3. nap Bányamúzeum, Őslénypark és Szécsény

Salgóbánya, 2011. 08. 19.

A pénteket a Salgótarjáni Bányamúzeumban kezdtük. A külső kiállítás nagyon tetszett Zsombikánknak. Itt fel lehetett mászni, bele lehetett ülni a vagonokba. A múzeum maga nem fogta meg, ami érthető is, hiszen ő ebből még vajmi keveset érthetett meg. A leejtős akna elé nagy várakozással nézett. Tetszett is volna neki, hiszen kaptunk ,,kobakot” is a fejünkre, de egy-egy helyen túl sokáig tartott az ismertetés, és a sok beszédet ő unta.

A túra után elindultunk Ipolytarnócra. A napsütésben nem nagyon volt kedve utazni a Mackónknak. Amikor viszont odaértünk csak ennyit mondott: ,,Apa, anya, én mindig ide szerettem volna jönni!” Ugyanis a parkolóból egyre észre vett egy remek kis játszóteret. Ráadásul ,,zárt csúszdával”. Hiába kiáltoztunk mi neki, hogy jöjjön vissza, addig nem nyugodott, amíg egyszer le nem csúszott rajta. Ezután megpróbáltuk rávenni, hogy sétáljon végig a Geológia tanösvényen. Ki is sétált nagy nehezen a 700 méterre levő indulási helyre, de aztán jobb láttuk, ha visszamegy anyucival. Ő akkor már csak a játszótér-lázában égett, illetve dél volt ennie is kellett...

Maciék tehát visszatértek és birtokukba vették a játszóteret, ami nem csak csúszdákból és mászókákból állt, hanem gyermekkalandparkból és a 150 méter hosszú lombkorona ösvényből is. Kb. két órát töltött itt el Zsombor, alaposan kijátszotta magát. Már meg sem lepődtem rajta, hogy kétszer is végig ment anyával az 5-6 méter magasan levő lomkorona ösvényen... Az ismerkedés ezúttal sem maradt el. Annával játszottak együtt.

Délután 3 óra tájban indultunk Szécsénybe, és útközben jó Mackónk elaludt. Vissza felé természetesen megálltunk Eresztvényben, a játszótérén.