Családi Zsombor születésnap

Szombaton Maci korán ébredt, persze csak a hétvégéhez képest. Apa meg anya nem volt boldog, hogy már hét órakor kukorékolt...

Zsombi kérésére anya bundás kenyeret sütött, aztán még egy kis játék belefért, majd indulás úszni. Egyelőre tíz órára megy Zsombus, de februártól 11-re megy majd. Gyakorlatilag 45 perces a foglalkozás, de utána még ott lehet maradni úszkálni egy kicsit játszani. Meg persze szaunázni, hőkamrázni. Vagyis ezalatt a 2 óra alatt Maci és anya jól kilubickolja magát. Kivéve most, mert most sietni kellett, hiszen 12 órára jöttek Mamihoz a vendégek.

Az uncsitesóktól és Mamitől nagyon sok ajándékot kapott Zsombus. Sőt, még Mamiék szomszédja, Öcsi bácsi is felköszöntötte. Így aztán autók, és Thomas játék meg pár praktikus ajándék – Micimackós párna és takaró - került Zsombikához. A legnagyobb sikert a Mami-féle társasjáték, illetve a kocsik aratták nála. No, meg persze Bertie a busz. A levesből még csak-csak evett az ünnepelt, de a másodikat már úgy kellett bele imádkozni. Viszont amikor meglátta a Thomas tortát, akkor fülig ért a szája. Sok kárt abban sem tetszett, de a marcipános részt legalább megkóstolta. Ebéd után aztán beindult a játék. Nagyon jót játszott Barbussal, Flórával és Bencével.

Délután Zsombi nem aludt egy percet. Lefeküdt, de inkább játszott. Az anyu testvérééktől kapott Micimackós pöttyös párna és takaró nem tett csodát. Négy óra tájban anyu és két testvérem, azaz keresztanyu és keresztapu jött át hozzánk. Anyu és keresztanyu egy társasjátékkal és Thomas-karórával, míg Zoli Rosie-val ,,érkezett”. Zsombi mindent meg akart mutatni nekik, amit kapott. Így aztán elégé kapkodott az elején. Persze azért bőven volt idő társasjátékozni. Meg még egy kicsit futkorászni. Megenni a csoki tortát... Meg persze beszélgetni...

Érdekes, hogy Zsombi nem fáradt el. Még lefekvés előtt számítógépezett, egészen tíz óráig. És persze a ma esti társasjáték sem maradt el.

5 éves a Maci!

Maci reggel korán kelt. Ahogy anya kiosont, hogy felrakja a nagyszobában a Happy Birthday feliratot pár perccel később ő is kipattant az ágyból. Apának éppen annyi ideje maradt, hogy elindítsa gyorsan a Halász Judit dalt, a Boldog születésnapot. Zsombi nagyon boldog volt, hogy 5 éves lett. Ez az öröm az egész napját elkísérte.

Az óvodában is jó kis maci volt. Anya vitt némi eleséget, hogy a többieket megvendégelje, elsősorban nápolyit, sütiket, illetve mandarint. Amikor érte mentem akkor boldogan mesélte, hogy a többiek azt mondták neki: Boldog születésnapot Zsombi! Útközben nagyon be volt sózva, többször is megkérdezte, hogy sütünk-e neki tortát születésnapjára? Természetesen apa igenje kevés volt, amikor beszállt anya, akkor az ő igenjére is szükség volt. Mielőtt hazaértünk volna még beugrottunk a cukrászdába és vettünk egy 5-ös számot. Zsombi kérésére kék színűt.

Amikor este hazaértünk megvacsoráztunk, de közben és utána többször csengett a telefon, mert minden családtag Zsombussal, akart beszélni. Mindenki neki kívánt boldog születésnapot. Közben előkerült a torta is, tűzijátékkal, 5-ös számmal. Rajta természetesen egy Thomas a gőzmozdony figura. Macinak nagyon tetszett, hogy amikor anya szólt, akkor sötét volt a konyhában és csak a gyertya éget, majd meggyújtotta a tűzijátékot. Mackónk boldogan, tátott szájjal nézte. Végül is a tortából nem evett, a Thomas figurának is csak a felét ette meg.

Vacsora után vonattal játszott, közben Micimackó DVD-t nézett, és persze énekelt is. Mert Halász Jutka néni dalai nagyon tetszenek neki. Aztán még társasjátékozott egy kicsit anyával, majd elkezdett a lefekvéshez készülni. Amikor kiment pisilni, utána meg inni egy kicsit, akkor csak annyit kérdezett: - Apa mikor lesz legközelebb születésnapom?

Maci először a jégpályán

Vasárnap délután, ahogy felébredt nyűgösködött a Maci. A reggeli hó sajnos, már a havas eső hatására részint elolvadt. Így aztán kupaktanácsot tartottunk anyával, hogy mit is csináljunk. Apa azt javasolta, hogy próbáljuk ki a jégpályát. Anyának tetszett az ötlet, de az már kevésbé, hogy ő tanítsa Zsombust korizni. Hiszen az ő lábán is még valamikor általános iskolás korában volt korcsolya. Megegyeztünk hát abban, hogy elmegyünk, szétnézünk, és majd látjuk mi lesz...

A jégpálya nagyon tetszett Zsombinak. Jó fej volt a srác – akinek, mint később kiderült Robi a neve - tényleg minden kérdésünkre válaszolt. Anya sajnos nem akart korcsolyát kötni, ami érthető is, hiszen legalább 20 éve nem volt a lábán. Ezért úgy döntöttünk, hogy beíratjuk Macit a szerdai óvódás csoportba. Zsombi elviekben támogatta a döntést, gyakorlatban viszont sírva fakadt. Szerencsére meghallotta a sírást Robi is, aki felajánlotta a segítségét. Nekünk pedig nagy kő gördült le a szívünkről.

Macinkra tehát ráadtuk a bérelt korit, és irány a pálya. Zsombi nagyon bátran tette meg az első lépéseket, de hamar megtapasztalta, hogy csúszik a jég. Nem is akárhogy... Körbe körbe mentek, szép lassan a jégpályán. Robi próbálta fogni, de Zsombi arra kérte, hogy ne fogja. Az ilyen akciók természetesen eséssel, de inkább esésekkel zárultak. Néha egészen komikus jelent alakult ki, ahogy csetlett-botlott a jégén. Az esésekért persze nemcsak a jég volt felelős, hanem az is, hogy Maci mint mindent ezt is gyorsan, és persze türelmetlenül csinálta. Időnként persze magyarázott is, így nem csoda, ha Robi megállapította, hogy Zsombi nem egy egyszerű gyerek... Persze azt Robi is elismerte; nagyon ügyes Maci.

A foglalkozás végén egy nagyon szomjas és egy nagyon éhes Maci jött le a jégről...

Maci kipróbálta a bobot... Apa nagyon megijedt

Bánkút-Szentlélek 2011.12.26.

Anyuéktól bobot kapott Zsombus Karácsonyra így aztán Karácsony másnapján neki vágtunk havat keresni. Miután a Zemplénben nem volt, így neki vágtunk Bánkútnak.

Zsombus nagyon jól érezte magát az úton. Egyáltalán nem dünnyögött. Mindenesetre az egész úton nem láttunk szinte havat sehol. Maximum a szántóföldeken egy keveset. Amikor Miskolcon, illetve Lillafüreden sem láttunk havat, komolyan aggódni kezdtünk, hogy lesz-e ebből a bobozásból valami? Szentlélek előtt aztán bele futottunk kb. 5 cm-es hóba, és így visszatért a remény...

Gyönyörű, havas úton mentünk át a pár kilométerre arrébb lévő Bankútra. Pontosabban Bánkút előtt vissza kellett fordulnunk, mert Bánkút megtelt... Így aztán visszagurultunk Szentlélekre. Mindenki jól beöltözött. Zsombira ráadott anya egy vastag anorákot is. Szóval jól melegen beöltöztettük.

A parkolótól nem messze volt egy kis domb. Ami alig volt párméteres, de legalább csúszott. Zsombi itt kezdett ismerkedni a bobbal. A kormányt hamar megtanulta kezelni, de a fék komoly kihívás volt neki. Így aztán két sikeres lecsúszás után harmadszorra egy bokorban kötött ki. Ez nem volt vészhelyzet, ráadásul Zsombor sem úgy fogta fel. Abszolút jót nevetett rajta, ahogy kikászálódott a lehajló ágak alól. Így még csúszott párat.

Aztán tovább menve volt egy jó kis pálya. Ahol le tudtuk vágni a műutat. Én elindultam lefelé, hogy lent várjam meg a kisfiamat, és vigyázzak rá. Már majdnem leértem, de Zsombi nem tudott várni, így ,,elszabadult”. Valósággal elrepült mellettem. Én csak üvöltöttem, hogy fék, fék, fék... Aztán szerencsére a műúton egyrészt nem jött kocsi, másrészt lelassult a bob, és egy kisfának lelassulva neki ment. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha tovább robog...

A folytatásban erdei, de főleg fenyő erdőben sétáltunk, húztuk Zsombust, illetve lankásabb részeken hagytuk hagy csússzon. Ő pedig nagyon élvezte ezt. És az az igazság mi is. Nagyon kellemes volt az erdő. Jó volt, friss volt a levegő, mi pedig rendesen fel voltunk öltözve. Visszafelé jövet még anya és Zsombi két hóembert is épített. Szerencsére ,,említésre méltó” esemény nem történt.

A kocsiba visszatérve hamar lecihelődtünk. És elindultunk ebédelni. Sajnos, Lillafüreden nem néztünk szét, a kedvenc éttermünk meg zárva volt. Ekkor kellett szembe néznünk azzal, hogy ma Karácsony másnapja van. Így aztán anya és Zsombi nagyon éhes lett. És bár volt harapni való a kocsiban, az mégsem ebéd volt. Szerencsére Tarcalon nyitva volt az étterem és így tudtunk enni. A nagy éhesek megettek 1,5 sajtlevest, és egy fél rántott sajtot. Apa persze ezen jót mosolygott, de nem szólt.

Egy nagyon boldog, és élményekkel teli nap után tért haza a kis családunk...

Ma kiesett az első foga a Macinak!

Ma 2011.12.25-én kiesett Maci első foga! 

Már napok, talán hetek óta mozgott. Kicsit meg is ijedt, hogy mi lesz ezután? Ő persze mozgatta... De közben dünnyögött is, hogy mi lesz ezután?
Hiába mondtuk neki, hogy majd kinő másik. És persze erősebb lesz...
Mi nem mertünk oda nyúlni neki, mert féltünk, hogy fájdalmat okozunk vele neki.
Aztán ma este addig mozgatta, amíg kiesett. Amit ő úgy kommentált, hogy ,,Nézd anya, kiesett a fogam! Eltöltött a büszkeség”. És mindenki majd csodálkozni fog az óviban. És persze ,,anya, ugye elraktad?”. Később persze már beindult a mesegép... Addig mozgattam, amíg kiesett! Aztán vagy ötvenszer megkérdezte, hogy ,,most kiesett a fogam?” És már mehetek is az iskolába? – állapította meg.

Jézuska elhozta a Thomaszos-játékot Karácsonyra

Nyíregyháza, 2011.12.24.

Már hetek óta a ,,levegőben" volt, hogy ez lesz Maci első ,,igazi” Karácsonya. Mármint úgy igazi, hogy még hisz ugyan a Jézuskában, de már AKAR valamit, leginkább Thomast kapni. Merthogy most visszatértünk a Thomas korszakba.

Így aztán anya már hetekkel korábban kinézett neki, és persze meg is rendelt egy Thomas tv-játékot (V.Smile). De persze anyuék is kérdezték mit is kapjon a ,,kisded”. És hát amikor együtt fent voltunk a Karácsonyi forgatagban vettünk egy hosszú ujjú piros Thomas pólót neki. Majd amikor kiderült, hogy szeretne egy kéket is, akkor apa visszament és megvásárolta neki, és persze egy Thomas dzsekit is, ami még jól jöhet tavasszal.

Évek óta úgy van nálunk, hogy hozzánk egy nappal korábban jön a Jézuska, merthogy legyen ideje kijátszania magát a játékokkal Zsombusnak. Így aztán péntek ebéd után hosszas szenvedésbe kezdtünk, hogy Maci aludjon egy kicsit. A kisfiúnk ekkora már annyira várta a Jézuskát, illetve hogy feldíszítsük a fát, hogy nem bírt elaludni.

Így aztán elkezdtük díszíteni a fát. Amióta nem találunk szép, élő fenyőt, és ráadásul a leveleit is hullatja, ami bele megy a Maci lábába, így ezúttal a műanyag fenyőnket vettük elő. Maci nagy lendülettel kezdett bele az összerakásba, de elég hamar megunta. Ám az égők felrakása ismét visszahozta a kedvét. Különösen amikor látta milyen szépen égnek az izzók. Aztán a díszek felrakásába már teljes lendülettel benne volt. Sőt, a cél érdekében még anya ölébe, vagy apa nyakába is felmászott.

Vacsora után végre megszólalt a csengő, és Maci megkapta az ajándékát... A Thomasos TV-s játéknak nagyon örült. Ahogy mondta nekünk: - Mindig ilyenre vágytam! És persze mosolygott és ragyogott a szeme. Nem is volt könnyű ágyba parancsolni.

Szombat délben anyósomékhoz voltunk hivatalosak. Itt találkoztunk a feleségem testvérének a családjával is. Macinak az újabb Jézuska várása közben nem volt kedve ebédelni, így aztán jó kis hisztit csapott. Nem is nagyon tudtuk megvigasztalni. Nem folytak a Maci-könnyek, csak ,,szárazon” sírt, de azt elég hangosan. Én már ilyenkor tudom, hogy hagyni kell, mert akármit csinálunk csak rosszabb lesz. Menni kell vigasztalni, beszélgetni vele, mert amilyen kis érzékeny lelkű maci, más nem használ nála.

Aztán persze jöttek az öröm pillanatai, a távirányítós Peugeot, a Kövér Ellenőr... Meg egyéb kisebb ajándékok. Maci mindennek örült. Jellemző a srácra, hogyha elmegyünk a TESCO-ba és megnézzük a Thomas kínálatot, akkor nem feltétlenül a legdrágább Thomast kéri, hanem egy akármilyen kis Thomassal, kerüljön az 298-ba is beéri, nagyon tud örülni neki. Vagy egy 100 forintos gumigolyónak. És persze ő tud ezeknek önfeledten örülni... És akármilyen hihetetlen is, de most ugyanez a boldogság volt az arcán, ahogy a távirányítós autóval játszott, boldogan és önfeledten. És persze nagyon ügyesen.

Délután három óta tájban aztán átmentünk anyuhoz, ahol találkoztunk a testvéreimmel és a családjukkal is. És persze Maci elkapta a fonalat, ha egyszer egy üzlet, bocsánat a Jézuska beindult... Kapott bobot, írható nagy táblát... És persze tesók húzták-vonták, aminek Mackónk nagyon örült. Nagyon jól érezte magát ott is.

A családlátogatások után szerettünk volna egy kicsit kocsikázni a városban, hogy még több Karácsonyi hangulatot szívjunk magunkba, de Mackónk haza parancsolt bennünket. Az ünnepi kaja helyett megevett vacsorára két szelet bundás kenyeret, majd később egy virslit. És persze lefekvésig szinte meg nem állt a TV-s Thomas játék...

Egy nagyon boldog kisgyerek hajtotta álomra a fejét...

Oviúszás és Mikulásvonat

Nyíregyháza – Miskolc, Lillafüred 2011.11.26

Szombaton Maci rendes időben kelt fel, majd elmentek anyucival úszni. Anyuci ugyanis beíratta a kisfiát úszni tanulni. Gondoltuk úgy is szeret pocsolni, így nagyon fontos, hogy meg tanuljon úszni. Vagyis legyen önbizalma a kisfiúnknak. Az úszóoktató nagyon aranyos, neki is van két gyereke. Szeret odajárni Zsombi. Andi néni jó arányban adagolja neki és játékos formában csinálják. Úszás után elmentünk nagyihoz ebédelni, majd elindultunk Miskolcra.

Az úton Zsombosunk nem nagyon akart aludni, nem volt álmos. Pedig a terv az volt, hogy amíg átérünk Miskolcra addig alszik egy jót, aztán irány egy gyors Karácsonyi bevásárlás az Auchanban. Természetesen kisfiúnk Szerencs után aludt el... Így aztán anya egyedül ment be felderíteni az áruházat. Zsombi jókedvűen ébredt, de egyből nyűgös lett, hogy az anyukája otthagyta. Felöltöztünk hát gyorsan, és ahogy kinyitottam a gépkocsi ajtaját ő egyből ki is ugrott. És ment az egyik kisfához... pisilni... Én persze megijedtem, hogy mit forgat a fejében, de aztán mentem segíteni neki visszaöltözni és jót nevettünk.

A Mikulásvonatra várni kellett. Direkt a félötös vonatra vettünk jegyet, hogy lássuk milyen kivilágítva a vonat és majd Lillafüred... Kicsit késett a vonat, és a leszállók között találkoztunk ismerős nyíregyházi családdal. Az út olyan volt, mint tavaly, pontosabban az este miatt sokkal hangulatosabb. A Krampuszok próbáltak jó hangulatot csinálni, ami sikerült is. Zsombi az elején nem nagyon akart beszállni a közös éneklésbe, de aztán Ő is feloldódott. Az egyik Krampusznak el is énekelte az Érik a szőlőt... De részt vett a közös nótázásban is.

A szépen feldíszített Lillafüred látványa nagyon nagy élmény volt. Miként persze az ünnepi fényben úszó Kastélyszállóé is. A megérkezéskor örömmel fedezte fel a mesefigurákat. A közös éneklés alatt nagyon boldogan nézelődött körbe. Az első menedékhelyünkön mindjárt meg is kaptuk a Mikuláscsomagot. Gyakorlatilag itt Süsü a sárkány és a Mikulás mutatott be jelenetet. A Mikuláscsomagot persze anyának rögtön ki kellett bontani, és Macink választott is magának csokit belőle. A következő helyen beindult Zsombus is, mert Dr. Bubó, de főleg Teknőc Ernő alaposan felpörgette a hangulatot. Maci boldogan táncolt, pörgött és forgott, előre és hátra... (Lásd mellékelt videó...) A következő hely ugyanúgy, mint tavaly Micimackó és barátai volt. Mackónk örömmel fotózkodott Malackával. Majd Tigrissel igyekezett volna beszélgetni, de hát Tigrisnek és Micimackónak dolga volt, azaz be kellett mutatniuk a jelenetet, pedig Ő csak ,,azt akarta mondani...” Az utolsó állomáson a Hupikék törpikék vártak bennünket. Törtpapa, törpilla, meg az összes törp tetszett Zsombusnak. Sőt, még Hókuszpók is... Ami azért is meglepő, mert Ő még igazándiból nem akar kilépni Thomas bűvöletéből. És magától nem nézne se Micimackó, sem pedig Hupikék törpikés mesét. A kívánság kapun természetesen ő is kívánt, és mi mást is kivánhatott volna magának, mint azt, hogy Karácsonyra kapjon Thomast...

De, hogy beteljesült-e a kívánsága, az már egy másik történet...

Zsombor névnap több tételben

Nyíregyháza, 2011.11.08.

Anyáék
Apa és anya a névnapja előtti héten elvitte Zsombust a játékboltba, hogy válasszon ajándékot magának a névnapjára. Azért csináltuk így, hogy Macinak legyen ideje megismerni, játszani minden ajándékával. És ne járjunk úgy, mint Karácsonykor szoktunk, hogy mindenki egyszerre ömleszti az ajándékokat a fiúnkra, amiből aztán az lesz, hogy az se tudja mit kapott, és hogy kiadja.

A játékboltban Maci egy ,,Hídas-Thomast” választott, amellyel itthon nagy örömmel játszott. Ahogy néztük Ildivel, ez a Thomas természetesen nem kompatibilis a többi hasonló játékával, azaz nem lehet összeépíteni őket, de ha ez hiányzott neki, akkor legyen boldog ezzel. És mert Ő boldog volt, így mi is azok voltunk…


Zsombor-nap az oviban
Zsombus már nagyon várta, hogy eljöjjön a nap, amikor őt ülik körbe a többiek és neki mondják: Boldog névnapot Zsombika! A köszöntéshez anya cukrászdában vásárolt teasütit, és üdítőt vitt be a kispajtásoknak.
Zsombinak tehát jól telt a névnapja. Azt leszámítva, hogy ezen a délutánon sem aludt, és a többieket sem hagyta. És emiatt át kellett mennie a másik csoportba. Mi persze mindig megkérjük, hogy nem baj, ha nem alszik, de ne zavarja a többieket…

Az ovi után elvittük a Plázába Játszóházazni, mert azt kérte… Most is egy órát töltöttünk ott, és egy nagyon boldog és elégedett mackóval távoztunk onnan. Mi pedig anyával egy jót beszélgettünk.

Persze a családból is többen felhívták, és boldog névnapot kívántak neki. Ő pedig mindenki elmondta, hogy drága Thomast vegyen neki mindenki.

Vacsora után még megbeszéltük, hogy az idén is megyünk a Mikulásvonatra. És meg is rendeltük a jegyeket az esti járatra.

Anyuékkal

Szombat estére meghívtuk anyuékat, azaz anyut és a testvéreimet. Majdnem tízen jöttünk így össze. Zsombi nagyon örült az ajándékoknak. Csabi bátyám és Zoli öcsém nagy türelemmel építettek vasútpályát. Szinte a nagyszoba szőnyeg tele lett vele. Maci nagyon élvezte. Lefeküdt és úgy nézte, ahogy jön Thomas… A vendégek persze szerettek volna beszélgetni. És Zsombus hősiesen állta a kérdéseket, puszikat és öleléseket…

Gesztenyegyűjtés, bob és vízesés

Parádfürdő, 2011.11.01.

Maci az éjszaka nagyon rosszul aludt. Felugrott az ágyon, sírt és anyát szólította. Hiába mondtuk, hogy itt vagyunk, nem hallgatott ránk. Nagyon nehezen sikerült megnyugtatni. Korábban is volt már ilyen. Apa a chips evésre vezette vissza a dolgot. Ugyanis a drága kisfiúnk alig akar vacsorázni, így lefekvés előtt rendre éhes. És legszívesebben chipset enne...

Vasárnap reggel így egy kicsit lustiztunk. Majd reggeli után elmentünk sétálni egyet. Már korábban sokat hallottunk a Cifra istállóról, de még nem jártunk ott. Maci odafelé még játszott egy kicsit a szép nagy parkban. Majd kicsit vártunk arra, hogy tíz óra legyen, és elindultunk befelé. A kerítésen belül Zsombor észre vette, hogy van egy csomó gesztenye a földön, a kerítés mellett. Így nem különösebben érdekelte a pacik, hintók. Alig várta, hogy gesztenyét gyűjthessen. És ez így ment vissza felé szállodáig is. Kiegészülve gyönyörű falevelekkel... Mert az is szedtek anyucival... Ebéd előtt még játszóterezett Mackónk, majd evett levest. És szundizott egy nagyot...

Az ébredés után fürcsiztünk egyet. Pontosabban Maci előbb jakuzizott, majd átjött a kismedencébe, és apával játszott. Úszott egy kicsit, majd siklott. A hotel másik szárnyában közben elindult a gyermek program. Így felöltöztünk és lementünk megnézni. A gyerekek éppen táncoltak. És Zsombikánk máris ott termett köztük. Aztán még táncolt, majd részt vett minden játékban. Nyalókát is kapott... Egyáltalán nem volt visszahúzódó. Sőt, a karaoke partyban nagyon szépen elénekelte a Gyermek volt minden óriás című slágert. Hatalmas sikert aratva, mindenki megtapsolta. A Vukot pedig még gyakorolnia kell... Mindenesetre apa és anya nagyon büszke volt a fiúkra. A gyerekprogram után vacsi, majd egy óra bowling... És nem kellett Zsombikánkat altatni. Életünk egyik legboldogabb és legörömtelibb napja volt ez...

Hétfőn reggeli után elmentünk az Oxigén kalandparkba Mátrafüredre. Zsombinak ez már ,,hazai pálya”, annyit járt ott. Játszóházazott egy órát, majd 5 kör bob. Mind a kettőt nagyon élvezte. Pedig a bobnál sokat kellett sorba állni, de foglalkozott vele. Ha nem is türelmesen, de kivárta. És természetesen jókat sikongatott, ahogy jött lefelé a hegyről, ,,jó gyorsan” anyucival. Ebédre egy adag sült krumplit kapott és kakaós palacsintát. Aztán irány vissza az Erzsébet park hotel. Alvás, fürcsi, vacsora és bowling. Illetve Zsombi már az első napon összehaverkodott egy kilenc éves kisfiúval, Lacikával. A bowling után vele biliárdozott egy kicsit. Egy nagyon kellemesen, és jól elfáradt Maci ment aludni.

Kedden aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Reggel Macikánk nem nagyon evett. Úgy kellett bele tukmálni a vajas kenyeret, némi felvágottal. Aztán gyorsan fürcsiztünk. Apa dobálgatta a kisfiát, mert neki az nagyon tetszett. Hamar elszaladt az egy óra... Visszamentünk a szobába és összepakoltunk. Majd fizettünk, és elindultunk megnézni az Ilona vízesést. A parkolónál az volt kiírva, hogy csak 1,2 kilométer. Így aztán nem is nagyon pakoltunk össze semmit. Meglepetésünkre volt az vagy 3 kilométer is... De hát ez csak menet közben derült ki. A túra elején Maci nagyon lassan jött, mert gesztenyét gyűjtött. Aztán elesett és amiatt nyűglődött, de a fele távtól sikerült belendíteni, mert felajánlottuk, hogy aki először ér a vízeséshez az kap egy Thomas ajándékot. Közben sajnos kiderült, hogy Macinak kakálnia kellene, de hát ő nem tud az erdőben... Az út egyébként gyönyörű volt. Az őszi Mátra csodálatos. Visszafelé aztán már tényleg minden baja volt Zsombinak. Így aztán felváltva cipelte a nyakában anya és apa. A túra végére sikerült ,,meggyógyulnia”, mert talált pár gesztenyét.

A MOL kútnál aztán helyére kerültek a dolgok. Apa megtankolt, Maci felkereste a mellékhelyiséget... Így nyugodtan indulhattunk haza. A kocsiban ettünk egy kis chipset, és már el is aludt Mackó. Nem is ébredt fel csak már akkor amikor haza értünk... Nagyon szép öt napot töltöttünk együtt.

Víz, város a város alatt, és persze bowling

Parádfürdő, 2011.10.29

A Gyermeknapot a ,,Bowlingos szállodába” töltöttük. Vagyis Macinak így marad meg az emlékezetében az Erzsébet Park Hotel Parádfürdőn. Így aztán úgy gondoltuk, hogy Zsombor névnapja környékén, meg a házassági évfordulót is megünnepeljük azzal, ha visszatérünk Parádfürdőre. Maci bowlingozik, és jókat fürdik majd velünk.

Nem is árultuk el a meglepit, csak a hét elején, hogy valamennyire fegyelmezni tudjuk vele a medvénket az óvodában. Nem kell nagy dologra gondolni, de úgy tűnik, hogy most vagyunk egy átmenet közepén. Amikor Zsombus egyre inkább nem akar aludni, vagy inkább nem tud már. Így aztán nevetgél, összevissza fekszik az ágyon. Persze nem csak ő, vannak még így egy páran. És persze az is igaz, ha a Maci nem alszik, akkor borzasztó dolgokat tud produkálni. A hét elején voltunk a Sparban, és amikor nem kapta meg a radírt amit szeretett volna, akkor olyan hisztit csapat, hogy az borzasztó volt. Lefeküdt, sírt, nem figyelt ránk. Ilyenkor persze Ő a legfontosabb. Abszolút nem érdekelt, hogy mit gondolnak a mellettünk elhaladók. Hiszen nem mondhattam el mindenkinek, hogy már vettünk neki a kedvenc cukrából. És nem lehet, meg persze nem is szabad mindent megvenni, mert már így is a ,,fejünkre nőtt”. Meg amúgy se szeretnénk elkapatni... Persze ez csak közbevetőleg... Zsombus persze eldicsekedett az oviban, hogy megy a Bowlingos szállodába, ha jól alszik és jó lesz. Így aztán szerdán aludt, de a csütörtökön már nem volt annyira jó. Nem bírt aludni, és ,,nevettették mások”.

Pénteken apa ebéd után érte ment az oviba. Zsombi úgy fogadott: - Köszönöm Apa, hogy értem jöttél. Vagyis nagyon aranyos volt. Aztán még kicsit pakolásztunk. Apa nagyon örült, hogy észre vette, anya nem rakta be a kiscicát és a kispárnát. Így aztán beraktam. Amikor elindultunk anya munkahelye felé, akkor vettem észre, hogy a kispárna még sincs a kosárban, ahova raktam. Nincs, mert mint kiderült Zsombus is pakolászott és kivette. Így aztán fordulhattunk vissza.

Az úton nem nagyon volt álmos Zsombi. Bár, az is igaz, hogy jó színész, és nagyon meg tudja játszani magát. Vagyis lehet, hogy aludt... Amikor a szállodát megpillantva arról beszélt, hogy mit csináljunk? Kocsikázunk? Vagy menjünk be, és majd csak felébred... Akkor valahogy felébredt. A szoba tetszett neki, a nagy kád szintúgy. A kipakolás után elment fürödni, megmutatta anyának, hogy tud már úszni. Aztán vacsora megevett öt darab halacskát. Szóval jól érezte magát a kisfiúnk.

Hamar lefeküdt aludni. Ami reggel sajnos, vissza felé sült el, mert korán ébredt. Talán olyan hat óra tájban. Aminek anya és apa nem örült... Nyolc óra tájban kikászálódtunk az ágyból és elmentünk reggelizni. Mackónk ezúttal is jól termelt, bepakolt a virsliből. Aztán beugrottunk Egerbe. Az úton Zsombornak tetszett a kanyargós út és a őszi táj. A rozsdásodó falevelek. Előbb sétáltunk egy kicsit a városban, majd megnéztük a Várost a Város alatt. Macinak tetszett, csak keverte kicsit a bányát és a pincerendszer fogalmát. De hát ez egy majdnem ötévesnél még nem olyan nagy probléma. Az egy órás túrát jól bírta. A vége felé átlendítette a célba dobó korabeli játék. Természetesen nem csak egyszer dobott... Amikor kijöttünk a föld alól a legnagyobb örömére egy gesztenyefa alatt találtunk magunkat, és el is kezdett gesztenyét gyűjteni. Meg sem állt, amíg vagy 10-15 darabot össze nem szedett. Egy kis ebéd, majd irány vissza a szállodába.

Aludni most sem volt kedve. Így egy órás szenvedés után feladtuk. Játszott egy kicsit a levegőbefújós, korongos játékkal, majd lementünk a wellness részlegbe, ahol a medvénk ezúttal is jól kiáztatta magát. Sokat úszott, ugrált, pocsolt, vagyis nagyon jól érezte magát. Aztán vacsi. Ami izgalommal telt el, mert akkora már kiderült, hogy apa a vacsora utánra kibérelt egy bowling pályát.

A bowling után még egy kis X-faktor, és egy nagyon boldog kismaci feküdt le aludni... Még akkor is, ha ezúttal nem sikerült tízest dobnia...

3. nap Bányamúzeum, Őslénypark és Szécsény

Salgóbánya, 2011. 08. 19.

A pénteket a Salgótarjáni Bányamúzeumban kezdtük. A külső kiállítás nagyon tetszett Zsombikánknak. Itt fel lehetett mászni, bele lehetett ülni a vagonokba. A múzeum maga nem fogta meg, ami érthető is, hiszen ő ebből még vajmi keveset érthetett meg. A leejtős akna elé nagy várakozással nézett. Tetszett is volna neki, hiszen kaptunk ,,kobakot” is a fejünkre, de egy-egy helyen túl sokáig tartott az ismertetés, és a sok beszédet ő unta.

A túra után elindultunk Ipolytarnócra. A napsütésben nem nagyon volt kedve utazni a Mackónknak. Amikor viszont odaértünk csak ennyit mondott: ,,Apa, anya, én mindig ide szerettem volna jönni!” Ugyanis a parkolóból egyre észre vett egy remek kis játszóteret. Ráadásul ,,zárt csúszdával”. Hiába kiáltoztunk mi neki, hogy jöjjön vissza, addig nem nyugodott, amíg egyszer le nem csúszott rajta. Ezután megpróbáltuk rávenni, hogy sétáljon végig a Geológia tanösvényen. Ki is sétált nagy nehezen a 700 méterre levő indulási helyre, de aztán jobb láttuk, ha visszamegy anyucival. Ő akkor már csak a játszótér-lázában égett, illetve dél volt ennie is kellett...

Maciék tehát visszatértek és birtokukba vették a játszóteret, ami nem csak csúszdákból és mászókákból állt, hanem gyermekkalandparkból és a 150 méter hosszú lombkorona ösvényből is. Kb. két órát töltött itt el Zsombor, alaposan kijátszotta magát. Már meg sem lepődtem rajta, hogy kétszer is végig ment anyával az 5-6 méter magasan levő lomkorona ösvényen... Az ismerkedés ezúttal sem maradt el. Annával játszottak együtt.

Délután 3 óra tájban indultunk Szécsénybe, és útközben jó Mackónk elaludt. Vissza felé természetesen megálltunk Eresztvényben, a játszótérén.

2. nap Túra Salgó-várba és Somoskőre

Salgóbánya, 2011. 08. 18.

Reggelinél megbeszéltük Zsombussal, hogy ma elmegyünk túrázni, sétálni egyet. De sem anya nem veszi az ölébe, sem pedig apa a vállára. Azaz jön a két szép lábán. Végül is 45 percre van hozzánk a Salgó-vár. Annyit ki kellene bírnia. Aztán visszafelé meglátjuk.

El is indultunk szépen. Az út elején porozott a Maci, Salgóbányán áthaladva pedig egy bottal játszott. Beérve az erdőbe pedig Micimackóról beszélgettünk, illetve a fákat nézegette. Minden gond nélkül felmászott a várba. Talán csak a bejárat előtti köves részen csúszott el. A várban alaposan körülnézett, iszogatott. Jókedvű volt, nem tűnt fáradtnak. A gyönyörű kilátás nagyon tetszett neki. Felment a felső, felújított részbe is minden további nélkül. Ezután átmentünk a Boszorkánykő-hőz. Amíg anya fényképezett, addig jó Macka leült a porba és rajzolt. Visszafelé megálltunk a Zenthe Ferenc parknál, ahol volt egy kis játszótér. Míg apa pihegett, Maci fáradhatatlanul játszott. A szálló előtt vagy száz méterre jutott eszébe, hogy anya vegye fel az ölébe. De aztán a por jobban izgatta, hogy rugdoshatja, az meg száll. Szóval Malackánk (Ő hívja így magát a Micimackó barátai közül) zokszó nélkül lesétált kb. 8-9 kilométert! Mi voltunk a legjobban meglepődve. Szédületes kiskrapek, alig múlt 4,5 éves és milyen jól bírja, mennyi erő van ebben a gyerekben (is).

Délután két órát aludt. Ébredés után megbeszéltük vele, hogy elmegyünk a Somoskői várhoz. Itt a parkolótól csak fel kellett sétálni a várba. Ez is tetszett neki, különösen a kilátás meg a lépcső. Nem volt könnyű visszafogni, mert őkelme ment volna minden felé, a romos vár pedig nyilván nem játszótér. Nem mellesleg Zsombor elkezdett érdeklődni a fényképezőgép iránt. És remek képet készített apáról. A vár alatt találtunk egy harangot, amelyet kétszer meg is húzott. Visszafelé megálltunk Eresztvényben, ahol kb. egy órát játszott. Zsombikánk ezúttal sem fogta vissza magát. Mindenkinek köszönt és ismerkedett, fiúkkal és persze lányokkal is. Csúszdázott és kipróbált más ügyességi játékokat is. Miután látta, hogy a többiek homokoznak, ezért ő is homokozott.

1. nap Utazás a Medves Hotelbe, Salgóbányára

Salgóbánya, 2011. 08. 17.

Zsombus hetek óta a ,,Bowling-os Szálloda” (Parádfürdő, Erzsébet hotel), de reméltük, hogy 5 nap, 4 éjszaka sem lesz rossz számára a Medves Hotelben.

Maci, mint rutinos utazó gond nélkül és ami a fontos, hiszti nélkül vágott neki az útnak. Hogy mégse egybe tegyük meg a 220 km-t ezért megálltunk a Mátrafüredi Oxigén kalandparknál. Zsombi elsőként a Játszóházat kereste fel. Miután volt pár haver így jól érezte magát. Amikor felhangzott a figyelmeztetés, hogy ,,Nem szabad felmászni a csúszdán” akkor tudtuk, hogy a mi Mackónk szabálytalankodik. Ilyenkor anya ment rendet tenni. Maci majd másfél órát játszott. Ahogy elmentek a haverok, úgy kijött ő is.

Előbb a fajátszótérre ment, majd a ,,kőbányába”. Érdekes, hogy ezúttal nem az ugrálást, nem a gyerek-kalandparakot, hanem a vízi-gömböt választotta. Alig bírta kivárni a sorát. Aztán 5 percig ,,küzdött” benne. Próbált felállni benne, ami nem nagyon sikerült, így hát rendre elesett, de nyilván nem ütötte meg magát. Amikor kijött azt mondta, hogy ,,nagyon jó volt”. Ezután a bob jött, vagyis ötször lecsúszott anyával. Jó gyorsan, ahogy Zsombikánk szereti. Aztán ebéd, majd alvás a kocsiban.

A Medves Hotel nagyon megtetszett Zsombinak. Apa hiába mondta, hogy hideg a víz. Jó Macink és anya csak lement fürödni, majd visszajöttek, hogy tényleg hideg a víz. Aztán megvacsoráztunk. Vacsora után tollasoztak anyával a tornateremben. Lefekvés előtt pedig Micimackó... Kisfiúnk tudja már szinte az összes Micimackó dalt és részt ugyan kivülről, de ennek ellenére este mindig lelkesen nézi.

Csúszás minden mennyiségben

Zalakaros, 2011.07.07.

Rosszul aludt Zsombus az éjjel. Bár, ebben valószínűleg szerepet játszott a nagy meleg is. Illetve az, hogy szomjas volt. Reggelire megette a maga virsliét, majd irány a strand.

Tekintettel arra, hogy előző nap megígértük neki, hogy apával kipróbálhatja a nagy csúszdát így nem volt meglepi, hogy az odaúton apa körül helyezkedett. És persze százszor megkérdezte: - Apa, ugye lecsúszol velem?

Mivel a csúszda még nem volt nyitva, így pár lecsúszás erejéig elment a gyerek csúszdához. Ahol ugyancsak jól érezte magát. A kanyargós nagy csúszdán, illetve a meredeken nem engedték meg az úszómesterek, hogy lecsússzunk, de a kisebb, hullámoson minden további nélkül. Először apa és maci együtt csúszott le. És ez annyira tetszett Zsombusnak, hogy utána egyedül akart lecsúszni. Így apa felkísérte és anya lent elkapta. Majd ezután anya kisérte fel és apa kapta el. Ez a felállás maradt is a továbbiakban, mert Zsombus igencsak jól érezte magát. Nagyon tetszett neki a csúszás és a vízbe érkezése is. Meg az is, ahogy apa elkapta, és ,,kimenekítette” a vízből. Ezután bementünk az élményrészbe.

Délután alvás, majd újra az élményfürdőbe mentek anyával. Vacsorára milánói makaróni, Zsombus kedvence volt. Vacsi után fagyi, majd játszóház. A fagyizótól apa a nyakába hozta a szállodáig Zsombikát, mert a kisfiúnak fájt a lába. Aztán a ,,séta” végén gyorsan felfutott a bejárathoz. Mert annyira azért nem fájt...

Vízi játszótér, kilátó és strand

Zalakaros, 2011.07.06.

Szerda reggel azon gondolkoztunk, hogy kirándulni kellene. Maci leginkább a vízi-játszótérre vágyott, vagyis a Kis-Balaton bemutatóházhoz. Így reggeli után arra vettük az irányt.

Zsombosunk hősiesen húzta fel, állította a zsilipet, illetve szállította a vizet. Aztán kipróbálta a kosárhintát, illetve a mérleghintát is. Amikor odaértünk még csak egyedül volt, de pár perc után jött egy kislány, illetve újabb kispajtások, akikkel Macink jól elvolt. A belső kiállítóterem nem vonzotta, miként az ásatások sem. Míg fel nem fedezte a ,,kastélyt”, ami nem volt más, mint a kápolna.

A remek napsütésben hamar kiderült, hogy igazán nincs kedve senkinek sem kirándulni, így visszaindultunk Zalakarosra. Miután volt még időnk délig így előbb a város központi részén lévő fajátszóterét vette birtokba Zsombus, majd felmentünk a kilátóhoz. A kilátót anyával meg is mászta a Maci. Az építmény ezúttal is ,,bejött” neki. Alig tudtuk leimádkozni. A kilátó melletti étteremben kisadag rántott sajtot evett délre, de az almaitalt meginni már nem nagyon volt ideje, mert csábította az étteremben lévő mászóka, csúszda.

Talán két órát aludt, majd újra irány a strand! Ahol újfent kellemesen kijátszotta magát. Új barátra tett szert Vivien személyében. Vacsorára megevett 2 szelet halat rizzsel, majd két kisebb kocka sütit. Jó étvágya van Zsombusnak.

Fürdés délelőtt és délután

Zalakaros, 2011.07.05.

Ahogy hétfőn, úgy kedden sem volt kánikula Zalakaroson, de ez egyáltalán nem hátráltatta a Macinkat abban, hogy délelőtt és délután is füricskézzen.

Reggelire egy pár virslit evett Zsombi. Majd a földszinti butiknál kiharcolt magának egy vízipisztolyt. Így amikor átmentünk a strandra vidáman játszott az új játékával. Bár, sütött a nap, de azért belső élményrészen ütöttünk tanyát. Zsombival és anyával több kört is mentünk a vadvízi részen, illetve behúzódtunk a ,,gomba” alá. Mint kiderült: a gomba belső részére remek ,,rajzokat” lehet készíteni a vízipisztollyal.

Aztán a kisfiúnk felfedezte, hogy ő könnyen ki tud mászni a medence szélére. Így onnan ugrált a vízbe. Illetve kombináltuk ezt úgy, hogy előre ugrott, majd úszott is. A micimackós és tigrises karúszójának hála abszolút biztonságban érezte magát a vízben Zsombi. Amikor megunta ezt is, akkor átment anyával a gyerekmedencébe és ott csúszdázott, ugrált, szóval jól el volt.

Ebéd után aludt 3 órát, majd anyucival visszamentek a strandra. A vizet, a strandot, és a vízi játékokat nem tudja megunni Zsombi...

Irány Zalakaros, avagy az utazás

Zalakaros, 2011.07.04.

Zsombi napok óta kérdezte már: mikor utazunk? Szépen számolgatta az éjszakákat, mennyit is kell még aludni. Amikor elárultuk neki, hogy az idén is Zalakaroson töltünk egy hetet nyáron, nem nagyon tudta hova tenni a dolgokat. Aztán amikor megnéztük a tavalyi képeket, videókat, már minden rendben volt.

Hétfőn hét óra tájban ébredt Zsombus, megreggelizett, kicsit pakolásztunk még, majd fél kilenc tájban neki vágtunk az útnak. Az M3-ason szépen haladtunk. Maci újra és újra feltette a kérdéseit a futótűzről, majd énekelgetett kicsit. Abszolút nem volt nyűgős. Megbeszéltük, hogy Zalakaros messze van, és ő ezt el is fogadta: mondta is: sokat kell utazni. Budapesten nagyon szépen keresztül mentünk, így a várakozással ellentétben már fél tizenkettő tájban ott voltunk a ,,kajázó helyen”. Maci azonban nem volt éhes, így mentünk is tovább. A kisfiunk nézte az autókat, ha valaki feltűnően gyorsan ment az autópályán, akkor megkérdezte: - Apa, ez őrült autós?

Lassan közeledtünk a Zalakomáromi letérő felé és két dolog lett csak világos előttünk: az M7-es autópálya ezen szakaszán nincs étterem, illetve Zsombika elaludt. Közben apának is eszébe jutott, hogy a laptopjához nem hozta a tápkábeljét, így aztán bementünk Nagykanizsára, hogy amíg Maci alszik vegyünk tápkábelt. Zsombus egy órát aludt, mire felébredt én is mindent elrendeztem.

Útban Zalakaros felé Nagyrécsén, a Berényi fogadónál ebédeltünk. Remek volt a kaja, és a fogadó is nagyon szép. Volt kis tó, szökőkút, lovacskák, és játszótér is. Zsombikánk húsilevest, majd egy kis palacsintát evett, és kiadta a jelszót: irány Zalakaros.

Miután lapakoltunk, azaz elfoglaltuk a szállást, Anya és Zsombor el is vonult a strandra. Hét óra tájban egy nagyon jókedvű, elégedett, de kicsit fáradt Maci érkezett vissza.

Gyermeknap Parádfürdőn

Nyíregyháza, 2011.05.27-29.

Egész jó kis kedvezményes akciót sikerült kifogni az Erzsébet Hotelben Parádfürdőn, így május utolsó hétvégéjét ott töltöttük. A három nap gyorsan elszállt...

Pénteken úgy mentünk, hogy egyből útba essen a Mátrafüredi kalandpark. Mert azt Zsombi nagyon szereti. Először a Játszóházba menünk, ahol Maci nagyon jól érezte magát, a szokásos csúszás-mászás-labdázással. Majd egy kis gyermekkalandpark. Ezt most próbálta ki először, és abszolút nem volt megilletődve. Anya végig kísérte, csatolta minden új feladatnál át a karabinereket. A hordó és sikló volt a kedvence, de tetszett neki a zsinóros-hálós rész is. A mozgó rönkökön ügyesen mozgott, de nem hozta nagyon lázba. Ebédnél megvívtuk a kis csatánkat, hogy egyen majd 5 kör bobozás jött anyucival.

Miután látszott, hogy Zsombus nem nagyon akar aludni, így elmentünk a Kékesre a Szívkórházba. Az egyik ismerősünktől hallottuk, hogy itt vannak mókusok, ezért vittünk magunkkal mogyorót. Elsétáltunk a kórház parkjában lévő kistóhoz, és ott elkezdtük egymáshoz kocogtatni a mogyorót. Pár perc múlva meg is jelent egy mókus, és örömmel látta, hogy mogyorókat szórtunk a földre. Zsombi egy darabig nézte, majd szerette volna megsimogatni, de a kisállat gyorsabb volt és felmászott a fára, ott folytatta tovább az étkezést...

A szállás elfoglalása után elmentünk kipróbálni a wellness részleget. A medencében Zsombus örömmel vette észre, hogy leér a lába, és így nem kell úszógumi. Így aztán vidáman ugrabugrált a vízben, mi pedig konstatáltuk, hogy tényleg egyre nagyobb fiúnk van, hiszen a 90 centis vízben már nem kell neki úszógumi... Vacsora után még egy óra bowling belefért a napba. Amit persze leginkább Zsombika akart. Csak a golyók voltak nehezek, meg a bábuk voltak messze... Így aztán anya megkereste a legkönnyebb golyót, Zsombika pedig besétálhatott a pálya két harmadáig és onnan gurított. Szerencsére a személyzet nem tiltott ki bennünket ezért...

Szombaton nem volt jó idő a szabadtéri programokra, kicsit hűvös volt, és fújt a szél. A reggeli után sétáltunk kicsit Parádon. Meglátogattuk a ,,bazársort”, nézegettük a régi házakat, majd vissza felé a parkon át mentünk. A hotelünk hátsó ajtaja nyitva volt, így egyből belecsöppentünk a gyerekprogramba. Azaz a kisgidák simogatásába. Persze, Maci nem csak simogatta őket, hanem zöldet is vitt nekik. Amit vagy anyuci, vagy ő tépett le. Érdekes volt, hogy a lovak nem vonzották.

Lehetek én a kisegér?! avagy ballagás a kiscsoportból...

Nyíregyháza, 2011.05.25.

Szerda este fél öttől volt a Micimackó csoport ballagása. Bennem még élénken élt Maci tavalyi ,,produkciója” így izgatottan vártam mi is lesz ezúttal. Zsombus hetek óta mondta a verseket. Így abban biztosak voltunk, azzal nem lesz, hogy elfelejti, vagy belesül.

Negyedórával korábban mentünk, és jól is tettük, mert Zsombus még az udvaron játszott. Anya szépen beterelte az ,,öltözőbe”, ahol kicsit megmosdott, szépen felöltözött és már mehetett is volna hátra a többiekhez, de ő még egy kicsit ,,anyucikázni” akart. Aztán nagy nehezen sikerült rávenni, hogy elinduljon a gyülekező helyre.

A bevonulásnál Maci hol máshol lehetett volna, mint az legelöl fogva Ildikó néni kezét. Szépen énekelt és jókedvű, mosolygós Maci volt. A Répamesénél sikerült mindenki arcára mosolyt fakasztani, amikor megkérdezte: - Lehetek én a kisegér? Természetesen lehetett, hiszen az a szerep volt rá kiosztva. Aztán felvette a kisegér jelmezt és abban bohóckodott. Amíg szerepelt Zsombus végig elemében volt. Amikor ,,törölközni” kellett ő minden körben ,,törölközött” nem csak akkor amikor ő volt a kör közepén.

Úgy 20 perc után, amikor már inkább a nagyok szerepeltek, Maci nemes egyszerűséggel elhagyta a társulatot és odament anyucihoz, és nem is nagyon volt kedve visszamenni. Anya nagy nehezen rábeszélte a folytatásra, de mert nem volt szerepe, csak a tényleges ballagóknak, akik szeptemberben iskolába mennek, így unta magát.

Összességében elmondhatjuk, hogy Zsombus ügyes volt. Nemhogy nem sírt, hanem elbírt szakadni anyucitól is, amíg ő is szerepelt, addig lelkes volt és igencsak aktív.

Húsvét Egerben és a Zemplénben (2011.04.23-24)

A háromnapos húsvéti ünnepeken általában az első két napot használjuk kirándulásra, míg harmadik nap, ha egy mód van rá, akkor nem, mert olyankor annyian vannak az utakon és a kirándulóhelyeken, hogy esély sincs tartalmas időtöltésre.

Szombat: Bélapátfalva és Szépasszonyvölgy

Szombaton Zsombus korán ébredt, így viszonylag jó időben el tudunk indulni egy kis szilvásváradi vonatozásra. Az egész úton rendkívül türelmes volt. Élvezte, hogy az autópályán gyorsan haladhatunk, illetve Mezőkövesdet, Bogácsot, Egert már ismerte, hiszen sokat járt arra. A kanyargós hegyi utak, a sokszor párhuzamosan futó sínek, patakok szintén érdekelték.

Bélapátfalva vége felé észre vett egy nagy csúszdát, és Macink bömbölni kezdett, hogy álljunk meg. Viszont a vonat indulása miatt sietni kellett Szilvásváradra. Szerencsére a néhány kilométeres úton sikerült megnyugtatni, hogy később visszajövünk, és akkor csúszdázhat. Sajnos, Szilvásváradon nem jártunk szerencsével, mire odaértünk megtelt. Így megfordultunk, és visszamentünk a bélapátfalvai vidámparkba.

A kis vidámparkba nem volt tolongás. Így Maci érdeklődve járt körbe. Először az óriás csúszdát próbálta ki, ami valóban jó nagy volt. Hetet vagy nyolcat csúszott is, de aztán megunta a lépcsőmászást, meg a kisszőnyeg-cipelését. Ezt követően átmentünk a kismotorokhoz, amellyel körbe körbe lehetett haladni. Az első körben még anya loholt a kisfia után, de másodjára már Zsombi olyan ügyesen ment, hogy hagytuk, egyedül használja a pályát. Nem is borult fel, nem is ment neki senkinek, és semminek. Nagyon ügyes volt! Innen átmentünk Thomashoz, a kisvasúttal is ment pár kört... Aztán egy kis gumiugráló, körhinta és befejezésül anyával a vízi dodzsem. Nagyon boldogok voltunk, mert láttuk, hogy Maci önfeledten kacarászik.

Bélapátfalván megebédeltünk, mely idején Zsombi szakított időt arra, hogy megismerkedjen a billiárd eszközeivel. Aztán elindultunk Egerbe. Kicsit még kocsikáztunk, amíg Zsombus elalszik, majd megálltunk és hagytuk szunyókálni. Egy óra pihenés után felébredt és így begurultunk a Szépasszonyvölgybe. A Szépasszonyvölgybe volt egy nagyobb vidámpark, ami szerencsére nem működött. Az óriáskerék meg ilyesmi még nem neki való... Kárpótlásul választott egy kis gumicukrot, majd elindultunk a vásár felé. Először egy kis kézművesasztalnál álltunk meg, ahol gyerekek fedhették be az üres tojáshéjat szövettel, festővel, gyönyörű húsvéti tojást varázsolva így. Még anyának is igazi élmény volt, talán nagyobb, mint Zsombinak. Ezután megnéztük a további portékat, vettünk egy ,,puli kutyát” és egy perselyt a kisfiunknak. Majd a városnéző kisvonattal mentünk egy kört a gyönyörű időben.

Vasárnap: Zemplén – Pálháza és Sátoraljaújhely

Vasárnap reggel komótosan készülődtünk. Felvettük kereszt anyut és Pálháza felé vettük az irányt kisvasutazni. Szerencsére korán odaértünk és így jutott még nekünk is hely. Zsombusunknak nagyon tetszett, ahogy ment a fák között a kisvasút. Alaposan szemügyre vett mindent, és persze Kőkapu előtt az alagútban nem maradt el a sikítozás. Amíg vártunk arra, hogy visszainduljon a kisvasút, addig Zsombi jól megdolgoztatta anyut és keresztanyut; kis köveket, kavicsokat szedetett velük, ő pedig dobálta a Patakba.

A kisvasút után megebédeltünk, majd kiskocsikázás után Macink szunyókált másfél órát. Miután felébredt, irány a Sátoraljaújhely, és persze a bobpálya. Ahol rengeteg kocsi volt, és még több ember, aki várt a bobra. Egy kis zápor megtette a jótékony hatását, no meg az, hogy már fél hat volt és így Húsvét első napja ide, Húsvét első napja oda, oszlani kezdett a tömeg. A feladatok ki voltak így is osztva. Míg Zsombi és anya bobozott, addig apa és keresztanyu sorban állt, hogy mire leérnek, mehessenek újra, és nekik ne kelljen kivárniuk a hosszú sort. Így aztán Zsombinak sikerült négy lecsúszást összehoznia. Ami nem volt rossz teljesítmény, ha az időt és a szemerkélő esőt vesszük alapul. Bár, mondjuk őt a kis eső nem zavarta egyáltalán. Jól fel volt öltözve...

Húsvét hétfő

Hétfő délelőtt előbb takarítottunk majd meglátogattuk a nagymamikat. Előbb Ibi mamát és kereszanyut ,,locsolta” meg Zsombi. Amiért nem maradt el a csoki tojás. Majd míg mi bent beszélgettünk Zoli kereszapuval focizott kicsit. Innen átmentünk nagymamihoz, ahol szintén kapott tojást, khm némi pénzt, majd megebédeltünk és lustálkodtunk kicsit.

Este elugrottunk a Mekibe. Mert azt hittük, hogy Húsvétkor az embereknek van otthon kajája, és apának meg másnap lesz a szülinapja... Nem volt elviselhetetlenül sok ember, de voltak ott jónéhányan... Macinknak még azért az eső előtt sikerült párat csúsznia a csúszdán is.

Mátrafüred, kalandpark, Anna Hotel - tavaszi hosszú hétvége

Mátrafüred, 2011.03.12-15.

A március közepi hosszú hétvégét, akárcsak tavaly, ezúttal is Mátrafüreden töltöttük. Március 12 és 15 között az Anna Hotelben ütöttünk tanyát.

1. nap, az utazás

Maci fél hétkor kelt szombaton. Így még kicsit lustiztunk, majd ami még maradt péntekről összepakoltunk és elindult. Nem a legrövidebb úton, az autópályán mentünk, hanem úgy döntöttünk, hogy már az első napon is kirándulgatunk. Az úton többszőr is megkérdezte, hogy mikor érünk ,,a hegyek közé”? Miskolcon megálltunk az Auchan-nál, majd átmentüml a Decatlon-ba. Az útóbbi áruházban Macink ezúttal is kerékpározott egy jót. Érdekes volt látni, hogy az első ,,kör” után elvett egy ,,kobakot” és fel akarta venni. Ami aztán apa segítségével sikerült is. Délben a szokott helyen ebédeltünk (Majális park). Zsombusnak nem volt valami nagy étvágya. A husileves még csúszott is, de második már nem annyira... Azért pár falatot sikerült belediktálni. Hangos sikongatással üdvözölte Lillafüred két ,,alagútját”, majd nem sokára elaludt. Több, mint egy órát szunyokálva, Parádon ébredt fel. Pár kilométer után nagyon tetszett neki a szerpentin, ahogy mentünk felfelé Mátraházára. Itt-ott még havat is láttunk, nem csak a nagy hegyeket. Nem sokára megérkeztünk Mátrafüredre... A szállás elfoglalása után lementünk felfedezni a wellness részleget. A kb. 2 óra Zsombusunk ugyancsak kitombolta magát. Ugrott, elmerült, siklott és mindezt egy jakuzziban... Fürdés után könnyű vacsora. Zsombus ezúttal is tartalékolt a hasában helyet a chipsnek... Aztán egy kis Pingu... És fél kilenckor alvás. Mert ez egy ,,nehéz nap” volt, és minden jól elfáradt. Különösen a Maci...

2. nap, kalandpark

Maci fél hétkor kelt. Igyekeztünk ameddig csak lehet ágyban tartani. Lustálkodtunk, mesét olvastunk, mesét néztünk, mikor mit, hogy ne ébresszük fel a szállodát. Kisfiúnkat nem hatotta meg a svédasztalos reggeli. Egy virslit sikerült nagy nehezen belediktálni. A reggeli után beugrottunk a SPAR-ba. Zsombuskánk elég türelmetlen volt. Nem vettünk sok dolgot, de a pénztárnál elfogyott a türelem. Míg apa sorban állt, addig anyával a bepakolós részen várt. És énekelt... Mert nagyon sok éneket és verset tud. Az óviban is mindig dicsérik, hogy milyen gyorsan tanulja meg a verseket, dalokat. Ezúttal egy teljesen idegen néni dicsérte meg...

Irány a kalandpark! És persze elsőnek a bob. Kétszer apával, háromszor anyával. Míg mentünk felfelé mindig kérdezett és kérdezett... Én meg igyekeztem válaszolni. És persze jött a kérdés: - Anya hol van? - Lent vár bennünket. - Lent vár bennünket? - Igen, lent vár bennünket. És az a dialógus a viszonylag rövid szakaszon többszőr is megismétlődött. Lefele viszont csak vezényszavak hallatszottak: - Gyorsabban apa! Ne fékezz apa! Gyerünk Thomas! A bob után irány ugrálni, vagy ahogy itt nevezik ,,Eurobungy”. Drága Macink sajnos még kicsi ehhez a játékszerhez, de annál inkább eltökélt. Nagyon tetszett neki, hogy a lányok ,,bekötötték”. És a tartó gumik segítségével repkedhetett – volna. Mert ők még felfelé nem tudott elrugaszkodni a gumiasztalról, csak előre és hátra... Mindenesetre a 2x5 perc alatt nem fáradt el. ,,Levezetésként” elment anyucival a függőhídra. A 105 méter hosszú és kb. 20 méter magas híd nem zavarta, egyáltalán nem félt. Majd a könnyed séta után újabb 5 perces ,,Eurobungy” következett.

Amikor visszaértünk a szállásra nem kellett elringatni. Hamar elaludt. 1,5-2 órát aludt, majd lementünk fürödni. Miután napközben többszőr is elmondta, hogy ő a hidegvízbe szeretne menni, ezért ott kezdtük a fürdőzést. Természetesen a nagylegény a hidegvízben egyáltalán nem volt nagylegény, amit mi persze egy cseppet sem bántunk. Így aztán jól eljátszottunk vagy másfél órát a jakuzziban. Rengeteg ugrott, siklott Zsombus. Nagyon jól érezte magát.

A fürdés után vcsorázni mentünk. Nem sokat evett a húsilevesből, a penne tészta csirkehusival viszont ízlett neki. A vacsi után elmentünk sétálni kicsit. Már a parkig se volt könnyű elcsalni a saját lábán, de aztán amikor a sötétben történt egy kis baleset és megütötte a derekát, ami ,,bedagadt”... Nos onnantól kezdve egy darabig apa nyakában ült, majd anyához mászott fel.

3. nap, kalandpark

Ezen a reggelen is minden úgy indult, mint az előző napon. A szemerkélő, cseppegő esőben ismét mentünk egy ötös kanyart. Az első két alkalommal apucival ment le a Maci. Zsombus a kis eső ellenére sem volt rosszkedvű. Nagy örömmel bobozott. A bob után 90 perc Játszóház következett. Először nagy megilletődött Zsombi, de aztán feltalálta magát a sok szülő és gyerek között. No meg a sokféle játék között. A Játszóház alkotói valóban mindent megtettek, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. A többszintes hálóval elkerített, bujkálós, csuszkálós, mászkálós térből alig lehetett kiimádkozni Macinkat.

Ebéd után alvás, fürcsi, majd vacsi. Egy kis almazene, olvasás... Sajnos, az éjszakánk nem telt ilyen nyugodtan. Zsombusunk az éjjel többszőr is igen erősen köhögött. Anya adott neki gyógyszert, de nem voltunk nyugodtak. Nagyon aggódtunk miatta. Féltünk, hogy visszaesik megint a köhögős betegségébe, amiből nemrég gyógyult ki.

4. Bob, játszóház és hazafelé

Kedden nyolcig aludt a Maci. A köhögős éjszaka után nem csodáltuk. Hagytuk is pihenjen, ameddig csak akar. Ébredés után megreggeliztünk, majd összepakoltunk. Miután láttuk, hogy Zsombuskánk jókedélyű elhatároztuk, hogy még felmegyünk a kalandparkba. Gyorsan lenyomtunk egy 5-ös sorozatot a bobbal. Majd irány a Játszóház, ahol Zsombi és Anya bevonult játszani. Apa pedig elment körbe sétálni a kőbányát, akarom mondani a kalandparkot.

Déltájban elindultunk Szilvásvárad felé. Gondolva, hogy a Maci odáig alszik egyet. Maci azonban nem aludt el... Így Egerben nem is Szilvásvárad felé fordultam, hanem Miskolc iránya. Mert féltünk ugyanis, hogy kisvonat ide, Szilvásvárad oda, Zsombusunk lehet, hogy elalszik a kisvonaton. Alig hagytuk el Egert, már aludt is a kisfiúnk. Miskolcon újabb dilemma volt mit csináljunk, mert Zsombus aludt. De ha megállunk, akkor rögvest felébred, és ha úgy ébred, akkor dünnyög. Meg az ünneplések miatt is úgy döntöttünk haza indulunk. 

Cumi nélkül...

Január utolsó hétvégéjén Maci lerakta a cumit. Persze, nem volt ez ilyen egyszerű.

Nyíregyháza, 2011.01.29.

Napközben már régen – legalább már féléve – nem használja. Viszont este, lefekvés előtt mindig kellett neki. Vagyis inkább kérte, megszokásból. Így aztán elhatároztuk, hogy megpróbáljuk leszoktatni. Megkönnyítette a helyzetünket, hogy rendre szétrágta. Aztán meg persze nem kellett neki.

És aztán eljött a nap, amikor elrágta a cumit és nem volt otthon másik. Szépen megbeszéltük, hogy másik, így aztán belátta a helyzetet és elaludt... Szerencsére azóta is nagyfiúnak érzi magát így cumi nélkül, és már nem is hiányzik neki.

4 éves Zsombika

Nyíregyháza, 2011.01.12.

Január 12-én ünneplte Zsombus a negyedik szülinapját. Anyával megbeszéltük, hogy ezúttal játékot nem veszünk neki. Hiszen nagyon sok játéka van, és még azokkal sem játszott mindegyikkel.

Természetesen Zsombust nem csak családon belül ünnepeljük, hanem az óvodában is köszöntik a társai. Éppen ezért anya egy nappal korábban sütött három tepsi maffint, illetve vettünk két csomag sós sütit is a cukrászdába.

Még 5 liter űdítővel és Zsombussal indult el anya szerda reggel az óviba. A társak ebéd után mondták Zsombikának, hogy Boldog születésnapot. Amire Zsombika azt mondta, hogy Köszönöm, gyertel foggyasszatok. És aztán még többszőr kérte, hogy mondják neki: Boldog születésnapot. Összességében, ahogy hallottuk az óvónéniktől, egy jól sikerült nap volt.

Este apa meg anya is felköszöntötte Zsombikát. Anya kedvencét készítette a lazannyát , majd Thomas (mi más) díszítette csokitorta következett, tűzijátékkal.

Két hét boldogság

Nyíregyháza, 2011.01.02.

Közel két hetet töltünk el a Karácsony és az Új között, vagyis a téli szünetet nagy örömben és boldogságban. Macit egyszerűen nem lehet meguni. Pedig kérdez és kérdez, be nem áll a szája. Nem mondom, hogy néha nem zavaró egy kicsit az állandó visszakérdezést, de igyekszünk mindig türelmesen és a legjobb tudásunk szerint válaszolni a kérdéseire.

A két ünnep között meglátogatott bennünket a védőnéni, aki alaposan meglepődött, hogy Zsombusnak be nem áll a szája, hiszen egy évvel ezelőtt még szinte megsem szólalt, most meg nem csak beszél, hanem mesél, rövid történeteket mond. A védőnő elégedetten nyugtázta, hogy nem kancsal Zsombi. No, és persze azt, hogy tud egy lábon ugrálni. Szépen fejlődik a Maci!

- Apa, veszel nekem zenés szemüveget?
- Veszek kisfiam!
- És mikor veszel, majd később?
- Igen, majd később...
- És miért veszel nekem?
- Mert szeretnéd, ha vennék. Vagy nem szeretnéd?

Harmadik Karácsony

Nyíregyháza, 2010.12.27.

Zsombus már hetek óta Karácsony lázában égett. Szegény persze nem nagyon tudta betájolni, hogy mit jelent, hogy majd egy hónap múlva lesz Karácsony. Aztán három, két, egy hét, és pár nap múlva. Nem nagyon érezi még ezeket a terminusokat, de az áruházakban, a városban járva az elékészületekből látta, hogy ,,valami” készül.

Csütörtök délután, amikor felébredt Maci együtt feldíszítettük a fát. Zsombikámnak biztos nagy élmény volt. Hol anyának, hol apának próbált segíteni. Előbb beállítottuk a Karácsonyt fát, aztán apa meg anya felrakta rá az égőket. Majd eljött Zsombi nagy pillanata, és elkezdte rakosgatni a díszeket a fenyő aljára. Gömböket, figurákat, harangot, és az általa készített összefűzött habszivacsokat helyezett el.

Pénteken ráérősen készültünk el. A menetrend a szokásos... Ebéd Ildi szüleinél, találkozás a Ildi testvérével, és annak a családjával. Majd délután a mi családunk, este meg csak mi...

Az ebéd jól sikerült, bár Maci alig várta, hogy vége legyen. Az ajándékbontásnál szélesre nyílt örömébe a szája. A mamiéktől kapott Thomassos szett, illetve a sógoroméktól kapott beltéri kosárpalánk elvarázsolta. Nem is nagyon akarta lerakni őket. Éppen csak annyi időre ugrottunk haza és felkaptuk a cuccot, a másik család ajándékait. A Thomassos szett itt sem maradt el, miként az autós szönyeg sem, és még jó pár ajándék. Jól megrakodva tértünk haza.

Este megvacsoráztunk. Majd mi is kibontottuk az ajándékokat. Zsombus főleg ügyességi, ügyességgel kapcsolatos játékokat kapott tőlünk.

Karácsony első napján aztán a reggeli közben kitört a patália. Maci elkezdte keresni a gitárját. Mi meg csak néztünk egymásra, mert nem emlékeztünk arra, hogy gitárt kapott volna. Szóval jó kis hisztit csapott. Persze Karácsony első napján, amikor minden zárva, esélyünk nem volt gitárt szerezni, hogy helyre álljon a családi béke... Délben elmentünk Mamiékhoz ebédelni, aztán délután, kora este játszottunk egy jót.

Karácsony másnapján szokás szerint kirándultunk egyet, a célpont Kőkapu. Útközben megálltunk a Sárospataki várnál. Ott sétáltunk, szánkóztunk egy órát. Illetve ezúttal nem belső udvaron sétáltunk, hanem a külsőn. Ott pedig találtunk egy fajátszóteret ,,várral”, ahogy ,,illik”. Mondanom se kell, hogy Zsombust nem tudtuk, vagy is csak nagy nehezen tudtuk elhozni onnan. A -6 fok ellenére nagyon jól érezte magát. Csak lett volna több hó... Innen Pálházára mentünk és a szokott helyünkön ebédeltünk. Maci nem nagyon akart enni, a játékgépeket nem feledve azokkal próbált játszani. Ettől függetlenül azt hiszem sikerült ,,megtömni”. Ezután elugrottunk Kőkapura, de itt már nem szálltunk ki, mert ,,a tó sem volt befagyva” és Mackónkat már majdnem elnyomta az álom. A havas utakon jó nagy kerülővel (Pálháza-Hollóháza-Kéked-Gönc-Tállya-Tokaj-Szabolcs-Kótaj-Nyíregyháza) elindultunk haza. Nem siettünk, Ildivel nézelődtünk, meg amúgy is a havas úton jó volt, ha 50-el menni tudtunk. A 3 órás utat Zsombuskánk végig aludta.

Mikulás családiasan és vonattal

Nyíregyháza, 2010.12.11.

Zsombikámat valahogy nem érintette meg igazán a Mikulás. Illetve mire személyes találkozott a Mikulással már véget ért...

Rosszul kezdődött a december. Először nem volt piros a Maci torka, de aztán pár napra rá már kicsit piros volt így, hogy már nem csak köhögött ,,kiírta” a doktor néni. Ez azt jelentette, hogy sem a bölcsiben, sem pedig az óviban nem találkozott Zsombi a Mikulással. És mivel közben apa is megbetegedett, ezért a városba sem tudtam felvinni, hogy mégiscsak összejöjjön a ,,nagy találkozás”.

Szombaton este elmentek anyával felköszönteni Barbust a névnapja alkalmából, illetve elvitték a mikuláscsomagot az uncsitesóknak. Maci jól érezte magát, evett és ivott rendesen, egyébként pedig ,,hozta a formáját”. Érdekes, hogy nem nagyon rabolt rá az édességekre. Simán haza hozta a cuccot és nem érdekelte. Ugyanígy amikor vasárnap reggel kiment megnézni a csizmáját. Behozta a mikulást és letette.

A következő szombaton aztán végre létre jött a ,,nagy találkozás”. ,,Szerencsére” már reggel hatkor felkelt, ami azt jelentette, hogy 7 óra tájban el tudtunk indulni Miskolcra, a Mikulásvonathoz. Az úton jól haladtunk, így időben odaértünk és még jegyet is kaptunk... Miután elindult a vonat a krampuszok is aktivizálták magukat. Énekeltek, beszélgettek a gyerekekkel, mondókát tanították. Még a felnőttek is bekapcsolódtak a dalolásba. Az alagút előtt pedig volt nem egy próba – taps, lábdobogás, sikoltozás – , hogy az alagútból elzavarják a boszorkányokat.

Lillafüredre megérkezve vidám zene szólt. És amikor leszálltunk – Malacka segítségével –, akkor láttuk, hogy tényleg ott az egész mesevilág. Ráadásul mindenki vidáman táncolt, ami a  -5 fokban nem kis teljesítmény volt. Ezután besétáltunk a színpad elé. Ahol a mesevilág ezúttal a dobogón énekelt és táncolt, majd a Télapó segítségével megkaptuk az ,,eligazítást”.

Az első helyen Micimackó és csapata várt. Róbert Gida, Micimackó, Bagoly és a többiek az érzékekről beszélgettek, tanulhattak a gyerekek. Zsombus persze csak óvatosan, és jobbára hátulról merte megsimogatni Micimackót. Aztán előjött egy kis hiszti. Konkrétan haza akarta jönni, illetve a Mikulással akart találkozni, és hogy nyomatékot adjon a szavának lefeküdt a hóba. Igyekeztünk a józan eszére hatni, és kiszedni a hóból. Így aztán mi némi késéssel érkeztünk meg Süsü sárkányhoz. Süsü tényleg nagyon vicces volt, meg a Kiskirályfi is nagyon igyekezett, nem hiába, mert Zsombi nézte egy kicsit, de igazából akkor nyugodott meg, amikor elindultunk a Mikuláshoz. A Mikulásnál rögtön az első sorba állt, leste a Mikulás minden mozdulatát. Alig várta, hogy megkapja a csomagját. És miután elvégzete a Télapó a dolgát Maci egy közös képhez mellé állt. A 4. színen Mátyás király meg az igazmondó juhász meséje elevenedett meg. Közel egy órás fagyoskodás után elindultunk a kisvonathoz. Az útunk a kívánság kapun át vezetett, ahol mindenki kivánhatott majd meghúzta a csengőt. Az ebéd után Zsombust könnyen elnyomta az álom. Aztán amikor felébredt bementünk az Auchanba, majd a kérésére a Decathlona, de nem volt kerékpár neki való így 20 perc után el is jöttünk. Haza felé rendkivül óvatosan, sűrű hóesésben jöttünk.

Zsombika névnapja

Ha jobban belegondolok már másfél hete tart Zsombusnak a névnapi mulatsága, és még nincs vége…

No, persze apuci túloz, de a lényeg, hogy október 28-án jótékonysági Alma együttes koncertre mentünk Nyíregyházán a Kórház ebédlőjébe. Elkísért bennünket keresztanyu is. Maci előbb leült a székre, aztán a színpad elé a kabátjára, majd amikor látta, hogy minden gyerek ugrabugrál, ő is rákezdte. Elég családias volt a hangulat, pár százan lehettünk. A színpad előtt azonban a gyerekek ,,sűrűjében” csak találgattuk hol a Maci. Szerencsére baj nélkül megúsztuk, és Zsombus nagyon jól érezte magát. A koncert után oda lehetett menni az együttes tagjaihoz. Így odamentünk a fuvolás zenekari taghoz megköszöni a koncertet, és miközben megköszöntük Maci megjegyezte, hogy a Szuperkukák nem volt!

Szombaton jó idő volt, így kirándultunk az őszi napsütésben egyet Miskolcra. Megnéztük a vadasparkot. Természetesen az akváriumházzal kezdtük, majd szépen körbe sétáltuk. Ezúttal nem lehetett almát venni a bejáratnál, így makkot szedegettünk. A séta, a levegőzés után jól evett Zsombus, majd szundított egy órácskát a kocsiban. Amíg aludt mi is szunyókáltunk egyet. Az Auchan-ban aztán mondtuk neki, hogy válasszon magának a névnapjára ajándékot, és mit is választhatott volna mást? Mint egy Thomas a gőzmozdony szettet. Az Auchan után – szokás szerint – átmentünk a Decthlonba. Míg anya nézelődött az áruházban, addig a Maci ezúttal nem a biciklit választotta, hanem kosárra dobott.

A hét egész szépen eltelt. Zsombus imád oviba járni. Úgy tűnik nagyon szépen beilleszkedett, és nagyon bejönnek neki az ottani kézimunkás, festős, dalos foglalkozások. Amikor érte megyek, akkor sokszor úgy kell könyörögni neki, hogy jöjjön öltözni. Ő vagy még vonatozni szeretne, vagy festeni, vagy varrni még egy kicsit…

Szombaton eljöttek hozzánk a testvéreim és édesanyám. Anyutól, Tüncitől és Zolitól egy kisebb trambulint kapott Zsombus. Amelyet azon nyomban összeszereltünk és Maci vidáman ugrált rajta. Zsófiéktól Thomas-szos tortát kapott Maci, amelyet nem győzött csodálni. Nagyon tetszett neki. Miként az is, hogy Csaba bátyám jól ,,meggyurmázta”. Miközben persze nagyokat kacagott és nem győzte eleget mondani: még egyszer. Nővéreméktől pénzt kapott, amiből pár nappal később egy kordbársony bélelt nadrágot, és egy hótaposót vásároltunk. vásároltunk. Az este egyébként jól telt. Mindenki csodálkozott Zsombus milyen sokat nőtt, milyen sok szót tud már, milyen szépen beszél. És persze tudja a varázsszót is: Kérem…


Nyíregyháza, 2010.11.09.

Apa

Őszi forgatag az oviban

Nyíregyháza, 2010.09.30.

Már amikor az oviba járás első hetében hallottuk, hogy lesz az oviban piac, aminek a neve Őszi forgatag. Aztán tíz nappal a rendezvény előtt volt szülői értekezlet, ahol végül is bővebb információkhoz jutottunk.

Mi krumplit, karalábét és almát vittünk, amelyet a nagycsoportosok árultak. A vevők a kiscsoportosak, illetve a szülők voltak. Természetesen a bevétel az óvodát illette.

A nagy napon tehát Zsombus elment reggel az oviba. Anya pedig az Őszi forgatag kezdetére, fél tízre ment át. Maci nagyon örült, mert előre nem beszéltük meg vele, hogy anya át megy majd. ,,Természetesen” innen mindig azt nézte, hogy hol van anyuci. Sajnos, az időjárás nem kedvezett nekik, így a piactér az óvoda folyosóján volt.

A piacolás után kézügyességi foglalkozások voltak. Például összevágtak szívószálat és karkötőt fűztek össze belőle. Aztán gyurmáztak és babot, apró magvakat helyeztek el benn, amelyek egy kis képpé állt össze. Amikor anya hazajött és megmutatta, akkor ezek a dolgok nekem is nagyon tetszettek.

Jó ötlet volt az is, hogy árultak fogmosó poharat, természetesen azt vettük meg, amelyen Zsombor jele is rajta volt, a sárgarépásat.

Egy nehéz nap krónikája - Ördög bújt a Maciba!

Nyíregyháza, 2010.09.30.

Csütörtökön ördög bújt a Maciba!

Amikor délután fél négy tájban érte mentem, az óvónénije, Ildikó néni azzal fogadott, hogy ő nem szokott Zsombira panaszkodni, de ma nagyon sok probléma volt. Nem fogadott szót, összevissza rohangált, állandóan palincolt. Ráadásul nem is nagyon aludt. Mit mondhattam volna? Egy jó apa  ilyenkor csak hümmög és igyekszik gyorsan elhagyni az intézményt.

Ahogy Anyunál voltunk, meg amikor mentünk anyuciért, semmi jel nem utalt arra, hogy Maci ,,el lenne indulva”. Így aztán neki vágtunk a Metronak. A Metronál Maci elment a wc-re, anyával. Ahogy anya elmesélte: neki nem volt szabad bemennie a fülkébe. Ahogy Maci bement a fülkébe MAGÁRA ZÁRTA az ajtót. Azaz elfordította a zárat. Anya kint teljesen kétségbe esett, hogy mi lesz most, bent ragad Zsombor... Nagyon megkönnyebült, amikor nyílt az ajtó és a 3 év 8 hónapos kisfia kisétált... Amikor kijöttek a mellékhelységből és elmondta anya apának, hogy mi történt, apa is nagyon megrémült.

Az áruházban aztán Maci újabb ,,jelenetei” következtek. A játékosztályról 8 lóval sem lehetett elvontatni. Igazából nem követelőzött. Csak megnézett minden olyan játékot, amely őt érdekelte, elsősorban persze a vonatosokat. Aztán, amikor eljöttünk, ő még visszament. Majd legalább háromszor. Mert meg néz még valamit, egy kicsit. Ez persze egyre idegesítőbb lett. És persze a Maci nem tudott leállni. Hiába a szép szó, hiába a tiltás kilátásba helyezése. Meg, hogy ,,apa és anya” itt hagy... Semmi foganatja nem volt. Aztán bement egy próbafülkébe, és a csapóajtón könnyen átment, de kifelé már nem tud kijönni. Ezen már kínomban csak nevettem...

Gyorsan beraktuk a bevásárló kocsiba, ami kell és amilyen gyorsan csak lehet elhagytuk a METRO áruházat.

Bogácsi nyárbúcsúztató

Bogács, 2010. augusztus 19-21.

Pénteken korán kelt Zsombus, hiszen tudta: irány Bogács, három nap fürcsi.

A strandon ezúttal nem nagyon jött velünk, hanem a gyermek medencébe lubickolt. Délben jól evett, majd miután látta, hogy az uncsitesók már nem mozdulnak a fagyira, jégkrémre, így az ő figyelme is újdonságok irányába fordult. A gólyos, meg a poharas nagyon bejött neki.

Szombaton szintén egész nap lubickoltunk. Este meg akartuk nézni a tűzijátékot, de annyian voltak, hogy inkább visszasétáltunk a panzióba. Maci ,,természetesen” anyával és Bencével cipeltette magát. A tűzijátékkal kapcsolatos durranás még élénken éltek benne. Így a tűzijátékot durranás nélkül szerette volna élvezni, ezért lefeküdtünk. Zsombus már amúgy is fáradt volt. Bár, még lefekvés előtt apát kiakarta zavarni az ágyból… Végül csak kiegyezett apucival… Igaz, ahhoz az kellett, hogy apa felhívja a figyelmét, hogyha a kisfia kitiltja őt az ágyból, akkor a továbbiakban nem lesz kirándulás. Ezen aztán hatott, és nyugodtan aludtunk mindannyian.

Vasárnap még füricskéltünk egy jót. Majd nem teljesen hazafelé vettük az irányt, hanem Miskolc és Auchan felé. Igaz, az Auchanban gyorsan végeztünk, a szökőkút sem ment, így átmentünk a Decathlonba. Sajnos, minden kisbicikli foglalt volt, így Zsombosunk nem igazán találta magát. Rollerezni nem volt kedve. Aztán mire haza indultunk lett mégiscsak bicaj, és persze megint nyűglődés lett belőle…

Első nap az oviban

Nyíregyháza, 2010.09.01.

Eljött, hát a nagy nap, amit Maci már régen várt, és milliószor elmondott: én oviba megyek, én óvódás vagyok! Persze, tegnap még elköszöntünk a bölcsikétől. Mindenki nagyon aranyos volt.

Aztán ma reggel már hatkor felkelt Zsombus. Anya előre látóan szabadságot vett ki, ha a kicsi fia nem akarna ott maradni… Amikor beértünk az ovi, már két korábbi bölcsis társa Áron és Levente éppen öltözött. Mintha csak megbeszéltük volna, hogy egyszerre megyünk. Áron és Levente láttán Maci nagyon megörült. De az ovis nénik is nagyon kedvesek voltak. Leadtuk a párnát, plédet, tornazsákot…

Miután anya átöltöztette ő már be is futott és leült az asztalhoz rajzolni. Apa és anya pedig elhelyezte a sárgarépás fogmosópohárba a fogkeféjét és a fogkrémét, illetve a falra felakasztottuk a törölközőjét. Elköszönni már nem tudtunk tőle, mert bezárták a Micimackó csoport ajtaját, ő pedig nem hiányolt bennünket. Így aztán hazasomfordáltunk…

Délután fél négyre mentünk vissza. Zsombus önfeledten játszott a többiekkel. Körben ültek és úgy játszottak valamit. Amikor szóltunk neki, akkor persze már rohant hozzánk. Az ovónénik elmondták, hogy nem volt gond vele. Apát megnyugtatták, hogy nem volt hiszti sem, és szépen evett és aludt. Még fésűt kell vinni… Tekintettel az esős időre Anya csizmát és az orkánnadrágját adta rá. Így aztán míg hazaértünk vidáman belélépett minden pocsolyába.

Lovaglás a Diósgyőri várban

Miskolc, 2010.08.14.

Szombat reggel úgy döntöttünk, hogy az időjárásra való tekintettel, ha már nem mehetünk fürödni, akkor kirándulunk Miskolcra.

Nagyjából akkora értünk oda, amikor elkezdődtek a Diósgyőri várjátékok. Nagy volt a forgatag, mindenféle mutatványosok, de valahogy ezek Macit nem kötötték le. Elment anyával sétálni a várba. Még a toronyba is felsétált, majd lent sétáltunk a várfalak árnyékában.

Miután Zsombus továbbra sem mutatott érdeklődést a vitézek bemutatója iránt, ezért lementünk a várárokba, ahol többek között gyerekek pónikon lovagolhattak. Először azt hittük Macinak nem tetszik majd. Mert csak nézte, de aztán legnagyobb meglepetésünkre mégiscsak felült rá. Persze nem csak a lónak kellett köröznie, hanem anyucinak is mellette. Aztán annyira belejött, hogy egy nagyobb pónira ült. És anya ment mellette…  És mivel volt még egy paci, így azt is kipróbálta a Maci. Igaz, ez utóbbi esetben már anyának nem is kellett mellette sétálnia.

A várban megebédeltünk majd felmentünk a Bükk-be, egészen Bánkútra. Abban bízva, hogy közben elalszik Maci. Bánkútra érve úgy nézett ki, hogy elaludt. Kerestem egy csendes helyet, majd leállítottam a kocsit. Ahogy leállt a kocsi Zsombus megszólalt: - Aludtam! Így aztán lementünk Garadnára, és próbáltunk újra neki futni az alvásnak. Miután egy órától három óráig szenvedtünk, úgy döntöttünk, hogy akkor hagyjuk a délutáni alvást mára. Majd alszik, amikor akar.

Ezután kisvonatoztunk egy jót. Nagyon sok gyerek volt, és Maci a két alagútban velük sikoltozott. Amíg a Papírgyárnál vártuk, hogy visszainduljon a vonat, sétáltunk egyet. Zsombi nagykedvvel szedte a lábait, igyekezett mindig talpfára lépni. Visszafelé bár lényegesen kevesebben ültünk a vonaton, de Zsombit ez nem zavarta. Ő ugyanolyan erővel sikítozott az alagútban, mint odafele.

Hazafelé még beugrottunk az Auchanban, és a Dechatlonba. Különösen ez útóbbi volt Zsombinak ismét nagy élmény. Le se lehetett szállítani a bicikliről. Amikor ez végre sikerült, akkor indulás után nem sokkal már el is aludt. Egészen hazáig aludt. Amikor kivettük a kocsiból és ölbe be akartuk vinni, sajnos elkezdődött a tűzijáték. A petárdák durranásától mindannyian megijedtünk. Zsombus pedig sírva fakadt. Alig tudtuk megnyugtatni.