Vasárnap este és hétfőn délelőtt még búcsúzóul kijátszotta magát Zsombus az uncsitesókkal. Majd anyunál ebédeltünk, és útra keltünk egy hétre Szentendrére. Azért indultunk ebéd után, mert olyankor Zsombi úgy is alszik, így gyakorlatilag nem fárasztjuk az utazással fölöslegesen. Szépen be is jött, amit elterveztünk. Ahogy elindultunk rögtön el is aludt, és csak Pest előtt ébredt fel. Ezen a héten kb. 10 percre Szentendre központjától, a 11-es úton, a Danubius szállodában nyaralunk.
Miután lepakoltunk, elindultunk Szentendre felé. Útba akartunk ejteni a Dunapartot, de azzal nem számoltunk, hogy pár napja ott még állt a víz. Így csúszkálva, beleragadva a sárba találtuk meg a Szentendre I. hajóállomást, ami láthatólag üzemen kívül van. Ezután elvergődtünk egy sétányhoz, amelyen pár kidőlt fát kikerülve, és egy roggyant hídon átmászva jutottunk a Yacht klubbig. Maci becsületére legyen mondva nem sokat dünnyögött. Pláne amikor a kiöntött részen látott vadkacsákat! Na, az nagyon tetszett neki. Az meg különösen, amikor az első büfében vettünk anyának jégkrémet, meg felszereltük magunkat üdítővel. Természetesen a jégkrémet rögtön el is tulajdonította… Visszaérve megvacsiztunk, majd azon gondolkoztunk, hogy újra neki vágunk Szentendre megismerésének, de esni kezdett, így lemondtunk erről a tervünkről. Elgurultunk Leányfaluba, megnéztük kívülről a szép kis strandot, és hazajöttünk. Előbb apa lezuhanyozta Maciját, majd bekente a kistestét a mosakodási krémmel. Aztán újabb zuhi… Ez annyira tetszett neki, hogy nem is akart kijönni a zuhanyzóból…
Kedden reggel az ördög bújt a Maciba. Alig tudtuk a reggelinél fegyelmezni. Hogy egy kicsit lekössük a Skanzen felé vettük az irányt. A Skanzen rögtön felkeltette az érdeklődősét. A kisvonatra várni kellett vagy félórát, így gyalog indultunk neki. Szerencsére találtunk egy fajátszóteret, és így csúszdával meg minden féle játékokkal hamar elrepült az idő. A kisvonat végállomásán leszállva gyalog indultunk vissza a bejárat felé. Természetesen azért megnéztünk a tájegységünk házait. Ezek Zsombusnak is tetszettek. Majd a szélmalom felé vettük az irányt. A szélmalmot Maci már a vonatból is kiszúrta. Tisztára olyan volt, mint a Thomas a gőzmozdony elején… Útközben igyekeztük rávenni, hogy azt a pár száz métert legyen szíves gyalog megtenni, de nem mindig sikerült. Érdekes, hogy a malom közelről nem tetszett már neki annyira, körbe sétálta, de nem időzött ott sokat. Ezután a ,,Jászárokszállási étterembe” mentünk ebédelni. Zsombi evett apa füstölt bableveséből, majd anya kajájából is. Addig pedig, amíg apa és anya befejezték az ebédet, ő rohangált. Hihetetlen, hogy sohasem fárad el! Ebéd után még evett anya csokis Magnumjából, majd a szálláshely felé vettük az irányt. Végülis 2 órát aludt a Maci.
Ébredés után az udvaron játszottak anyával egy kicsit, majd még a szobában is vacsoráig. Vacsora után bementünk játszóteret keresni Szentendére, de nem nagyon találtunk. Amit a Duna-korzó elején találtunk, az meglehetősen szegényes volt. Bementünk a belvárosba. Találtunk egy klassz kis fagyizót, ahol szinte minden fagyit a tejérzékenyek is megehettek. Ezt követően kiültünk a Duna-partra, elnyaltuk a fagyinkat. Zsombus aztán még köveket, kavicsokat dobált a Dunába, majd hazajöttünk…
Szerdára lehűlt a levegő. Zsombus reggel nyolcig aludt, majd tojást reggelizett. (Délután elkeseredve pillantottunk meg pár piros kiütést a lábán. Ennyit a tojásról…) A délelőttöt a szentendrei Közlekedési Múzeumban töltöttük. A két óra alatt, ami járműre lehetett minden buszra, villamosra, HÉV-re és vonatra felmászott Zsombus. Ugrált a régi csuklósbusz hátuljában, csengetett a villamos csengőjével, sétált a sínek között, és egy kiszuperált mozdony kallantyúját meghúzogatta. Nagyon jól érezte magát. Ebédelni bementünk a belvárosba. És bár jól evett a Maci, de alig várta, hogy vége legyen, mert az étterem annak az utcának a sarkán volt, ahol előző este fagyiztunk. És hát Ő nem felejt. Nagyon boldog volt, amikor elkezdte nyalogatni az áfonyás fagyiját. Sajnos, az öröm nem tartott sokáig, mert mi hiába ültünk le egy közeli téren elnyalni a fagyit, de ő akkor is ficánkolt. Aminek az lett a vége, hogy elesett és mehettünk vissza újabb adag fagyit venni.
Délután több, mint három órát aludt Zsombi. A vacsi után elugrottunk Dobogókőre, ahol gyönyörködtünk a tájban. Zsombi persze ezúttal is köveket dobált. Nő, meg persze a nagyobbacska köveken próbált volna mászkálni. Visszaérve még játszottunk kicsit, majd fél tíz tájban álommanó a hatalmába kerítette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése