2013. május 2., csütörtök

Vonat, TV-s játék, könyvek = Karácsony


Nyíregyháza, 2012-12-25

Zsombus már nagyon várta a Karácsonyt. Napokkal korábban rágta a fülünket, hogy díszítsük fel a fenyőfát. Pedig mi amúgy is egy nappal korábban díszítjük fel, azaz 23-án, hogy legyen ideje játszani a mi ajándékainkkal. Sokat segített nekünk az Adventi naptár, mert így minden reggel kiszámolhatta mikor is jön az Angyalka.

Végre eljött 23-a és ebéd után még aludt egy kicsit, majd elkezdtük összerakni a műanyagfenyőt. Zsombi is. Aztán segített a díszek felrakásában. Közben vagy harmincszor elmondta: - Azért jön hozzánk egy nappal korábban a Jézuska, mert tudja, hogy türelmetlen vagyok? Vacsora után végre megjött a Jézuska is, egy szép vonatot hozott neki, aminek nagyon örült. Amolyan igazi karácsonyi vonat hangulata van, és a mozdonyon kívül még öt kocsi van. Természetesen olyan elemek kellettek hozzá, amelyek otthon nem voltak. Így apuci még fél nyolc tájban elugrott a Lidl-be. Az est hátra levő részében Zsombikánk a vonattal játszott, majd átpártolt a számítógépre.

Másnap ebédre mentünk Ildi szüleihez, ahol találkoztunk az uncsitesókkal. Mami időben kulcsra zárta az ajtót, mert Zsombink ismét türelmetlen volt. Ehhez képest aztán nyugodtan és jól ebédelt. Ebéd után aztán kiderült, hogy a sógoroméktól TV-s játékot kapott, Mamiéktól pedig könyvet. A TV-s játéknak jobban örült, és ki is próbálta.

Délután Édesanyámhoz, illetve a testvéreimhez mentünk. Itt aztán kapott csocsóasztalt, könyveket, és még ki tudja mit. Szegény Éva nővéremnek csalódottan mondta: - Már megint könyvet kapok tőletek. De aztán a csocsóasztal összeszerelése jobb kedvre derítette. Persze – mivel ő a legkisebb – mindenki vele foglalkozott volna. Nem nagyon siettünk haza, így volt idő mindenre. Érdekes volt, hogy búcsúzáskor Zsombor megköszönte Éváéknak a könyveket – pedig nem is mondtuk neki…

December az oviban


Nyíregyháza, 2012. december

A december mindig különleges az óvodában. Készülődés a Mikulásra, és a Karácsonyra… Azaz díszítéskészítés, programokon való részvétel…

A hónap azzal kezdődött, hogy az oviban készültek fényképek, amelyeket aztán lehet rendelni, és hagyományosan Karácsonykor kiosztani… Zsombiról is készült, természetesen vettünk, meg csináltattunk pluszba. Nekem annyira ezúttal nem tetszett, mert túl komoly volt rajta a Maci. Amúgy a gyerekek onnan tudják, hogy fényképezés lesz, hogy ingbe, szép ruhába kell menni 

Mikulás előtt pár nappal egy hölgy énekelt és gitározott, amelyen nagyrészt Télapós, Mikulásos dalokat énekelt. Nagyon büszke voltam, hogy Zsombi mindet ismerte és a nénivel énekelte…

A hónap közepén Karácsonyi készülődés volt az oviban. Az egyik délután kis Karácsonyi játszóházzá alakult Zsombusék szobája. Mehettek a felnőttek is, és együtt tölthették a gyerekekkel a kora estét. Maci kis Luca-napi játékot adtak elő, majd díszeket készítettek.

Karácsony és hiszti az Eötvösben


Nyíregyháza, 2012-12-19

Karácsony előtt egy héttel szabadságra ment a Maci, azaz nem ment már az utolsó héten oviba. Az iskola-csalogató keretében az Eötvös gyakorló iskolában viszont Karácsonyi ünnepséget rendeztek, amelyen a 4.a és 4.b adott elő szép kis jelenetet.

Zsombi az első sorban ovis társa, Csenge mellett foglalt helyet. Aztán megjöttek az ovisok is, mármint a Zsombi csoporttársai és persze óvónői is. Amit a kisfiúnk nagy örömmel vett. Az előadás feléig minden rendben ment, de aztán Zsombi elkezdett sírni. Majd felugrott és hátra jött hozzám. És elpanaszolta, hogy ovisokkal szeretne lenni. Próbáltam megvigasztalni, de kevés sikerrel. Szerencsére Ildikó néni is észrevette, hogy valami baj van, illetve kitalálta mi lehet a gond, és integetett, hogy menjen oda hozzájuk. Zsombi pedig röpült, egyenes óvó néni térdére, hogy ott foglaljon helyet. Az, hogy a társaival és óvó nénivel lehet, láthatóan megnyugtatta Zsombit. Ebből is látszik, mennyire szereti őket… Sajnos, a nyűglődés közben lemaradt a közös éneklésről…

Az előadás után sírva tért vissza hozzám. Nem akart anyuékhoz ebédelni menni, hanem az óvodába akart menni. Az ovisok már elmentek, mi még mindig ott ültünk az aulában a padon, mert sírt a kisfiam. Nagyon nehezen nyugodott meg, és akkor is csak kézen fogva volt hajlandó a kocsiig jönni velem.

Szerencsére ebédnél már szent volt a béke…

Egy nap Miskolcon, délután villamos, este Mikulásvonat


Miskolc, 2012-11-30

Pénteken szabadságot vett ki anya, apa és persze Zsombor is, és elmentünk Miskolcra. Az elmúlt két évben nagyon tetszett nekünk a Mikulásvonat, és reméltük most is így lesz.

Természetesen igyekeztünk összekötni a kellemest a hasznossal (Karácsonyi ajándékvásárlással), ezért beugrottunk a Szerencsi csokiboltba, illetve az Auchanba is. Maci persze nem volt túl lelkes, hiszen ő a Mikulásvonatra készült. Az ebédnél is elég nyűgős volt. Mindenestre az is kiderült, hogy már nem úgy van, hogy apa vagy anya ad neki a másodikból. Neki lassan(?) fél adagot kell rendelni. Mert elég jó étvágya van. A rántott hús és a rizs igencsak kedvére való.

Ebéd után volt még időnk, így elmentünk villamosozni. Csak úgy repkedtek a mínuszok, nem tűnt elsőre jó ötletnek, de a villamos és Miskolc főutcájának hangulata magával ragadta. Imád villamoson utazni. A főutcán kirakodó vásár volt, és pár helyen árultak vonatokat is, ami nagyon tetszett őkelmének. De nagy nehezen csak sikerült elrángatni. Az Antikvárium közelében egy kicsit elfáradt és leült a hideg kőre. Egy néni mondott neki valamit, amitől Mackónk gyorsan felugrott és hozzánk rohant. Hogy őszinte legyek egyáltalán nem bántam, mert mindenkivel szemben olyan kis barátkozó, jószívű… Nem gyanakodna semmi rosszra…

Jól felöltöztünk és felszálltunk a Mikulásvonatra. Az oda úton a Meseországba minden olyan volt, mint az elmúlt két év alatt, a változás csak annyi volt, hogy a Macink jobb kedvvel, és bátrabban énekelt a Krampuszokkal. Amikor pedig megérkeztünk Lillafüredre boldog mosollyal szállt le a vonatról, és üdvözölte a mesefigurákat. Az első helyszínen, aztán amikor rákerült a sor vidáman táncolt a Törpapával és Törpillával. Még anya is beállt hozzá… A másodikon Pinokkióval, Dr. Bubóval, a Tigrissel és Malackával találkozott. Micimackót nagyon hiányolta. A történet bármennyire is megható volt, de ő még nem értette meg. A harmadik helyszínen Shrek és a szamár szórakoztatta a nagyérdeműt. Majd átmentünk a Télapóhoz. Ahol vidáman szórakozott a többiekkel, illetve neki sikerült majdnem elsőként megszerezni a Mikuláscsomagot. A hideg és a sötétség ellenére jól érezte magát. Sokat mosolygott, kacarászott, nevetett, és persze izget- és mozgott… Kérdezte, hogy mikor jövünk legközelebb? Majd annyit kért, hogy legközelebb világosba jöjjünk…

5 év boldogság Zsombussal


Nyíregyháza, 2012-11-15

5 éve költözött be hozzánk Zsombor, vele lett teljes a családunk. Ilyenkor illene valami szépet, magasztost írni, amit meg is próbálok, de igazán nekem csak az jut az eszembe; Zsombor = boldogság. És, hogy bízni kell benne, mert ő tudja mi a jó neki, és bízni kell benne, mert mindennek eljön az ideje. És ő azt pontosan tudja, hogy mikor…

Nem is tudom, hol kezdjem. Ott, amikor a nevelőszülőknél megfogta a kezem, vagy amikor a véglegesítés előtt a gyámhivatalosok előtt abszolút éreztette, hogy neki itt van a családunkban a helye? Vagy amikor először cseréltem kakis pelenkát? Vagy amikor félre nyelt alma evés közben és fejjel lefelé lógva ,,kiráztam” belőle az almát? Vagy a délutáni alvások apa pocakján? Mind megannyi szép emlék… Olyat, amilyet soha nem felejtek el. Olyan, amellyel gazdagabb lettem.

Nem tudom miért, de én valahogy úgy képzeltem, ha ennyi idős lesz, akkor majd azt csinálja. Éppen ezért igyekeztem tájékozódni a szakirodalomból. Aztán egyszer csak már nem aludt napközben kétszer. Aztán már csak egyszer aludt, ebéd után. És most ott tartunk, hogy nem is akar aludni, ebéd után sem. Pedig hányszor mentünk el délután, kora este kocsikázni, hogy az autó összerázza, és elaludjon. Vagy elmentünk Debrecenből Kisvárdára, mert elaludt a Maci útközben és nem akartuk, hogy felébredjen. Azt akartuk, hogy aludja ki magát.

Apropó kirándulások… Az első perctől sokat jártunk vele kirándulni. Nagyon sokszor cseréltünk pelust a sátoraljaújhelyi TESCO-ban, és időnként a Miskolci TESCO-ban is. No, meg persze a kocsiban… Természetesen ezek télen voltak, amikor hideg volt az idő… Zsombi nagyon szeret kirándulni. Kedvencei a Bowlingos szálloda (Erzsébet Parkhotel, Parádfürdő), Zalakaros, Bogács, Salgótarján, Miskolc-Tapolca, Pécs, Tisza, és persze minden olyan hely, ahova megyünk. Legyen az barlang, kisvonat, Balaton, kalandpark, strand, folyó… Induláskor mindig megkérdezi: - Apa, most valami titokhelyre megyünk? A szálláshelyeken egy idő után tudomásul kellett vennem, hogy már nem félünk el egymás mellett az ágyon. És persze apa volt az, aki kiszorult…

A bölcsődébe nagyon szépen beilleszkedett. Szerették a társai, és jó kapcsolatba került a gondozó nőkkel is. Velük a mai napig tartja, tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére az óvodába több társával együtt ment. Így oda is könnyen ment a beilleszkedés. Az óvónők is megkedvelték. Apa és anya mindig büszke volt arra, hogy a verseket, mondókákat mindig az elsők között tanulta meg. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor volt olyan nem is egyszer, hogy nem a legjobb érzésekkel jöttünk el délután az oviból, mert panasz volt a Macira. Soha semmit nem tudott lassan csinálni, vagy valami butaságot csinált. Például nem hagyta a társait figyelni, vagy aludni mindig szövegelt. És persze volt olyan is, amire nem gondoltam volna, hogy megtörténik: mint például, amikor megijedt a bohóctól, vagy amikor végig sírta a fogadóórát az ovi ajtajában, mert anyával akart lenni. De akármi is történt, ő ebből mindig tanult. És tényleg igyekezett odafigyelni, hogy azokat a dolgokat – nem nevezném hibáknak – ne kövesse el újra.

Öt év boldogság… Bízunk abban, hogy még sokszor 5 évet töltünk így el!

Eljött a nagy nap – újra a Bowlingos szállodában


Parádfürdő, 2012-10-30-tól 11-04-ig

Ez a szerda reggel is úgy indult, mint bármelyik más. Zsombos fél hétkor kelt, majd lustizott egy kicsit. Mire azonban reggelire került a sor, óvatosan megkérdezte:
- Ez a nagy nap?
- Igen ez az – válaszoltuk.
Ami azt jelentette a mi M
ackónk számára, hogy ma utazunk újra a Bowlingos szállodába, azaz az Erzsébet Park Hotelbe, Parádfürdőre.

Az úton Zsombi féktelenkedett egy kicsit, és rendkívül türelmetlen volt. Nehezen viselte, hogy nem egyből Parádfürdőre indultunk el, hanem előtte még beugrottunk Miskolcra a Dechatlon-ba. Természetesen neki vettünk hótaposót, de hát ez őt nem vigasztalta.

A szállodában elfoglaltuk a helyünket, majd irány a szerdai foglalkoztató. A szálloda animátorai segítségével a gyerekek álarcot, és még egy csomó mindent készíthettek. Volt persze kifestő is. No, meg dinoszauruszos film. Így Zsombor helyett a megkezdett álarcot anya fejezte be.

Sajnos, a wellness részlegen sokan voltak, így ezen a napon a fürdés elmaradt. A vacsora után anyával a szobában előkerültek az iskolai felkészítő füzetek.  És nagyon sok feladatot megoldottak, Maci nagyon jól ,,dolgozott”. Anya meg volt vele elégedve.

Éjszaka sajnos felsírt a kisfiúnk. Valami rosszat álmodott, de hogy mi volt az azt nem árulta el. A lényeg, hogy éjfél tájt felébredt, de pár perc múlva vissza is aludt.

Csütörtökön fél hétkor kelt, és azzal a lendülettel fel is ébresztett bennünket. Nyolc óra után lementünk reggelizni. Reggeli után pedig ismét ment az animátorokhoz. Aztán fürcsi, majd ebéd. Mindezt persze így egyszerű leírni, de a gyakorlatban elég nehéz volt kordában tartani, mert tudta, hogy este hét órától lefoglaltunk egy bowling pályát, és nagyon nehezen viselte, hogy még sokára lesz hét óra.

Ebéd után megpróbáltuk altatni kicsit, de nem sikerült. Kettőkor aztán apa levitte Macit úszni. Aki a hideg és mélyvíz ellenére, no meg a kezdeti bizonytalanságot leküzdve remekül úszott. Tíz perc után már élvezte a mélyvizet. Az úszásról csak annyit, hogy a kis medence ellenére is képes volt apára fél medence hosszt ráverni. Úszás után megnézte anyával az animátorokat és egy új barátra tett szert. A foglalkozás vége után már nagyon várta a vacsorát. A vacsorát, mert úgy beszéltük meg, hogy aztán indul a bowling… Az egy óra várakozási időt a Baby bolondos dallamok Kengyelfutó gyalogkakukk epizódjaival próbáltuk elütni, de nagyon lassan telt az idő.

Misina tető és élmények Bikalon


Pécs, 2012-08-11


Szombaton két ,,titokhely” várt ránk. Maci nagyon izgatott lett, mert nem tudta mi vár ránk. Egyre csak kérdezte, szép lesz?

A Misina tető nagyon tetszett Macinak. Amikor beszállt a liftbe, akkor az volt az első, hogy elmondja: - Apa fél, azért nem jön fel. A kilátóban sok szép képet készítettek. Örömmel fedezte fel a Dzsámit. Ami úgy tűnik, számára Pécs városát jelképezi. Bikalra menet az utat végig énekelte, hallgatta Halász Judit legutóbbi nagylemezét.

Fél tizenkettő tájban érkeztünk az Élménybirtokra, ami mindannyiunknak maga volt a csoda. Az első házban vesszőfonás volt. Zsombus természetesen érdekelte a dolog. Pontosabban egészen addig, amíg nem neki kellett csinálni. Kinézett magának egy napocskát, de az első pár fonás után megunta. Így hát anyának kellett befejeznie. A kovács műhely nem érdekelte, de a malom kereke annál inkább, hiszen ott csörgedezett egy kis ,,patak”. Innen átmentünk a sólyomröptetésre, ahol a röptetés előtt körtánc volt. Zsombusunk anyuci unszolására be is állt a körbe, és igyekezett a legjobb tudásának megfelelően lépegetni, ahogyan azt a többiektől látta. A tánc végén elégedett foglalt helyet mellettünk. A sólyomröptetésnél kicsit félt, ám amikor látta, hogy a madár milyen közel húz el a fejek felett, de amikor hallotta, hogy ,,radar” van a madarakban, és csak annak a hajára száll, aki hirtelen mozdul meg, akkor megnyugodott. Nagyon tetszett neki a héja és a bagoly is. Jót kuncogott, ahogy a bagoly peckesen ment a kaja után... Természetesen a kisállat-simogató is bejött neki. Még akkor is, ha a nyuszi etetése közben apró baleset érte.

A várba bejutva a pékség, és a szobrász műhely nem érdekelte különösebben. A mézeskalács készítés azonban annál inkább. Egy szívecske formát díszített cukormázzal. Sajnos, haza hozni nem tudtuk, mert a torkos macink megette a művét. Persze ebéd után csak… Ebédre egyébként babfőzeléket fogyasztott. Igen csak jó étvággyal. A szabóságban ördög bújt a Maciba, nem hagyta, hogy fényképezzem a műhelyt. Az ,,utcára” érve aztán megint előkerült a gólyaláb, amelyet ezúttal is kipróbált a kisfiúnk. Anya hathatós támogatásával sikerült is pár lépést megtenni… Innen utunk az északi bástyán keresztül a hatalmas udvarra – de én inkább játszótérnek nevezném – vezetett. Rengeteg fajáték volt, felsorolni is nehéz lenne.

Fél négy tájban elindultunk az Apródképzőbe. Egyrészt, mert kezdett nagyon lehűlni az idő, másrészt pedig 15.45-től Az Univerzum titkai előadást szerettük volna Zsombusnak megmutatni, mert az utóbbi időben nagyon érdeklődik a csillagok, bolygók iránt. Nos, a kb. félórás előadást nagyon szépen végig hallgatta, a képek tetszettek neki, de mégis csalódott volt, mert a bolygókról nem esett szó.

Az előadás után futva igyekeztünk a gépkocsinkhoz, mert már nem csak a szél fújt, de eleredt az eső is. Pedig a lovagi játékok még csak akkor kezdődtek…














Barlang, nyuszi és kalandpark


Pécs, 2012-08-10

Péntek reggel is korán kelt a Maci, már fél hétkor kukorékolt. Nyolcig rajzolt, majd megreggeliztünk, és elindultunk Abaligetre.

Abaligeten megnéztük a cseppkő-barlangot. A 9 órakor induló túrán csak Maci, anya és apa vett részt. Az idegenvezető hölgytől rengeteget kérdezett Zsombus, és persze beszélgetett vele. Nagyon örült, hogy a barlangban voltak denevérek. Kicsit megijedt, amikor először repültek felé, de aztán már nem nyugtalankodott. A barlangot mindig is szerette, a cseppkövek, a hatalmas sziklák, a búvópatakok és azok csörgedezése mind érdekes a számára. No, meg persze a zseblámpa fénye… A barlang után nézelődtünk kicsit a tópartján. Érdekes, hogy a Denevér múzeum nem érdekelte, nem akart bemenni.

A barlang után visszamentünk Orfűre, a Kemencés udvarra. Nem is gondoltuk volna, hogy itt milyen jól érzi majd magát. Játszott a lengő tekével, gólyalábon próbált járni, és fára mászott. Őt nem hozta lázba a finom pogácsa, vagy a barackos batyu. Alig lehetett viszont elvontatni a nyuszitól, anya nem győzte szedni neki a sok füvet, hogy odaadja. Majd poni(?)lovat etetett többedmagával az udvaron szedett almával.

Már elmúlt dél, amikor elindultunk a Mecsextrémbe. A kalandparkban először a játszóházat fedezte fel. Alaposan. Majd az udvaron levő csúszdák, mászókák és ugrálók következtek. Járkált, futott egyik helyről a másikra. Sajnos, tekerős gokart nem volt az ő méretében… Aztán következett a mászófal. Nagyon ügyesen mászott, de igazából neki a biztosító kötélen levő csüngés jött be a legjobban. A fal felénél mindig ,,feladta”, viszont csüngött egy jót, és a lejövetel, a faltól való elrugaszkodás is tetszett neki. A mászófal után a bob következett. Itt három kört mentek anyával. Valószínűleg azért csak annyit, mert észrevette, hogy van kötélpálya is. Irány tehát a kötélpálya. Mondanom se kell, hogy nagyon ügyesen, rutinosan rakta a karabinereket. És persze a gyerek pályán kétszer is végig ment. A kötélpálya után sem fáradt el… Visszamentünk hát vele a játszóházba… Majd vissza a szálláshelyre.

Kicsit evett, rajzolgatott, majd apa ágyában, ahogy nézte a tévét, rajtaütésszerűen elaludt.

Orfűi strand, darazsak és vadkacsák


Pécs, 2012-08-09

Csütörtökön reggel hat órakor ébredt Zsombus. Aminek persze se anya, se apa nem örült. Az időképet megnézve úgy döntöttünk, hogy ma fürdünk és pénteken kirándulunk.

Nem volt tipikus strandidő, de a strandon kötöttünk ki. Macit persze sem az időjárás, sem pedig a langyos víz nem zavarta: úszott, csúszdázott… No, meg persze irány az örvény és a gyerekmedence. Szóval ő nem problémázott semmin. Egy óra tájban sikerült kicsalni a vízből, és elmentünk ebédelni. A stranddal szemközti vendéglőbe. Azért választottuk ezt, mert a Strand éttermébe nem akart ebédelni Zsombus, mert ott sok a darázs. Nos, miután rendeltünk és kihozták az üdítőket, akkor itt is megjelentek. Amiből meg hatalmas sírás és sikítozás lett. A pincér is meglepődött, hogy Maci mennyire fél a darazsaktól. És ebből nem is lett normális ebédelés. Evett egy kis levest, majd anya csirkés ételéből, illetve apa sült krumplijából. Aztán visszamentünk a szállásra, és a kisfiunk két órát aludt.

Este szétnéztünk Orfűn. A boltba bár jégkrémért mentünk be, de chips lett belőle. Majd megpróbált Zsombi anyával vadkacsát etetni, de ezúttal a vadkacsák lusták voltak, és nem jöttek közel a parthoz. A kis kirándulás után rajzolás következett. És közben persze rengeteg kérdésre válaszoltunk…

Irány a Marcipán bolt, Tettye és a Zoo

Pécs, 2012-08-08

Szerda reggel Zsombus egyből jelezte, hogy nem felejtette, hol hagytuk abba tegnap. Azaz neki továbbra is hiányzik a marcipán és mennyünk vissza a boltba. Mert most biztos nyitva van…

És valóban nyitva volt. Sikerült is jól bevásárolnunk; vettünk marcipán golyót, katicabogarat, tekercset és kaktuszt. A bolttól előbb a McDonalds melletti szökőkúthoz mentünk, ahol játszott kicsit, onnan pedig átsétáltunk a színházig, ahol anyával fogócskáztak, majd megnéztük a malomkereket.

Követve a GPS utasításait, elindultunk a Tettyére. A szép nagy parkban, a romoknál nézelődtünk kicsit. Majd Zsombi felfedezte a gesztenyefákat. És majdnem sikerült leesnie egy lesüllyesztett járdára. Apára a frász rájött, de éppen sikerült megállnia Zsombusnak csúszás közben. Mindenesetre a park és játszótér gyönyörű volt. A játék után bementünk a mésztufa barlangba. Macinak be nem állt a szája. Nagyon sokat kérdezett, beszélt az idegenvezető hölggyel.

A barlangtól visszamásztunk az étteremig, ahol a húsilevest majdnem mindet megette, a pennetésztából már keveset evett. Amibe nyilván az is közrejátszott, hogy az étteremnek volt egy kis játszótere, ahol új barátokra tett szert. Amíg ő játszott anya megette a leves maradékot, apa pedig a tésztát tüntette el.

Délutánra a Vadaspark maradt. A Vidámpark bezárt, a kisvasúthoz pedig nem volt kedve. A vadasparkban legjobban az állatsimogató tetszett neki. Anyával vettek kaját kis kecskéknek, és többi gyerekkel együtt vidáman etették az állatokat.

2013. március 2., szombat

Fürcsi és Pécs


Pécs, 2012.08.07.

Kedden délelőtt úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az orfűi Élményfürdőt. Kellemes időben indultunk el a szálláshelyünkről, az enyhe szél ellenére jónak tűnt a dolog. Aztán a strandon, a vízben már éreztük, hogy mégsem ez volt a legjobb megoldás. Igen ám, de a Maci nagyon szeret fürödni, és holmi szél nem szegi a kedvét. 

A fürdő bejárata után pára kapu volt. Ami alatt többször is átment Zsombus. Az 1,15-ös hidegnek tűnő – elvileg 30 fokos – vízben nagyon jól érezte magát. Úszkált, aztán az úszószemüvegében lemerült, aztán csúszdázott, majd ment az ,,örvénybe”. Anyával és apával, és mondanom sem kell, hogy sorrend lényeges. Délben nem kellett könyörögni, hogy jöjjön ebédelni. Vagy a hideg szél, vagy a sok mozgás meghozta az étvágyát.

Sajnos, az ebédlőben volt darázs, ami mindig odaszállt hozzánk. Először talán nem vette komolyan, de ahogy látta, hogy nem sikerül elűzni, egyre dühösebb lett. Alig kezdett hozzá kedvenc milánói makaróniájának, amikor betelt a pohár, és sírva elmenekült anyával egy másik asztalhoz. Ami egy ideig jó ötletnek tűnt, de a darázs oda is odament, így aztán egy padon fejezték be az ebédet.

Ebéd után minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, de három tájban kijöttünk a strandról, mert Pécsre készültünk. A látni valók listáját Bartos Erika Hopplá meséi alapján állítottuk össze. Hogy az út Pécsig ne legyen unalmas, arról GPS, apa és Maci gondoskodott. Apa a már megismert úton ment, ami nem esett egybe a GPS által javasolttal. Macinak persze ezúttal sem tetszett, hogy apa nem hallgatott mindig a GPS-re… De mire beértünk a megyeszékhelyre már kibékültünk. Pontosabban Zsombus már nem haragudott apára…

Pécsett a Rákóczi, Jókai út környékén viszonylag könnyen találtunk parkolóhelyet. Majd besétáltunk a Széchenyi térre. Útközben anya vett papírt, hogy legyen mire rajzolni Zsombornak. Zsombor pedig örömmel fedezte fel a csobogót. Amiben mondanom sem kell, hogy belement. A térre éppen jókor érkeztünk, mert sikerült elkapni a városnéző kisvonatot. A 45 perces, 6-7 kilométeres úton összevissza- tekeregtünk Pécsett. Nagyon sok műemléket, templomot, szökőkutat és fagyizót láttunk.

Sajnos, amíg odavoltunk a Marcipán bolt bezárt, így a Kanalas fagyizóban próbáltuk kárpótolni a kisfiunkat. Ami nem sikerült… Meg persze ő amúgyis a gömbös, olasz fagyit jobban szereti… Aztán nagy duzzogva mégiscsak evett a kanalas fagyiból, a zserbóból is. Ezután visszasétáltunk a Dzsámi mögé, a harangjátékokat hallgatni-nézni. Macinak nagyon tetszett, ahogy emelkedik a harang, majd a harangjáték is nagyhatással volt rá.

Amikor visszaértünk, akkor nyűglődött kicsit, mert estére már fáradt és egy kicsit éhes is volt. Mire elmajszolta a kiflikéjét addig szinte már el is aludt apuci ágyában… Úgy, hogy ezúttal nem anyával, hanem apával aludt…

2013. február 7., csütörtök

Fürcsikélés Hajdúnánáson

Őszi szünet

Csütörtökön Zsombusért anya ment. A gondozó néni elmondta, hogy a Maci nagyon jól viselkedett a bölcsikében: táncolt, jól evett és aludt. Ő ébredt fel utoljára. A gyors öltözés után még sétáltak egyet, csak utána jöttek haza.

Pénteken esett az eső. Nem nagyon tudtuk, hogy mit csináljunk? Végül úgy döntöttünk mégis neki vágunk a kirándulásnak. Így aztán összepakoltunk és elindultunk Szilvásváradra. Az M3-ason, ahogy közeledtünk Mezőkövesdhez egyre rosszabb lett az idő, ködfüggöny, zápor… Mire Egerbe értünk abba maradt az eső. Szilvásváradon pedig csak az eső nyomai látszottak. Először a kisvonatállomásra mentünk, ahol voltak árusok is, akiknél volt Thomas, meg állatokat szállító vagonok. Maci addig hisztizett, amíg meg nem vettük. Gyorsan megebédeltünk és az egy órakor induló vonattal felmentünk a rétre, ahol kisütött a nap. Zsombus annyira örült a rétnek és a napnak, hogy ahogy leszálltunk egyből neki indult… Kicsit meglepődött, hogy nem sétálni fogunk, de nem bánta az újabb kisvonatozást. Odafelé valahogy lelkesebb volt, nézett ki az ablakon. Visszafelé inkább játszott.

Szilvásváradot elhagyva egy mellékúton kicseréltük Maci pelusát. Aki nemsokára el is szunyókált. Így aztán apa szép lassan gurult át a hegyi úton Miskolcra, a vadasparkhoz. Amikor odaértünk Zsombi felébredt. Tekintettel arra, hogy fél négy tájban értük oda, már nem engedtek be bennünket, mert négyig vannak csak nyitva. Így aztán elővettük a motorkát, és irány a Majális-park. Maci nagyon élvezte és a lejtős részen sajnos féktelenül rohant le. Alaposan ránk ijesztve, Ildi futni se bírt mellette olyan gyorsan ment lefelé, és sajnos nem használt semmilyen parancsszó, semmilyen kérés… Ő csak gurult a saját feje után, alaposan ránk ijesztve ezzel… (Egy hete hasonló esetben ráütöttem a kezére, majd amikor az nem használt, sőt mosolygott rám, akkor mérgemben elvettem tőle a motorkát, aminek keserves sírás lett a vége. Zsombi sírt… Amit nem a legjobb hallgatni, mert megszakad apa szíve, de hát ennek a robogásnak véget kellett vetni.) Most anyának fogyott el a türelme, de ő próbálta szidással, fenyegetéssel jobb belátásra téríteni a Macit, kisebb-nagyobb sikerrel.

Szombaton Mamiéknál ebédeltek az uncsitesók. Így aztán Maci jót játszott velük. Majd aludt vagy 3-3,5 órát… Vasárnap délelőtt sütött a nap, így Sóstón sétáltunk egy órát. Közben persze Zsombi játszott egy jót a játszótéren. Mászott, lecsúszott, hintázott… Aztán a Vadászcsárdában ebédeltünk. Ahol volt egy szép nagy akvárium. Abban pedig egy hajó… Maci annyira belelkesült, hogy megtanulta a hajó szót…

Utazás Orfűre


Orfű, 2012.08.06

A nagy melegben Maci és anya a párakaput próbálgatják.
Zsombi már nagyon várta, hogy elinduljunk Orfűre. Igaz, ő még nem nagyon érti, érzi ezeket a napokat, alvásokat, de azzal tisztában volt, hogy ez valami ,,titokhely-félét” jelent. Ami persze általában jó dolog. Apa vasárnap este még beszerezte Bartos Erika Hupplá meséi című könyvet, ami Pécsről és egy kicsit Orfű nevezetességeiről szól.

A nyár legmelegebb napján Maci normál időben kelt, azaz olyan fél hét tájban. És alig várta, hogy induljunk. Az úton aztán végig GPS-t nézte, illetve mérgelődött, ha apa nem arra ment, amerre a gép mondta. Mert apa nem tudta még pontosan beállítani az eszközt… És Maci ezt nem nagyon tolerálta. Végülis a hatórás úton várokozáson felül jól viselkedett. Ami volt kis hiszti, nos az ,,belefért”. Különösen akkor, ha útközben 38 fokot is mutatott a hőmérő. Hosszabb pihenőt nem is tartottunk. Igazából csak pisilni álltunk meg párszor, meg egyszer tankolni.

Orfű és környéke nagyon tetszett neki. A tavak, az erdő, a dombok és hegyek mind újdonság volt a számára. Így aztán miután elfoglaltuk a házat, Ő és anya elment strandolni. Maci ugyanis a hosszú úton láthatóan nem fáradt el. Az Orfűi Aquaparkban felfedezte a csúszdát, az ,,örvényt” és persze úszkált… A szép, tiszta fürdőből alig akart hazajönni.

Amikor hét óra tájban visszajöttek, a kisfiúnk továbbra sem tűnt fáradtnak. Elkezdett rajzolni, közben kicsit nyűglődött. No, meg várta, hogy feljöjjön a hold, és hulljanak a csillagok… Miután nem volt Internet így a szokásos esti – és reggeli program – az idokep.hu kielemzése ezúttal elmaradt. Persze mindannyian éreztük, hogy meleg van…

2012. november 2., péntek

A Zsomborok legjobban lovagolni tudnak...


Nyíregyháza, 2012-06-15

Pénteken, óvoda után kimentünk Orosra Robi bácsihoz lovagolni. Már hét közben többszőr is beszélgettünk erről Zsombival. Sőt, amikor felhívtam a lovasedzőt időpontot egyeztetni, akkor Zsombor is beszélt vele. Nagy volt az öröm, mert amióta tél végén véget ért a korcsolyázás nem találkoztak.

A címet nem találtuk meg egyből, de amikor megtaláltuk, akkor elállt a szánk. A kocsinktól egy gyönyörű horgász-paradicsomon átvágva vezetett az utunk kb. 500 méterrel arrébb található lovardáig, lovaspályáig.

Robi bácsi éppen egy kisfiút tanított lovagolni, így várni kellett egy kicsit. Ami jó is volt, mert így legalább Maci szétnézhetett egy kicsit. A lovasoktató aztán bemutatta a ponilovat (?) Zsombinak. Majd megmutatta, hogy kell felszállni rá, ülni rajta, hol kell kapaszkodni. És már el is indultak poroszkálva, körbe a pályán. Mackónk két teljes kört bírt ki. Illetve nem egészen, mert az első kör után már meg kellett fordítani a lóvon, hogy érdekesebb legyen a számára. A második kör végén aztán előadta, hogy éhes... És leszállt a lóról. Majd amikor kapott anyától teát, Robi bácsitól pedig csokit, akkor újra neki durálta magát. Hogy most azért, mert új erőre kapott, vagy azért, mert az egyik kislány elakarta vinni Rozit lovagolni, már soha nem derül ki.  A lényeg, hogy újra Rozira pattant, és megígérte, hogy most még tíz kört megy.

A tíz körből persze kb. hat lett. Mert nem volt elég türelme hozzá. Meg talán az is közre játszott, hogy a harmadik kör végén Robi átment egy másik kisfiúhoz. Zsombus pedig Évával folytatta a körözést a lovaspályán. És bár pár kör után leszállt a lóról biztosította, hogy szereti... Mindenesetre egy csillogó szemű kisfiú boldog volt, hogy lovagolhatott. És simogatta is, amikor elbúcsúzott tőle.

Egy hét múlva újra megyünk...

Eger – Szilvásvárad – Demjén


Nyíregyháza, 2012-05-23

Nővérem meghívott bennünket, pontosabban a testvéreit és családját egy egri hétvégére. Nem kis dolog, hogy együtt lehettünk anyuval, és persze az öt testvér, a férjek, feleségek... No, meg persze Zsombor.

A Panoráma Hotelben ütöttük fel a tanyánkat. Az érkezés után Zsombor elégedetten lakta be a szobánkat. Aztán pedig a szabadtéri részt is, ahol voltak játékok, nem kevés... Illetve sportszerek (asztalitenisz, teke, labda...). Bár, ezek nélkül sem unatkozott volna a kisfiúnk, hiszen mindenki körbe ugrálta. A bátyám csikizte, a húgom is húzta-vonta. No, meg persze a nővérem és az öcsém is. Lefekvés előtt jót tett neki a közös séta, gyakorlatilag a hotel környékét fedezte fel a társaság.

Szombaton korán ébredt a Maci. Reggeli után először Bélapátfalva felé vettünk az irányt. Ahol a Ciszterci Apátságot néztük meg. A kellemes erdei környezet nagyon tetszett Zsombusnak. Mászott a külső részen levő falak elbontott alapjain. Aztán felfedezett valami kunyhó szerűt, abban bujkált. Majd persze a sláger a kispatak volt, ahova köveket dobált be. Illetve maga a forrás, ahol nagyon kellett vigyázni, mert darazsak voltak.

Innen aztán átmentünk Szilvásváradra. Maci egyből kiszúrta az ajándékárusokat. Sikerült az igényeket egy apró golyóra, labdára redukálni. Majd Zsombus nyalt párat nagymama fagyijából. A család nagyobb része gyalog indult neki a Szalajka-völgynek. Mi kisvonattal mentünk fel a végállomásig. Kicsit ültünk a nagytisztáson majd elindultunk lefelé. Sajnos, a patakban alig volt víz, így a Fátyol-vízesés erőtlenül csörgedezett. Az Erdei Múzeum viszont nagy élmény volt mindannyiunknak. Régebben már láttuk, de mostanra úgy tűnik felújították. A Xilofon-fán egész jó kis dallamokat lehetett játszani. Aztán régi faszállító eszközöket nézegettünk. Meg persze minden olyat, ami ehhez kapcsolódik. Mint például az facsúsztató (?), aminek a segítségével a hegyoldalakból hozták le a fatörzseket.

Visszafelé utolértek anyuék bennünket. Nagyon lassan haladtunk, aminek az egyik oka az volt, hogy Maci őzikéket etetett. Nem egyet, nem kettőt, hanem szinte mindet... Szorgalmasan tépte és nyújtotta be a kerítésen belülre.

Vasárnap reggel megreggeliztünk, majd szétszéledt a család. Mi Demjén felé vettük az irányt. A szép, napos időben pancsolni vágytunk. Maci örömmel úszkált a medencékben, nagyon sokat fejlődött, amióta úszni jár. Úgy látszik Andi néni jó munkát végez...








Maciszív


Nyíregyháza, 2012-05-05

Hétfőn, amikor apa Maciért ment az óviba, akkor Timike néni nagyon sokat panaszkodott Zsombusra. Nem akart átöltözni a tesihez, bárki hozzáért nyavalygott. Délben bohóckodott az étellel, aztán meg nem akart aludni, zavarta a társait... Uzsonna után pedig zsírkrétával összerajzolta az asztalterítőt.

Apa nem nagyon értette mi szállta meg az Ő kisfiát. Semmi nyoma nem volt a hét végén, hogy Zsombi ilyen ámokfutásba kezd. Természetesen Maci igyekezett elterelni a figyelmet azzal, hogy nagymamához szeretne menni, és persze sírt is. Míg öltözködtünk igyekeztem magamhoz térni, mert ahogy mondják, ez nem volt benne a pakliban. És persze ott voltak más szülők is, és pontosan tudták, hogy mi történik. Aztán első körben kértünk Ibolya nénitől rongyot, meg tisztítószert és Mackó rendbe rakta az asztalterítőt. Míg mentünk a kocsihoz próbáltam faggatni arról, hogy mi volt ez a mai produkció, de nem beszélt róla. Látszott rajta, hogy őt is zavarja az a sok panasz, amit ma kaptunk és szégyelli magát. Aztán nagyon meglepődtem amikor pár perc múlva a kocsiban azt kérte Zsombi, hogy ne mondjuk el anyának a történteket.

Természetesen nem mentem ebbe bele, mert nem fogunk semmi eltitkolni semmit egymás elől. Így aztán amikor anya beszállt a kocsiba, akkor nagy lendületet véve fel is sorolta a ,,bűnlajstromát”.  Amin persze anya is ledöbbent... Nem értette ő sem mi történt a kicsifiával, hiszen mi nem ezt kérjük tőle, nem erre tanítjuk... Könnyű lenne a frontra, a lehűlésre fogni a történteket, de valószínűleg nagyon messze járnánk az igazságtól... Így aztán Micimackónk, akárcsak az igazi elvonult a Gondolkodó sarokba.

Kedden semmi baj nem volt Zsombussal az óviban. Így aztán elmentünk kerékpározni. Úgy döntöttünk kimegyünk Sóstóra, és ott játszik egyet. Aztán hazafelé megállunk még a tornapályán is hintázik, ha van hozzá kedve. Ahogy mentünk az erdőbe, az ördög ismét belebújt a Maciba, és bár mindig ő ment elől, akkor sem bírta elviselni, hogy kikerültem, amikor megcsúszott. Sőt, elém akart fordulni... Mondanom se kell, hogy majd elállt a szívverésem. Mert az csak egy dolog, hogy én felborulok, de még rá is eshetek... Amikor a közúton mentünk át, akkor is első akart lenni. Nem akarta anyát előre engedni. Nagy nehezen sikerült rávenni, hogy anya menjen elől, ő pedig kövesse. A sort pedig apa zárja. Igen ám, de az útvégén megint szeleburdiskodni kezdett. Lassan ment, és kacsázott apa előtt. Ami mondanom se kell rendkívül balesetveszélyes... Macinak ezzel sikerült úgy felbosszantania apát, hogy apa elment egy ,,hídas-kört”, amíg megnyugszik. Ezen aztán Zsombus  kiakadt, mert megijedt, hogy apa otthagyta őket... Apa igazából azért volt mérges, mert a bocsa nem akarta megérteni, hogy ez milyen veszélyes...

Hazafelé apa ment elől, aztán Maci, és anya. Bár, útközben néha előre ment Zsombus, de nem jóval nyugodtabban mentünk haza, mint kifelé. Aztán amikor hazaértünk, és elrendeződtünk Maci odabújt apához és onnan nézte a tévét... És közben simogatta apát, meg elcsattant pár puszi... Érdekes, hogy ezúttal nem jött azzal, hogy ,,Apa béküljünk ki!”, de a mozdulataiból, érintéséből, nézéséből nagyon lehetett érezni, hogy akármilyen kis szeleburdi nagyon szereti apát. Is.

2012. április 24., kedd

Anyák napjára készülve

Nemrégiben fotós járt az oviban. Ő készítette a következő képeket.






Ilyenkor látszik milyen szépen nő a mi Macink.

2012. január 15., vasárnap

Családi Zsombor születésnap


Szombaton Maci korán ébredt, persze csak a hétvégéhez képest. Apa meg anya nem volt boldog, hogy már hét órakor kukorékolt...

Zsombi kérésére anya bundás kenyeret sütött, aztán még egy kis játék belefért, majd indulás úszni. Egyelőre tíz órára megy Zsombus, de februártól 11-re megy majd. Gyakorlatilag 45 perces a foglalkozás, de utána még ott lehet maradni úszkálni egy kicsit játszani. Meg persze szaunázni, hőkamrázni. Vagyis ezalatt a 2 óra alatt Maci és anya jól kilubickolja magát. Kivéve most, mert most sietni kellett, hiszen 12 órára jöttek Mamihoz a vendégek.


Az uncsitesóktól és Mamitől nagyon sok ajándékot kapott Zsombus. Sőt, még Mamiék szomszédja, Öcsi bácsi is felköszöntötte. Így aztán autók, és Thomas játék meg pár praktikus ajándék – Micimackós párna és takaró - került Zsombikához. A legnagyobb sikert a Mami-féle társasjáték, illetve a kocsik aratták nála. No, meg persze Bertie a busz. A levesből még csak-csak evett az ünnepelt, de a másodikat már úgy kellett bele imádkozni. Viszont amikor meglátta a Thomas tortát, akkor fülig ért a szája. Sok kárt abban sem tetszett, de a marcipános részt legalább megkóstolta. Ebéd után aztán beindult a játék. Nagyon jót játszott Barbussal, Flórával és Bencével.

Délután Zsombi nem aludt egy percet. Lefeküdt, de inkább játszott. Az anyu testvérééktől kapott Micimackós pöttyös párna és takaró nem tett csodát. Négy óra tájban anyu és két testvérem, azaz keresztanyu és keresztapu jött át hozzánk. Anyu és keresztanyu egy társasjátékkal és Thomas-karórával, míg Zoli Rosie-val ,,érkezett”. Zsombi mindent meg akart mutatni nekik, amit kapott. Így aztán elégé kapkodott az elején. Persze azért bőven volt idő társasjátékozni. Meg még egy kicsit futkorászni. Megenni a csoki tortát... Meg persze beszélgetni...

Érdekes, hogy Zsombi nem fáradt el. Még lefekvés előtt számítógépezett, egészen tíz óráig. És persze a ma esti társasjáték sem maradt el.

2012. január 12., csütörtök

5 éves a Maci!




Maci reggel korán kelt. Ahogy anya kiosont, hogy felrakja a nagyszobában a Happy Birthday feliratot pár perccel később ő is kipattant az ágyból. Apának éppen annyi ideje maradt, hogy elindítsa gyorsan a Halász Judit dalt, a Boldog születésnapot. Zsombi nagyon boldog volt, hogy 5 éves lett. Ez az öröm az egész napját elkísérte.

Az óvodában is jó kis maci volt. Anya vitt némi eleséget, hogy a többieket megvendégelje, elsősorban nápolyit, sütiket, illetve mandarint. Amikor érte mentem akkor boldogan mesélte, hogy a többiek azt mondták neki: Boldog születésnapot Zsombi! Útközben nagyon be volt sózva, többször is megkérdezte, hogy sütünk-e neki tortát születésnapjára? Természetesen apa igenje kevés volt, amikor beszállt anya, akkor az ő igenjére is szükség volt. Mielőtt hazaértünk volna még beugrottunk a cukrászdába és vettünk egy 5-ös számot. Zsombi kérésére kék színűt.

Amikor este hazaértünk megvacsoráztunk, de közben és utána többször csengett a telefon, mert minden családtag Zsombussal, akart beszélni. Mindenki neki kívánt boldog születésnapot. Közben előkerült a torta is, tűzijátékkal, 5-ös számmal. Rajta természetesen egy Thomas a gőzmozdony figura. Macinak nagyon tetszett, hogy amikor anya szólt, akkor sötét volt a konyhában és csak a gyertya éget, majd meggyújtotta a tűzijátékot. Mackónk boldogan, tátott szájjal nézte. Végül is a tortából nem evett, a Thomas figurának is csak a felét ette meg.

Vacsora után vonattal játszott, közben Micimackó DVD-t nézett, és persze énekelt is. Mert Halász Jutka néni dalai nagyon tetszenek neki. Aztán még társasjátékozott egy kicsit anyával, majd elkezdett a lefekvéshez készülni. Amikor kiment pisilni, utána meg inni egy kicsit, akkor csak annyit kérdezett: - Apa mikor lesz legközelebb születésnapom?

2012. január 9., hétfő

Maci először a jégpályán


Vasárnap délután, ahogy felébredt nyűgösködött a Maci. A reggeli hó sajnos, már a havas eső hatására részint elolvadt. Így aztán kupaktanácsot tartottunk anyával, hogy mit is csináljunk. Apa azt javasolta, hogy próbáljuk ki a jégpályát. Anyának tetszett az ötlet, de az már kevésbé, hogy ő tanítsa Zsombust korizni. Hiszen az ő lábán is még valamikor általános iskolás korában volt korcsolya. Megegyeztünk hát abban, hogy elmegyünk, szétnézünk, és majd látjuk mi lesz...

A jégpálya nagyon tetszett Zsombinak. Jó fej volt a srác – akinek, mint később kiderült Robi a neve - tényleg minden kérdésünkre válaszolt. Anya sajnos nem akart korcsolyát kötni, ami érthető is, hiszen legalább 20 éve nem volt a lábán. Ezért úgy döntöttünk, hogy beíratjuk Macit a szerdai óvódás csoportba. Zsombi elviekben támogatta a döntést, gyakorlatban viszont sírva fakadt. Szerencsére meghallotta a sírást Robi is, aki felajánlotta a segítségét. Nekünk pedig nagy kő gördült le a szívünkről.

Macinkra tehát ráadtuk a bérelt korit, és irány a pálya. Zsombi nagyon bátran tette meg az első lépéseket, de hamar megtapasztalta, hogy csúszik a jég. Nem is akárhogy... Körbe körbe mentek, szép lassan a jégpályán. Robi próbálta fogni, de Zsombi arra kérte, hogy ne fogja. Az ilyen akciók természetesen eséssel, de inkább esésekkel zárultak. Néha egészen komikus jelent alakult ki, ahogy csetlett-botlott a jégén. Az esésekért persze nemcsak a jég volt felelős, hanem az is, hogy Maci mint mindent ezt is gyorsan, és persze türelmetlenül csinálta. Időnként persze magyarázott is, így nem csoda, ha Robi megállapította, hogy Zsombi nem egy egyszerű gyerek... Persze azt Robi is elismerte; nagyon ügyes Maci.

A foglalkozás végén egy nagyon szomjas és egy nagyon éhes Maci jött le a jégről...

2012. január 5., csütörtök

Maci kipróbálta a bobot... Apa nagyon megijedt


Bánkút-Szentlélek 2011.12.26.

Anyuéktól bobot kapott Zsombus Karácsonyra így aztán Karácsony másnapján neki vágtunk havat keresni. Miután a Zemplénben nem volt, így neki vágtunk Bánkútnak.

Zsombus nagyon jól érezte magát az úton. Egyáltalán nem dünnyögött. Mindenesetre az egész úton nem láttunk szinte havat sehol. Maximum a szántóföldeken egy keveset. Amikor Miskolcon, illetve Lillafüreden sem láttunk havat, komolyan aggódni kezdtünk, hogy lesz-e ebből a bobozásból valami? Szentlélek előtt aztán bele futottunk kb. 5 cm-es hóba, és így visszatért a remény...

Gyönyörű, havas úton mentünk át a pár kilométerre arrébb lévő Bankútra. Pontosabban Bánkút előtt vissza kellett fordulnunk, mert Bánkút megtelt... Így aztán visszagurultunk Szentlélekre. Mindenki jól beöltözött. Zsombira ráadott anya egy vastag anorákot is. Szóval jól melegen beöltöztettük.

A parkolótól nem messze volt egy kis domb. Ami alig volt párméteres, de legalább csúszott. Zsombi itt kezdett ismerkedni a bobbal. A kormányt hamar megtanulta kezelni, de a fék komoly kihívás volt neki. Így aztán két sikeres lecsúszás után harmadszorra egy bokorban kötött ki. Ez nem volt vészhelyzet, ráadásul Zsombor sem úgy fogta fel. Abszolút jót nevetett rajta, ahogy kikászálódott a lehajló ágak alól. Így még csúszott párat.

Aztán tovább menve volt egy jó kis pálya. Ahol le tudtuk vágni a műutat. Én elindultam lefelé, hogy lent várjam meg a kisfiamat, és vigyázzak rá. Már majdnem leértem, de Zsombi nem tudott várni, így ,,elszabadult”. Valósággal elrepült mellettem. Én csak üvöltöttem, hogy fék, fék, fék... Aztán szerencsére a műúton egyrészt nem jött kocsi, másrészt lelassult a bob, és egy kisfának lelassulva neki ment. Rágondolni is rossz, mi lett volna, ha tovább robog...

A folytatásban erdei, de főleg fenyő erdőben sétáltunk, húztuk Zsombust, illetve lankásabb részeken hagytuk hagy csússzon. Ő pedig nagyon élvezte ezt. És az az igazság mi is. Nagyon kellemes volt az erdő. Jó volt, friss volt a levegő, mi pedig rendesen fel voltunk öltözve. Visszafelé jövet még anya és Zsombi két hóembert is épített. Szerencsére ,,említésre méltó” esemény nem történt.

A kocsiba visszatérve hamar lecihelődtünk. És elindultunk ebédelni. Sajnos, Lillafüreden nem néztünk szét, a kedvenc éttermünk meg zárva volt. Ekkor kellett szembe néznünk azzal, hogy ma Karácsony másnapja van. Így aztán anya és Zsombi nagyon éhes lett. És bár volt harapni való a kocsiban, az mégsem ebéd volt. Szerencsére Tarcalon nyitva volt az étterem és így tudtunk enni. A nagy éhesek megettek 1,5 sajtlevest, és egy fél rántott sajtot. Apa persze ezen jót mosolygott, de nem szólt.

Egy nagyon boldog, és élményekkel teli nap után tért haza a kis családunk...

Ma kiesett az első foga a Macinak!


Ma 2011.12.25-én kiesett Maci első foga! 

Már napok, talán hetek óta mozgott. Kicsit meg is ijedt, hogy mi lesz ezután? Ő persze mozgatta... De közben dünnyögött is, hogy mi lesz ezután?
Hiába mondtuk neki, hogy majd kinő másik. És persze erősebb lesz...
Mi nem mertünk oda nyúlni neki, mert féltünk, hogy fájdalmat okozunk vele neki.
Aztán ma este addig mozgatta, amíg kiesett. Amit ő úgy kommentált, hogy ,,Nézd anya, kiesett a fogam! Eltöltött a büszkeség”. És mindenki majd csodálkozni fog az óviban. És persze ,,anya, ugye elraktad?”. Később persze már beindult a mesegép... Addig mozgattam, amíg kiesett! Aztán vagy ötvenszer megkérdezte, hogy ,,most kiesett a fogam?” És már mehetek is az iskolába? – állapította meg.

Jézuska elhozta a Thomaszos-játékot Karácsonyra


Nyíregyháza, 2011.12.24.

Már hetek óta a ,,levegőben" volt, hogy ez lesz Maci első ,,igazi” Karácsonya. Mármint úgy igazi, hogy még hisz ugyan a Jézuskában, de már AKAR valamit, leginkább Thomast kapni. Merthogy most visszatértünk a Thomas korszakba.

Így aztán anya már hetekkel korábban kinézett neki, és persze meg is rendelt egy Thomas tv-játékot (V.Smile). De persze anyuék is kérdezték mit is kapjon a ,,kisded”. És hát amikor együtt fent voltunk a Karácsonyi forgatagban vettünk egy hosszú ujjú piros Thomas pólót neki. Majd amikor kiderült, hogy szeretne egy kéket is, akkor apa visszament és megvásárolta neki, és persze egy Thomas dzsekit is, ami még jól jöhet tavasszal.

Évek óta úgy van nálunk, hogy hozzánk egy nappal korábban jön a Jézuska, merthogy legyen ideje kijátszania magát a játékokkal Zsombusnak. Így aztán péntek ebéd után hosszas szenvedésbe kezdtünk, hogy Maci aludjon egy kicsit. A kisfiúnk ekkora már annyira várta a Jézuskát, illetve hogy feldíszítsük a fát, hogy nem bírt elaludni.

Így aztán elkezdtük díszíteni a fát. Amióta nem találunk szép, élő fenyőt, és ráadásul a leveleit is hullatja, ami bele megy a Maci lábába, így ezúttal a műanyag fenyőnket vettük elő. Maci nagy lendülettel kezdett bele az összerakásba, de elég hamar megunta. Ám az égők felrakása ismét visszahozta a kedvét. Különösen amikor látta milyen szépen égnek az izzók. Aztán a díszek felrakásába már teljes lendülettel benne volt. Sőt, a cél érdekében még anya ölébe, vagy apa nyakába is felmászott.

Vacsora után végre megszólalt a csengő, és Maci megkapta az ajándékát... A Thomasos TV-s játéknak nagyon örült. Ahogy mondta nekünk: - Mindig ilyenre vágytam! És persze mosolygott és ragyogott a szeme. Nem is volt könnyű ágyba parancsolni.

Szombat délben anyósomékhoz voltunk hivatalosak. Itt találkoztunk a feleségem testvérének a családjával is. Macinak az újabb Jézuska várása közben nem volt kedve ebédelni, így aztán jó kis hisztit csapott. Nem is nagyon tudtuk megvigasztalni. Nem folytak a Maci-könnyek, csak ,,szárazon” sírt, de azt elég hangosan. Én már ilyenkor tudom, hogy hagyni kell, mert akármit csinálunk csak rosszabb lesz. Menni kell vigasztalni, beszélgetni vele, mert amilyen kis érzékeny lelkű maci, más nem használ nála.

Aztán persze jöttek az öröm pillanatai, a távirányítós Peugeot, a Kövér Ellenőr... Meg egyéb kisebb ajándékok. Maci mindennek örült. Jellemző a srácra, hogyha elmegyünk a TESCO-ba és megnézzük a Thomas kínálatot, akkor nem feltétlenül a legdrágább Thomast kéri, hanem egy akármilyen kis Thomassal, kerüljön az 298-ba is beéri, nagyon tud örülni neki. Vagy egy 100 forintos gumigolyónak. És persze ő tud ezeknek önfeledten örülni... És akármilyen hihetetlen is, de most ugyanez a boldogság volt az arcán, ahogy a távirányítós autóval játszott, boldogan és önfeledten. És persze nagyon ügyesen.

Délután három óta tájban aztán átmentünk anyuhoz, ahol találkoztunk a testvéreimmel és a családjukkal is. És persze Maci elkapta a fonalat, ha egyszer egy üzlet, bocsánat a Jézuska beindult... Kapott bobot, írható nagy táblát... És persze tesók húzták-vonták, aminek Mackónk nagyon örült. Nagyon jól érezte magát ott is.



A családlátogatások után szerettünk volna egy kicsit kocsikázni a városban, hogy még több Karácsonyi hangulatot szívjunk magunkba, de Mackónk haza parancsolt bennünket. Az ünnepi kaja helyett megevett vacsorára két szelet bundás kenyeret, majd később egy virslit. És persze lefekvésig szinte meg nem állt a TV-s Thomas játék...

Egy nagyon boldog kisgyerek hajtotta álomra a fejét...

Oviúszás és Mikulásvonat

Nyíregyháza – Miskolc, Lillafüred 2011.11.26

Szombaton Maci rendes időben kelt fel, majd elmentek anyucival úszni. Anyuci ugyanis beíratta a kisfiát úszni tanulni. Gondoltuk úgy is szeret pocsolni, így nagyon fontos, hogy meg tanuljon úszni. Vagyis legyen önbizalma a kisfiúnknak. Az úszóoktató nagyon aranyos, neki is van két gyereke. Szeret odajárni Zsombi. Andi néni jó arányban adagolja neki és játékos formában csinálják. Úszás után elmentünk nagyihoz ebédelni, majd elindultunk Miskolcra.

Az úton Zsombosunk nem nagyon akart aludni, nem volt álmos. Pedig a terv az volt, hogy amíg átérünk Miskolcra addig alszik egy jót, aztán irány egy gyors Karácsonyi bevásárlás az Auchanban. Természetesen kisfiúnk Szerencs után aludt el... Így aztán anya egyedül ment be felderíteni az áruházat. Zsombi jókedvűen ébredt, de egyből nyűgös lett, hogy az anyukája otthagyta. Felöltöztünk hát gyorsan, és ahogy kinyitottam a gépkocsi ajtaját ő egyből ki is ugrott. És ment az egyik kisfához... pisilni... Én persze megijedtem, hogy mit forgat a fejében, de aztán mentem segíteni neki visszaöltözni és jót nevettünk.

A Mikulásvonatra várni kellett. Direkt a félötös vonatra vettünk jegyet, hogy lássuk milyen kivilágítva a vonat és majd Lillafüred... Kicsit késett a vonat, és a leszállók között találkoztunk ismerős nyíregyházi családdal. Az út olyan volt, mint tavaly, pontosabban az este miatt sokkal hangulatosabb. A Krampuszok próbáltak jó hangulatot csinálni, ami sikerült is. Zsombi az elején nem nagyon akart beszállni a közös éneklésbe, de aztán Ő is feloldódott. Az egyik Krampusznak el is énekelte az Érik a szőlőt... De részt vett a közös nótázásban is.

A szépen feldíszített Lillafüred látványa nagyon nagy élmény volt. Miként persze az ünnepi fényben úszó Kastélyszállóé is. A megérkezéskor örömmel fedezte fel a mesefigurákat. A közös éneklés alatt nagyon boldogan nézelődött körbe. Az első menedékhelyünkön mindjárt meg is kaptuk a Mikuláscsomagot. Gyakorlatilag itt Süsü a sárkány és a Mikulás mutatott be jelenetet. A Mikuláscsomagot persze anyának rögtön ki kellett bontani, és Macink választott is magának csokit belőle. A következő helyen beindult Zsombus is, mert Dr. Bubó, de főleg Teknőc Ernő alaposan felpörgette a hangulatot. Maci boldogan táncolt, pörgött és forgott, előre és hátra... (Lásd mellékelt videó...) A következő hely ugyanúgy, mint tavaly Micimackó és barátai volt. Mackónk örömmel fotózkodott Malackával. Majd Tigrissel igyekezett volna beszélgetni, de hát Tigrisnek és Micimackónak dolga volt, azaz be kellett mutatniuk a jelenetet, pedig Ő csak ,,azt akarta mondani...” Az utolsó állomáson a Hupikék törpikék vártak bennünket. Törtpapa, törpilla, meg az összes törp tetszett Zsombusnak. Sőt, még Hókuszpók is... Ami azért is meglepő, mert Ő még igazándiból nem akar kilépni Thomas bűvöletéből. És magától nem nézne se Micimackó, sem pedig Hupikék törpikés mesét. A kívánság kapun természetesen ő is kívánt, és mi mást is kivánhatott volna magának, mint azt, hogy Karácsonyra kapjon Thomast...

De, hogy beteljesült-e a kívánsága, az már egy másik történet...















2012. január 4., szerda

Zsombor névnap több tételben


Nyíregyháza, 2011.11.08.

Anyáék
Apa és anya a névnapja előtti héten elvitte Zsombust a játékboltba, hogy válasszon ajándékot magának a névnapjára. Azért csináltuk így, hogy Macinak legyen ideje megismerni, játszani minden ajándékával. És ne járjunk úgy, mint Karácsonykor szoktunk, hogy mindenki egyszerre ömleszti az ajándékokat a fiúnkra, amiből aztán az lesz, hogy az se tudja mit kapott, és hogy kiadja.

A játékboltban Maci egy ,,Hídas-Thomast” választott, amellyel itthon nagy örömmel játszott. Ahogy néztük Ildivel, ez a Thomas természetesen nem kompatibilis a többi hasonló játékával, azaz nem lehet összeépíteni őket, de ha ez hiányzott neki, akkor legyen boldog ezzel. És mert Ő boldog volt, így mi is azok voltunk…


Zsombor-nap az oviban
Zsombus már nagyon várta, hogy eljöjjön a nap, amikor őt ülik körbe a többiek és neki mondják: Boldog névnapot Zsombika! A köszöntéshez anya cukrászdában vásárolt teasütit, és üdítőt vitt be a kispajtásoknak.
Zsombinak tehát jól telt a névnapja. Azt leszámítva, hogy ezen a délutánon sem aludt, és a többieket sem hagyta. És emiatt át kellett mennie a másik csoportba. Mi persze mindig megkérjük, hogy nem baj, ha nem alszik, de ne zavarja a többieket…

Az ovi után elvittük a Plázába Játszóházazni, mert azt kérte… Most is egy órát töltöttünk ott, és egy nagyon boldog és elégedett mackóval távoztunk onnan. Mi pedig anyával egy jót beszélgettünk.

Persze a családból is többen felhívták, és boldog névnapot kívántak neki. Ő pedig mindenki elmondta, hogy drága Thomast vegyen neki mindenki.

Vacsora után még megbeszéltük, hogy az idén is megyünk a Mikulásvonatra. És meg is rendeltük a jegyeket az esti járatra.

Anyuékkal

Szombat estére meghívtuk anyuékat, azaz anyut és a testvéreimet. Majdnem tízen jöttünk így össze. Zsombi nagyon örült az ajándékoknak. Csabi bátyám és Zoli öcsém nagy türelemmel építettek vasútpályát. Szinte a nagyszoba szőnyeg tele lett vele. Maci nagyon élvezte. Lefeküdt és úgy nézte, ahogy jön Thomas… A vendégek persze szerettek volna beszélgetni. És Zsombus hősiesen állta a kérdéseket, puszikat és öleléseket…

Gesztenyegyűjtés, bob és vízesés


Parádfürdő, 2011.11.01.

Maci az éjszaka nagyon rosszul aludt. Felugrott az ágyon, sírt és anyát szólította. Hiába mondtuk, hogy itt vagyunk, nem hallgatott ránk. Nagyon nehezen sikerült megnyugtatni. Korábban is volt már ilyen. Apa a chips evésre vezette vissza a dolgot. Ugyanis a drága kisfiúnk alig akar vacsorázni, így lefekvés előtt rendre éhes. És legszívesebben chipset enne...

Vasárnap reggel így egy kicsit lustiztunk. Majd reggeli után elmentünk sétálni egyet. Már korábban sokat hallottunk a Cifra istállóról, de még nem jártunk ott. Maci odafelé még játszott egy kicsit a szép nagy parkban. Majd kicsit vártunk arra, hogy tíz óra legyen, és elindultunk befelé. A kerítésen belül Zsombor észre vette, hogy van egy csomó gesztenye a földön, a kerítés mellett. Így nem különösebben érdekelte a pacik, hintók. Alig várta, hogy gesztenyét gyűjthessen. És ez így ment vissza felé szállodáig is. Kiegészülve gyönyörű falevelekkel... Mert az is szedtek anyucival... Ebéd előtt még játszóterezett Mackónk, majd evett levest. És szundizott egy nagyot...

Az ébredés után fürcsiztünk egyet. Pontosabban Maci előbb jakuzizott, majd átjött a kismedencébe, és apával játszott. Úszott egy kicsit, majd siklott. A hotel másik szárnyában közben elindult a gyermek program. Így felöltöztünk és lementünk megnézni. A gyerekek éppen táncoltak. És Zsombikánk máris ott termett köztük. Aztán még táncolt, majd részt vett minden játékban. Nyalókát is kapott... Egyáltalán nem volt visszahúzódó. Sőt, a karaoke partyban nagyon szépen elénekelte a Gyermek volt minden óriás című slágert. Hatalmas sikert aratva, mindenki megtapsolta. A Vukot pedig még gyakorolnia kell... Mindenesetre apa és anya nagyon büszke volt a fiúkra. A gyerekprogram után vacsi, majd egy óra bowling... És nem kellett Zsombikánkat altatni. Életünk egyik legboldogabb és legörömtelibb napja volt ez...

Hétfőn reggeli után elmentünk az Oxigén kalandparkba Mátrafüredre. Zsombinak ez már ,,hazai pálya”, annyit járt ott. Játszóházazott egy órát, majd 5 kör bob. Mind a kettőt nagyon élvezte. Pedig a bobnál sokat kellett sorba állni, de foglalkozott vele. Ha nem is türelmesen, de kivárta. És természetesen jókat sikongatott, ahogy jött lefelé a hegyről, ,,jó gyorsan” anyucival. Ebédre egy adag sült krumplit kapott és kakaós palacsintát. Aztán irány vissza az Erzsébet park hotel. Alvás, fürcsi, vacsora és bowling. Illetve Zsombi már az első napon összehaverkodott egy kilenc éves kisfiúval, Lacikával. A bowling után vele biliárdozott egy kicsit. Egy nagyon kellemesen, és jól elfáradt Maci ment aludni.

Kedden aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Reggel Macikánk nem nagyon evett. Úgy kellett bele tukmálni a vajas kenyeret, némi felvágottal. Aztán gyorsan fürcsiztünk. Apa dobálgatta a kisfiát, mert neki az nagyon tetszett. Hamar elszaladt az egy óra... Visszamentünk a szobába és összepakoltunk. Majd fizettünk, és elindultunk megnézni az Ilona vízesést. A parkolónál az volt kiírva, hogy csak 1,2 kilométer. Így aztán nem is nagyon pakoltunk össze semmit. Meglepetésünkre volt az vagy 3 kilométer is... De hát ez csak menet közben derült ki. A túra elején Maci nagyon lassan jött, mert gesztenyét gyűjtött. Aztán elesett és amiatt nyűglődött, de a fele távtól sikerült belendíteni, mert felajánlottuk, hogy aki először ér a vízeséshez az kap egy Thomas ajándékot. Közben sajnos kiderült, hogy Macinak kakálnia kellene, de hát ő nem tud az erdőben... Az út egyébként gyönyörű volt. Az őszi Mátra csodálatos. Visszafelé aztán már tényleg minden baja volt Zsombinak. Így aztán felváltva cipelte a nyakában anya és apa. A túra végére sikerült ,,meggyógyulnia”, mert talált pár gesztenyét.

A MOL kútnál aztán helyére kerültek a dolgok. Apa megtankolt, Maci felkereste a mellékhelyiséget... Így nyugodtan indulhattunk haza. A kocsiban ettünk egy kis chipset, és már el is aludt Mackó. Nem is ébredt fel csak már akkor amikor haza értünk... Nagyon szép öt napot töltöttünk együtt.

Víz, város a város alatt, és persze bowling


Parádfürdő, 2011.10.29

A Gyermeknapot a ,,Bowlingos szállodába” töltöttük. Vagyis Macinak így marad meg az emlékezetében az Erzsébet Park Hotel Parádfürdőn. Így aztán úgy gondoltuk, hogy Zsombor névnapja környékén, meg a házassági évfordulót is megünnepeljük azzal, ha visszatérünk Parádfürdőre. Maci bowlingozik, és jókat fürdik majd velünk.

Nem is árultuk el a meglepit, csak a hét elején, hogy valamennyire fegyelmezni tudjuk vele a medvénket az óvodában. Nem kell nagy dologra gondolni, de úgy tűnik, hogy most vagyunk egy átmenet közepén. Amikor Zsombus egyre inkább nem akar aludni, vagy inkább nem tud már. Így aztán nevetgél, összevissza fekszik az ágyon. Persze nem csak ő, vannak még így egy páran. És persze az is igaz, ha a Maci nem alszik, akkor borzasztó dolgokat tud produkálni. A hét elején voltunk a Sparban, és amikor nem kapta meg a radírt amit szeretett volna, akkor olyan hisztit csapat, hogy az borzasztó volt. Lefeküdt, sírt, nem figyelt ránk. Ilyenkor persze Ő a legfontosabb. Abszolút nem érdekelt, hogy mit gondolnak a mellettünk elhaladók. Hiszen nem mondhattam el mindenkinek, hogy már vettünk neki a kedvenc cukrából. És nem lehet, meg persze nem is szabad mindent megvenni, mert már így is a ,,fejünkre nőtt”. Meg amúgy se szeretnénk elkapatni... Persze ez csak közbevetőleg... Zsombus persze eldicsekedett az oviban, hogy megy a Bowlingos szállodába, ha jól alszik és jó lesz. Így aztán szerdán aludt, de a csütörtökön már nem volt annyira jó. Nem bírt aludni, és ,,nevettették mások”.

Pénteken apa ebéd után érte ment az oviba. Zsombi úgy fogadott: - Köszönöm Apa, hogy értem jöttél. Vagyis nagyon aranyos volt. Aztán még kicsit pakolásztunk. Apa nagyon örült, hogy észre vette, anya nem rakta be a kiscicát és a kispárnát. Így aztán beraktam. Amikor elindultunk anya munkahelye felé, akkor vettem észre, hogy a kispárna még sincs a kosárban, ahova raktam. Nincs, mert mint kiderült Zsombus is pakolászott és kivette. Így aztán fordulhattunk vissza.

Az úton nem nagyon volt álmos Zsombi. Bár, az is igaz, hogy jó színész, és nagyon meg tudja játszani magát. Vagyis lehet, hogy aludt... Amikor a szállodát megpillantva arról beszélt, hogy mit csináljunk? Kocsikázunk? Vagy menjünk be, és majd csak felébred... Akkor valahogy felébredt. A szoba tetszett neki, a nagy kád szintúgy. A kipakolás után elment fürödni, megmutatta anyának, hogy tud már úszni. Aztán vacsora megevett öt darab halacskát. Szóval jól érezte magát a kisfiúnk.

Hamar lefeküdt aludni. Ami reggel sajnos, vissza felé sült el, mert korán ébredt. Talán olyan hat óra tájban. Aminek anya és apa nem örült... Nyolc óra tájban kikászálódtunk az ágyból és elmentünk reggelizni. Mackónk ezúttal is jól termelt, bepakolt a virsliből. Aztán beugrottunk Egerbe. Az úton Zsombornak tetszett a kanyargós út és a őszi táj. A rozsdásodó falevelek. Előbb sétáltunk egy kicsit a városban, majd megnéztük a Várost a Város alatt. Macinak tetszett, csak keverte kicsit a bányát és a pincerendszer fogalmát. De hát ez egy majdnem ötévesnél még nem olyan nagy probléma. Az egy órás túrát jól bírta. A vége felé átlendítette a célba dobó korabeli játék. Természetesen nem csak egyszer dobott... Amikor kijöttünk a föld alól a legnagyobb örömére egy gesztenyefa alatt találtunk magunkat, és el is kezdett gesztenyét gyűjteni. Meg sem állt, amíg vagy 10-15 darabot össze nem szedett. Egy kis ebéd, majd irány vissza a szállodába.

Aludni most sem volt kedve. Így egy órás szenvedés után feladtuk. Játszott egy kicsit a levegőbefújós, korongos játékkal, majd lementünk a wellness részlegbe, ahol a medvénk ezúttal is jól kiáztatta magát. Sokat úszott, ugrált, pocsolt, vagyis nagyon jól érezte magát. Aztán vacsi. Ami izgalommal telt el, mert akkora már kiderült, hogy apa a vacsora utánra kibérelt egy bowling pályát.

A bowling után még egy kis X-faktor, és egy nagyon boldog kismaci feküdt le aludni... Még akkor is, ha ezúttal nem sikerült tízest dobnia...

3. nap Bányamúzeum, Őslénypark és Szécsény


Salgóbánya, 2011. 08. 19.

A pénteket a Salgótarjáni Bányamúzeumban kezdtük. A külső kiállítás nagyon tetszett Zsombikánknak. Itt fel lehetett mászni, bele lehetett ülni a vagonokba. A múzeum maga nem fogta meg, ami érthető is, hiszen ő ebből még vajmi keveset érthetett meg. A leejtős akna elé nagy várakozással nézett. Tetszett is volna neki, hiszen kaptunk ,,kobakot” is a fejünkre, de egy-egy helyen túl sokáig tartott az ismertetés, és a sok beszédet ő unta.

A túra után elindultunk Ipolytarnócra. A napsütésben nem nagyon volt kedve utazni a Mackónknak. Amikor viszont odaértünk csak ennyit mondott: ,,Apa, anya, én mindig ide szerettem volna jönni!” Ugyanis a parkolóból egyre észre vett egy remek kis játszóteret. Ráadásul ,,zárt csúszdával”. Hiába kiáltoztunk mi neki, hogy jöjjön vissza, addig nem nyugodott, amíg egyszer le nem csúszott rajta. Ezután megpróbáltuk rávenni, hogy sétáljon végig a Geológia tanösvényen. Ki is sétált nagy nehezen a 700 méterre levő indulási helyre, de aztán jobb láttuk, ha visszamegy anyucival. Ő akkor már csak a játszótér-lázában égett, illetve dél volt ennie is kellett...

Maciék tehát visszatértek és birtokukba vették a játszóteret, ami nem csak csúszdákból és mászókákból állt, hanem gyermekkalandparkból és a 150 méter hosszú lombkorona ösvényből is. Kb. két órát töltött itt el Zsombor, alaposan kijátszotta magát. Már meg sem lepődtem rajta, hogy kétszer is végig ment anyával az 5-6 méter magasan levő lomkorona ösvényen... Az ismerkedés ezúttal sem maradt el. Annával játszottak együtt.

Délután 3 óra tájban indultunk Szécsénybe, és útközben jó Mackónk elaludt. Vissza felé természetesen megálltunk Eresztvényben, a játszótérén.

2. nap Túra Salgó-várba és Somoskőre


Salgóbánya, 2011. 08. 18.

Reggelinél megbeszéltük Zsombussal, hogy ma elmegyünk túrázni, sétálni egyet. De sem anya nem veszi az ölébe, sem pedig apa a vállára. Azaz jön a két szép lábán. Végül is 45 percre van hozzánk a Salgó-vár. Annyit ki kellene bírnia. Aztán visszafelé meglátjuk.

El is indultunk szépen. Az út elején porozott a Maci, Salgóbányán áthaladva pedig egy bottal játszott. Beérve az erdőbe pedig Micimackóról beszélgettünk, illetve a fákat nézegette. Minden gond nélkül felmászott a várba. Talán csak a bejárat előtti köves részen csúszott el. A várban alaposan körülnézett, iszogatott. Jókedvű volt, nem tűnt fáradtnak. A gyönyörű kilátás nagyon tetszett neki. Felment a felső, felújított részbe is minden további nélkül. Ezután átmentünk a Boszorkánykő-hőz. Amíg anya fényképezett, addig jó Macka leült a porba és rajzolt. Visszafelé megálltunk a Zenthe Ferenc parknál, ahol volt egy kis játszótér. Míg apa pihegett, Maci fáradhatatlanul játszott. A szálló előtt vagy száz méterre jutott eszébe, hogy anya vegye fel az ölébe. De aztán a por jobban izgatta, hogy rugdoshatja, az meg száll. Szóval Malackánk (Ő hívja így magát a Micimackó barátai közül) zokszó nélkül lesétált kb. 8-9 kilométert! Mi voltunk a legjobban meglepődve. Szédületes kiskrapek, alig múlt 4,5 éves és milyen jól bírja, mennyi erő van ebben a gyerekben (is).

Délután két órát aludt. Ébredés után megbeszéltük vele, hogy elmegyünk a Somoskői várhoz. Itt a parkolótól csak fel kellett sétálni a várba. Ez is tetszett neki, különösen a kilátás meg a lépcső. Nem volt könnyű visszafogni, mert őkelme ment volna minden felé, a romos vár pedig nyilván nem játszótér. Nem mellesleg Zsombor elkezdett érdeklődni a fényképezőgép iránt. És remek képet készített apáról. A vár alatt találtunk egy harangot, amelyet kétszer meg is húzott. Visszafelé megálltunk Eresztvényben, ahol kb. egy órát játszott. Zsombikánk ezúttal sem fogta vissza magát. Mindenkinek köszönt és ismerkedett, fiúkkal és persze lányokkal is. Csúszdázott és kipróbált más ügyességi játékokat is. Miután látta, hogy a többiek homokoznak, ezért ő is homokozott.

1. nap Utazás a Medves Hotelbe, Salgóbányára


Salgóbánya, 2011. 08. 17.

Zsombus hetek óta a ,,Bowling-os Szálloda” (Parádfürdő, Erzsébet hotel), de reméltük, hogy 5 nap, 4 éjszaka sem lesz rossz számára a Medves Hotelben.

Maci, mint rutinos utazó gond nélkül és ami a fontos, hiszti nélkül vágott neki az útnak. Hogy mégse egybe tegyük meg a 220 km-t ezért megálltunk a Mátrafüredi Oxigén kalandparknál. Zsombi elsőként a Játszóházat kereste fel. Miután volt pár haver így jól érezte magát. Amikor felhangzott a figyelmeztetés, hogy ,,Nem szabad felmászni a csúszdán” akkor tudtuk, hogy a mi Mackónk szabálytalankodik. Ilyenkor anya ment rendet tenni. Maci majd másfél órát játszott. Ahogy elmentek a haverok, úgy kijött ő is.

Előbb a fajátszótérre ment, majd a ,,kőbányába”. Érdekes, hogy ezúttal nem az ugrálást, nem a gyerek-kalandparakot, hanem a vízi-gömböt választotta. Alig bírta kivárni a sorát. Aztán 5 percig ,,küzdött” benne. Próbált felállni benne, ami nem nagyon sikerült, így hát rendre elesett, de nyilván nem ütötte meg magát. Amikor kijött azt mondta, hogy ,,nagyon jó volt”. Ezután a bob jött, vagyis ötször lecsúszott anyával. Jó gyorsan, ahogy Zsombikánk szereti. Aztán ebéd, majd alvás a kocsiban.

A Medves Hotel nagyon megtetszett Zsombinak. Apa hiába mondta, hogy hideg a víz. Jó Macink és anya csak lement fürödni, majd visszajöttek, hogy tényleg hideg a víz. Aztán megvacsoráztunk. Vacsora után tollasoztak anyával a tornateremben. Lefekvés előtt pedig Micimackó... Kisfiúnk tudja már szinte az összes Micimackó dalt és részt ugyan kivülről, de ennek ellenére este mindig lelkesen nézi.

Csúszás minden mennyiségben


Zalakaros, 2011.07.07.

Rosszul aludt Zsombus az éjjel. Bár, ebben valószínűleg szerepet játszott a nagy meleg is. Illetve az, hogy szomjas volt. Reggelire megette a maga virsliét, majd irány a strand.

Tekintettel arra, hogy előző nap megígértük neki, hogy apával kipróbálhatja a nagy csúszdát így nem volt meglepi, hogy az odaúton apa körül helyezkedett. És persze százszor megkérdezte: - Apa, ugye lecsúszol velem?

Mivel a csúszda még nem volt nyitva, így pár lecsúszás erejéig elment a gyerek csúszdához. Ahol ugyancsak jól érezte magát. A kanyargós nagy csúszdán, illetve a meredeken nem engedték meg az úszómesterek, hogy lecsússzunk, de a kisebb, hullámoson minden további nélkül. Először apa és maci együtt csúszott le. És ez annyira tetszett Zsombusnak, hogy utána egyedül akart lecsúszni. Így apa felkísérte és anya lent elkapta. Majd ezután anya kisérte fel és apa kapta el. Ez a felállás maradt is a továbbiakban, mert Zsombus igencsak jól érezte magát. Nagyon tetszett neki a csúszás és a vízbe érkezése is. Meg az is, ahogy apa elkapta, és ,,kimenekítette” a vízből. Ezután bementünk az élményrészbe.

Délután alvás, majd újra az élményfürdőbe mentek anyával. Vacsorára milánói makaróni, Zsombus kedvence volt. Vacsi után fagyi, majd játszóház. A fagyizótól apa a nyakába hozta a szállodáig Zsombikát, mert a kisfiúnak fájt a lába. Aztán a ,,séta” végén gyorsan felfutott a bejárathoz. Mert annyira azért nem fájt...