2014. május 25., vasárnap

Új titokhely, Galyatető

Galyatető, 2013-08-17 

Zsombi nagyon boldog volt, amikor péntek délután meglátta, hogy a nagyszobában ki van készítve a két bőrönd. Maci pontosan tudta, hogy ez bizony kirándulást jelent… Egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy az Augusztus huszadikai hosszú hétvégét egy új helyen töltjük, ahol sem anya, sem apa, sem Zsombi nem járt még. A mi kis mesék világába elkalandozó medvénknek ezen a héten ment a hasa. És pénteken úgy gondolta – hogy a Micimackóhoz hasonlóan – ezúttal a gyógyulását ünnepeljük meg ezzel az úttal.

A szombat reggeli indulásnál nehezményezte, hogy ezúttal nem lehet a GPS a kezében, de egyébként nyugodt volt az utunk. Nem is nagyon szeretjük, ha a GPS a kezében van, mert olyankor csak arra figyel, csak azt nyomogatja, és nem érdekli a táj. Nem érdeklik a gyerekdalok, és mondókák sem, amelyeket korábban SD-kártyára felvettem, hogy az útközben hallgassa, és persze megtanulja őket.

Miután rengeteg időnk volt az szállás elfoglalásáig, így megálltunk Verpeléten. Maci és anya körbesétálta az egykori várat, vagyis ami a vulkánból megmaradt. A nap sütött, Zsombinak az sem szegte a kedvét, hogy a kijelölt út során volt némi aljnövényzet. Boldoggá tette, hogy sok pillangót látott. Recsken a ,,szokott” vendéglőnkben ebédeltünk. Kint az udvaron. Maci egy féllevest, illetve nagy nehezen egy fél adag grillezett húst evett rizzsel. Természetesen, amikor kb. egy óra múlva elfoglaltuk a szállásunkat, ismét éhes volt.

A Hunguest Galya 18-as szobáját kaptuk. A kipakolás után anya és Maci örömmel fedezték fel előbb a Wellness részleget, majd pedig a tágas udvart, ahol játszótér, kalandpark, sőt egy kis vadaspark is van. Maci egyik játékról ment a másikra – mászott, ugráló várazott, hintázott, fajátékokat próbált ki. Miközben ismerkedett lányokkal és fiúkkal. Így ismerkedett meg Zolikával (5+), aki mint kiderült szintén nyíregyházi… Innentől kezdve elválaszthatatlan volt a két jóbarát. Együtt játszottak, együtt vacsoráztak, majd fürödtek, és együtt mentek a mini diszkóba is… Szerencsére Zolika szülei jófejek, nem akadályoztak a barátság kialakulását. Sajnos, ők vasárnap reggel hazamennek…

Zsombi a szombat estét még egy kis holdnézéssel zárta…

2014. január 22., szerda

Libegő, bob és frissítő...

Sátoraljaújhely, 2013.08.11.




Fürcsi a Tiszában

Tiszatelek, 2013.07.28






A Zsomborok a forró nyári napon Tiszatelken a Tiszában szeretnek fürödni, illetve a Tisza-partján homokvárat építeni.

Az új íróasztal

Nyíregyháza, 2013.07.24


Maci és az új íróasztal. Hangolódunk az iskolára...

Parádfürdő, mint titokhely

Balatonföldvár és Parádfürdő, 2013-06-29

Ez az éjszakánk elég hányatott volt. Zsombor nyolc óra után elszenderedett, és egészen fél háromig aludt is. Akkor felébredt és elment kisdolgát végezni, természetesen anyának el kellett kísérnie. Valamikor 4 és 5 óra között rádöbbent, hogy nem a pizsamájában alszik, és megkérte anyát, hogy öltöztesse át… Anya leginkább aludni szeretett volna, de bocsunk nem hagyott neki nyugtot, amíg át nem öltözött.

Az ébredés után még egyszer konstatálta, hogy szombat van. Ami azt jelenti, hogy elindulunk – még nem haza – hanem a titokhelyre. A fizetéskor a ,,bár munkatársai” megjegyezték; ,,milyen aranyos ez a kisfiú”. Ami persze nekünk jól esett, de hát mi tudjuk, hogy nem mindig szófogadó. És szeret féktelenkedni, mint a Tigris.

Balatonföldvárról 10 óra tájban indultunk el Parádfürdőre, a Bowlingos szállodába. Az úton Maci többé-kevésbé nyugodt volt, nem türelmetlenkedett. Énekelt, rajzolgatott, nézelődött… Akkor sem volt gond, amikor egy elterelés miatt az M0-ásról a GPS vezetett át bennünket Budapesten Nagytétényből a Szabadság-hídon át a Városligetig, majd fel az M3-asra. A Bartók Béla úton nem értette mit jelent a Feneketlen-tó, majd megjegyezte, hogy a régi házak falai rohadnak. Ekkor végig sütött a nap, ahogy beértünk azonban Gyöngyösre ,,leszakadt” az ég. És végig esett és csepergett az egész Mátrában.

A Bowlingos szállodában lementünk fürödni, vacsora és utána egy óra bowling következett…

2013. december 10., kedd

Balatonföldvár: Egy kis betegség, és sok élmény

Balatonföldvár 2013.06.25-28.

Kedden végleg abba maradt a kánikula. Délelőtt gyermekfoglalkozás Zsófival (tésztaékszer, hűtő mágnes készítés). Aztán úszóversenyt rendeztünk a Macival. Elég izgalmas volt, mert 1-0-ra Ő vezetett, majd 2-1-re apa, de aztán ismét belendült Zsombor és végül 3-2-re nyert. Ebédelni bementünk Földvárra, meg újságot venni. Zsombi kiharcolt magának valami krekklabdát. Pihenés után újra irány a benti fürdő. Este pedig tévéztünk…

Szerdán viaszfestés, és bábfigura készítés volt Zsófival. Majd elmentünk Balatonboglárra kirándulni. Megnéztük a Milleneumi kilátót. A kilátó környékén volt egy nagy tisztás, ahol Mackó kedvére futkározhatott. Sőt, még a meredek turista úton is lefutott – amíg láttuk – és persze vissza. Miután kifutkározta magát bobozott, majd egy kis kalandpark következett. Illetve a kalandpark melletti fajátszótér. Délután lett mire ebédelni mentünk. A főtéren levő kajázóban összebarátkozott a tulajdonos nénivel. Majd nagy türelemmel engedte, hogy apa fotózza a parkban. Éjszakára sajnos elég nyűgős lett a kisfiúnk, így nem sokat aludtunk. Hőemelkedése volt, ami azt jelentette, hogy másnap irány a doktor…

Csütörtök délelőtt homok animáció és könyvjelző készítés lett volna soron, de mi orvoshoz mentünk. A földvári doktor néni nagyon kedves volt. Megvizsgálta, de csak kicsit volt piros Maci torka. Azt mondta, hogy elképzelhető ez valami enyhe lefolyású vírus. Doktor néni után kicsit hajókáztunk, nézelődtünk a kikötőben, majd megebédeltünk. Zsombinak délutánra javult az állapota. Így aztán elmentünk Balatonboglárra a hotel szervezésében egy kisbusszal, amolyan közös programként. Volt most is bob és kalandpark, meg persze kilátó… A borkóstolás és vacsora nem nagyon érdekelte, inkább kiment a többi gyerekkel az udvarra játszani. Hazafelé már nagyon nyűgős volt. Egyszer meg is álltunk, mert azt mondta, hogy hányni kell, de szerencsére, nem kellett.

Péntekre nem javult továbbra sem az idő, így ismét a kirándulás mellett döntöttünk. Elmentünk hát megnézni a Zamárdi kalandparkot. A kalandpark igazi élménypark volt az ott eltöltött hat óra alatt se fedeztük fel teljesen. Először itt is a kötélpályával kezdtük, de az Macinak túl egyszerű volt. A két órás limitidő alatt kétszer is végig ment mind a három pályán. Aztán egy kis ebéd… Majd nézelődtünk a tópartján, és persze kipróbáltuk a szabadtéri játékokat. Illetve a minivasutat. No, meg a vízijátékokat. Zsombi nagyon elégedett és boldog volt. És persze nem kicsit fáradt…

2013. december 9., hétfő

Fürcsi a Balatonban

Balatonföldvár, 2013.06.22-24.

Az idén úgy adódott, hogy anya és apa a nyári bő egyhetes nyaralást Balatonföldvárra szervezte június utolsó hetében. Csak indulás előtt pár nappal közöltük a hírt Zsombival, mert ha hamarabb elmondjuk neki, akkor állandó azt kérdezte volna: mikor indulunk már?

Szombaton hét óra tájban bújtunk ki az ágyból, és szép lassan elkezdtünk készülődni. Kilenc óra tájban indultunk. A kánikulában nem siettem, igyekeztem abszolút biztonságosan vezetni. Nagyon sokat segített Zsombi azzal, hogy ezúttal nem volt türelmetlen. Egyedül akkor hisztizett egy kicsit, amik a Shell kúti pihenőnknél nem vettem ki 800 forintért kis LEGO-bábut. Kapott viszont Thomas újságot… A következő megállónk Budapest előtt volt, hogy az M0-áson ne kelljen megállnunk, mert arra hely nincs. Budapest után az egyik OMW kútnál megebédeltünk. Zsombi jóétvággyal rántott husit evett rizzsel, vagyis a kedvencét. A szállodai szobánkba gyorsan bepakoltunk, majd irány a Balcsi. Maci nagy lelkesedéssel vetette bele magát. A 35 fokos meleg mellett a 26 fokos nem volt hideg a számára. Rövidesen egy ,,barátra” is szert, így aztán Danival kerestek kagylót, álltak fejre a vízben. Vacsorára grill husi volt. Zsombus megevett vagy másfél szeletet, hozzá friss salátával, savanyúsággal. Aztán irány újra a Balaton…

Vasárnap a kánikula a Balcsiba csábította Zsombust. Sokszor csak a lábfejét láttuk, mert állandóan kagylót gyűjtött, vagy nézelődött a Balcsiba. Délben besétáltunk Földvárra. A közel másfél kilométert a végén már nagyon unta Maci. Pedig szép volt az utca, végig láttuk a Balatont. Ebéd után irány újra a víz. Majd este séta a Balaton partján. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó ,,fürdős” napunk a Balatonba.

Hétfőn sajnos, rossz időre ébredtünk. Az éjszaka nagy részében esett, így lement a hőmérséklet. Szó se lehetett arról, hogy a Balcsiba fürödjünk. Szerencsére volt a szállóban animátor, aki rajzolt Zsombival. Illetve kifestette tigrisnek. A foglalkozás után bementünk Földvárra. Először megnéztük a hajóállomást. Rengeteg hajó pihent bent. Anya meg Zsombor elmentek megnézni a félszigetet, de nem voltak sokáig, mert nagyon fújt a szél. Ebédre toncsit és palacsintát ettük. Ebéd után meglátogattuk a papír-írószer boltot. Vettünk színes ceruzát, rajzlapot, hogy rossz időben is elfoglalja magát a fiatalúr. Aztán irány a gyógyszertárba, mert kicsit taknyos volt Maci. Délután kis pihenő után lementek anyával fürödni a beltéri medencébe, ahol úszásról szó sem lehetett, annyian voltak benne. Majd vacsora megnézték a családi vetélkedőt, illetve a karaoke versenyt. Jól érezték magukat, este héttől tíz óráig lent voltak. Maci sajnos, nem tudott bekapcsolódni az éneklésbe, mert ez most olyan volt, ahol karaoke közben olvasni kellett, lehetett a dalszöveget.

2013. november 5., kedd

Óceánmánia az Ócenáriumban, és kiskecske ZsombiZoo

Nyíregyháza, 2013-06-02

Kilencig aludt a Maci. Így volt időnk megbeszélni anyával, hogy mit csináljunk ezen a vasárnap. Zsombi már egy ideje rágja a fülünket, hogy menjünk az állatparkba. Így nem is volt kérdéses, hogy mit csinálunk ma.

Szerencsére tíz órakor még nem állt sor a pénztáraknál. Az Ócenáriumban nem győzte Zsombink sorolni a halak nevét. Hála a Spárnak, és az Óceánmánia kiadványuknak a kisfiunk megtanulta a matricás könyvben található halak neveit. Nagy örömmel és lendülettel mutogatta nekünk őket. A cápáknál pedig le is ült és úgy mutogatta anyának. Természetesen nem maradt el a függőhídon való áthaladás sem… Apa az első kör után kiszállt, de Maci és anya még mentek kettőt az Óceánmániában. Ahogy az már lenni szokott…

Az orrszarvú nem igazán izgatta, az Afrika ösvényen gyakorlatilag végig sietettet bennünket. Nem érdekelték sem madarak, sem orangután, sem zsiráf, vagy katta. A pörgetős játéknál megállt egy kicsit, majd folytatta az útját. Mint kiderült azért volt ilyen sietős az útja, mert próbált bennünket rábeszélni, hogy a páviánok melletti büfében vegyünk neki jégkrémet, vagy fagyit. Hiába mondtuk neki, hogy nincs meleg, és a torkának sem hiányzik, mintha nem is hallotta volna. Az oroszlánbőgés ezért tetszett neki… Illetve a páviánoknál és elidőzött egy darabig…

A parasztudvaron vettünk eledelt a kisgidáknak. Amit aztán nagy örömmel vitt a kecskesimogatóba. Legnagyobb meglepetésünkre aztán elkezdte etetni a gidákat. Sőt, még játszott is velük. Tetszett neki, ahogy harapdálták, átmásztak rajta. Ha belegondolok, hogy eddig mennyire nem haverkodott egyik állattal sem, akkor ez valamiféle áttörés volt. Amikor például lovagolni járunk, akkor nem tanúsított semmi féle érdeklődést a lovak iránt. Megsimogatta őket, de nem különösebben haverkodott velük. Itt meg… Sőt, amikor nagy nehezen kiszedtük a gidák közül, hogy menjünk ebédelni, akkor még egy cicát is megsimogatott…

Az ebéd gyakorlatilag úgy telt el, hogy mi kértük, hogy egyen. Ő meg kérlelt bennünket, hogy menjünk vissza a kecskékhez… És állandóan azt kérte, hogy miért játszanak vele a kecskék. Így aztán megállapodtunk, és ebéd után visszamentünk. Macink mindent ott folytatott, ahol abbahagyta. Pontosabban egy fekete gidát az ölébe véve járkált. Persze, mi azon voltunk, hogy minél hamarabb letegye.

Az újabb gidázás után elmentünk a Medveerdő mellett, de macikat csak távolról láttunk. Majd megnéztük az őzeket. Zsombi itt annyira belelkesedett, hogy szedni akart nekik valami zöldet, mert megakarta etetni őket, de csalánba nyúlt, és ekkor kijött rajta az egész napi fáradtság… Nagyon keserves sírásba fordult. A csaláncsípés, meg a fáradtság sok volt együtt. Anya csak nagy nehezen tudta megnyugtatni. Még szerencse, hogy a bejáratnál árultak golyós fagyit…

Ám az tévedés volt a részünkről, hogy most már megyünk haza. A fagyitól új erőre és kedvre kapott Zsombusunk még elvitte anyát fókákat és jegesmedvéket nézni. Aztán pedig újra az Ócenáriumba.

17 óra volt, amikor hazaértünk. Kisfiúnkon nyoma se volt a fáradtságnak, leült rajzolni. A hét órás kaland után mi anyával viszont tudtunk volna aludni…