A következő címkéjű bejegyzések mutatása: McChiken. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: McChiken. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. január 17., szombat

Kézfogó

Zsombus úgy tűnik ,,jó úton halad, hogy beszokjon a bölcsibe”. Csak még a reggeli elindulás nehéz… A mélypont csütörtökön volt, amikor szegénykém szabályosan ,,menekült” a bejárati ajtó felől. Nagyon-nagyon sírt, nem volt kedve menni. Kénytelen voltam a 100 méteres távolságot kocsival megtenni. Nagyon fájt a szívünk, amikor ott kellett hagyni. Őszintén szólva nagyon megijedtem, hogy mi lesz ebből pár nap múlva, amikor csak ketten leszünk, mert Ildinek korábban kell járnia a munkába… Szerencsére napközben már el van a Maci. Jól eszik, alszik, és persze játszik a többiekkel. A gondozónők elmondása szerint időnként elkomorodik, de meg lehet vigasztalni…

Péntek este elmentünk a McDonaldsba. Maci kedvenc kajája, a fasírt már nincs. Így csirkehúst kértünk neki. Aztán persze abból is csipegetett, meg Ildi vegás kajájából is, no meg a sült krumpliból is. Aztán futkározott, nézelődött. Nagyon tetszett neki a gyerek különterem. Először velem sétált arra, majd Ildit is elvitte, hogy lássa. A felöltözésnél persze kitört a forradalom, mert Zsombus azt hitte, hogy megyünk haza. Ő pedig még nem akart haza menni…

Elmentünk hát a Plázába halacskákat nézni. A kis ,,tavacskát” kétszer körbe sétáltuk. Érdekes volt, hogy amikor mondtam Zsombusnak, adja ide a kezét, akkor simán ideadta és később sem húzta el. Korábban nem szerette, ha fogom a kezét. Most viszont még ő is fogta az enyémet. Ráadásul elég sokáig. Ezután a mozgólépcsőn felmentünk az emeletre. Ott jól kifutkározta magát. Átmentünk a túloldalra, ahol lifttel lementünk a földszintre. Majd fel és újra le, majd újra fel… Mert Zsombus szeret liftezni. Ezután visszasétáltunk a másik részen lévő mozgólépcsőhöz. Persze előtte még szétnézett a kajálós részen. Majd mentünk 2-3 kört. Felfelé nem engedte, hogy ki- és leszállásnál, hogy fogjam a kezét. Lefelé viszont végig fogni kell…

Ezután még egy kis halacska, majd a szokásos mérgelődés, hogy haza kell jönni…

2008. május 25., vasárnap

Gyereknap

Zsombinak mindene megvan, legalábbis én azt hiszem. A Gyereknap azonban egyszer van egy évben, és ilyenkor minden szülő igyekszik kitenni magáért. De hát egy 16 hónapos baba esetében ezt hogyan lehetne?

Szombat este elvittük Macit vacsizni a McDonaldsba. McChkient menüből evett 2 db húsit, és sült krumplit. Amikor kijöttünk elkezdett esni az eső, így kénytelen voltunk haza indulni. Szerettünk volna a Bujtoson sétálni együtt, de ez a program így meghiúsult. Igen ám, de pár kilométerrel arrébb már nem is esett az eső… Kimentünk hát Sóstóra. A séta elején Zsombus kb. 10-15 lépésenként leült, játszott a kövekkel. Ilyenkor nagyon kellett rimánkodni, hogy jöjjön tovább… Párszor bejött, hogy tovább mentünk pár lépést, és amikor ezt látta felállt, és utánunk jött, de ez volt a kevesebb… Így aztán helyenként ölbe vettem, és úgy mentünk pár lépést. Nagy nehezen azért sikerült körbe érnünk… Még éppen idejében, mert elkezdett zuhogni az eső… Az utolsó 50 métert így is futva tettük meg a kocsiig.

Vasárnap úgy döntöttünk kisétálunk Sóstóra, ami kb. 4 kilométerre van hozzánk az erdőn át. Vittük a babakocsit, de a séta elején csak annyira volt szükség rá, hogy Zsombus is beszállt a tolásába. A jó levegőn, kerékpárosok és futók között szépen haladtunk. Nem volt nagy forgalom. Miként se nagy meleg, de hideg sem. Amolyan kellemes sétáló idő. Macink imbolygott, de haladt… Ezúttal nem ült le a földre, vagy ha mégis, amikor pl. elesett, akkor szépen felállt. A madárcsicsergés és a séta jó hatással volt rá. Kb. aztán a táv felénél Maci elesett, aztán a határa feküdt, majd mintha a kiságyában feküdne oldalára fordult… Ez volt a jel, hogy elfáradt. Nem is ellenkezett, amikor a babakocsiba raktuk.

A Blaha Lujza sétányon, a tó szélénél újra kivettük a kocsiból. Maci mintegy feltöltve, hihetetlen sebességgel indult el a tó felé. Szerencsére azonban még sikerült idejében eltéríteni. Nagyon szereti a vizet. A járdán aztán szép lassan elcipeltette magát a Tóstrand bejáratáig, ott azonban látva az apróköveket lekéredzkedett. És természetesen játszott velük. Egy idő után ölbe vettük és elsétáltunk a szökőkútig. Ami mindig nagyon tetszik a Macinak. Nem volt ez másként most sem. Gondolkoztunk rajta, hogy megnézzük a kutyakiállítást, de ebédre anyósomékhoz voltunk hivatalosak, ezért egy kis lightos programot választottunk. Vagyis megnéztük a kisvasútállomásnál a gőzmozdony, majd átmentünk a fajátszótérre. A gőzmozdony nem kötötte le a macit, megnézte, de semmi különös reakció. A játszótéren hintázott kicsit, majd megnézte a lufiárust, és a kislovakat, amelyeken lehetett lovagolni. Aztán mászókázott, majd hintázott kicsit.

Hazafelé busszal jöttünk. Egyáltalán nem jött zavarba, nézelődött kifelé az ablakon. Ebédnél evett húsi levest, majd májat és krumplipürét, kovászos uborkával. Az utolsó falatok után szinte azonnal el is aludt. Két órát szundizott.

Ébredés után meglátogattuk az uncsitesókat. Maci itt aztán megint jól kijátszotta magát. A grillhúsi is ízlett neki. Kapott száz kislabdát, lesz mit dobálgatni… Hazafelé beugrottunk még anyuhoz is…

Így telt Maci gyereknapja.