macika 10,82 kg. Majd megmértük a ,,hosszát" is, mondanám, hogy a magasságát, de mert fekvő volt, így ez a jó szó. Tehát Zsombus 79 cm. 15 hónaposon ez rendben is van.

A doktor néni vizsgálódását egész jól bírta, amíg nem akart a szájába is nézni. Ami, ha nehezen is, de sikerült. Az injekció beadásánál eltört a mécses. Nekem is szinte fájt, ahogy megszúrták, illetve egy örökké valóságnak tűnt, amíg benne volt a tű. A lényeg, hogy mostmár védett kanyaró, mumpsz, és rózsahímlő ellen. Májusban kap 2x kullancs ellenit. Aztán majd csak ősszel...

Este volt egy kis láza, de nem volt vészes... 37,2... Kapott egy kis Panadolt, és utána, mintha jobb kedve lett volna. A doktornő azt mondta, hogy 5 nap körül szoktak lázasak lenni a gyerekek az oltástól. Mindenesetre bekapcsoltam estére az olajradiátort, mert kikapcsolták a központi fűtést, és féltem, hogy Macika megfázik.

Megjöttem az értesítő, hogy elkészült Zsombos útlevele. Aminek rendkivül örültünk. Mert nyilván szükség van rá, ha kiugrunk Szlovákiába. No, meg azért is, mert ezzel tényleg tudjuk hivatalosan igazolni, hogy Zsombi a mi fiúnk. Bárki, bárhol is kérné...