Apa, fékezz!

Az igazi gyermeknapon, május utolsó vasárnapján előbb nagymamával, nagyapával és az uncsitesókkal előbb Tokajt fedeztük fel. Sétáltunk egyet a belvárosban. Tekintettel arra, hogy borfesztivált, így igyekeztünk nézelődni egy kicsit. Nos, Maci tempójának ez nem felelt meg. Ő inkább, mint a kiscsikó futkározni szeretett volna.

Ebédnél csak csipegett, a fagyi viszont lecsúszott. A tervek szerint innen elindultunk, hogy amíg Maci elalszik, alszik egy kicsit, addig átérjünk a Sátoraljaújhelyi kalandparkba. A terv bevált, Zsombus még akkor is aludt, amikor odaértünk. Így aztán az uncsitesók és szüleik, nagymamival elmentek libegőzni: Pisti – Barbi, Zsuzsa – Flóra és Mami – Bence párosban. Időközben Maci felébredt és amikor látta nincsennek ott Barbusék elkezdett dünnyögni. Ivott egy kis teát, majd együtt vártuk, hogy visszaérkezzenek az uncsitesok.

A libegő után átballagtunk a bobpályához. Első körben Pisti Bencével, Én pedig Zsombussal ültem be a bobba. Maci minden ellenkezés nélkül tűrte, ahogy beültettem a lábam közé, majd, ahogy áthúzták rajta a biztonsági övet. Amikor mentünk felfelé pár méter után mondta: Anya, de egyébként nyugodtan ült végig. És tulajdonképpen, akkor is, amikor lefelé jöttünk, jó gyorsan. Én persze kérdeztem közben többszőr is, minden rendben Zsumbus, de mindig mondta igen. Pedig ugyancsak száguldottunk… Aztán mielőtt beértünk a célba észrevette anyucit. És ekkor így szólt: - Apa, fékezz!

Megfázás - egy hét pihi

Egy héttel ezelőtt szombaton Zsombus belázasodott. Nem látszott rajta, a hangulatán, hogy beteg, de a láz, az láz. Végbélkúppal sikerült lejjebb vinni, de azért este elvittük az ügyeletre. Megvizsgálták, felírták a ,,szokásos” fehér színű gyógyszert.

A hétvégén Zsombus állapota nem változott. Nem volt rosszkedve, de időnként prüszkölt, nagyokat hapcizott. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hétfőn nem megy bölcsibe, délután meg elvisszük a doktor néninkhez. A doktor néni is megállapította, hogy piros a torka, meg van fázva. A korábban felírt gyógyszer dózisát megemelte 3 ml-terről 5-re. Innentől kezdve, amikor reggel, vagy este beadtuk neki, egyből úgy megindult a taknya, hogy nem győztük törölgetni. Minden egyes prüszkölésnél legalább egy papír zsebkendő, de az tele. És persze nagyon kellett sietnünk, mert ha Zsombus előbb eszmélt, akkor már törölte is a pulóvere, vagy a pizsamája ujjába. Csütörtökre át is ment a betegség nagyja rajta. Pénteken, amikor visszavittük kontrollra, már kutyabaja se volt.

Vasárnap Családi napot tartottunk. Tokajban sétáltunk egyet. Felmentünk a kiskilátóba. Természetesen Zsombusnak nem tetszett, hogy fogtuk a kezét. Ő nagyon szeretett volna önállósulni a mészkőlépcsőkön, ami nem jött össze neki. Fentről érdeklődve nézte az autókat, ahogy azok átmennek a hídon. Tokaj főterén lévő étteremben kajáztunk, majd ebéd után aludt két órát a kocsiban.

Tolcsva - Középhuta - Újhuta

Fogalmunk sem volt merre induljon amikor olyan tíz óra magasságában elindultunk otthonról. Azt terveztük, hogy túrázunk egyet, aztán alszunk vagy olvasunk valamelyik tisztáson, aztán megint sétálunk, majd este hazajövünk. Az eső azonban csepergett...

Zsombi az indulás után nem sokkal elaludt... Így aztán legalább az kiderült, hogy ma nem egy hosszút, hanem két rövidet alszik. Tarcalnál járhattunk, amikor kisütött a nap, így a Zemplén közepe felé vettük az irányt.

Tündérmaci szokásához híven, ahogy megálltunk az étterem előtt ki is nyitotta a szemét. A másfél óra alvás végülis pont annyi, amennyit ilyenkor aludni szokott. Ebédre levest evett, és a húsiból is fogyasztott.

Középhután találtunk egy klassz kis fajátszó teret. Ez nagyon tetszett Zsombusnak. Mászott lépcsőn, megnézte a mérleghintát, a rugós játékokat. No, és persze a kispatakot. Engedtük, hogy beleérintse a vízbe az ujját. Aztán alig bírtuk elvonszolni onnan... Legszívesebben belemászott volna a patakba.

Pár kilométerrel arébb az Emese panzió mellett álltunk meg Újhután. Zsombus természetesen itt is a patak felé vette az irányt. Aztán az egyik kerítésnél tyúkok nyújtogatták ki a nyakukat, és itt ,,letáboroztunk" egy kicsit. Bár, fél tőlük Zsombi, de azért elbüvölten nézte őket. Szép lassan haladtunk. Minden hídnál fotózás... No, meg igyekeztünk Macit nem cipelni, hagytuk, hogy jöjjön a saját lábán. Mindegy milyen tempóban. Kb. egy kilométert mentünk, amikor észrevettük, hogy Tündérmaci elfáradt. Így aztán szép tempóban elindultunk vissza a kocsihoz. Macikát felváltva vittük, az, akihez éppen felkéredzkedett. Mert menni nem akart, vagyis nem nagyon birt.

A kocsiban uzsira lenyomott egy gyümölcskonzervet és már aludt is. Percre pontosan egy órát aludt. Hazaérve bementünk anyuékhoz, és Zsombus egy fasírtot, egy szelet kenyérrel is be is nyomott vacsora gyanánt. Közben persze ment volna labdázni, játszani, szétnézni anyuéknál...

Fürdés után, kb. nyolc óra tájban aludt el.

Éljen Május 1!

Nem terveztük, hogy különösebben majálisozunk.

A szokásos reggeli programok után vártunk egy kicsit, hogy felszáradjon a föld. Beugrottunk a húgomért, és kimentünk a kertbe. Macika nagyon szeret a kertbe járni. Imád homokozni, és mosthogy beindítottam a ,,pörgőt", azaz locsoltam, újabb érdekes dolgot vett észre Zsombi. Alig lehetett elvonszolni, mert nyilván nem érte be annyival, hogy csak nézi. Szeretett volna a víz alá állni... Azért Tündinek csak sikert arrébb vinnie. Homokozott, meg egy kicsit ,,fára mászott".

Olyanannyira, hogy a kocsiból alig bírtuk bevinni ebédelni, mert nagyon elfáradt, és álmos volt. Nagy nehezen megette a levest, egy kevés másodikat, peluscsere és már aludt is. Több, mint három órát. Egyszer-kétszer felriadt közben, de ahogy megkaptaa cumiját, vagy ivott egy kicsit visszaaludt.

Négy óra tájba kiugrottunk Kótajba. Az újság azt írta nagy buli van a Piller-kastélynál. Nos, nem volt nagy buli... Sőt, buli is alig. Kirakodóvásár meg egyáltalán nem. Így aztán elugrottunk Tokajba. Na, itt aztán volt forgatag. Igaz, oda nem mentünk... Sétáltunk a főutcán. Zsombi jót játszott a főtéren. Aztán elindultunk a híd felé, Ildi meghívott bennünket a Tavernába palacsintázni.

A palacsintázás nem lóverseny. Csak azért nem hagytam ott, mert máshol is sokan voltak... Amíg várakoztunk Macika ült, járkált, pakolászott. Amikor aztán nagy nehezen megkaptuk a palacsintát Zsombi egy falatot nem evett belőle... Ez nem várt fordulat volt. Mert jócskán vacsora időben voltunk. És, ha Macika éhes lesz, akkor nagyon tud sírni. Gyors kaja, és elindultunk visszafelé.

Szerencsére útba esett egy gyroszos, és Ildi javasolta vegyünk egyet Zsombusnak. Nagy nehezen sikerült Maciba tuszkolni egy részét, ami nem volt kismutatvány, mert Zsombit nagyon érdekelte a sok járókelő, a kutyák, az autók, és a motorok. Ez a nagy mozgás kellően elvette a figyelmét az evésről, de valahogy csak sikerült vacsit adni neki.

Zsombi nagyon barátságos az emberekkel. Különösen a kisgyerekekkel, és a lányokkal. Aki akarta megsimogathatta. Mindenkire mosolygott... Hihetetlen nyitott gyerek. Árad belőle a jószándék, a szeretet.

Hazafelé dünnyögött kicsit, de a tea meg a háztartási keksz javított a kedélyállapotán. Közös pancsi és már aludt is...