Ma Sárospatakra kirándultunk. Gyakorlatilag a koreográfia ugyanaz volt mint Pálháza esetében. Bár, Maci ezúttal nem aludt el miután elindultunk. Előbb játszadozott a kedvenc játékával, de így is aludt másfél órát. Miután nem volt szívünk felébreszteni Sátoraljaújhelyen, így tovább gurultunk Pálházára. Annál is inkább mert nincs messze, másrészt a Tölgyfa vendéglő bejáratott hely...
Az étteremben és Zsombiban ezúttal sem csalódunk. Bőséges leves, amiből kismackó jól be is pakolt. Ildi szerint sós volt, de hát mi ketten elég éhesek voltunk, úgy hogy nem számított... Gondolkodtunk itt a peluscserén, de végülis visszamentünk a sátoraljaújhelyi TESCÓ-ba, ahol tudtuk, hogy van hely, meg nincs hideg, meg nem is kell szívességet kérni. Mert valljuk meg a Vendéglők nagyobb része nincs felkészülve a pelenkacserére, akkor milyen kedveBs is a személyzet. Ha már ott voltunk mentünk is egy kört, és ha már mentünk vettük is Zsombinak egy kisnadrágot nyárra - pár száz forintért. Tényleg jók ezek a leértékelések... No, meg persze egy baby túródesszert is becsúszott a kosárba. A parkolóban az egyik kocsiban volt egy kutyus. Nagyon tetszett Zsombinak. Odahajolt az üvegen át hozzá, integetett neki. Nem hiába a kutyák nagy barátja! A vaú-vaú nagyon megy neki.
A sárospataki várnál összeraktuk a babakocsit, és eltologattuk, húzogattuk a várkertben. Nagyon szép idő volt, sétára csábított. Csak persze a hóban nem a legjobb babakocsizni. Mondhatnónk elég nehéz húzni. Ha lesz még hó az idén, akkor csak kimegyünk Kassára szánkót venni. No, meg háti hordozót. Amire már régen fáj a fogam... No, de visszatérve a várhoz... A váruvarról bementünk a belső várba. No, persze nem a kiállítás részre, csak a belső várudvarra. Maci nagyon élvezte, ahogy toltuk lépcsőn lefelé. Egyfolytában vigyorgott... Aztán nézegette a Bodrogot. No, meg a gyerekeket, ahogy hóembert építenek lent, a várfal és Bodrog közötti részen. Visszafelé a kocsihoz már nem raktuk babakocsiba. Félútig én cipeltem, aztán engedtük, hogy a hóban járjon.
Hazafelé nem számoltunk azzal, hogy Maci ezúttal nem alszik el és az Ő türelme is véges. Így aztán felmentünk még a Tokaj-hegyre, illetve a hosszabb úton jöttünk haza. A végén már nagyon nyűgös volt Maci. Semmi nem volt jó neki. Aztán itthon, amikor befordultunk az utcánkba hirtelen elaludt...
