Mikulás és köhögés

Az elmúlt héten Zsombus nem volt bölcsikében, mert hétfőn háromszor volt híg széklete és elvittük a doktor nénihez, aki kiírta péntekig. Így egész héten nagymaminál volt napközben. Illetve pénteken anyuci szabadságon volt.

Szombaton délutáni alvás után anyuék jöttek át. Természetesen keresztanyu és keresztapu nem jött üres kézzel. Sőt a bátyámék is beugrottak, hogy Zsombusnak hozzon egy sapkát. Maci végig nézte az ajándékokat. A mozdonynak és a hídnak nagyon örült, és megkóstolta a csokikat is. Ez a nap amúgy is jónapja volt Macinak, mert a persely szépen tellett 200 forintosokkal. (Ezt a fiatal úr még némileg kiegészítette Ibi Mama pénztárcájából fémpénzzel...)

Szombat éjjel Maci nagyon rosszul aludt, sokat köhögött. Reggel negyed hétkor ébresztőt rendeltem és irány az ügyelet. A legnagyobb meglepetésemre Maci úgy bújt ki az ágyból, mintha a legédesebb álmát aludta volna. Az ügyeleten is nevetett, futkározott, mint akinek semmi baja. Miután a doktor néni megvizsgálta, és nem volt piros a torka, elhatároztuk, hogy mégiscsak elmegyünk Miskolcra kisvonatozni. Kiváltottuk a gyógyszert, megreggeliztünk és irány Miskolc. Zsombus nagyon boldog volt, amikor meglátta hova mentünk. Amikor megjött a vonat és felszállt, ragyogott a kis arca. Az 50-55 perces út után nagyon vidáman és elégedetten szállt le. Rövid autózás után a szokott helyünkön megebédeltünk. Maci bepakolt húsi levesből, meg egy kis zöldköretből. Amikor anyuci tisztába rakta, akkor berakta a kúpot, hogy végre szakadjon fel a tárkán a slájm, és ne irritálja. Útközben az Auchan felé el is aludt. Anyu bement vásárolni, apa vigyázott rá. Sajnos, nem sokáig aludt, mert elkapta egy köhögési roham. A jó az volt a rosszban, hogy felszakadt a torkán a slájm, és egy része kijött. Amitől persze Zsombus megijedt, mert nem tudta mi az.

Este az uncsitesókhoz voltunk Mikulás napra hivatalosak. A sok vendég között nagyon jól érezte magát. Sokat pakolt, játszott, ugrándozott és lépcsőzött. Az egyik kapott mikulásnak leharapta a fejét, a Thomasos adventi naptárból igyekezett bepótolni, az elmúlt napokat. A nagy hancúrozás után elég jól aludt, nem köhögött sokat. Bár, anya hajnalban adott neki kúpot.

Elveszett a Maci

Vasárnap ebéd után anyósomékkal elmentünk bevásárolni a TESCO-ba. Zsombi ezúttal is a bevásárló kocsiban foglalt helyet. Nem is volt vele különösebb gond. Megúsztuk az akciós osztályt, a csomagoló papíroknál kicsit elcsábult. Így vettünk egy tekercs kép papírt. Nem kért semmit se a pék részen, se a zöldség osztályon. (Amúgy se igazán jellemző rá, hogy nyüglődik valamiért, ezt vagy azt vegyük meg…) Megnéztük a halacskákat is. A nagy vizes tartály tele hallal mindig tetszik neki.

Már a vége fele jártunk, amikor apósommal elmentünk üdítőt venni. Sajnos, ekkor ki kellett venni Zsombust. Aki egy darabig ott állt mellettünk, majd amikor elkérte és megkapta a zöld fürdősót, akkor igen aktívvá vált. Elrohant és otthagyott bennünket. Mi a pakolás miatt elég nehezen reagáltuk ezt le. Csak már azt vettük észre, hogy eltűnt a Maci.

Ekkor ért oda Ildi meg nagymama. Úgy, hogy négyen négy irányba mentünk. Én a pénztárak felé, kérdeztem a biztonsági őrt, de nem látta. Aztán át a citromleves részre, a halashoz, előre a játékosztályra… De nem volt sehol. Aztán vissza pénztárakhoz… Közben minden gyereket néztem, minden trappolásra felkaptam a fejem.

Az egyik pénztáros néni mondta, hogy az előbb vitt el egy idősebb hölgy egy kisfiút, aki sorban állt egy fürdősóval. Szerencsére anyósomékat már könnyen megtaláltam.

Borzasztó 5-10 perc volt.
Még belegondolni is abba, hogy elveszíthetjük Zsombust…
Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig összerándul a gyomrom.
Soha többet ilyet!

2 év

Két, nagyon boldog év telt el azóta, amióta Zsombus velünk lakik. Bár, Ildivel megbeszéltünk, hogy ezt nem ünnepeljük, mint Zsombus pótszülinapját, de nyilván azért akaratlanul is eszébe jut az embernek…

Másfél hete volt Zsombi névnapja. Nagyon sok játékot kapott. Természetesen a nagyiktól Thomast… A testvéreméktől, illetve Ildi testvérétől is játékokat, nem is keveset. Azt se tudta szegény melyikkel játszon. A bátyáméktól Thomas-szos tortát kapott… Az is nagyon ízlett neki.

A bölcsikébe mindig történik valami. Lassan megszokja a bilikét, van hogy naponta kétszer is abba pisil (ettől függetlenül azért jut még a pelusba is.) Csütörtökön nagyon ízlett a cékla neki. Olyannyira, hogy megette a többiekét is. Ma pedig kétszer evett a májból, rizzsel…

Zsombi kedve változó. Kiegyensúlyozott baba, de a korának megfelelően az akaratosság, a hiszti tőle sem áll távol. Képes különleges jeleneteket produkálni… Másrészről sokszor rendkívül szeretetreméltó… Puszilgat bennünket, bújik hozzánk… Nagyon igyekszik kimutatni mennyire szeret bennünket…

Nagy öröm és boldogság ez a szeretet jegyében eltelt 2 év…

Fényképek a bölcsikében

Őszi szünet

Csütörtökön Zsombusért anya ment. A gondozó néni elmondta, hogy a Maci nagyon jól viselkedett a bölcsikében: táncolt, jól evett és aludt. Ő ébredt fel utoljára. A gyors öltözés után még sétáltak egyet, csak utána jöttek haza.

Pénteken esett az eső. Nem nagyon tudtuk, hogy mit csináljunk? Végül úgy döntöttünk mégis neki vágunk a kirándulásnak. Így aztán összepakoltunk és elindultunk Szilvásváradra. Az M3-ason, ahogy közeledtünk Mezőkövesdhez egyre rosszabb lett az idő, ködfüggöny, zápor… Mire Egerbe értünk abba maradt az eső. Szilvásváradon pedig csak az eső nyomai látszottak. Először a kisvonatállomásra mentünk, ahol voltak árusok is, akiknél volt Thomas, meg állatokat szállító vagonok. Maci addig hisztizett, amíg meg nem vettük. Gyorsan megebédeltünk és az egy órakor induló vonattal felmentünk a rétre, ahol kisütött a nap. Zsombus annyira örült a rétnek és a napnak, hogy ahogy leszálltunk egyből neki indult… Kicsit meglepődött, hogy nem sétálni fogunk, de nem bánta az újabb kisvonatozást. Odafelé valahogy lelkesebb volt, nézett ki az ablakon. Visszafelé inkább játszott.

Szilvásváradot elhagyva egy mellékúton kicseréltük Maci pelusát. Aki nemsokára el is szunyókált. Így aztán apa szép lassan gurult át a hegyi úton Miskolcra, a vadasparkhoz. Amikor odaértünk Zsombi felébredt. Tekintettel arra, hogy fél négy tájban értük oda, már nem engedtek be bennünket, mert négyig vannak csak nyitva. Így aztán elővettük a motorkát, és irány a Majális-park. Maci nagyon élvezte és a lejtős részen sajnos féktelenül rohant le. Alaposan ránk ijesztve, Ildi futni se bírt mellette olyan gyorsan ment lefelé, és sajnos nem használt semmilyen parancsszó, semmilyen kérés… Ő csak gurult a saját feje után, alaposan ránk ijesztve ezzel… (Egy hete hasonló esetben ráütöttem a kezére, majd amikor az nem használt, sőt mosolygott rám, akkor mérgemben elvettem tőle a motorkát, aminek keserves sírás lett a vége. Zsombi sírt… Amit nem a legjobb hallgatni, mert megszakad apa szíve, de hát ennek a robogásnak véget kellett vetni.) Most anyának fogyott el a türelme, de ő próbálta szidással, fenyegetéssel jobb belátásra téríteni a Macit, kisebb-nagyobb sikerrel.

Szombaton Mamiéknál ebédeltek az uncsitesók. Így aztán Maci jót játszott velük. Majd aludt vagy 3-3,5 órát… Vasárnap délelőtt sütött a nap, így Sóstón sétáltunk egy órát. Közben persze Zsombi játszott egy jót a játszótéren. Mászott, lecsúszott, hintázott… Aztán a Vadászcsárdában ebédeltünk. Ahol volt egy szép nagy akvárium. Abban pedig egy hajó… Maci annyira belelkesült, hogy megtanulta a hajó szót…

Keresztelő

Nagy napra ébredtünk vasárnap: aznap volt a Maci keresztelője. Éppen ezért lustizott mindenki, fél nyolckor - vagy talán még később – bújtunk ki az ágyból. És Zsombus elvonult anyucival a konyhába, mert imád segíteni a tojásrántotta elkészítésében. Néha persze egy tutu vagy tütü – Thomas-módra - kicsúszik a száján.

Fél tizenkettőre értünk a templomhoz. Az Istentisztelet eltartott még egy negyedórát. Zsombus hozta Thomaszékat, így velük játszott. Amikor beléptünk a templomba elsírta magát. Aminek következtében a másik keresztelkedő gyerek is sírni kezdett. Szerencsére anyucinak sikerült megnyugtatnia. Pár perc múlva kiálltunk az Úr asztalához. Hamar észre vette az első sorban a rokonokat. Ki is mosolygott az uncsitesókra. Míg hallgatunk a Lelkész úr szavait Zsombor kisvonatozott anyán, illetve pár percig a földön is… Kereszteléskor viszont nagyon bátor volt. Keresztanyu, illetve anya kezeiben szépen megült. Nem nyűglődött, hátra hajtotta fejecskéjét. Tetszett neki…

Keresztelő után az egyik étterembe láttuk vendégül a családot. Ami feltehetőleg sok volt Macinak, pedig mind a húsz rokonnal rendszeresen találkozik. Így kevés levest evett, inkább elbújt, lent játszott a mozdonyaival földön. Még az uncsitesóknak sem sikerült rávenni arra, hogy egyen levest. A húsiból és a sült krumpliból viszont már szépen evett. Két óra tájban aztán leborult az asztalra, és ha nincs ott senki valószínűleg el is aludt volna. Éppen ezért nem sokára elbúcsúztunk a rokonságtól és elindultunk haza. Itthon aztán majdnem 3 órát durmolt…

Uncsitesók és a Magas-Tátra

Lassan véget ér a nyár. Zsombusnak az elmúlt két hete igencsak fergetegesre sikerült. Az elmúlt héten az uncsitesókkal töltötte a napokat. Játszottak a nagymaminál mindenféle jót. Ott volt Ildi is, és az ő vezetésével festettek, sétáltak, és persze fagyiztak. Aztán tornapályán voltak, illetve egy teljes délelőtt a vadasparkban. Maci remekül érezte magát.

Sajnos, azonban péntek estére hőemelkedése lett, majd szombaton felszökött a láza. Alig aludt valamit, többször is felriadt. A doktor néni kedves volt, megvizsgálta, de a torka nem volt begyulladva. A kúp és a Nurofen levitte a lázát, de a hőemelkedés maradt. Hétfőn este elvittük a körzeti doktor nénihez, aki viszont egyből mondta, hogy be van gyulladva a torka. Kapott antibiotikumot és nap múlva, már látszott rajta, hogy rendben lesz minden.

Így aztán csütörtökön reggel neki vágtunk a Magas-Tátrának. Az ebéd ezúttal is Jósvafőn volt. Érdekes, hogy amikor megálltunk és kiszálltunk a parkolóban a kocsiból Zsombusnak mintha eszébe jutott volna, tavasszal már jártunk erre és van ott lent jobbra egy tó és közben játszótér… A lényeg, hogy kézen fogta anyucit és már húzta is lefelé… Ezúttal is láttunk halacskát, pillangókat és faleveleket úsztattunk a patakokban. A játszótér ezúttal nem érdekelte.

Ebéd után Aggtelek magasságában el is aludt. Mi pedig szépen haladtunk Rozsnyó, Poprád, Tátraszéplak… És még mindig nem ébredt fel. Így aztán elmentünk a Stara Lesna-ra vezető letérő mellett, ahol a szállásunk volt, tovább Tátralomnic, Szepesbéla irányába. Éppen arról beszélgetünk Ildivel, hogy itt jó lenne megállni tankolni, de ha megállunk, akkor meg Zsombus felébred. És ekkor Maci felébredt! Frissen, mosolyogva… Ezután elfoglaltuk a szállást, megvacsoráztunk majd irány a Csorba-tó. A Csorba-tóhoz nem nagyon volt kedve sétálni. A nagyemelkedőt, illetve végig az utat anyuci nyakába töltötte. A tónál aztán elkezdett köveket dobálni. Ez már tetszett neki. Alig bírtuk haladásra noszogatni.

Pénteken átmentünk Zakopánéba. Zsombusnak nagyon tetszett a rengeteg ember az úton, a piaci forgatag. Ezúttal sem volt nagy kedve sétálni… Az anyukája ölében tette meg a városnézés egyrészét. Illetve amikor voltak gömbtetejű kis oszlopok az útmentén, akkor leszállt, és sétált, miközben simogatta őket. A Gubalovkára felfelé menet most is tetszett neki a sínbusz (azt hiszem ez a neve…). Nagy szemekkel nézett kifelé a tágas ablakokon. Miután kiszálltunk egy fagylaltárusba bukkantunk. Természetesen addig nyűglődött, amíg nem vettünk neki. Aztán nézelődtünk, sétálgattunk az árusok között. Érdekes volt, hogy rengeteg játék, miegymás volt kipakolva, de Zsombus nem bökött rá semmire. Nézelődött, de semmi nem hozta ,,lázba.” Miután mi elhatároztuk, hogy a korábbi évekből megmaradt 150 zlotyinkat ráköltjük, megvesszük neki, ami tetszik így vizslaszemmel néztük mi érdekli… Útközben találkoztunk egy jegesmedve és egy nyuszi jelmezes emberrel, akiktől Zsombi úgy megijedt, hogy eltakarta a szemét és görcsösen anyukájába kapaszkodott. Amikor túljutottunk rajta lovakat nézegetett. Illetve, ami nagyon bejött neki az az ugrálódob, de hát ő ahhoz még kicsi… Vettünk neki télire egy jó meleg sapkát, majd egy katicabogaras párnát. Visszafelé jövet ebédre ettünk saslikot és hozzá krumplit. Nem sokat evett… Visszafelé a sínbuszhoz azért csak kinézett magának egy kis favonatot. Mi előbb egy Thomas-szerűt néztünk ki neki, de ő egy másikat választott magának.

A sínbuszon lefelé legelöl ült. Olyan volt, mintha ő vezetné a járatot. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi az utazást, végig mosolygott, és ragyogott a szeme. A főutcán megevett anyucival közösen egy nagy csokis fagyit. Majd sétálgattunk egy kicsit. De itt már nem vásároltunk igazán semmit. Találkoztunk viszont egy Micimackó jelmezes figurával. Akihez nem akaródzott neki odamenni hozzá. Amikor megkértem Micimackót, hogy integessen a fiamnak, csak akkor integetett ő is vissza. Ezt követően visszamentünk a kocsihoz, majd elindultunk vissza Szlovákiába. Még szinte ki sem értünk a városból, már el is aludt… Mi pedig elindultunk hazafelé. Útközben aztán találtunk egy klassz kis helyet, ahol volt folyó… Rengeteg kő… Így aztán megálltunk és vártunk, hogy felébredjünk a Macit. Miután Zsombus 2 órás alvás után felébredt evett és ivott kicsit majd egy órán át játszott a patak partján. Köveket dobált, játszadozott. A napsütésben igazán jól érezte magát.

Visszafelé megnéztük, mikor indul a vonat Tátralomnicról a Csorba-tóhoz. Itt hamar kiderült, hogy sietnünk kell vissza vacsorázni, mert indul a vonat… A lehetőségekhez mérten gyorsan megvacsoráztunk, és mert a vonatot lekéstük Tátralomnicnál, így Smokovecbe mentünk. Sietve megváltottam a jegyet és már szálltak is fel rá. Én azért nem utaztam velük, mert már sötétbe kellett volna visszajönnünk és akkor nem lett volna semmi értelme a vonatozásnak, hiszen a sötétben nem láttunk volna semmit a gyönyörű Tátrából. Ráadásul késve érkeztünk volna a szállásra is vissza.

Szombat reggel aggódva kémleltük az eget. Igen csak esőre állt. Végülis csak elindultunk Tátralomnicra lanovkázni. Az állomás közelében hagytuk az autót és felsétáltunk a lanovka indulási helyéhez. Útközben kaptunk egy jó kis esőt. Ami Zsombust nem rázta meg nagyon. Amíg csak csepergett addig útközben virágot is szedett. Amikor azonban nagy rákezdte csak beálltunk egy szálloda eresze alá. A zárt fülke tetszett Zsombinak, olyan volt, mintha megsem lepődött volna azon, hogy kabinnal megyünk fel a hegyre. Csak nézett ki és mosolygott. Meg integetett a lefelé jövő kabinoknak. Fent le sem szállt az anyukája öléből egész addig, amíg észre nem vette, hogy a meteorológiai állomásig sín vezet, ami között deszka van. Nos, ezen a deszkán kezdett el csúszkálni. Előbb felment és aztán vissza. Ezt követően körbe sétáltuk a Kőpataki tavat. Érdekes volt, hogy a jobboldali részen, ahol nagy kövek voltak ott anyukájával kézen fogva sétált. Amikor pedig a simább részen haladtunk, akkor felkéredzkedett anya ölébe. A Lomnici csúcsra nem mentünk fel. Egyrészt, mert a csúcs felhőben volt, másrészt még Zsombus kicsi ahhoz… Miután befejeztük a sétálgatást megkajáztunk. Zsombi evett a levesből, a krumpliból és a husiból is. Majd lelanovkáztunk. A Maci szeme ezúttal is ragyogott… Felállt az ülésen és úgy nézett ki… Visszamentünk a szállásunk, hogy Maci megkezdje a jól megérdemelt délutáni alvását. Sajnos, este már nem tudtunk kimozdulni, mert zuhogott az eső. Így ,,maratoni” Thomas a gőzmozdony mesenézésével töltöttük az időt.

Vasárnap zuhogó esőre, és 12 fokra ébredtünk… Megreggeliztünk és összepakoltunk, elindultunk haza. Túl nagy választásunk nem volt… Próbáltunk volna megállni a Szepes váránál, de az eső miatt nem tehettük. Jobb híján így az alagútba mentünk előbb Eperjes felé, majd miután kiderült, hogy Zsombusnak ez nagyon tetszik, ezért megfordultam és újra átmentünk rajta, majd vissza… Az 5 kilométeres alagút nagyon tetszett Zsombinak. Szívesen ment volna még egy kört. Az idő azonban múlt, és lassan ebédelnie kellett. Jobbhíján Pálházán kajáztunk, majd, ahogy beszálltunk a kocsiba el is aludt… Addig kocsikoztunk amíg már itthon fel nem ébredt…

Ibrányi ijedtség

Gyorsan tellik a nyár… Zsombus vagy az egyik, vagy a másik nagyinál van. A jövő héten lesz a fő hét, akkor Ildi is szabin lesz és Zsombi és a 3 uncsitesó Csöpike maminál lesz.

Érdekes, hogy Maci mostanság nem bír fél hétkor kelni. Úgy kell hét óra tájt kiimádkozni az ágyból. Másrészről pedig már nem sír, amikor ott marad a nagyszülőknél, vagy az uncsitesóknál. Jobb ez így persze, mintha sírna, mert az nekünk is rossz…

A fentiekből látható, hogy Zsombus és a bölcsi egyelőre zárjólbe került. Legközelebb 20.-a után megy. Remélhetőleg vissza fog szokni hamar.

Szombaton miután közel négy órát aludt a Maci kiugrottunk az irányi Tisza-partra. Aminek persze Zsombus nagyon örült. Nem volt nyugtalan az úton, nem hisztizett a séta miatt sem. Amikor aztán a még kora esti kánikulában meglátta a Tiszát, a rengeteg vizet, nagyon boldog volt. Hamar bele is ment és kisvödörbe merte a vizet. Aztán szeretet volna beljebb menni, de nem engedtük… Hét óra tájba vettem jégkrémet. Zsombi ezuttal sem csak a sajátját nyalta, hanem az anyáét és az apáét is… Amikor anyával visszament a vízbe szegény Maci rosszul lépett és egy beleesett a Tiszába, és elmerült a 30 centis vízbe. Anya gyorsan, reflexszerűen kikapta a vízből, de Zsombus nagyon megijedt (mi is). Bár, a vízből ezek után sem akart kijönni, de nagyon vacogott, így aztán kiparancsoltuk. ,,Természetesen” amikor elindultunk az autóhoz (haza) Zsombus nyűglődött egy kicsit… Ő még maradt volna.

Vasárnap délelőtt a tiszatelki ,,Aranypartot” látogattuk meg. Ami rendkívül kellemes csalódás volt a számomra. Ez tényleg olyan volt, amilyenre Ibránynál is gondoltam. Sekély, homokos oldal, sekély part, egyáltalán nem kellett félni, hogy a Maci pár lépés megtétele után betéved az úszók közé. Ibránynál a parttól 5-6 méterre már elvolt kerítve, hogy mélyvíz… Szerencsére találkoztunk Zsombus egyik játszótéri játszótársával és anyukájával, így jól kijátszotta magát Zsombus. Nemcsak a kislánnyal, de az anyukájával is. Visszasétálva a kocsihoz meg is ebédeltünk. Majd abban bízva, hogy a Maci elalszik elindultunk a Zemplénbe. Ezúttal azonban ördög bújt a Maciba és csak Sátoraljaújhely előtt nem sokkal szundított el. Így aztán Kőkapun kötöttünk ki.

Sajnos, összesen egy órát aludt Zsombi. Ébredés után rögtön belenyalt apa és anya jégkrémjébe. Majd követ dobált a patakba. Kb. egy óra múlva tudtuk csak elvontatni a kisvasútállomáshoz, illetve átmentünk az alagúton. Persze, ebben sem volt köszönet, mert a Maci nem akart lejönni a sínről. Jellemző, hogy annyira megsértődött azon, hogy nem mehet a sínek közt, hogy még a tóba se volt kedve követ dobálni. Hogy megnyugodjanak a kedélyek visszavittük az állomásra, és megvártuk amíg jön a vonat. Majd anyucival felszálltak rá és vissza felé Pálházáig, ők azon jöttek… (Anyuci azt mondta biztos sírni fog, hogy nincs ott apa, de különösebben nem hiányoztam.)

Haza felé vettünk pár kiflit és felvágottat vacsora gyanánt a Sátoraljaújhelyi TESCO-ban, illetve megnéztük az új bobpályát, de annyian voltak, hogy oda bejutni reménytelen volt.

Strand-betegség

Pénteken este Zsombus kis teste nagyon meleg volt, amikor bejött az esti játszadozásból. Ráadásul nyűgősködött is. Előbb arra gyanakodtunk, hogy talán a kánikula van rá ilyen hatással, de amikor nagy nehezen megmértük a lázát, - nem akarta - akkor már tudtuk, hogy baj van. 39 fok volt a láza. Anya adott neki kúpot, apa asszisztált. Éjszaka elég nyűgösen aludt.

Szombat reggel ismét kapott kúpot, mert megint 39 fok volt a láza. Aztán ebéd előtt összepakoltuk és elvittük az ügyeletre. A doktor néni megvizsgálta, majd megkérdezte, hogy volt-e strandon? Amikor mondtuk, hogy szerdán. Akkor csak annyit mondott: - Strand-betegség. Inkább kellemetlen, mint súlyos. Majd hozzátette: - Még antibiotikumot sem érdemel.
És csak kúpot írt fel…

Szombat délben még nyűgős volt Zsombus. Aztán aludt 4 órát. Este persze nehezen aludt el, de vasárnap fél kilenckor nagyon vidáman kelt fel. Aztán ebéd után megint szundított vagy 4 órát.

Szerencsére láznak, rosszkedvnek nyoma sincs. Ellenben állandóan beszél. Bárcsak értenénk mit…

Bilike

Ma egy újabb fontos dátumhoz értünk. Sajnos, én nem voltam otthon reggel, de a feleségem elmondta, hogy ma Zsombus hosszas próbálkozás után ezúttal végre a bilibe pisilt és kakált.

Tudom, próbálkoztak már erre rávenni a bölcsikében is, de eddig nem vette komolyan. Nálunk például állandóan elszaladgált. Felugrott egyszerűen és el… Nem érdekelte a dolog…

Meg is lett a jutalma: ma egész nap Sárospatakon füricskéltünk!

Szentendre 3. rész

Szombaton rendes időben keltünk. És vágyakozva kémleltük az időjárást. Végülis a reggeli után úgy ítéltük meg, hogyha nincs is az a nagy hőség, de egy füricskélésre jók vagyunk. Így aztán át is ugrottunk a szomszédos Leányfalui strandra.

Macit a legkevésbé sem zavarta, hogy hol elbújik, hol pedig elő bújik a nap. Ő ahogy meglátta a medencét csobbant volna. Így utólag elég nagy merészség volt a részünkről a fürdés. 24 fok, néha szél… No, és a 30 fokos medence sem 30 fok, annál kevesebb… Mindez persze Zsombus nem késztette meghátrálásra. Belevetette magát a medencébe, és pörgött, forgott, úszkált, csobbant. Kedvenc játéka volt, hogy kiugrott a hideg lábáztatóba, aztán vissza a lépcsőre… Csak hosszas lelkére beszélés után fejezte be…

Ebédre nem nagyon volt kedve enni. Vettünk neki hamburger húsit, meg sült krumplit, de Ö inkább futkározott. Természetesen a fagyis előtt azonban nem mehettünk úgy el, hogy az egy gombócos fagyiját meg ne kapja… Visszaérve a szállásra nem volt gond az alvással. Majdnem 4 órát aludt. Közben párszor felébredt, amikor megszomjazott, de mindig visszaaludt.

Vacsora előtt még gyorsan beugrottunk Szentendrére. Anya ajándékokat akart vásárolni, de inkább egy séta lett belőle. Felfedeztünk pár sikátort is, Zsombus élvezettel ment fel a lépcsőkön. A vége persze most is az lett, hogy ahogy elmentünk egy fagyizó előtt, be kellett vele menni. Egy gömb vanilia… Féltünk, hogy a fagyi után nem fog enni, de ezen az este nagyon Zsombi fogára főztek. Csúszott húsileves és a krumplipüré is…

Vacsora után elugrottunk megnézni Lajos-forrást. Maci kiszállás után kőgyűjtésbe kezdett, majd elkezdte dobálni a kis vízgyűjtőbe. Hiába volt szép a táj, de a szunyogok hazaűztek bennünket. Még dévédéztünk kicsit, aztán 10 óra tájban takaródót fújtam. De Zsombus még sokáig forgolódott. A délutáni nagy alvás után nehezen aludt el.

Vasárnap reggel gyorsan elkezdtünk összepakolni. Anya vitte Zsombit reggelizni, én pedig 2 bőröndöt… A reggeli után gyorsan befejeztük a pakolást és Bogács felé vettük útirányt. Ott találkoztunk ugyanis az uncsitesókkal és a szüleikkel. Zsombi nagyon örült ennek a találkozásnak. A medencébe aztán vidáman mosolygott. Nagyon klassz fürdő idő volt. Mostmár simán bújik bele a felfújható úszógumijába. A napsütésben alaposan kilubickolta magát. Ebédelni nem nagy kedve. Azért anya leveséből meg Bence kajájából csipegetett. Természetesen a vanília fagyi most sem maradt el….

Ebéd után szundikált vagy 2 órát. Negyedötkor kezdett ébredezni. Háromnegyed ötkor elmentünk enni valamit. Nagy nehezen sikerült rávenni, hogy egyen egy kis lángost. Éhenkórász medve azonban ezúttal is fagyira vágyott. Hol a jégkrémes pultnál ácsingózott, hol pedig a fagyis részen. A felszolgálók már megszánták volna egy tölcsérrel, de a ,,zord atya” megtiltotta, amíg nem evett megfelelő mennyiségű lángost. A szokásos vanília gombóc után elindultunk haza…

Szentendre 2. rész

Csütörtökön nyolcig aludt a Maci. Reggeli után elugrottunk a húgomért a HÉV-állomásra. Keresztanyu már várt bennünket, és miután beszállt adott Zsombusnak egy Kisvakond könyvet. Először gyanakodva nézte, de amikor kiderült, hogy van benne pillangó, méhecske megbarátkozott vele. A kanyargós erdei úton nézelődött ki az ablakon. Nemsokára át is értünk Visegrádra.

Irány a Fellegvár! Maci fel is ment becsülettel, vagy anyai segédlettel… A vár belseje abszolút nem érdekelte… Inkább nézte a Dunát. Lementek a vár alatti kilátóba, ahol lengett a zászló, ahonnan látszott a Duna. Mi más kelhet egy 2,5 éves kismackónak?! Apa így egyedül sétált körbe. A két lány meg Zsombussal volt. A várlátogatás után lementünk a Duna partra, a változatosság kedvéért köveket dobálni a vízbe. Anya és keresztanyu gyűjtötte, Zsombus pedig dobálta… Érdekes, hogy a hajók, a RÉV nem nagyon érdekelte. Délben a közeli vendéglőbe húzódtunk be. Sajnos, Zsombus nem nagyon evett… A gulyáslevesből is alig, meg a húsiból se nagyon… Táncolt, futkározott, meg játszott volna a szomszéd asztalnál lévő kisfiúval, de enni, azt nem nagyon…

Ebéd után jött a kocsikázás, hogy elaludjon. Miután elaludt a vár melletti bobpálya parkolójába húzódtunk be. Ahol nem sokat aludt, másfél óra körül. Ébredés után nézte, ahogy a bobok csúsznak, majd átcipeltem a bejáratnál lévő fahídon, hogy játsszon a fajátszótéren. A csábításnak nem is bírt ellenállni. Csúszdázott, hintázott, mászokázott… Közben beszélt, be nem állt a szája. A ba-ba megy, ha ott vagyunk, akkor nem mondja ki, csak ránk mutat, de megy a ma-ma és a pa-pa is. Nagyon okos, értelmes srác, tényleg büszke vagyok rá. Mutatja, ahogy a csiga meg, szereti a katicabogarat, és két kezével mutatja, ahogy elrepül… No, és persze tud még sok mindent… Négy óra tájban kapott szendvicset, és ettől új erőre kapott.

Öt óra tájban elindultunk vissza Szentendrére. Miután kiraktunk keresztanyut vacsorázni kellett volna, de a maci nem nagyon akart. Ő mondjuk egész úton enne kekszet, meg kakaós teasüteményt. Ha engednénk… Miután nem nagyon vacsizott felmentünk Teletabbit nézni. Kilenc tájban el is szenderedett…

Sajnos, éjszaka elég rosszul aludt. Gyakran felsírt, de amikor kérdeztük, akkor nem mondta, hogy fáj valamilye…

Péntek reggel végre normálisan evett Zsombus. Egy szelet kenyeret, felvágottat, paprikát és sajtot kapott. Miután megint nem volt strandidő így Kismaros felé vettük az útirányt, hogy kisvonatozzon kicsit. A váci rév-nél elég sokat kellett várni, ezért aztán Zsombus dobált egy kicsit. Majd felszállva a kompra ott is bőszen gyűjtögetett kavicsokat. Természetesen ezúttal sem akart kiszállni, amikor átértünk… Kismarosra sajnos, rossz ütemben érkeztünk. Egy órát várni kellett a vonatra, mert az csak 11:50-kor ment. Így aztán anyáék felfedezve egy játszóteret ott töltötték az időt. Apa pedig ment szendvicset venni, hogy ebédre egyen Zsombus, illetve megváltotta a menetjegyet. No, meg egy kicsit ő is gyönyörködött a fiába, ahogy az játszik.

Odafelé felállt Maci az ülésre, neki támaszkodott apának, apa pedig átölelte és úgy nézett kifelé. Anya pedig tömte a Macit a szendviccsel, Most is minden érdekelte: patak, út, házak, bokrok, fák, és amikor meglátott egy szélforgót nagyot sikított örömébe. Királyréten míg indult vissza a vonat kicsit játszott anyával a játszótéren. Visszafelé már láthatólag álmos volt. Félúton el is szenderült. Kismaroson óvatosan átraktuk az autóba és elmentünk kocsikázni. Kismaros-Szob-Párkány-Esztergom-Szentendre volt az útvonal… Három órát aludva Leányfalu környékén ébredt fel.

Ezután apa felvonult aludni. Maci és anya lent játszott a többi gyerekkel a játszósarokban. Sajnos, Réka szülei a vacsora miatt összepakolták a társasjátékukat, és elmentek enni, ami miatt Zsombus úgy bedühödött, hogy egy húszperces hisztit csapott. Volt sírás, dobálta magát, fetrengett az ebédlőben … Nagy nehezen evett egy kis levest, a tésztát meg sem kóstolta. A sütiből evett keveset… Így aztán a mesenézés alatt anya tejcsit adott neki, amit nagy örömmel kortyolt be.

Szentendre 1. rész

Vasárnap este és hétfőn délelőtt még búcsúzóul kijátszotta magát Zsombus az uncsitesókkal. Majd anyunál ebédeltünk, és útra keltünk egy hétre Szentendrére. Azért indultunk ebéd után, mert olyankor Zsombi úgy is alszik, így gyakorlatilag nem fárasztjuk az utazással fölöslegesen. Szépen be is jött, amit elterveztünk. Ahogy elindultunk rögtön el is aludt, és csak Pest előtt ébredt fel. Ezen a héten kb. 10 percre Szentendre központjától, a 11-es úton, a Danubius szállodában nyaralunk.

Miután lepakoltunk, elindultunk Szentendre felé. Útba akartunk ejteni a Dunapartot, de azzal nem számoltunk, hogy pár napja ott még állt a víz. Így csúszkálva, beleragadva a sárba találtuk meg a Szentendre I. hajóállomást, ami láthatólag üzemen kívül van. Ezután elvergődtünk egy sétányhoz, amelyen pár kidőlt fát kikerülve, és egy roggyant hídon átmászva jutottunk a Yacht klubbig. Maci becsületére legyen mondva nem sokat dünnyögött. Pláne amikor a kiöntött részen látott vadkacsákat! Na, az nagyon tetszett neki. Az meg különösen, amikor az első büfében vettünk anyának jégkrémet, meg felszereltük magunkat üdítővel. Természetesen a jégkrémet rögtön el is tulajdonította… Visszaérve megvacsiztunk, majd azon gondolkoztunk, hogy újra neki vágunk Szentendre megismerésének, de esni kezdett, így lemondtunk erről a tervünkről. Elgurultunk Leányfaluba, megnéztük kívülről a szép kis strandot, és hazajöttünk. Előbb apa lezuhanyozta Maciját, majd bekente a kistestét a mosakodási krémmel. Aztán újabb zuhi… Ez annyira tetszett neki, hogy nem is akart kijönni a zuhanyzóból…

Kedden reggel az ördög bújt a Maciba. Alig tudtuk a reggelinél fegyelmezni. Hogy egy kicsit lekössük a Skanzen felé vettük az irányt. A Skanzen rögtön felkeltette az érdeklődősét. A kisvonatra várni kellett vagy félórát, így gyalog indultunk neki. Szerencsére találtunk egy fajátszóteret, és így csúszdával meg minden féle játékokkal hamar elrepült az idő. A kisvonat végállomásán leszállva gyalog indultunk vissza a bejárat felé. Természetesen azért megnéztünk a tájegységünk házait. Ezek Zsombusnak is tetszettek. Majd a szélmalom felé vettük az irányt. A szélmalmot Maci már a vonatból is kiszúrta. Tisztára olyan volt, mint a Thomas a gőzmozdony elején… Útközben igyekeztük rávenni, hogy azt a pár száz métert legyen szíves gyalog megtenni, de nem mindig sikerült. Érdekes, hogy a malom közelről nem tetszett már neki annyira, körbe sétálta, de nem időzött ott sokat. Ezután a ,,Jászárokszállási étterembe” mentünk ebédelni. Zsombi evett apa füstölt bableveséből, majd anya kajájából is. Addig pedig, amíg apa és anya befejezték az ebédet, ő rohangált. Hihetetlen, hogy sohasem fárad el! Ebéd után még evett anya csokis Magnumjából, majd a szálláshely felé vettük az irányt. Végülis 2 órát aludt a Maci.

Ébredés után az udvaron játszottak anyával egy kicsit, majd még a szobában is vacsoráig. Vacsora után bementünk játszóteret keresni Szentendére, de nem nagyon találtunk. Amit a Duna-korzó elején találtunk, az meglehetősen szegényes volt. Bementünk a belvárosba. Találtunk egy klassz kis fagyizót, ahol szinte minden fagyit a tejérzékenyek is megehettek. Ezt követően kiültünk a Duna-partra, elnyaltuk a fagyinkat. Zsombus aztán még köveket, kavicsokat dobált a Dunába, majd hazajöttünk…

Szerdára lehűlt a levegő. Zsombus reggel nyolcig aludt, majd tojást reggelizett. (Délután elkeseredve pillantottunk meg pár piros kiütést a lábán. Ennyit a tojásról…) A délelőttöt a szentendrei Közlekedési Múzeumban töltöttük. A két óra alatt, ami járműre lehetett minden buszra, villamosra, HÉV-re és vonatra felmászott Zsombus. Ugrált a régi csuklósbusz hátuljában, csengetett a villamos csengőjével, sétált a sínek között, és egy kiszuperált mozdony kallantyúját meghúzogatta. Nagyon jól érezte magát. Ebédelni bementünk a belvárosba. És bár jól evett a Maci, de alig várta, hogy vége legyen, mert az étterem annak az utcának a sarkán volt, ahol előző este fagyiztunk. És hát Ő nem felejt. Nagyon boldog volt, amikor elkezdte nyalogatni az áfonyás fagyiját. Sajnos, az öröm nem tartott sokáig, mert mi hiába ültünk le egy közeli téren elnyalni a fagyit, de ő akkor is ficánkolt. Aminek az lett a vége, hogy elesett és mehettünk vissza újabb adag fagyit venni.

Délután több, mint három órát aludt Zsombi. A vacsi után elugrottunk Dobogókőre, ahol gyönyörködtünk a tájban. Zsombi persze ezúttal is köveket dobált. Nő, meg persze a nagyobbacska köveken próbált volna mászkálni. Visszaérve még játszottunk kicsit, majd fél tíz tájban álommanó a hatalmába kerítette.

Szabadság

A következő két hétben leáll a bölcsi. Mindenki szabadságra megy, nyaral.

Pénteken délután búcsú bulit rendeztek a Nyuszi csoportban. Azok a gyerekek, akik óviba mentek megvendégelték egy kis ropival, ezzel-azzal a társaikat. Maci hozta a formáját… Mikor a többiek már játszottak, ő – egyedül – ott maradt az asztalnál és pakolta a kaját… Csak anyukája unszolására fejezte be. Zsombus étvágyára nem lehet panaszunk, az már egyszer biztos.

Szombaton gyakorlatilag elmenekültünk a házunk mellett zajló gázfelújítás elől. Arra gondoltunk kipróbáljuk a sárospataki strandot. Természetesen ezúttal is a balsai kompon keresztül mentünk. Zsombi imádja, ahogy megyünk át a Tiszán. Jókora sírást rendezett, amikor vissza kellett ülnie a kocsiba. A sárospataki (végardói) strandra jó kis sort kellett végig várnunk. Míg apa állt a sorban, addig Zsombus jókedvűen viháncolt. Nem zavarta, hogy sokan vannak ott, ő pl. vidáman dobálgatta a nyári sapkáját.

Először egy langyos medencét fedeztünk fel magunknak. Maci nagyon jól érezte magát ebben. ,,Úszkált”, pocsolt… Majd nemsokára anya felfedezett egy másik gyerekmedencét, amelyben meleg víz van. A két medence között kb. 60-80 méter van, amely utat Zsombus végig morgott. Ő ugyanis maradt volna ott még. Mikorra azonban megbarátkozott az új medencével, elkezdett dörögni az ég. Így aztán pánikszerűen összepakoltunk, és irány az autó. Mire odaértünk már elég szépen zuhogott az eső…

Ebédelni a kedvenc helyünkre indultunk, azaz Széphalomra. Ami nincs különösebben messze, de anyának komoly kihívás volt Zsombit ébren tartani… Elég sokan voltak, de a várakozás nagyon nem zavarta Macit. Az akvárium és a hinta segített neki, hogy könnyebben teljen az idő. Szépen bepakolt a Hegyközi húslevesből, illetve anya grillezett húsijából, no meg a krumplipüréből. Ebéd után rendbe tett anya macit, és alighogy elindultunk már aludt is.

Visszafelé megálltunk még Középhután. Ezt a játszóteret ki nem hagynánk. És bár állt a kis fa játszótéren a víz, elmondható, hogy telt ház volt. Vagyis, vagy 5-6 gyerek játszott ott a szüleivel. Zsombus leginkább csúszdázott, meg megmozgatta apát a mérleghintával, de a rúgóslovacskát is kipróbálta. No, és természetesen nem maradt el a patakba dobálás sem. Mielőtt haza indultunk volna még egy pillangóval játszott, amíg az el nem repült.

Azt gondolom, hogy eső ide, eső oda, de ez egy remek nap volt…

Megkönnyebbülve

Nehezen indult a hét. Hétfőn még mindig ,,kiütéses” volt Zsombus lába. Csak nem akart elmúlni az allergia. Mi minden reggel úgy láttuk, hogy nincs már, de a nap előhozta. Még, ha nem is annyira, mint korábban, de éppen eléggé.

Kedden aztán kitört a ,,pánik” a bölcsikébe. A vezető gondozó néni fel akarta hívni Ildit, hogy csináljunk valamit Zsombus lábával, mert így nem járhat bölcsődébe. Ildinek azonban rossz volt a mobilja, így nem kapta meg az üzenetet. Így amikor mentem Zsombusért nekem mondta el Zsombi kedvenc gondozó nénije mennyire aggódnak… Ami rendben is van, mert mi is aggódtunk. Csak éppen nem tudtuk, hogy hova vigyük Macit. A körzeti doktor nőnek már nem volt ötlete. A bőr- és nemi beteg gondozóban már 2 doktornő is látta, és ők azt mondták, hogy 2 hét múlva vigyük vissza. A kórház gyerekosztályán időpontot kell kérni a bőrgyógyászaton, tehát az sem megoldás a számunkra. A gondozó néni rendes volt és megadta annak a gyermekgyógyásznak a nevét, ahova ő is viszi a gyerekeit. És most, azaz kedden rendel…

Bepakoltam Zsombust, felvettük anyát és irány a doktor nénihez. Szerencsénkre egy család volt előttünk, így hamar sorra kerültünk. Zsombus meglehetősen nyugtalan volt, pedig a doktor néni nagyon szimpi volt. Megnézte milyen krémeket használtunk eddig, majd írt fel cseppeket, illetve mosakodót, illetve mosdás utáni krémet. A gyógyszertárban kiváltottuk a recepteket, és ahogy hazaértünk anya meg is kezdte a kezelést… És láss csodát már szerdán már alig látszott valami Zsombi lábán valami… Csütörtökre pedig szinte el is múlt!

Allergia

Alapjában véve jól tellik Zsombusnak a június. A múlt hétvégén fürcsikéltünk az uncsitesókkal Bogácson. Érdekes, hogy ezúttal a Maci simán belebújt az úszógumiba. Most szombaton Zemplénben voltunk kicsit. Vasárnap pedig Miskolc-Eger volt az útirány. Nem számított, hogy nem volt éppen kiránduló idő. Elég sokat esett az eső…

Újhután továbbra is szereti a patakot és a játszóteret. Miskolcon az Auchanban a szökőkútnál bohóckodott nagyot. No, meg a cipőboltban… Eger főterén pedig hajkurászta a galambokat. És jókat nevetett, amikor felszálltak a galambok…

Sajnos, azonban az elmúlt 1,5-2 hétben előbb Zsombus lábán, majd a kezén is kiütések jelentek meg. Rögtön elvittük doktor nénihez, aki adott rázókenceficét. Sajnos, nem lett jobb a helyzet. Amikor pár nap múlva – múlt hét kedden – a kullancs elleni védőoltáskor újra megmutattuk neki, akkor azt mondta, hogy türelem, nem hat olyan gyorsan a kenőcs.

Hétfőn aztán elvittük újra a doktor nénihez, aki már azt mondta, hogy vigyük el szakrendelésre. A szakrendelésen azt javasolták, hogy se eper, se málna, se őszibarack, se tejes holmi… Viszont külön kenőcs estére és reggelre. Ma már, egy nap után jobban nézett ki a Maci lába… Remélhetőleg pénteken, amikor visszük vissza kontrollra már minden rendben lesz!

Pünkösdi esőtúra

Úgy döntöttünk, hogy a pünkösdi 3 napos pihenőt Bogácson töltjük.

Előző este megbeszéltük a Macival, hogy elutazunk. Ennek megfelelően Zsombus fél hét tájban kelt. Az utat jól viselte. Nézelődött, játszott az anyukájával.

Gyorsan elintéztük a szükséges papírokat, és birtokba vettük a Vendégházat. Macinak nagyon tetszett, hiszen volt lépcső, illetve egy takaros kertecske. Volt tehát hol futni... Csak sajnos hideg volt, illetve időnként az eső is szemerkélt. Mindenesetre a négy uncsitesó jól elvolt.

Estére grilleztünk, de ebben nem volt Zsombus aktív. Valószínűleg fél a tűztől. Időnként elfutott, hogy lássa mi történt, de sok időt nem töltött a tűz körül. Vacsora után sétáltunk egyet. Az ernyőt Zsombi vitte, alig látszott ki alóla. Megnéztük a kilátót és csaptunk egy kis kört.

Vasárnap zuhogó esőre ébredtünk. Macinak persze ez sem szegte kedvét. Bár, éjszaka kétszer is felsírt – valószínűleg fázott. Reggeli után elmentünk fürödni a közeli Mezőkövesd-Zsóry fürdőre. Sajnos, azonban hamar kiderült, hogy nem nagyon fogunk ott sokáig maradni. Gyakorlatilag a környékről mindenki odamenekült az eső elől. Lévén a szabad strandok használhatatlanok voltak. Maci a meleg vízbe be sem ment, inkább a langyosabb vízben szeretett volna lenni. 

Délre vissza is értünk Bogácsra, és az Öregmalomban ebédeltünk. Zsombus megette a húsi leves felét, és abszolút nem zavarta, hogy nincs benne se hús, se zöldség (technikai okok miatt). Ezután evett a kétszemélyes malomtálból húsit és krumplit is. Ebéd után aludt három órát… Majd elmaszatolta magát a vacsorára kapott bolognai-val, amit aztán anyukájával evett.

Sajnos, este megint esett az eső… Így maradt a belső játék, a DVD-zés (Teletabi). Igazából a felnőttek és a gyerekek is csak ténferegtek. Mindenki a lefekvésre várt. Érdekes, hogy ezúttal Maci jól aludt. Reggelig fel sem ébredt…

Hétfő reggel igyekeztünk eltüntetni a maradékot, összepakoltunk. Majd elindultunk haza. Itthon még közösen megebédeltünk – Zsombus legnagyobb örömére – a McDonalds-ban.

Anyák napja

Tavaly volt az első anyák napja, de az idei volt az első, hogy igazán meg is ünnepeltük.

A múlt héten csütörtökön anya ,,mit sem sejtve” ment a bölcsibe. Csak annyit tudott, hogy neki kell Zsombusért érte menni. Ő nem tudta, hogy Maciék verset tanultak, amit Zsombus ugyan még nem tud elmondani, de ő is bőszen tanulta. Állitólag mormogott, járt az ő szája is, amikor a többiek tanulták. Csakhát a Maci még nem beszél… Így aztán ő csak ajándékkal lepte meg anyucit… Amitől persze anyuci elérzékenyült…

Szombaton kirándulni mentünk anyósómékkal, és Ildi testvérének a családjával. Először Szerencsen a csokiboltot látogattuk meg. Majd sétáltunk egyet várban. Mondanom sem kell, hogy Maci nagyon élvezte… Újra együtt az uncsitesókkal, tó, amibe lehet követ dobálni… Hatalmas park, ahol lehet futni… Aztán átmentünk Tokajba enni. Maci többszőri neki futásra ugyan, de elég jól bepakolt húsi levesből. Evett egy kis második, de ekkora már nagyon álmos és fáradt volt. Visszasétáltunk a kocsihoz és jó macink szinte azonnal elindulás után el is aludt. Közel három órát szunyókált. Kb. annyit, mint amennyi ideig tartott megmászni Boldogkőváralját, szétnézni a várban és haza jönni…

Ma végre a vizsga után odajutottam, hogy elvittem anyák napja alkalmából a McDonalds-ba a családot. Maci ,,szokás szerint” a pulttól nem messze lévő asztal mellett foglalt helyet. Ahonnan látja az egész gyorséttermet, illetve a külső vásárlásokat is. Közben egy kis olajba sült burgonyát evett, hozzá narancslevet ivott, illetve egy kis csirke húsit. Érdekes, hogy látta, ahogy esszük a fagyit, de nem kért.

Aztán szép lassan átsétáltunk a Bujtoson. Maci hol futott, de inkább kavicsot gyűjtött, amit aztán beledobált a tóba… Majd a játszótér felé vették az útirányt. Amíg én vártam, hogy elinduljon a szőkőkút. Ami csak nem akart elindulni. Ez mitsem zavarta Zsombust, mert ő nagyon jól érezte magát. Körbe-körbe ment a faépítményen, vagyis minden mászás után lecsúszás következett…

Húsvéti kirándulások

Szombaton viszonylag korán kelt Zsombus, így elhatároztuk, hogy elmegyünk Szilvásváradra. Útközben azonban Gyöngyösre modósítottuk az útirányt. Egyrészt, mert rég jártunk arra, másrészt miután a Maci megkapta a kispárnáját egyáltalán nem tűnt nyűgősnek. Útközben énekeltek, játszottak a hátsó ülésen anyucival. Amiből persze én semmit sem láttam.

Gyöngyösre fél tízenegy tájban értünk, amikor elment a kisvonat. A következőre meg jócskán kellett volna várni. Így felmentünk Mátrafüredre. A Sástóhoz való bejutás nem volt egyszerű. Volt jópár árus, és a portékák felkeltették Zsombus figyelmét. Aztán a tó persze rabul ejtette Macit. Nem győzte a kavicsokat beledobálni. A hidakon sem volt könnyű átjutni. Maci jóvoltából 3 hídig jutottunk, vettünk a két maminak, és Zsombusnak egy-egy szélforgót (virág, meg züm-züm méhecskéset).

Az ebéd nagyon jól esett Zsombinak. A Sástói étteremben jó kaja volt. Zsombinak nagyon ízlett a leves, bepakolt belőle rendesen. Aztán közben és utána futkározott kicsit, de nagy baj nem történt. A másodikat is szépen csípegette… Jobbára az anyáéből, de az én szalmakrumplimat is megízlelte. Ebéd után kocsikáztunk kicsit, hogy elaludjon, majd a Sástó felett egy jó kis erdei tisztás-parkolóban kötöttünk ki, ahol másfél órát aludt a kisfiúnk. Miután felébredt visszamentünk a kisvonathoz. A várakozás ideje alatt elég nyűgős volt. Nehezen értette, hogy miért nem szállhat fel a nyitott vagonba. Az úton oda is és vissza is jól viselkedett. Amíg vártunk, hogy visszaforduljon a vonat addig megmozgatta magát, meg anyukáját is… 

Este nyolc óra tájban értünk haza, jól elfáradva…

Vasárnap normális időben ébredtünk. Délelőtt nem kapkodtunk, meglátogattuk anyuékat. A locsolás ugyan elmaradt, de a csokinyuszi- és tojásgyűjtés nem. Aztán anyósoméknál hasonlóképpen tettünk, plussz még meg is ebédeltünk. 

Ebéd után neki vágtunk Pálháza-felé. Zsombus papírforma szerint el is aludt, és csak Pálházán ébredt fel. Pedig kompon mentünk át a Tiszán, ami neki nagy kedvence. A vonatindulásig volt idő, így részint elfoglaltuk a helyünket, mert elég szép tömeg gyülekezett, illetve fel-le szálltunk, ahogy Zsombinak kedve volt. Az oda úton elég nyugodtan nézelődött. Rostallón, amíg vártunk, hogy visszainduljunk elsétáltunk a patakhoz (anyuci őrizte a helyünk), és természetesen köveket dobált a vízbe. Aztán vissza felé úgy érezte, fel kell másznia a mozdonyra, amiben nem akadályoztam meg, de vigyáztam le ne essen. Türelmesen tűrte, ahogy fotóztam. Az utazás egyik legkellemesebb élménye volt számára, ahogy meglátta a kőkapui tavat, amelyet jó néhányszor körbe sétáltunk már. Illetve a mellette lévő alagút…

Este nyolc óra tájban értünk haza, jól elfáradva…

Hétfőn Ildi testvérének a családjával vágtunk neki első célként Sárospataknak. A tömeg elkerülése véget Kisvárda felé mentünk. Zsombus teljesen lázba jött, hogy a másik kocsiban ott vannak az uncsitesók, és időnként amennyire a biztonsági öv engedte hátra sandított jönnek-e. Sárospatakon sétáltunk egy jót a várban. Maci természetesen futkározott és ment, amerre az uncsitesók. A külső várban futkározott egyet a várfalak maradványaikon, de hát Ő ezt nagyon szereti… Csak persze fogni kell a kezét.

 

Széphalmon ebédeltünk. Zsombus elég szépen evett levest, de persze a legkisebb lehetőséget  is kihasználta futkározásra, mozgásra. Ebben jó partnerei voltak az uncsitesók. Másodikat is eszegetett, de koránt sem olyan intenzitással, ahogy szerettük volna. Fagyit viszont nagyon szeretett volna nyalni. Én ettől megijedtem, mert a torka elég érzékeny és féltem, hogy begyullad megint. De amikor láttam, hogy nem nyalja a fagyit, hanem csak hozzá érinti a nyelvét, és azonnal el is húzza, nem ellenkeztem.

Ebéd után elindultunk a Füzéri várhoz. Zsombus szinte azonnal el is aludt. Így aztán a várhoz nélküle indult el a csapat. Meg persze nélkülem is… Ahogy elindultak nem sokára feléredt Zsombi, valószínűleg melege volt, és amikor észre vette, hogy egyedül vagyok csak ott keserves sírásba tört ki. Kellett vagy 10-15 perc, mire megnyugodott és visszaaludt. Nem sokára visszajöttek a többiek, és Zsombus is felébredt. Kis rendezkedés után haza jöttünk…

Húsvétvárás betegség után

A múlt héten csütörtökön megfázott a Maci, be is gyulladt a kis torka. 37,8 volt reggel a láza, így elvittük a doktor nénihez. Aki a szokásos ,,egység csomagot" írta fel, ami ilyenkor szokásos... Lázcsillapító, köptető, Nurofen, kalcium meg a fehér por, amihez vizet kell engedni és felrázni.

Délután rosszabb lett a helyzet, mert felment a láza 39,5-re és nagyon taknyos lett. Kúp segítségével sikerült levinni a lázát, de a takonykór maradt. Így aztán másnap vett Ildi egy kis orrleszívót. Ami nagyon nem tetszett Zsombinak… A láza egészen vasárnapig előjött, de amikor nem volt magas, akkor nem adtunk neki kúpot, levitte a Nurofen is.

Miután Zsombus vasárnap is nagyon taknyos volt, ezért vettünk egy orrszívó porszívó. Ami ellen régebben komoly fenntartásaink voltak. Nem hittük el, hogy az ilyen segédeszközt egy gyerek szerethet, de kellemesen csalódtunk, mert a Maci az első orrszívástól kezdve roppant készséges, ha erre kerül a sor. Vagyis közben jókat bazsalyog…

Hétfőn együtt voltunk itthon, mert Ildinek dolgoznia kellett mennie. Nagyon klasszul eltelt a délelőtt. TV-ztünk és DVD-ztünk, számítógépen animációkat néztünk… Anyunál ebédeltünk, majd hazajöttünk aludni. Nem csináltam nagy hókuszpókuszt a dologból. Bezártam a szoba két ajtaját, majdnem teljesen leengedtem a redőnyt és elhelyezkedtem én is az ágyba. Zsombus pár percig forgolódott, majd aludt is.

Kedden visszavittük a doktor nénihez. Aki azt mondta, hogy még nem javasolja, közösségbe menjen a Maci. Mert igaz, hogy nem lázas és nem köhög, de még taknyos, és nem gyógyult meg teljesen. Ha most engedi, hogy bölcsibe menjen, akkor csak visszafertőződik és kezdhetünk mindent elölről. Így a keddet megint együtt töltöttük…

Szerdától aztán már itthon tudott maradt vele Ildi. A gyönyörű, meleg tavaszi időben így vagy a tornapályán, vagy a Robinson dombi játszótéren gyógyult Zsombi…

Buszon

Zsombi nagyon szereti a buszokat. Amikor meglát egyet, mindig mutatja nekünk… Illetve már párszor utazott is pár kilométert rajta. Így elhatároztuk, hogy ma buszozunk egy kicsit.

Délelőtt egy 12-essel kimentünk az állomásra. Kb. 20 perc volt az út. Az elején Zsombus nagyon szépen megült. Kicsit talán megszeppenve figyelt kifelé. Aztán elkezdett mocorogni… De végülis nem volt vészes. Kibírta, hogy egy helyben kellett ülnie. Kapott kekszet, tejcsit és így elvolt.

A vasútállomáson nem volt nagy forgalom. Végülis vártunk kb. 10 percet, hogy jöjjön az IC Miskolc felöl. Zsombus nagyon nézte, ahogy befut. Aztán azt is, ahogy elindul… Természetesen megvártuk, hogy azok a vonatok is elmenjenek, amelyeknek csatlakozásuk volt az IC-hez, vagy fordítva, az IC-nek hozzájuk. Ahogy újra csend borult a pályaudvarra mi is eljöttünk.

Nem kellett sokat várni, mert jött megint a 12-es busz. Felszálltunk, Zsombus nézegetett kifelé… Aztán az út felénél elkezdett pislogni, majd egyre sűrűbben csukódtak le a szemei. Elaludt. Pár megálló múlva leszállásnál ölbe kaptam és elindultam anyósomékhoz. A Maci olyan mélyen aludt, hogy arra se ébredt fel, hogy leszálltunk, és kb 100 métert gyors tempóban ölben cipeltem…

Új frizura

Az elmúlt héten többször is beszélgettem a bölcsiben a gondozónőkkel. Elmondták, hogy véleményük szerint Zsombusnak nagy a haja… Zavarja a játékban, zavarja a képnézegetésben is. Korábban már én is kérdeztem egy fodrásznőtől, hogy hány éves kortól lehet hajat nyírni náluk, és Ő azt mondta, hogy hároméves kortól.

Szombaton Ildi elvitte fodrászhoz. Ahhoz, akihez az uncsitesó is jár. Állítólag várakozáson felül jól megült. Az ,,eredmény” mindenesetre számomra elég szokatlan lett. Nem mondom, hogy rossz, de újszerű. Nekem a korábbi Maci jobban tetszett… Jobban látszott a mosolya…

Anyósoméknak, anyunak, és általában a családnak tetszett.Láthatólag Macit sem zavarja.És ez a lényeg…

Nem beszél a Maci…

Már nagyon várjuk, hogy megszólaljon a Maci. Persze, mond ő szavakat, nem sokat, de mond. Természetesen mi eddig és ezután sem leszünk idegesek, türelmetlenek vele emiatt.

Múlt hét csütörtökön, amikor Zsombusért mentem, szólt a gondozó néni, hogy lázas. No, most mit csináljunk? Tekintettel arra, hogy a mi doktor nénink délelőttös volt, így vagy elvisszük a ,,váltótárshoz”, vagy este az ügyeletre… Végülis az előbbi megoldás mellett döntöttünk.

A doktor bácsi nem volt túl kedves a Macival. Ahogy benyúlt a spakulával a szájába szegény majdnem elhányta magát. (Pedig a Zsombi mindig olyan nagyra nyitja a száját, hogy eddig még mindig meg tudta nézni a torkát, aki vizsgálta, minden különösebb probléma nélkül.) Amikor már jöttünk elfelé, a doktor úr rákérdezett, hogy beszél-e a gyerek? Amikor meg tudta, hogy nem, akkor ingatta a fejét.

Természetesen mi (én) nagyon idegesek lettünk. Elkezdtem nézegetni a neten, és találtam is ezzel kapcsolatban anyagot bőven. A lényeg az volt, hogy a webdoki 3 éves gyerek szüleinek mondta, hogy hiába viszik logopédushoz, mert az is csak a tárgyakat tanítja vele. Azaz ez a szekrény, az az ajtó stb. (Ezeket a Zsombus mindet ismeri…) Na, kicsit megnyugodtam…

Ma visszavittük Macit a doktor néninkhez. Szerencsére már rendben volt a torka. Szóba került az is, hogy beszél-e… A doktor néni is meglepődött, hogy a bölcsi sem gyorsította fel Zsombus beszélőjékét. Aztán megjegyezte, hogy az a baj, hogy jól kommunikál a fiatal úr, abszolút ki tudja fejezni magát beszéd nélkül is, megérteti jól magát mindenkivel.

No, igen. Okos a Maci.Persze, ezt mi mindig is tudtuk.

Alma

Rohannak a napok, a hetek… Lassan minden nap úgy telik el, ugyanazon napirend szerint. Úgy tűnik, ha lassan is, de sikerül beilleszkedni a Macinak a bölcsibe. Különösen akkor megy simán a reggeli elvállás, ha ott van Mónika gondozó néni is. Őt nagyon megkedvelte Zsombus. A héten kicseréltük a tornacipőjét szandira, mert az mégis csak egészségesebb. A bölcsiben ugyanis nagyon meleg van, és ne melegedjen be a Maci lába.

Pénteken farsang volt a bölcsiben. Nagyon sokáig úgy volt, hogy nem is megy Zsombus, de végülis ment. Előző este elmentünk vettük neki ,,kellékeket”, pontosabban csak szemmaszkot. A kalap nem tetszett neki. Úgy gondoltuk jelmezt úgy se venne fel. Nem csináltunk nagy ügyet belőle. Persze, ő is vitt egy kis elemózsiát, hogy megvendégelje a társait. Igazából nem tudom, hogy sikerült, fogalmam sincs mennyire fogta fel Zsombus, hogy farsangolt…

Ma, vasárnap este elmentünk felköszönteni az egyik uncsitesót születésnapja alkalmából. Zsombus jót játszott, állandóan futkározott, jött-ment a lépcsőn… Meg persze pakolászott. Összességében persze aranyos volt. Evett virslit, és egy kevés desszertet is.

Aztán hazajöttünk és Zsombus majdnem elmajszolt egy almát. Csak úgy. Se nem volt megpucolva, se nem volt összevágva…

Válogat a Maci!

Maci egyre válogatósabb. Kezdődött a zoknival… Anyuci kikészítette a zokni, hogy melyiket vegye fel a bölcsibe. Zsombus pedig nem engedi, hogy ráadjam. Jobb híján kitaláltam, hogy válasszon. Így aztán megyünk a zoknis fiókhoz, hogy válogasson…

Szintén hadilábon áll a bodykkal. Egyre nehezebben veszi fel, ma például fel sem vette. Vagy, ha igen, akkor csak hosszú győzködésre. Próbálom itt is, hogy válasszon, de ez a taktika ezúttal nem válik be. Vagy nem választ, vagy ha igen, akkor azt se nagyon engedi, hogy ráadjam. Szerencsére a többi ruhadarabbal még nincs hasonló gond…

A bölcsivel a helyzet változatlan. Azaz, amikor elindulunk még nincs nagy gond. De ahogy belépünk a kapunk elkezd sírni. És sír végig, ahogy leöltöztetem… Aztán, amikor negyed négy tájban, az uzsi után érte megyek rendkívül boldog, amikor meglát. Van, amikor van kedve sétálni haza felé, van amikor cipelteti magát.

Újra a bölcsiben

Miután meggyógyult, hétfőn újra ,,felvette a munkát” a Maci a bölcsiben. Nem is volt igazán gond a készülődéssel, amíg be nem mentünk a bölcsi kapuján. Onnantól kezdve aztán mindig keservesen sír. Odabent – állítólag – már el van…

Kedden még elvittük együtt Ildivel, aztán Ildi megkezdte a munkát. Azaz az egy év letelte után visszament dolgozni. Délután már egyedül mentem érte. Amiknek örült Zsombus, de láthatóan hiányzott neki ,,valaki”. Otthon eljátszadoztunk vagy másfél órát, és amikor hazajött anyuci végtelenül boldog volt.

Szerda reggel Zsombus fél nyolc tájban ébredt. Természetesen anyuci már nem volt otthon. Viszont kikészítette a Maci ruháját, illetve elkészítette a reggelijét. Zsombus nagyon sírt, nem akart öltözni, nem akart készülni, ledobta magát a földre… Nagyon nehéz volt őt megnyugtatni. Átpelusoztam, néztünk egy kis Elmo-t, közben megreggeliztünk, és ivott tejcsit. Majd elindultunk a bölcsibe. Most se jött a saját lábán, végig cipelni kellett…

Csütörtök reggel látta, hogy nincs otthon anyuci, így megint sírt, de már nem annyit, mint szerdán. De nagyon szomorú volt. Ráadásul be is kakált, és nem is keveset. Nem volt türelmetlen, megvárta, amíg apuci szerencsétlenkedve rendbe rakja. Pénteken ugyanez volt, de akkor már hallgatva a szüleinkre, a kádban, zuhanyzóval mostam le a kis fenekét.

Érdekes, hogy amikor negyednégy tájban hazahozom, akkor mindig enne valamit. Úgy tűnik, hogy a bölcsiben is elkezdett játszani, amikor a pocija kb. félig van, és azt hiszik a gondozónők, hogy már jól lakott. Szóval ,,duplán” uzsizik… Aztán amikor megjön Ildi 5 óra tájban vacsizik. Majd hét óráig, a fürcsiig játszik. Fürdés után lefekvésig mesenézés van (Szezám utca, Elmo vagy Thomas). Más filmeket nem nagyon néz meg…

Szombaton és vasárnap itthon voltunk, csak ebédelni mentünk át a nagyikhoz, hogy ők is lássák a Macit. Szombaton két órát, vasárnap hármat aludt Zsombus. Együtt volt a család.

Megfázás - egy hét pihi

Egy héttel ezelőtt szombaton Zsombus belázasodott. Nem látszott rajta, a hangulatán, hogy beteg, de a láz, az láz. Végbélkúppal sikerült lejjebb vinni, de azért este elvittük az ügyeletre. Megvizsgálták, felírták a ,,szokásos” fehér színű gyógyszert.

A hétvégén Zsombus állapota nem változott. Nem volt rosszkedve, de időnként prüszkölt, nagyokat hapcizott. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy hétfőn nem megy bölcsibe, délután meg elvisszük a doktor néninkhez. A doktor néni is megállapította, hogy piros a torka, meg van fázva. A korábban felírt gyógyszer dózisát megemelte 3 ml-terről 5-re. Innentől kezdve, amikor reggel, vagy este beadtuk neki, egyből úgy megindult a taknya, hogy nem győztük törölgetni. Minden egyes prüszkölésnél legalább egy papír zsebkendő, de az tele. És persze nagyon kellett sietnünk, mert ha Zsombus előbb eszmélt, akkor már törölte is a pulóvere, vagy a pizsamája ujjába. Csütörtökre át is ment a betegség nagyja rajta. Pénteken, amikor visszavittük kontrollra, már kutyabaja se volt.

Vasárnap Családi napot tartottunk. Tokajban sétáltunk egyet. Felmentünk a kiskilátóba. Természetesen Zsombusnak nem tetszett, hogy fogtuk a kezét. Ő nagyon szeretett volna önállósulni a mészkőlépcsőkön, ami nem jött össze neki. Fentről érdeklődve nézte az autókat, ahogy azok átmennek a hídon. Tokaj főterén lévő étteremben kajáztunk, majd ebéd után aludt két órát a kocsiban.

Kézfogó

Zsombus úgy tűnik ,,jó úton halad, hogy beszokjon a bölcsibe”. Csak még a reggeli elindulás nehéz… A mélypont csütörtökön volt, amikor szegénykém szabályosan ,,menekült” a bejárati ajtó felől. Nagyon-nagyon sírt, nem volt kedve menni. Kénytelen voltam a 100 méteres távolságot kocsival megtenni. Nagyon fájt a szívünk, amikor ott kellett hagyni. Őszintén szólva nagyon megijedtem, hogy mi lesz ebből pár nap múlva, amikor csak ketten leszünk, mert Ildinek korábban kell járnia a munkába… Szerencsére napközben már el van a Maci. Jól eszik, alszik, és persze játszik a többiekkel. A gondozónők elmondása szerint időnként elkomorodik, de meg lehet vigasztalni…

Péntek este elmentünk a McDonaldsba. Maci kedvenc kajája, a fasírt már nincs. Így csirkehúst kértünk neki. Aztán persze abból is csipegetett, meg Ildi vegás kajájából is, no meg a sült krumpliból is. Aztán futkározott, nézelődött. Nagyon tetszett neki a gyerek különterem. Először velem sétált arra, majd Ildit is elvitte, hogy lássa. A felöltözésnél persze kitört a forradalom, mert Zsombus azt hitte, hogy megyünk haza. Ő pedig még nem akart haza menni…

Elmentünk hát a Plázába halacskákat nézni. A kis ,,tavacskát” kétszer körbe sétáltuk. Érdekes volt, hogy amikor mondtam Zsombusnak, adja ide a kezét, akkor simán ideadta és később sem húzta el. Korábban nem szerette, ha fogom a kezét. Most viszont még ő is fogta az enyémet. Ráadásul elég sokáig. Ezután a mozgólépcsőn felmentünk az emeletre. Ott jól kifutkározta magát. Átmentünk a túloldalra, ahol lifttel lementünk a földszintre. Majd fel és újra le, majd újra fel… Mert Zsombus szeret liftezni. Ezután visszasétáltunk a másik részen lévő mozgólépcsőhöz. Persze előtte még szétnézett a kajálós részen. Majd mentünk 2-3 kört. Felfelé nem engedte, hogy ki- és leszállásnál, hogy fogjam a kezét. Lefelé viszont végig fogni kell…

Ezután még egy kis halacska, majd a szokásos mérgelődés, hogy haza kell jönni…

Zsombi első bölcsis alvása…

Tegnap Zsombus a bölcsiben kajázott, ebéd után pedig eljöttek a gondozónők családlátogatásra. Maci nem fogadta őket kitörő örömmel, láthatólag félt tőlük. Egyáltalán nem akart velük semmi féle kapcsolatra lépni.

Ma, szerdán nem nagy örömmel ment Zsombi a bölcsibe. Legszívesebben az ajtóból visszafordult volna. Bent aztán már eljátszadozott. Igaz, óránként körbe nézett, hogy nincs-e ott az anyja. Délben husi levest, meg sóskát kapott. Kicsit nehezményezte, hogy a 4. asztalnál kapott helyett, azaz ők kapták meg legutoljára az ebédet, márpedig az közismert, hogy a Maci szereti a hasát. Ebéd után a takarító néni kipakolta az ágyakat, és Zsombus is elfoglalt egyet, és el is aludt. Így aztán hiába ment érte az anyukája… Csak alvás után, olyan fél kettő tájban hozhatta el. Aztán sétáltak kicsit… Itthon már aludt semmit.

Este az egyetem miatt lekéstem a szokásos esti mesenézést. Amikor majd egy órás késéssel befutottam és elkezdtük. Először még morci volt kicsit, de aztán Elmo segítségével helyére kerültek a dolgok. Aztán a napi fáradtság miatt 9 óra előtt, önként hazament…

Zsombor 2 éves

Az elmúlt hét a bölcsi jegyében telt el. Amilyen bizakodóak voltunk kedden, hogy könnyen ,,beszokik”, ahhoz képest lelassult a tempó. Szerdán nem nagyon akaródzott bemenni, de aztán amíg Ildi a papírokat intézte, meg bepakolt a szekrényébe, addig viszonylag jól elvolt. Amikor délután felébredt szánkózni vittem. Csak ekkora a lakótelepen már sok helyen elseperték a havat, így aztán nem mindig volt könnyű húzni. Érdekes, hogy vagy 10-15 perce kipattant a szánkóból és sétált, de inkább futkározott egy jókorát. Nem zavarta a mínusz 8-10 fok, igaz jól felöltöztettük, meg a szánkón bebugyoláltuk. Az 50 perces kis túra végén természetesen mérges volt, hogy be kell jönni, pedig a kispofija olyan hideg volt, hogy amikor megpusziltam azt hittem odafagyok.

Csütörtökön is kibírta a másfél órát, de a végén már nagyon hiányzott neki anyu. Pénteken már volt pityergés is, de először még a gondozónő énekelt neki, és akkor megnyugodott. Másodjára aztán a másik csoporton keresztül kiszökött a Maci az anyukájához. Most tehát egy hét után ott tartunk, hogy maximum 1,5-2 órát bír ki Zsombus a bölcsiben…

Pénteken a bölcső után még gyorsan elmentünk a Pinoccio játékboltba. Elég nagy választék volt, így nem volt könnyű a döntés. Végül egy ahhoz készségfejlesztő játékot vettünk neki szülinapjára, amit a bölcsiből ismer. Illetve ezen gyakorlatilag öt játék van. Ebéd után ki is próbálta, és tetszett neki.

Szombaton Ildi szülei, testvére, annak felesége és az uncsitesók köszöntötték fel. Kapott fajáték-vonatot, amellyel építőkockákból, bábot, nadrágot. Ebéd után kimentünk szánkózni az erdőbe. A hideg ellenére is, minden gyerek nagyon élvezete. Egy kisebb fajta dombról Zsombor is lecsúszott, de nem nagyon élvezte. Ő inkább szaladgált, próbált kis bokrokat kihúz. No, és természetesen a letörés legmeredekebb részén mászott felfelé… Ez utóbbi egyébként érdekes volt, mert egyszer visszacsúszott, de minden további nélkül felállt. Aztán szépen elindult újra és mondtam neki, hogy gyere Zsombus és nyújtotta a kezem, Ő pedig minden további feljött addig, hogy meg tudjam fogni… Volt az egész vagy másfél méter, de szerintem ez egy 2 évestől szép teljesítmény.

Természetesen ezzel a szülinapnak nincs még vége. Valamikor Anyuék is köszöntik majd, gondolom, ha hazajön keresztanyu.

Hó, szánkózás és bölcsi

Hétfőn esett hó bőven, így végre ,,beüzemelhettük” a Karácsonyra kapott szánkót. Délután amikor Zsombi felébredt, megálltunk az erdei tornapálya parkolójába és onnan indultunk el. Zsombus nagyon szépen megült a szánkóban. Én pedig húztam. Elmentünk a tornapálya mellett, aztán befordultunk a fenyves szélénél. A fenyves közepén vezető út nagyon nem tetszett Zsombusnak. Jókora hisztit csapott. Talán félt a szürkületben… Úgy, hogy sietve áthúztam a fenyvesen. Aztán balra fordultunk, a Sóstóra menő útra. Itt megint balra, azaz visszamentünk a kocsihoz. Bő félóra volt. Zsombi nem akart kocsiba szállni. Mi viszont féltünk, hogy mínusz hat fokban ez is sok lesz neki…Kedden reggel elég jól ébredt a Maci, megreggelizett, majd tévézgetett kicsit. 9 órákor beléptünk a bölcsi ajtaján. A bölcsőde vezetője rendkívül szimpatikus hölgy, korábbi találkozásaim alkalmával is éreztem, hogy jó helyre kerül a Maci. Rövid tájékoztatás után elindultunk a Nyuszi csoportba. Odakerült Zsombus. Először óra, de miután kiderült, hogy az már foglalt Nap(ocska) lett a jele. A két gondozónő is szimpatikus volt. Miután leöltözött Zsombus én el is jöttem. Az egy óra ismerkedésre Ildi maradt ott vele. A gondozónő igyekezett bevenni Macit a játékokba. Sajnos, történt egy kis baleset is, mert Zsombi bekakált… És ugye, a cucca a kocsiban volt, vagyis nálam… Szerencsére azonban kisegítették őket egy pelussal.

A bölcsi után átmentünk a doktor nénihez. Most kapta meg Zsombus a második prevenal oltást. No, meg kértünk igazolást a bölcsi számára is, hogy közösségbe mehet. A vizsgálat alatt Zsombi egyre inkább nagylegény. Nagyon szépen tűrte, ahogy a doktor néni hallgatódzott. Majd, amikor tapogatta a hasikáját, akkor ő rakosgatta magának, vagyis szerette volna… Amikor pedig kérte a doktor néni, hogy tátsa ki a száját, akkor akkorára nyitotta, hogy simán látta és a torkát, és persze ezért nagyon megdicsérte. 14 foga van a Macinak, 88 centi, és 12,8 kg.

Miután délután felébredt, evett egy kis epret. Majd ismét elmentünk szánkózni. Ezúttal a lakótelepen húztam kb. 40 percet. Mondanom se kell, hogy egész úton jókedvű volt. Örömmel fedezte fel és mutogatott a Holdra. Majd persze a mínusz hat fok ellenére se akart bejönni…

És elindult 2009…

Ismét elmúlt egy év. Életem eddig legszebb éve. Gyönyörű volt, csak kár, hogy vége. Azt hiszem mind a hármunknak nagyon szép emlék marad.

Zsombus szépen fejlődik. Most egyre többször, és egyre többet folyamatosan beszél. Igaz, nem értjük, amit mond. Ez még az ő nyelvén van. De csak úgy pereg a nyelve…

A karácsonykor kapott építőkockával is egyre ügyesebben játszik. Először csak nézte, ahogy építkezem, majd egy mozdulattal ledöntött mindent. Mostmár ő kezd építkezni, valami toronyszerűt, aminek az alja téglatest, vagy valamelyik henger alakú tárgy. Aztán szépen elkezd rá pakolni. 4-5 darabot szépen összerak, és gondosan vigyáz arra, hogy ne boruljon le.

Sajnos, egyelőre hó csak nyomokban van. Szombaton hó helyett a jeges füvön szánkózott az uncsitesókkal.