6 hónap... és kötelező oltás, no meg útlevél

Ildi azt mondta, hogy ne számoljuk mióta van nálunk Zsombi, mert nem lényeges, hiszen Ő a mi fiúnk, és nem számít az idő, hiszen mostmár örökre velünk marad, de hát az ember már csak ilyen, igyekszik mindent időben mérni. Szóval hat hónapja van nálunk Zsombi. Pontosabban hat gyönyörű hónapja...

Ma Maci hozta a szokásos formáját, azaz hat órakor ébresztőt csinált. Ilyenkor aztán persze rögtön el is kezd mozogni, járkálni és természetesen a zenés játékaival játszani. Mondhatnónk, hogy nálunk zenés ébresztő van.

Tíz óra tájban érkeztünk a doktor nénihez. Először ,,mérlegelés", amin kiderült, hogy Macika 10,82 kg. Majd megmértük a ,,hosszát" is, mondanám, hogy a magasságát, de mert fekvő volt, így ez a jó szó. Tehát Zsombus 79 cm. 15 hónaposon ez rendben is van.

A doktor néni vizsgálódását egész jól bírta, amíg nem akart a szájába is nézni. Ami, ha nehezen is, de sikerült. Az injekció beadásánál eltört a mécses. Nekem is szinte fájt, ahogy megszúrták, illetve egy örökké valóságnak tűnt, amíg benne volt a tű. A lényeg, hogy mostmár védett kanyaró, mumpsz, és rózsahímlő ellen. Májusban kap 2x kullancs ellenit. Aztán majd csak ősszel...

Este volt egy kis láza, de nem volt vészes... 37,2... Kapott egy kis Panadolt, és utána, mintha jobb kedve lett volna. A doktornő azt mondta, hogy 5 nap körül szoktak lázasak lenni a gyerekek az oltástól. Mindenesetre bekapcsoltam estére az olajradiátort, mert kikapcsolták a központi fűtést, és féltem, hogy Macika megfázik.

Megjöttem az értesítő, hogy elkészült Zsombos útlevele. Aminek rendkivül örültünk. Mert nyilván szükség van rá, ha kiugrunk Szlovákiába. No, meg azért is, mert ezzel tényleg tudjuk hivatalosan igazolni, hogy Zsombi a mi fiúnk. Bárki, bárhol is kérné...

Hó és madarak

Szerencsére Zsombi télélte a szilveszteri petárdázást. Nem ébredt fel, nem mocorgott többet, mint máskor. Pedig a házunk mellől közvetlenül is lőttek fel tűzijátékot. Kb. fél órán át tartott a durrogtatás. No, meg persze, ha hozzá adjuk az estit is, akkor igazán szépen átvészeltük a Szilvesztert. Máskor arra felébredt, ha hallja a farmerunk suhogását... Vagy mozgunk körülötte. Olyan, mint egy kis radar...

Fél hét tájban ébredt, anyukájával játszott, ami abszolút áthallatszott hozzám. Én nagyon fáradt voltam, mert fél négyig virrasztottam... Nyolc óránál tovább én sem maradhattam ágyban. Zsombi közepesen reggelizett, sem sokat, sem keveset nem evett. Bár, ha hozzá vesszük, hogy a kenyér nem ízlett neki, de a vajas kalácsból szépen evett.

Reggeli után jött a szokásos zenehallgatás. Ezúttal Irigy Hónaljmirigy DVD-t néztünk. Zsombi imádja, mert sokat mozognak, és pörgős a zenéjük. Miközben nézi-hallgatja sokszor jár keze lába. Nemritkán ütemre :) Aztán játék, majd újra DVD, és Zsombika elszenderült az ölemben. Két részletben több, mint egy órát aludt. Egyszer felriadt, de anyukája vissza tudta altatni.

A hó miatt korábban kimentem letisztítani a kocsit. Valaki megint kenyérmorzsát szórt ki. Máskor bosszantott volna, most nem érdekelt. Annál is inkább, mert amikor hoztam ki Zsombit előszeretettel nézegette a galambokat. Alig tudtam berakni a kocsiba, úgy hajlongott. Korábban már láttam ezt, és ezért átvittük a madáretetőt anyosómékhoz. Nos, két madár fogadott anyósoméknál bennünket, amelyeket Zsombi természetesen rögtön észre vett. Nem indul el feléjük, nem is akarja megfogni őket, de mutogat rájuk és le nem veszi róluk a szemét.



Sajnos, az ebéd utáni erdei séta nem fért be a programunkba. Átmentünk az én szüleimhez, és utána kivittük a húgomat az állomásra. A viszonylag rövid út ellenére a kocsi ezúttal is alvásra buzdította Zsombit. Ébredés után ismét játék, fulesmaci.hu.. Aztán a szokott menetrend... uzsi, játék, vacsora, játék, fürdés, Szezám utca, táp és alvás... Ez volt az év első napja.