Fürcsi a Tiszában

Tiszatelek, 2013.07.28

A Zsomborok a forró nyári napon Tiszatelken a Tiszában szeretnek fürödni, illetve a Tisza-partján homokvárat építeni.

Pünkösd négy tételben

Pénteken ebéd után a kertbe mentünk. Zsombus elaludt a kocsiba a kertbe felé menet. Átraktuk babakocsiba, és elkezdtünk dolgozni. Ildi veteményezett, én meg a homokozót szereltem össze. Az elmúlt két napban kétszer lekentem, jól nézett ki és remélhetőleg tartós lesz. Sajnos, nem sokat aludt Macika, mindössze egy órát és sírva ébredt.

Ébredés után aztán állandóan Ildi körül volt. Nagyon nyűgős volt. Amikor visszaértem az 5 vödör homokkal Maci még mindig nyűglődött. Kiborítottam a homokot és elmentem még 5 vödör homokért, de vittem Macit is. Egész úton csendben volt. Csak akkor jött meg a hangja, amikor anyuval beszéltem telefonon, de akkor már csacsogott is rendesen.

Meguzsizott, aztán még egy kicsit próbáltunk dolgozni, de nem ment. Macika kicsit homokozott, de főleg ott volt körülöttünk. Így aztán vacsira hazamentünk…

Szombaton hét óra tájban ébredt Zsombi. Sajnos, fújt a szél így nagyon nem ment ki délelőtt. Pontosabban annyira, hogy elmentünk az Aldiba vásárolni. Ott aztán próbált mozogni, de hát az nem az ő terepe. Míg fizettem, addig kimentek, csak hát fújt a szél…

Délután négy óra tájban kimentünk sétálni Sóstóra. Maci jól bírta. Amikor persze az aprókövek nem vonták el a figyelmét. Mert olyankor leült és játszott velük. És nagyon nehéz volt újra mozgásba hozni. Meglepett, hogy a napos oldalon kb. száz métert ment egy maga, megállás nélkül. Aztán egy kis kerítés-kapaszkodás (ki tudja miért, de szereti a kerítéseket). Majd megnéztük a szökőkutat. Nem győzött öööö-zni, mutogatni… Imádja a vízet.

Gyorsan hazamentünk, Zsombi megvacsorázott és mentünk a nővéremékhez szalonnát sütni. Természetesen Macika volt a sztár. Voltunk vagy nyolcan, de mindenki azt nézte Ő mit csinál. Ő pedig sétált, nevetett, időnként ööö-zött… Szóval jólérezte magát. Szereti, ha foglalkoznak vele. Hazaérve közös fürdés. Kimostuk a Maciból a szalonnasütés szagát…

Pünkösd első napján, vasárnap kirándulni mentünk. Balsánál mentünk át a Tiszán, komppal. Zsombinak ez annyira természetes volt, mintha világ életében kompon utazott volna. Kicsit nézte, ahogy forgatja a vizet a motor, de aztán elment onnan, nehogy vizes legyen. Majd a komp elejénél állt egy kicsit a láncnál, aztán a komp oldalánál kukucskált ki…

Sárospatakon belecsöppentünk a vár pünkösdi vigasságaiba. Macinak nagyon tetszett, hogy az alsó várban, jó nagy terepen sétálhatott. Minden érdekelte, néztünk diós célbalővést, hallgattunk korabeli zenét, sétálgatott a várfalain, és nézett előadást is. A Langaléta Garabonciások produkcióját a nyakamból, ölemből nézte elég sokáig. Sajnos, nem lehettünk ott sokáig, mert közelgett az ebédidő, és Macika nagyon tud sírni, ha éhes. A vásári forgatagban csak babgulyás volt, és mert Zsombi elég leveses így tovább mentünk Pálházára kajázni.

Miután mindenki jól megebédelt hintáztunk, illetve kocsikat nézegettünk Zsombival. Telkibánya felé indultunk tovább, és pár kilométer után Zsombus elaludt. A Erdész-Bányász Barátság pihenőnél sokan voltak, ezért visszamentünk 1-2 kilométert, egy szép nagy út menti tisztásig, ahol Mackó egy órát aludt. A jó levegőn, a kellemes napsütésben, madárcsicsergésben bíztunk abban, hogy többet fog, de végül is ennyi lett belőle. Ébredés után uzsi, majd játék következett. Ez utóbbi kicsit nehezen ment, de aztán csak sikerült megsétáltatni, persze ehhez kellett egy kis csel, no meg patak és labda is.

Hazafelé megálltunk a szabolcsi várnál, hogy Macika kinyújtsa magát, kicsit járkáljon. Sajnos, a várban kutyát sétáltattak, így csak felmentünk az emlékműhőz és jöttünk haza. Itthon azt hittük hamar elalszik Zsombi, de nem… Bőven elmúlt nyolc óra, amikor álomra szenderült. Bár, éjszaka többször is fent volt, de most nem volt hosszabb sírás.

Hétfőn vajas fonott kalács volt reggelire. Egy darabig küzdött a szélével, hol megette hol nem. Aztán látta, hogy van banán az asztalon, és evett belőle. A fele le is csúszott. Délelőtt kimentünk a kertbe. A húgom igyekezett vigyázni Macikára, több-kevesebb sikerrel, mert ha elkapta Zsombit az ,,anyuci-hiány”, akkor sietett Ildihez. Nagy nehezen a babot sikerült így is elvetni. Vagyis egy részét. Meg a futóbabnak is.

Ebéd után Mackósajtnak nem volt kedve aludni. Három óra tájban - jobb híján - beraktuk a kocsiba. A kocsi ezúttal is megtette hatását, kb. tíz perc után el is aludt. Amikor behoztuk felébredt, de visszaaludt. Másfél órás alvás után a ,,szokásos” sírással ébredt. Azt tanácsolták, hogy ilyenkor jó lenne egy kicsit sétálni vele, mert az segítene a pociját megmozgatni, de Maci ilyenkor csak anyuci ölében hajlandó lenni.

A vacsi után még játszott kicsit kint, aztán közös fürdő. Egy kis Thomas, a gőzmozdony, majd alvás…

Éljen Május 1!

Nem terveztük, hogy különösebben majálisozunk.

A szokásos reggeli programok után vártunk egy kicsit, hogy felszáradjon a föld. Beugrottunk a húgomért, és kimentünk a kertbe. Macika nagyon szeret a kertbe járni. Imád homokozni, és mosthogy beindítottam a ,,pörgőt", azaz locsoltam, újabb érdekes dolgot vett észre Zsombi. Alig lehetett elvonszolni, mert nyilván nem érte be annyival, hogy csak nézi. Szeretett volna a víz alá állni... Azért Tündinek csak sikert arrébb vinnie. Homokozott, meg egy kicsit ,,fára mászott".

Olyanannyira, hogy a kocsiból alig bírtuk bevinni ebédelni, mert nagyon elfáradt, és álmos volt. Nagy nehezen megette a levest, egy kevés másodikat, peluscsere és már aludt is. Több, mint három órát. Egyszer-kétszer felriadt közben, de ahogy megkaptaa cumiját, vagy ivott egy kicsit visszaaludt.

Négy óra tájba kiugrottunk Kótajba. Az újság azt írta nagy buli van a Piller-kastélynál. Nos, nem volt nagy buli... Sőt, buli is alig. Kirakodóvásár meg egyáltalán nem. Így aztán elugrottunk Tokajba. Na, itt aztán volt forgatag. Igaz, oda nem mentünk... Sétáltunk a főutcán. Zsombi jót játszott a főtéren. Aztán elindultunk a híd felé, Ildi meghívott bennünket a Tavernába palacsintázni.

A palacsintázás nem lóverseny. Csak azért nem hagytam ott, mert máshol is sokan voltak... Amíg várakoztunk Macika ült, járkált, pakolászott. Amikor aztán nagy nehezen megkaptuk a palacsintát Zsombi egy falatot nem evett belőle... Ez nem várt fordulat volt. Mert jócskán vacsora időben voltunk. És, ha Macika éhes lesz, akkor nagyon tud sírni. Gyors kaja, és elindultunk visszafelé.

Szerencsére útba esett egy gyroszos, és Ildi javasolta vegyünk egyet Zsombusnak. Nagy nehezen sikerült Maciba tuszkolni egy részét, ami nem volt kismutatvány, mert Zsombit nagyon érdekelte a sok járókelő, a kutyák, az autók, és a motorok. Ez a nagy mozgás kellően elvette a figyelmét az evésről, de valahogy csak sikerült vacsit adni neki.

Zsombi nagyon barátságos az emberekkel. Különösen a kisgyerekekkel, és a lányokkal. Aki akarta megsimogathatta. Mindenkire mosolygott... Hihetetlen nyitott gyerek. Árad belőle a jószándék, a szeretet.

Hazafelé dünnyögött kicsit, de a tea meg a háztartási keksz javított a kedélyállapotán. Közös pancsi és már aludt is...