Nyíregyháza, 2012-06-15
Pénteken, óvoda után kimentünk Orosra Robi bácsihoz lovagolni. Már hét közben többszőr is beszélgettünk erről Zsombival. Sőt, amikor felhívtam a lovasedzőt időpontot egyeztetni, akkor Zsombor is beszélt vele. Nagy volt az öröm, mert amióta tél végén véget ért a korcsolyázás nem találkoztak.
A címet nem találtuk meg egyből, de amikor megtaláltuk, akkor elállt a szánk. A kocsinktól egy gyönyörű horgász-paradicsomon átvágva vezetett az utunk kb. 500 méterrel arrébb található lovardáig, lovaspályáig.
Robi bácsi éppen egy kisfiút tanított lovagolni, így várni kellett egy kicsit. Ami jó is volt, mert így legalább Maci szétnézhetett egy kicsit. A lovasoktató aztán bemutatta a ponilovat (?) Zsombinak. Majd megmutatta, hogy kell felszállni rá, ülni rajta, hol kell kapaszkodni. És már el is indultak poroszkálva, körbe a pályán. Mackónk két teljes kört bírt ki. Illetve nem egészen, mert az első kör után már meg kellett fordítani a lóvon, hogy érdekesebb legyen a számára. A második kör végén aztán előadta, hogy éhes... És leszállt a lóról. Majd amikor kapott anyától teát, Robi bácsitól pedig csokit, akkor újra neki durálta magát. Hogy most azért, mert új erőre kapott, vagy azért, mert az egyik kislány elakarta vinni Rozit lovagolni, már soha nem derül ki. A lényeg, hogy újra Rozira pattant, és megígérte, hogy most még tíz kört megy.
A tíz körből persze kb. hat lett. Mert nem volt elég türelme hozzá. Meg talán az is közre játszott, hogy a harmadik kör végén Robi átment egy másik kisfiúhoz. Zsombus pedig Évával folytatta a körözést a lovaspályán. És bár pár kör után leszállt a lóról biztosította, hogy szereti... Mindenesetre egy csillogó szemű kisfiú boldog volt, hogy lovagolhatott. És simogatta is, amikor elbúcsúzott tőle.
Egy hét múlva újra megyünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése