Megkönnyebbülve

Nehezen indult a hét. Hétfőn még mindig ,,kiütéses” volt Zsombus lába. Csak nem akart elmúlni az allergia. Mi minden reggel úgy láttuk, hogy nincs már, de a nap előhozta. Még, ha nem is annyira, mint korábban, de éppen eléggé.

Kedden aztán kitört a ,,pánik” a bölcsikébe. A vezető gondozó néni fel akarta hívni Ildit, hogy csináljunk valamit Zsombus lábával, mert így nem járhat bölcsődébe. Ildinek azonban rossz volt a mobilja, így nem kapta meg az üzenetet. Így amikor mentem Zsombusért nekem mondta el Zsombi kedvenc gondozó nénije mennyire aggódnak… Ami rendben is van, mert mi is aggódtunk. Csak éppen nem tudtuk, hogy hova vigyük Macit. A körzeti doktor nőnek már nem volt ötlete. A bőr- és nemi beteg gondozóban már 2 doktornő is látta, és ők azt mondták, hogy 2 hét múlva vigyük vissza. A kórház gyerekosztályán időpontot kell kérni a bőrgyógyászaton, tehát az sem megoldás a számunkra. A gondozó néni rendes volt és megadta annak a gyermekgyógyásznak a nevét, ahova ő is viszi a gyerekeit. És most, azaz kedden rendel…

Bepakoltam Zsombust, felvettük anyát és irány a doktor nénihez. Szerencsénkre egy család volt előttünk, így hamar sorra kerültünk. Zsombus meglehetősen nyugtalan volt, pedig a doktor néni nagyon szimpi volt. Megnézte milyen krémeket használtunk eddig, majd írt fel cseppeket, illetve mosakodót, illetve mosdás utáni krémet. A gyógyszertárban kiváltottuk a recepteket, és ahogy hazaértünk anya meg is kezdte a kezelést… És láss csodát már szerdán már alig látszott valami Zsombi lábán valami… Csütörtökre pedig szinte el is múlt!

Alma

Rohannak a napok, a hetek… Lassan minden nap úgy telik el, ugyanazon napirend szerint. Úgy tűnik, ha lassan is, de sikerül beilleszkedni a Macinak a bölcsibe. Különösen akkor megy simán a reggeli elvállás, ha ott van Mónika gondozó néni is. Őt nagyon megkedvelte Zsombus. A héten kicseréltük a tornacipőjét szandira, mert az mégis csak egészségesebb. A bölcsiben ugyanis nagyon meleg van, és ne melegedjen be a Maci lába.

Pénteken farsang volt a bölcsiben. Nagyon sokáig úgy volt, hogy nem is megy Zsombus, de végülis ment. Előző este elmentünk vettük neki ,,kellékeket”, pontosabban csak szemmaszkot. A kalap nem tetszett neki. Úgy gondoltuk jelmezt úgy se venne fel. Nem csináltunk nagy ügyet belőle. Persze, ő is vitt egy kis elemózsiát, hogy megvendégelje a társait. Igazából nem tudom, hogy sikerült, fogalmam sincs mennyire fogta fel Zsombus, hogy farsangolt…

Ma, vasárnap este elmentünk felköszönteni az egyik uncsitesót születésnapja alkalmából. Zsombus jót játszott, állandóan futkározott, jött-ment a lépcsőn… Meg persze pakolászott. Összességében persze aranyos volt. Evett virslit, és egy kevés desszertet is.

Aztán hazajöttünk és Zsombus majdnem elmajszolt egy almát. Csak úgy. Se nem volt megpucolva, se nem volt összevágva…

Válogat a Maci!

Maci egyre válogatósabb. Kezdődött a zoknival… Anyuci kikészítette a zokni, hogy melyiket vegye fel a bölcsibe. Zsombus pedig nem engedi, hogy ráadjam. Jobb híján kitaláltam, hogy válasszon. Így aztán megyünk a zoknis fiókhoz, hogy válogasson…

Szintén hadilábon áll a bodykkal. Egyre nehezebben veszi fel, ma például fel sem vette. Vagy, ha igen, akkor csak hosszú győzködésre. Próbálom itt is, hogy válasszon, de ez a taktika ezúttal nem válik be. Vagy nem választ, vagy ha igen, akkor azt se nagyon engedi, hogy ráadjam. Szerencsére a többi ruhadarabbal még nincs hasonló gond…

A bölcsivel a helyzet változatlan. Azaz, amikor elindulunk még nincs nagy gond. De ahogy belépünk a kapunk elkezd sírni. És sír végig, ahogy leöltöztetem… Aztán, amikor negyed négy tájban, az uzsi után érte megyek rendkívül boldog, amikor meglát. Van, amikor van kedve sétálni haza felé, van amikor cipelteti magát.

Újra a bölcsiben

Miután meggyógyult, hétfőn újra ,,felvette a munkát” a Maci a bölcsiben. Nem is volt igazán gond a készülődéssel, amíg be nem mentünk a bölcsi kapuján. Onnantól kezdve aztán mindig keservesen sír. Odabent – állítólag – már el van…

Kedden még elvittük együtt Ildivel, aztán Ildi megkezdte a munkát. Azaz az egy év letelte után visszament dolgozni. Délután már egyedül mentem érte. Amiknek örült Zsombus, de láthatóan hiányzott neki ,,valaki”. Otthon eljátszadoztunk vagy másfél órát, és amikor hazajött anyuci végtelenül boldog volt.

Szerda reggel Zsombus fél nyolc tájban ébredt. Természetesen anyuci már nem volt otthon. Viszont kikészítette a Maci ruháját, illetve elkészítette a reggelijét. Zsombus nagyon sírt, nem akart öltözni, nem akart készülni, ledobta magát a földre… Nagyon nehéz volt őt megnyugtatni. Átpelusoztam, néztünk egy kis Elmo-t, közben megreggeliztünk, és ivott tejcsit. Majd elindultunk a bölcsibe. Most se jött a saját lábán, végig cipelni kellett…

Csütörtök reggel látta, hogy nincs otthon anyuci, így megint sírt, de már nem annyit, mint szerdán. De nagyon szomorú volt. Ráadásul be is kakált, és nem is keveset. Nem volt türelmetlen, megvárta, amíg apuci szerencsétlenkedve rendbe rakja. Pénteken ugyanez volt, de akkor már hallgatva a szüleinkre, a kádban, zuhanyzóval mostam le a kis fenekét.

Érdekes, hogy amikor negyednégy tájban hazahozom, akkor mindig enne valamit. Úgy tűnik, hogy a bölcsiben is elkezdett játszani, amikor a pocija kb. félig van, és azt hiszik a gondozónők, hogy már jól lakott. Szóval ,,duplán” uzsizik… Aztán amikor megjön Ildi 5 óra tájban vacsizik. Majd hét óráig, a fürcsiig játszik. Fürdés után lefekvésig mesenézés van (Szezám utca, Elmo vagy Thomas). Más filmeket nem nagyon néz meg…

Szombaton és vasárnap itthon voltunk, csak ebédelni mentünk át a nagyikhoz, hogy ők is lássák a Macit. Szombaton két órát, vasárnap hármat aludt Zsombus. Együtt volt a család.

Hó, szánkózás és bölcsi

Hétfőn esett hó bőven, így végre ,,beüzemelhettük” a Karácsonyra kapott szánkót. Délután amikor Zsombi felébredt, megálltunk az erdei tornapálya parkolójába és onnan indultunk el. Zsombus nagyon szépen megült a szánkóban. Én pedig húztam. Elmentünk a tornapálya mellett, aztán befordultunk a fenyves szélénél. A fenyves közepén vezető út nagyon nem tetszett Zsombusnak. Jókora hisztit csapott. Talán félt a szürkületben… Úgy, hogy sietve áthúztam a fenyvesen. Aztán balra fordultunk, a Sóstóra menő útra. Itt megint balra, azaz visszamentünk a kocsihoz. Bő félóra volt. Zsombi nem akart kocsiba szállni. Mi viszont féltünk, hogy mínusz hat fokban ez is sok lesz neki…Kedden reggel elég jól ébredt a Maci, megreggelizett, majd tévézgetett kicsit. 9 órákor beléptünk a bölcsi ajtaján. A bölcsőde vezetője rendkívül szimpatikus hölgy, korábbi találkozásaim alkalmával is éreztem, hogy jó helyre kerül a Maci. Rövid tájékoztatás után elindultunk a Nyuszi csoportba. Odakerült Zsombus. Először óra, de miután kiderült, hogy az már foglalt Nap(ocska) lett a jele. A két gondozónő is szimpatikus volt. Miután leöltözött Zsombus én el is jöttem. Az egy óra ismerkedésre Ildi maradt ott vele. A gondozónő igyekezett bevenni Macit a játékokba. Sajnos, történt egy kis baleset is, mert Zsombi bekakált… És ugye, a cucca a kocsiban volt, vagyis nálam… Szerencsére azonban kisegítették őket egy pelussal.

A bölcsi után átmentünk a doktor nénihez. Most kapta meg Zsombus a második prevenal oltást. No, meg kértünk igazolást a bölcsi számára is, hogy közösségbe mehet. A vizsgálat alatt Zsombi egyre inkább nagylegény. Nagyon szépen tűrte, ahogy a doktor néni hallgatódzott. Majd, amikor tapogatta a hasikáját, akkor ő rakosgatta magának, vagyis szerette volna… Amikor pedig kérte a doktor néni, hogy tátsa ki a száját, akkor akkorára nyitotta, hogy simán látta és a torkát, és persze ezért nagyon megdicsérte. 14 foga van a Macinak, 88 centi, és 12,8 kg.

Miután délután felébredt, evett egy kis epret. Majd ismét elmentünk szánkózni. Ezúttal a lakótelepen húztam kb. 40 percet. Mondanom se kell, hogy egész úton jókedvű volt. Örömmel fedezte fel és mutogatott a Holdra. Majd persze a mínusz hat fok ellenére se akart bejönni…