Zsombika egy kisfiú. Másnak olyan, mint bármely kisfiú. Nekünk azonban attól olyan rendkivüli, hogy a MI KISFIÚNK! És ki hinné, már elmúlt 7 éves! Gyorsan szalad az idő... :(
2013. május 2., csütörtök
Karácsony és hiszti az Eötvösben
Nyíregyháza, 2012-12-19
Karácsony előtt egy héttel szabadságra ment a Maci, azaz nem ment már az utolsó héten oviba. Az iskola-csalogató keretében az Eötvös gyakorló iskolában viszont Karácsonyi ünnepséget rendeztek, amelyen a 4.a és 4.b adott elő szép kis jelenetet.
Zsombi az első sorban ovis társa, Csenge mellett foglalt helyet. Aztán megjöttek az ovisok is, mármint a Zsombi csoporttársai és persze óvónői is. Amit a kisfiúnk nagy örömmel vett. Az előadás feléig minden rendben ment, de aztán Zsombi elkezdett sírni. Majd felugrott és hátra jött hozzám. És elpanaszolta, hogy ovisokkal szeretne lenni. Próbáltam megvigasztalni, de kevés sikerrel. Szerencsére Ildikó néni is észrevette, hogy valami baj van, illetve kitalálta mi lehet a gond, és integetett, hogy menjen oda hozzájuk. Zsombi pedig röpült, egyenes óvó néni térdére, hogy ott foglaljon helyet. Az, hogy a társaival és óvó nénivel lehet, láthatóan megnyugtatta Zsombit. Ebből is látszik, mennyire szereti őket… Sajnos, a nyűglődés közben lemaradt a közös éneklésről…
Az előadás után sírva tért vissza hozzám. Nem akart anyuékhoz ebédelni menni, hanem az óvodába akart menni. Az ovisok már elmentek, mi még mindig ott ültünk az aulában a padon, mert sírt a kisfiam. Nagyon nehezen nyugodott meg, és akkor is csak kézen fogva volt hajlandó a kocsiig jönni velem.
Szerencsére ebédnél már szent volt a béke…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése