Csütörtökön nyolcig aludt a Maci. Reggeli után elugrottunk a húgomért a HÉV-állomásra. Keresztanyu már várt bennünket, és miután beszállt adott Zsombusnak egy Kisvakond könyvet. Először gyanakodva nézte, de amikor kiderült, hogy van benne pillangó, méhecske megbarátkozott vele. A kanyargós erdei úton nézelődött ki az ablakon. Nemsokára át is értünk Visegrádra.
Irány a Fellegvár! Maci fel is ment becsülettel, vagy anyai segédlettel… A vár belseje abszolút nem érdekelte… Inkább nézte a Dunát. Lementek a vár alatti kilátóba, ahol lengett a zászló, ahonnan látszott a Duna. Mi más kelhet egy 2,5 éves kismackónak?! Apa így egyedül sétált körbe. A két lány meg Zsombussal volt. A várlátogatás után lementünk a Duna partra, a változatosság kedvéért köveket dobálni a vízbe. Anya és keresztanyu gyűjtötte, Zsombus pedig dobálta… Érdekes, hogy a hajók, a RÉV nem nagyon érdekelte. Délben a közeli vendéglőbe húzódtunk be. Sajnos, Zsombus nem nagyon evett… A gulyáslevesből is alig, meg a húsiból se nagyon… Táncolt, futkározott, meg játszott volna a szomszéd asztalnál lévő kisfiúval, de enni, azt nem nagyon…
Ebéd után jött a kocsikázás, hogy elaludjon. Miután elaludt a vár melletti bobpálya parkolójába húzódtunk be. Ahol nem sokat aludt, másfél óra körül. Ébredés után nézte, ahogy a bobok csúsznak, majd átcipeltem a bejáratnál lévő fahídon, hogy játsszon a fajátszótéren. A csábításnak nem is bírt ellenállni. Csúszdázott, hintázott, mászokázott… Közben beszélt, be nem állt a szája. A ba-ba megy, ha ott vagyunk, akkor nem mondja ki, csak ránk mutat, de megy a ma-ma és a pa-pa is. Nagyon okos, értelmes srác, tényleg büszke vagyok rá. Mutatja, ahogy a csiga meg, szereti a katicabogarat, és két kezével mutatja, ahogy elrepül… No, és persze tud még sok mindent… Négy óra tájban kapott szendvicset, és ettől új erőre kapott.
Öt óra tájban elindultunk vissza Szentendrére. Miután kiraktunk keresztanyut vacsorázni kellett volna, de a maci nem nagyon akart. Ő mondjuk egész úton enne kekszet, meg kakaós teasüteményt. Ha engednénk… Miután nem nagyon vacsizott felmentünk Teletabbit nézni. Kilenc tájban el is szenderedett…
Sajnos, éjszaka elég rosszul aludt. Gyakran felsírt, de amikor kérdeztük, akkor nem mondta, hogy fáj valamilye…
Péntek reggel végre normálisan evett Zsombus. Egy szelet kenyeret, felvágottat, paprikát és sajtot kapott. Miután megint nem volt strandidő így Kismaros felé vettük az útirányt, hogy kisvonatozzon kicsit. A váci rév-nél elég sokat kellett várni, ezért aztán Zsombus dobált egy kicsit. Majd felszállva a kompra ott is bőszen gyűjtögetett kavicsokat. Természetesen ezúttal sem akart kiszállni, amikor átértünk… Kismarosra sajnos, rossz ütemben érkeztünk. Egy órát várni kellett a vonatra, mert az csak 11:50-kor ment. Így aztán anyáék felfedezve egy játszóteret ott töltötték az időt. Apa pedig ment szendvicset venni, hogy ebédre egyen Zsombus, illetve megváltotta a menetjegyet. No, meg egy kicsit ő is gyönyörködött a fiába, ahogy az játszik.
Odafelé felállt Maci az ülésre, neki támaszkodott apának, apa pedig átölelte és úgy nézett kifelé. Anya pedig tömte a Macit a szendviccsel, Most is minden érdekelte: patak, út, házak, bokrok, fák, és amikor meglátott egy szélforgót nagyot sikított örömébe. Királyréten míg indult vissza a vonat kicsit játszott anyával a játszótéren. Visszafelé már láthatólag álmos volt. Félúton el is szenderült. Kismaroson óvatosan átraktuk az autóba és elmentünk kocsikázni. Kismaros-Szob-Párkány-Esztergom-Szentendre volt az útvonal… Három órát aludva Leányfalu környékén ébredt fel.
Ezután apa felvonult aludni. Maci és anya lent játszott a többi gyerekkel a játszósarokban. Sajnos, Réka szülei a vacsora miatt összepakolták a társasjátékukat, és elmentek enni, ami miatt Zsombus úgy bedühödött, hogy egy húszperces hisztit csapott. Volt sírás, dobálta magát, fetrengett az ebédlőben … Nagy nehezen evett egy kis levest, a tésztát meg sem kóstolta. A sütiből evett keveset… Így aztán a mesenézés alatt anya tejcsit adott neki, amit nagy örömmel kortyolt be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése