Parádfürdő, 2011.11.01.
Maci az éjszaka nagyon rosszul aludt. Felugrott az ágyon,
sírt és anyát szólította. Hiába mondtuk, hogy itt vagyunk, nem hallgatott ránk.
Nagyon nehezen sikerült megnyugtatni. Korábban is volt már ilyen. Apa a chips
evésre vezette vissza a dolgot. Ugyanis a drága kisfiúnk alig akar vacsorázni,
így lefekvés előtt rendre éhes. És legszívesebben chipset enne...
Vasárnap reggel így egy kicsit lustiztunk. Majd reggeli után
elmentünk sétálni egyet. Már korábban sokat hallottunk a Cifra istállóról, de
még nem jártunk ott. Maci odafelé még játszott egy kicsit a szép nagy parkban.
Majd kicsit vártunk arra, hogy tíz óra legyen, és elindultunk befelé. A
kerítésen belül Zsombor észre vette, hogy van egy csomó gesztenye a földön, a
kerítés mellett. Így nem különösebben érdekelte a pacik, hintók. Alig várta,
hogy gesztenyét gyűjthessen. És ez így ment vissza felé szállodáig is.
Kiegészülve gyönyörű falevelekkel... Mert az is szedtek anyucival... Ebéd előtt
még játszóterezett Mackónk, majd evett levest. És szundizott egy nagyot...
Az ébredés után fürcsiztünk egyet. Pontosabban Maci előbb
jakuzizott, majd átjött a kismedencébe, és apával játszott. Úszott egy kicsit,
majd siklott. A hotel másik szárnyában közben elindult a gyermek program. Így
felöltöztünk és lementünk megnézni. A gyerekek éppen táncoltak. És Zsombikánk
máris ott termett köztük. Aztán még táncolt, majd részt vett minden játékban.
Nyalókát is kapott... Egyáltalán nem volt visszahúzódó. Sőt, a karaoke partyban
nagyon szépen elénekelte a Gyermek volt minden óriás című slágert. Hatalmas
sikert aratva, mindenki megtapsolta. A Vukot pedig még gyakorolnia kell...
Mindenesetre apa és anya nagyon büszke volt a fiúkra. A gyerekprogram után
vacsi, majd egy óra bowling... És nem kellett Zsombikánkat altatni. Életünk
egyik legboldogabb és legörömtelibb napja volt ez...
Hétfőn reggeli után elmentünk az Oxigén kalandparkba
Mátrafüredre. Zsombinak ez már ,,hazai pálya”, annyit járt ott. Játszóházazott
egy órát, majd 5 kör bob. Mind a kettőt nagyon élvezte. Pedig a bobnál sokat
kellett sorba állni, de foglalkozott vele. Ha nem is türelmesen, de kivárta. És
természetesen jókat sikongatott, ahogy jött lefelé a hegyről, ,,jó gyorsan”
anyucival. Ebédre egy adag sült krumplit kapott és kakaós palacsintát. Aztán
irány vissza az Erzsébet park hotel. Alvás, fürcsi, vacsora és bowling. Illetve
Zsombi már az első napon összehaverkodott egy kilenc éves kisfiúval, Lacikával.
A bowling után vele biliárdozott egy kicsit. Egy nagyon kellemesen, és jól
elfáradt Maci ment aludni.
Kedden aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Reggel Macikánk
nem nagyon evett. Úgy kellett bele tukmálni a vajas kenyeret, némi felvágottal.
Aztán gyorsan fürcsiztünk. Apa dobálgatta a kisfiát, mert neki az nagyon
tetszett. Hamar elszaladt az egy óra... Visszamentünk a szobába és
összepakoltunk. Majd fizettünk, és elindultunk megnézni az Ilona vízesést. A
parkolónál az volt kiírva, hogy csak 1,2 kilométer . Így
aztán nem is nagyon pakoltunk össze semmit. Meglepetésünkre volt az vagy 3 kilométer is... De
hát ez csak menet közben derült ki. A túra elején Maci nagyon lassan jött, mert
gesztenyét gyűjtött. Aztán elesett és amiatt nyűglődött, de a fele távtól
sikerült belendíteni, mert felajánlottuk, hogy aki először ér a vízeséshez az
kap egy Thomas ajándékot. Közben sajnos kiderült, hogy Macinak kakálnia
kellene, de hát ő nem tud az erdőben... Az út egyébként gyönyörű volt. Az őszi
Mátra csodálatos. Visszafelé aztán már tényleg minden baja volt Zsombinak. Így
aztán felváltva cipelte a nyakában anya és apa. A túra végére sikerült
,,meggyógyulnia”, mert talált pár gesztenyét.
A MOL kútnál aztán helyére kerültek a dolgok. Apa
megtankolt, Maci felkereste a mellékhelyiséget... Így nyugodtan indulhattunk
haza. A kocsiban ettünk egy kis chipset, és már el is aludt Mackó. Nem is
ébredt fel csak már akkor amikor haza értünk... Nagyon szép öt napot töltöttünk
együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése