2009. január 11., vasárnap

Zsombor 2 éves

Az elmúlt hét a bölcsi jegyében telt el. Amilyen bizakodóak voltunk kedden, hogy könnyen ,,beszokik”, ahhoz képest lelassult a tempó. Szerdán nem nagyon akaródzott bemenni, de aztán amíg Ildi a papírokat intézte, meg bepakolt a szekrényébe, addig viszonylag jól elvolt. Amikor délután felébredt szánkózni vittem. Csak ekkora a lakótelepen már sok helyen elseperték a havat, így aztán nem mindig volt könnyű húzni. Érdekes, hogy vagy 10-15 perce kipattant a szánkóból és sétált, de inkább futkározott egy jókorát. Nem zavarta a mínusz 8-10 fok, igaz jól felöltöztettük, meg a szánkón bebugyoláltuk. Az 50 perces kis túra végén természetesen mérges volt, hogy be kell jönni, pedig a kispofija olyan hideg volt, hogy amikor megpusziltam azt hittem odafagyok.

Csütörtökön is kibírta a másfél órát, de a végén már nagyon hiányzott neki anyu. Pénteken már volt pityergés is, de először még a gondozónő énekelt neki, és akkor megnyugodott. Másodjára aztán a másik csoporton keresztül kiszökött a Maci az anyukájához. Most tehát egy hét után ott tartunk, hogy maximum 1,5-2 órát bír ki Zsombus a bölcsiben…

Pénteken a bölcső után még gyorsan elmentünk a Pinoccio játékboltba. Elég nagy választék volt, így nem volt könnyű a döntés. Végül egy ahhoz készségfejlesztő játékot vettünk neki szülinapjára, amit a bölcsiből ismer. Illetve ezen gyakorlatilag öt játék van. Ebéd után ki is próbálta, és tetszett neki.

Szombaton Ildi szülei, testvére, annak felesége és az uncsitesók köszöntötték fel. Kapott fajáték-vonatot, amellyel építőkockákból, bábot, nadrágot. Ebéd után kimentünk szánkózni az erdőbe. A hideg ellenére is, minden gyerek nagyon élvezete. Egy kisebb fajta dombról Zsombor is lecsúszott, de nem nagyon élvezte. Ő inkább szaladgált, próbált kis bokrokat kihúz. No, és természetesen a letörés legmeredekebb részén mászott felfelé… Ez utóbbi egyébként érdekes volt, mert egyszer visszacsúszott, de minden további nélkül felállt. Aztán szépen elindult újra és mondtam neki, hogy gyere Zsombus és nyújtotta a kezem, Ő pedig minden további feljött addig, hogy meg tudjam fogni… Volt az egész vagy másfél méter, de szerintem ez egy 2 évestől szép teljesítmény.

Természetesen ezzel a szülinapnak nincs még vége. Valamikor Anyuék is köszöntik majd, gondolom, ha hazajön keresztanyu.

Nincsenek megjegyzések: