Vidámpark és játszóház a Majálison

Nyíregyháza, 2013. május 1.

Szerda reggel Maci meglepve vette tudomásul, hogy ma nem kell oviba menni. A Munka ünnepe, mint olyan még neki elég távoli fogalomnak tűnt, de amikor megtudta, hogy megyünk Titokhelyre, az teljesen felvillanyozta.

Tíz óra után mentünk ki a Bujtosi tóhoz. Fülig ért a szája, amikor látta a Vidámparkot. Először a ringlispílre szeretett volna felülni, de arról sikerült lebeszélni. Maradt hát a felfújható ugráló vár. Itt lecsúszott Zsombus, de igazán nem hozta lázba. Ezt követően átmentünk a dodzsemhez. Ez nála mindig nagy sláger. Anyával ül egy kocsiban, és ő vezet. Imád menni, fordulni, és persze ütközni. Közben pedig nagyokat kuncog. Így volt ez most is.

A dodzsem után sétáltunk kicsit. Majd kipróbálta a kisvonatot. Ez apró gyerek kora óta nagy sláger nála. A vonat után rávette anyát megint egy kis dodzsemre, és ezzel gyakorlatilag be is fejezte a vidámparkozást. Ezután már csak játszóterezett, azaz csúszott és hintázott. No, meg barlangot kapart a földbe.

Dél körül átmentünk a Nyilas Fogadóba, Sóstófürdőre. Itt még nem jártunk soha. Az udvarra lépve éppen állatok, mesefigurák táncoltak. Olyasmik, mint a Mikulásvonatnál, csak szerényebb kivitelben. A játszóházban NyírVV-s ügyességi játékok is voltak. Ami tetszett Zsombinak és ugyancsak jól elvolt velük. Ebédre lapcsánkát és áfonyás csörögét evett. Majd folytatta a játékot.

Mielőtt jöttünk el, még benevezett a lufi durrantásba. De sajnos, neki olyan hamar eldurrant a kapott lufija a nagy melegben, hogy neki a lufi fújásban kellett vitézkedni. A lufit nem sikerült durranásig fújnia, de így is kapott ajándékot: egy sárga, mosolygós labdát.

Éljen Május 1!

Nem terveztük, hogy különösebben majálisozunk.

A szokásos reggeli programok után vártunk egy kicsit, hogy felszáradjon a föld. Beugrottunk a húgomért, és kimentünk a kertbe. Macika nagyon szeret a kertbe járni. Imád homokozni, és mosthogy beindítottam a ,,pörgőt", azaz locsoltam, újabb érdekes dolgot vett észre Zsombi. Alig lehetett elvonszolni, mert nyilván nem érte be annyival, hogy csak nézi. Szeretett volna a víz alá állni... Azért Tündinek csak sikert arrébb vinnie. Homokozott, meg egy kicsit ,,fára mászott".

Olyanannyira, hogy a kocsiból alig bírtuk bevinni ebédelni, mert nagyon elfáradt, és álmos volt. Nagy nehezen megette a levest, egy kevés másodikat, peluscsere és már aludt is. Több, mint három órát. Egyszer-kétszer felriadt közben, de ahogy megkaptaa cumiját, vagy ivott egy kicsit visszaaludt.

Négy óra tájba kiugrottunk Kótajba. Az újság azt írta nagy buli van a Piller-kastélynál. Nos, nem volt nagy buli... Sőt, buli is alig. Kirakodóvásár meg egyáltalán nem. Így aztán elugrottunk Tokajba. Na, itt aztán volt forgatag. Igaz, oda nem mentünk... Sétáltunk a főutcán. Zsombi jót játszott a főtéren. Aztán elindultunk a híd felé, Ildi meghívott bennünket a Tavernába palacsintázni.

A palacsintázás nem lóverseny. Csak azért nem hagytam ott, mert máshol is sokan voltak... Amíg várakoztunk Macika ült, járkált, pakolászott. Amikor aztán nagy nehezen megkaptuk a palacsintát Zsombi egy falatot nem evett belőle... Ez nem várt fordulat volt. Mert jócskán vacsora időben voltunk. És, ha Macika éhes lesz, akkor nagyon tud sírni. Gyors kaja, és elindultunk visszafelé.

Szerencsére útba esett egy gyroszos, és Ildi javasolta vegyünk egyet Zsombusnak. Nagy nehezen sikerült Maciba tuszkolni egy részét, ami nem volt kismutatvány, mert Zsombit nagyon érdekelte a sok járókelő, a kutyák, az autók, és a motorok. Ez a nagy mozgás kellően elvette a figyelmét az evésről, de valahogy csak sikerült vacsit adni neki.

Zsombi nagyon barátságos az emberekkel. Különösen a kisgyerekekkel, és a lányokkal. Aki akarta megsimogathatta. Mindenkire mosolygott... Hihetetlen nyitott gyerek. Árad belőle a jószándék, a szeretet.

Hazafelé dünnyögött kicsit, de a tea meg a háztartási keksz javított a kedélyállapotán. Közös pancsi és már aludt is...