Szombaton Széphalomra kirándultunk. Sajnos, odafelé Zsombusék nem tudtak kiszállni a kocsiból a kompon, mert szorosan álltak mellettünk, ki se tudtuk nyitni az ajtót. Pedig imádja nézni a Tiszát…
Széphalmon a Vendéglő előtt álltunk meg. Majd körbe sétáltuk a parkot. Maci Zsombust nem volt könnyű rávenni, hogy ne menjen ki az útra. Illetve a park útjain ne ücsörögjön kavicsokkal játszva. Nagy nehezen eljutottunk a veremig, amit Macinak meg kellett másznia… Aztán az új Múzeum mellett futkározott, odavissza és oda meg vissza, mert látta magát a visszatükröződő tükörbe. Aztán átvágtunk a kapu felé a fák között, majd visszasétáltunk a Múzeumkert vendéglőhöz.
A vendéglő kívülről nem nagy szám, belülről rendben volt. Kicsit szűk volt a hely – nekem. A lényeg, hogy a kaja nagyon finom volt. Zsombi elég jól kajázott. Mi is – felváltva. Szerencsére volt a vendéglőben egy akvárium, ami Zsombus lekötette. Így aztán egyikünk evett, a másikunk Macival a halacskákat nézegette, aztán cseréltünk.
Sátoraljaújhelyen Zsombus már odafelé kinézett egy új szökőkutat. Így ebéd után az első utunk odavezetett. A szökőkút rendkívül modern volt, csak éppen nem zenélt. Maci vagy négyszer körbe sétálta, alig akarta ott hagyni. Sátoraljaújhelyről kiérve már aludt is…
Mi pedig kanyarogtunk Makkoshotykán, Herczegkúton… Aztán Olaszliszka magasságában felébredt Zsombus, és olyan sírással, hogy csak néztünk egymásra Ildivel. El nem tudtuk képzelni mi a baja. Kapott inni, enni… Kivettük, visszaraktuk… Megfeszítette a kis testét, és panaszosan, hangosan sírt, hullottak a könnyei. Kb. 10-15 perc telt el, hogy megnyugodott. Már az járt a fejünkbe, hogy hozzuk haza, és visszük dokihoz.
Amikor már nem sírt, akkor úgy döntöttünk felmegyünk Középhutára, a játszótérre. És hátha elalszik közben. Vagy, ha nem is, a középhutai játszóteret szereti. Pár percet szunyókált, de nem aludt el. A játszótéren először a patakot vette szemügyre, dobált be kis követ, mogyorót. Majd a patakhoz levittem, de nem dugta bele a kiskezét. A rúgós ló (vagy mi) pár percet ért, a mérleghintán viszont jókat kacarászott. Szívesen homokozott volna, de ahhoz már hideg volt a homok.
Ezután átgurultunk Újhutára. Maci itt is folytatta az út elején a patakba bedobálós kő-projectet. Viszont sétálni nem volt hajlandó. Így aztán felváltva cipeltük Ildivel. A település végéig így most nem is mentünk el. Volt olyan, hogy nagyokat ásított, odadúgta a fejét Ildi vállához. Siettünk vissza a kocsihoz, hátha elalszik hazafelé… Nem aludt el…
Este, fürdés után Maci szokás szerint nálam kötött ki. Néztünk Gumimacit, Garfieldet, Füles Macit… Nyolc óra után nem sokkal megfogta a kezem, és átsétáltunk az ágyához. Kicsit még forgolódott, játszott, aztán odabújt hozzám és szépen elaludt… Nagyon jó hallgatni az egyenletes szuszogását…
Ma délelőtt kisétáltunk Sóstóra. Zsombus a séta elején vitette magát, aztán valami olyasmit játszott, hogy állj és futás. Ha megunta, akkor makkot gyűjtögetett anyucival. Aztán felváltva vittük a Zsombit, majd futott egyet. Maci mellesleg egyre ügyesebb. A híddal egymagasságban, van egy kb 1 méter magas kis föld kupac. Zsombus nagyon szépen felfutott rá, és aztán a meredekebb részen pedig le. A vasútmegállónál és a tópartján kihasználta a felfestett csíkokat és azon ment. Természetesen Sóstón a szökőkútnál megint jólérezte magát. Mindig szeret ott elidőzni. Míg vártunk a buszra, addig rajzolgatott a földre. Nagyon szépen sütött a nap. A buszon szeret nézelődni. Nem látszik rajta megilletődés. Gondolkozunk rajta, hogy megyünk egy kört vele az állomásig és vissza…
A séta után jólesett az ebéd. Majd 2 óra 15 percet szunyókált...
