3. nap Bányamúzeum, Őslénypark és Szécsény

Salgóbánya, 2011. 08. 19.

A pénteket a Salgótarjáni Bányamúzeumban kezdtük. A külső kiállítás nagyon tetszett Zsombikánknak. Itt fel lehetett mászni, bele lehetett ülni a vagonokba. A múzeum maga nem fogta meg, ami érthető is, hiszen ő ebből még vajmi keveset érthetett meg. A leejtős akna elé nagy várakozással nézett. Tetszett is volna neki, hiszen kaptunk ,,kobakot” is a fejünkre, de egy-egy helyen túl sokáig tartott az ismertetés, és a sok beszédet ő unta.

A túra után elindultunk Ipolytarnócra. A napsütésben nem nagyon volt kedve utazni a Mackónknak. Amikor viszont odaértünk csak ennyit mondott: ,,Apa, anya, én mindig ide szerettem volna jönni!” Ugyanis a parkolóból egyre észre vett egy remek kis játszóteret. Ráadásul ,,zárt csúszdával”. Hiába kiáltoztunk mi neki, hogy jöjjön vissza, addig nem nyugodott, amíg egyszer le nem csúszott rajta. Ezután megpróbáltuk rávenni, hogy sétáljon végig a Geológia tanösvényen. Ki is sétált nagy nehezen a 700 méterre levő indulási helyre, de aztán jobb láttuk, ha visszamegy anyucival. Ő akkor már csak a játszótér-lázában égett, illetve dél volt ennie is kellett...

Maciék tehát visszatértek és birtokukba vették a játszóteret, ami nem csak csúszdákból és mászókákból állt, hanem gyermekkalandparkból és a 150 méter hosszú lombkorona ösvényből is. Kb. két órát töltött itt el Zsombor, alaposan kijátszotta magát. Már meg sem lepődtem rajta, hogy kétszer is végig ment anyával az 5-6 méter magasan levő lomkorona ösvényen... Az ismerkedés ezúttal sem maradt el. Annával játszottak együtt.

Délután 3 óra tájban indultunk Szécsénybe, és útközben jó Mackónk elaludt. Vissza felé természetesen megálltunk Eresztvényben, a játszótérén.

2. nap Túra Salgó-várba és Somoskőre

Salgóbánya, 2011. 08. 18.

Reggelinél megbeszéltük Zsombussal, hogy ma elmegyünk túrázni, sétálni egyet. De sem anya nem veszi az ölébe, sem pedig apa a vállára. Azaz jön a két szép lábán. Végül is 45 percre van hozzánk a Salgó-vár. Annyit ki kellene bírnia. Aztán visszafelé meglátjuk.

El is indultunk szépen. Az út elején porozott a Maci, Salgóbányán áthaladva pedig egy bottal játszott. Beérve az erdőbe pedig Micimackóról beszélgettünk, illetve a fákat nézegette. Minden gond nélkül felmászott a várba. Talán csak a bejárat előtti köves részen csúszott el. A várban alaposan körülnézett, iszogatott. Jókedvű volt, nem tűnt fáradtnak. A gyönyörű kilátás nagyon tetszett neki. Felment a felső, felújított részbe is minden további nélkül. Ezután átmentünk a Boszorkánykő-hőz. Amíg anya fényképezett, addig jó Macka leült a porba és rajzolt. Visszafelé megálltunk a Zenthe Ferenc parknál, ahol volt egy kis játszótér. Míg apa pihegett, Maci fáradhatatlanul játszott. A szálló előtt vagy száz méterre jutott eszébe, hogy anya vegye fel az ölébe. De aztán a por jobban izgatta, hogy rugdoshatja, az meg száll. Szóval Malackánk (Ő hívja így magát a Micimackó barátai közül) zokszó nélkül lesétált kb. 8-9 kilométert! Mi voltunk a legjobban meglepődve. Szédületes kiskrapek, alig múlt 4,5 éves és milyen jól bírja, mennyi erő van ebben a gyerekben (is).

Délután két órát aludt. Ébredés után megbeszéltük vele, hogy elmegyünk a Somoskői várhoz. Itt a parkolótól csak fel kellett sétálni a várba. Ez is tetszett neki, különösen a kilátás meg a lépcső. Nem volt könnyű visszafogni, mert őkelme ment volna minden felé, a romos vár pedig nyilván nem játszótér. Nem mellesleg Zsombor elkezdett érdeklődni a fényképezőgép iránt. És remek képet készített apáról. A vár alatt találtunk egy harangot, amelyet kétszer meg is húzott. Visszafelé megálltunk Eresztvényben, ahol kb. egy órát játszott. Zsombikánk ezúttal sem fogta vissza magát. Mindenkinek köszönt és ismerkedett, fiúkkal és persze lányokkal is. Csúszdázott és kipróbált más ügyességi játékokat is. Miután látta, hogy a többiek homokoznak, ezért ő is homokozott.

1. nap Utazás a Medves Hotelbe, Salgóbányára

Salgóbánya, 2011. 08. 17.

Zsombus hetek óta a ,,Bowling-os Szálloda” (Parádfürdő, Erzsébet hotel), de reméltük, hogy 5 nap, 4 éjszaka sem lesz rossz számára a Medves Hotelben.

Maci, mint rutinos utazó gond nélkül és ami a fontos, hiszti nélkül vágott neki az útnak. Hogy mégse egybe tegyük meg a 220 km-t ezért megálltunk a Mátrafüredi Oxigén kalandparknál. Zsombi elsőként a Játszóházat kereste fel. Miután volt pár haver így jól érezte magát. Amikor felhangzott a figyelmeztetés, hogy ,,Nem szabad felmászni a csúszdán” akkor tudtuk, hogy a mi Mackónk szabálytalankodik. Ilyenkor anya ment rendet tenni. Maci majd másfél órát játszott. Ahogy elmentek a haverok, úgy kijött ő is.

Előbb a fajátszótérre ment, majd a ,,kőbányába”. Érdekes, hogy ezúttal nem az ugrálást, nem a gyerek-kalandparakot, hanem a vízi-gömböt választotta. Alig bírta kivárni a sorát. Aztán 5 percig ,,küzdött” benne. Próbált felállni benne, ami nem nagyon sikerült, így hát rendre elesett, de nyilván nem ütötte meg magát. Amikor kijött azt mondta, hogy ,,nagyon jó volt”. Ezután a bob jött, vagyis ötször lecsúszott anyával. Jó gyorsan, ahogy Zsombikánk szereti. Aztán ebéd, majd alvás a kocsiban.

A Medves Hotel nagyon megtetszett Zsombinak. Apa hiába mondta, hogy hideg a víz. Jó Macink és anya csak lement fürödni, majd visszajöttek, hogy tényleg hideg a víz. Aztán megvacsoráztunk. Vacsora után tollasoztak anyával a tornateremben. Lefekvés előtt pedig Micimackó... Kisfiúnk tudja már szinte az összes Micimackó dalt és részt ugyan kivülről, de ennek ellenére este mindig lelkesen nézi.

Csúszás minden mennyiségben

Zalakaros, 2011.07.07.

Rosszul aludt Zsombus az éjjel. Bár, ebben valószínűleg szerepet játszott a nagy meleg is. Illetve az, hogy szomjas volt. Reggelire megette a maga virsliét, majd irány a strand.

Tekintettel arra, hogy előző nap megígértük neki, hogy apával kipróbálhatja a nagy csúszdát így nem volt meglepi, hogy az odaúton apa körül helyezkedett. És persze százszor megkérdezte: - Apa, ugye lecsúszol velem?

Mivel a csúszda még nem volt nyitva, így pár lecsúszás erejéig elment a gyerek csúszdához. Ahol ugyancsak jól érezte magát. A kanyargós nagy csúszdán, illetve a meredeken nem engedték meg az úszómesterek, hogy lecsússzunk, de a kisebb, hullámoson minden további nélkül. Először apa és maci együtt csúszott le. És ez annyira tetszett Zsombusnak, hogy utána egyedül akart lecsúszni. Így apa felkísérte és anya lent elkapta. Majd ezután anya kisérte fel és apa kapta el. Ez a felállás maradt is a továbbiakban, mert Zsombus igencsak jól érezte magát. Nagyon tetszett neki a csúszás és a vízbe érkezése is. Meg az is, ahogy apa elkapta, és ,,kimenekítette” a vízből. Ezután bementünk az élményrészbe.

Délután alvás, majd újra az élményfürdőbe mentek anyával. Vacsorára milánói makaróni, Zsombus kedvence volt. Vacsi után fagyi, majd játszóház. A fagyizótól apa a nyakába hozta a szállodáig Zsombikát, mert a kisfiúnak fájt a lába. Aztán a ,,séta” végén gyorsan felfutott a bejárathoz. Mert annyira azért nem fájt...

Vízi játszótér, kilátó és strand

Zalakaros, 2011.07.06.

Szerda reggel azon gondolkoztunk, hogy kirándulni kellene. Maci leginkább a vízi-játszótérre vágyott, vagyis a Kis-Balaton bemutatóházhoz. Így reggeli után arra vettük az irányt.

Zsombosunk hősiesen húzta fel, állította a zsilipet, illetve szállította a vizet. Aztán kipróbálta a kosárhintát, illetve a mérleghintát is. Amikor odaértünk még csak egyedül volt, de pár perc után jött egy kislány, illetve újabb kispajtások, akikkel Macink jól elvolt. A belső kiállítóterem nem vonzotta, miként az ásatások sem. Míg fel nem fedezte a ,,kastélyt”, ami nem volt más, mint a kápolna.

A remek napsütésben hamar kiderült, hogy igazán nincs kedve senkinek sem kirándulni, így visszaindultunk Zalakarosra. Miután volt még időnk délig így előbb a város központi részén lévő fajátszóterét vette birtokba Zsombus, majd felmentünk a kilátóhoz. A kilátót anyával meg is mászta a Maci. Az építmény ezúttal is ,,bejött” neki. Alig tudtuk leimádkozni. A kilátó melletti étteremben kisadag rántott sajtot evett délre, de az almaitalt meginni már nem nagyon volt ideje, mert csábította az étteremben lévő mászóka, csúszda.

Talán két órát aludt, majd újra irány a strand! Ahol újfent kellemesen kijátszotta magát. Új barátra tett szert Vivien személyében. Vacsorára megevett 2 szelet halat rizzsel, majd két kisebb kocka sütit. Jó étvágya van Zsombusnak.

Fürdés délelőtt és délután

Zalakaros, 2011.07.05.

Ahogy hétfőn, úgy kedden sem volt kánikula Zalakaroson, de ez egyáltalán nem hátráltatta a Macinkat abban, hogy délelőtt és délután is füricskézzen.

Reggelire egy pár virslit evett Zsombi. Majd a földszinti butiknál kiharcolt magának egy vízipisztolyt. Így amikor átmentünk a strandra vidáman játszott az új játékával. Bár, sütött a nap, de azért belső élményrészen ütöttünk tanyát. Zsombival és anyával több kört is mentünk a vadvízi részen, illetve behúzódtunk a ,,gomba” alá. Mint kiderült: a gomba belső részére remek ,,rajzokat” lehet készíteni a vízipisztollyal.

Aztán a kisfiúnk felfedezte, hogy ő könnyen ki tud mászni a medence szélére. Így onnan ugrált a vízbe. Illetve kombináltuk ezt úgy, hogy előre ugrott, majd úszott is. A micimackós és tigrises karúszójának hála abszolút biztonságban érezte magát a vízben Zsombi. Amikor megunta ezt is, akkor átment anyával a gyerekmedencébe és ott csúszdázott, ugrált, szóval jól el volt.

Ebéd után aludt 3 órát, majd anyucival visszamentek a strandra. A vizet, a strandot, és a vízi játékokat nem tudja megunni Zsombi...

Irány Zalakaros, avagy az utazás

Zalakaros, 2011.07.04.

Zsombi napok óta kérdezte már: mikor utazunk? Szépen számolgatta az éjszakákat, mennyit is kell még aludni. Amikor elárultuk neki, hogy az idén is Zalakaroson töltünk egy hetet nyáron, nem nagyon tudta hova tenni a dolgokat. Aztán amikor megnéztük a tavalyi képeket, videókat, már minden rendben volt.

Hétfőn hét óra tájban ébredt Zsombus, megreggelizett, kicsit pakolásztunk még, majd fél kilenc tájban neki vágtunk az útnak. Az M3-ason szépen haladtunk. Maci újra és újra feltette a kérdéseit a futótűzről, majd énekelgetett kicsit. Abszolút nem volt nyűgős. Megbeszéltük, hogy Zalakaros messze van, és ő ezt el is fogadta: mondta is: sokat kell utazni. Budapesten nagyon szépen keresztül mentünk, így a várakozással ellentétben már fél tizenkettő tájban ott voltunk a ,,kajázó helyen”. Maci azonban nem volt éhes, így mentünk is tovább. A kisfiunk nézte az autókat, ha valaki feltűnően gyorsan ment az autópályán, akkor megkérdezte: - Apa, ez őrült autós?

Lassan közeledtünk a Zalakomáromi letérő felé és két dolog lett csak világos előttünk: az M7-es autópálya ezen szakaszán nincs étterem, illetve Zsombika elaludt. Közben apának is eszébe jutott, hogy a laptopjához nem hozta a tápkábeljét, így aztán bementünk Nagykanizsára, hogy amíg Maci alszik vegyünk tápkábelt. Zsombus egy órát aludt, mire felébredt én is mindent elrendeztem.

Útban Zalakaros felé Nagyrécsén, a Berényi fogadónál ebédeltünk. Remek volt a kaja, és a fogadó is nagyon szép. Volt kis tó, szökőkút, lovacskák, és játszótér is. Zsombikánk húsilevest, majd egy kis palacsintát evett, és kiadta a jelszót: irány Zalakaros.

Miután lapakoltunk, azaz elfoglaltuk a szállást, Anya és Zsombor el is vonult a strandra. Hét óra tájban egy nagyon jókedvű, elégedett, de kicsit fáradt Maci érkezett vissza.

Gyermeknap Parádfürdőn

Nyíregyháza, 2011.05.27-29.

Egész jó kis kedvezményes akciót sikerült kifogni az Erzsébet Hotelben Parádfürdőn, így május utolsó hétvégéjét ott töltöttük. A három nap gyorsan elszállt...

Pénteken úgy mentünk, hogy egyből útba essen a Mátrafüredi kalandpark. Mert azt Zsombi nagyon szereti. Először a Játszóházba menünk, ahol Maci nagyon jól érezte magát, a szokásos csúszás-mászás-labdázással. Majd egy kis gyermekkalandpark. Ezt most próbálta ki először, és abszolút nem volt megilletődve. Anya végig kísérte, csatolta minden új feladatnál át a karabinereket. A hordó és sikló volt a kedvence, de tetszett neki a zsinóros-hálós rész is. A mozgó rönkökön ügyesen mozgott, de nem hozta nagyon lázba. Ebédnél megvívtuk a kis csatánkat, hogy egyen majd 5 kör bobozás jött anyucival.

Miután látszott, hogy Zsombus nem nagyon akar aludni, így elmentünk a Kékesre a Szívkórházba. Az egyik ismerősünktől hallottuk, hogy itt vannak mókusok, ezért vittünk magunkkal mogyorót. Elsétáltunk a kórház parkjában lévő kistóhoz, és ott elkezdtük egymáshoz kocogtatni a mogyorót. Pár perc múlva meg is jelent egy mókus, és örömmel látta, hogy mogyorókat szórtunk a földre. Zsombi egy darabig nézte, majd szerette volna megsimogatni, de a kisállat gyorsabb volt és felmászott a fára, ott folytatta tovább az étkezést...

A szállás elfoglalása után elmentünk kipróbálni a wellness részleget. A medencében Zsombus örömmel vette észre, hogy leér a lába, és így nem kell úszógumi. Így aztán vidáman ugrabugrált a vízben, mi pedig konstatáltuk, hogy tényleg egyre nagyobb fiúnk van, hiszen a 90 centis vízben már nem kell neki úszógumi... Vacsora után még egy óra bowling belefért a napba. Amit persze leginkább Zsombika akart. Csak a golyók voltak nehezek, meg a bábuk voltak messze... Így aztán anya megkereste a legkönnyebb golyót, Zsombika pedig besétálhatott a pálya két harmadáig és onnan gurított. Szerencsére a személyzet nem tiltott ki bennünket ezért...

Szombaton nem volt jó idő a szabadtéri programokra, kicsit hűvös volt, és fújt a szél. A reggeli után sétáltunk kicsit Parádon. Meglátogattuk a ,,bazársort”, nézegettük a régi házakat, majd vissza felé a parkon át mentünk. A hotelünk hátsó ajtaja nyitva volt, így egyből belecsöppentünk a gyerekprogramba. Azaz a kisgidák simogatásába. Persze, Maci nem csak simogatta őket, hanem zöldet is vitt nekik. Amit vagy anyuci, vagy ő tépett le. Érdekes volt, hogy a lovak nem vonzották.