Csúszás minden mennyiségben

Zalakaros, 2011.07.07.

Rosszul aludt Zsombus az éjjel. Bár, ebben valószínűleg szerepet játszott a nagy meleg is. Illetve az, hogy szomjas volt. Reggelire megette a maga virsliét, majd irány a strand.

Tekintettel arra, hogy előző nap megígértük neki, hogy apával kipróbálhatja a nagy csúszdát így nem volt meglepi, hogy az odaúton apa körül helyezkedett. És persze százszor megkérdezte: - Apa, ugye lecsúszol velem?

Mivel a csúszda még nem volt nyitva, így pár lecsúszás erejéig elment a gyerek csúszdához. Ahol ugyancsak jól érezte magát. A kanyargós nagy csúszdán, illetve a meredeken nem engedték meg az úszómesterek, hogy lecsússzunk, de a kisebb, hullámoson minden további nélkül. Először apa és maci együtt csúszott le. És ez annyira tetszett Zsombusnak, hogy utána egyedül akart lecsúszni. Így apa felkísérte és anya lent elkapta. Majd ezután anya kisérte fel és apa kapta el. Ez a felállás maradt is a továbbiakban, mert Zsombus igencsak jól érezte magát. Nagyon tetszett neki a csúszás és a vízbe érkezése is. Meg az is, ahogy apa elkapta, és ,,kimenekítette” a vízből. Ezután bementünk az élményrészbe.

Délután alvás, majd újra az élményfürdőbe mentek anyával. Vacsorára milánói makaróni, Zsombus kedvence volt. Vacsi után fagyi, majd játszóház. A fagyizótól apa a nyakába hozta a szállodáig Zsombikát, mert a kisfiúnak fájt a lába. Aztán a ,,séta” végén gyorsan felfutott a bejárathoz. Mert annyira azért nem fájt...

Vízi játszótér, kilátó és strand

Zalakaros, 2011.07.06.

Szerda reggel azon gondolkoztunk, hogy kirándulni kellene. Maci leginkább a vízi-játszótérre vágyott, vagyis a Kis-Balaton bemutatóházhoz. Így reggeli után arra vettük az irányt.

Zsombosunk hősiesen húzta fel, állította a zsilipet, illetve szállította a vizet. Aztán kipróbálta a kosárhintát, illetve a mérleghintát is. Amikor odaértünk még csak egyedül volt, de pár perc után jött egy kislány, illetve újabb kispajtások, akikkel Macink jól elvolt. A belső kiállítóterem nem vonzotta, miként az ásatások sem. Míg fel nem fedezte a ,,kastélyt”, ami nem volt más, mint a kápolna.

A remek napsütésben hamar kiderült, hogy igazán nincs kedve senkinek sem kirándulni, így visszaindultunk Zalakarosra. Miután volt még időnk délig így előbb a város központi részén lévő fajátszóterét vette birtokba Zsombus, majd felmentünk a kilátóhoz. A kilátót anyával meg is mászta a Maci. Az építmény ezúttal is ,,bejött” neki. Alig tudtuk leimádkozni. A kilátó melletti étteremben kisadag rántott sajtot evett délre, de az almaitalt meginni már nem nagyon volt ideje, mert csábította az étteremben lévő mászóka, csúszda.

Talán két órát aludt, majd újra irány a strand! Ahol újfent kellemesen kijátszotta magát. Új barátra tett szert Vivien személyében. Vacsorára megevett 2 szelet halat rizzsel, majd két kisebb kocka sütit. Jó étvágya van Zsombusnak.

Fürdés délelőtt és délután

Zalakaros, 2011.07.05.

Ahogy hétfőn, úgy kedden sem volt kánikula Zalakaroson, de ez egyáltalán nem hátráltatta a Macinkat abban, hogy délelőtt és délután is füricskézzen.

Reggelire egy pár virslit evett Zsombi. Majd a földszinti butiknál kiharcolt magának egy vízipisztolyt. Így amikor átmentünk a strandra vidáman játszott az új játékával. Bár, sütött a nap, de azért belső élményrészen ütöttünk tanyát. Zsombival és anyával több kört is mentünk a vadvízi részen, illetve behúzódtunk a ,,gomba” alá. Mint kiderült: a gomba belső részére remek ,,rajzokat” lehet készíteni a vízipisztollyal.

Aztán a kisfiúnk felfedezte, hogy ő könnyen ki tud mászni a medence szélére. Így onnan ugrált a vízbe. Illetve kombináltuk ezt úgy, hogy előre ugrott, majd úszott is. A micimackós és tigrises karúszójának hála abszolút biztonságban érezte magát a vízben Zsombi. Amikor megunta ezt is, akkor átment anyával a gyerekmedencébe és ott csúszdázott, ugrált, szóval jól el volt.

Ebéd után aludt 3 órát, majd anyucival visszamentek a strandra. A vizet, a strandot, és a vízi játékokat nem tudja megunni Zsombi...

Irány Zalakaros, avagy az utazás

Zalakaros, 2011.07.04.

Zsombi napok óta kérdezte már: mikor utazunk? Szépen számolgatta az éjszakákat, mennyit is kell még aludni. Amikor elárultuk neki, hogy az idén is Zalakaroson töltünk egy hetet nyáron, nem nagyon tudta hova tenni a dolgokat. Aztán amikor megnéztük a tavalyi képeket, videókat, már minden rendben volt.

Hétfőn hét óra tájban ébredt Zsombus, megreggelizett, kicsit pakolásztunk még, majd fél kilenc tájban neki vágtunk az útnak. Az M3-ason szépen haladtunk. Maci újra és újra feltette a kérdéseit a futótűzről, majd énekelgetett kicsit. Abszolút nem volt nyűgős. Megbeszéltük, hogy Zalakaros messze van, és ő ezt el is fogadta: mondta is: sokat kell utazni. Budapesten nagyon szépen keresztül mentünk, így a várakozással ellentétben már fél tizenkettő tájban ott voltunk a ,,kajázó helyen”. Maci azonban nem volt éhes, így mentünk is tovább. A kisfiunk nézte az autókat, ha valaki feltűnően gyorsan ment az autópályán, akkor megkérdezte: - Apa, ez őrült autós?

Lassan közeledtünk a Zalakomáromi letérő felé és két dolog lett csak világos előttünk: az M7-es autópálya ezen szakaszán nincs étterem, illetve Zsombika elaludt. Közben apának is eszébe jutott, hogy a laptopjához nem hozta a tápkábeljét, így aztán bementünk Nagykanizsára, hogy amíg Maci alszik vegyünk tápkábelt. Zsombus egy órát aludt, mire felébredt én is mindent elrendeztem.

Útban Zalakaros felé Nagyrécsén, a Berényi fogadónál ebédeltünk. Remek volt a kaja, és a fogadó is nagyon szép. Volt kis tó, szökőkút, lovacskák, és játszótér is. Zsombikánk húsilevest, majd egy kis palacsintát evett, és kiadta a jelszót: irány Zalakaros.

Miután lapakoltunk, azaz elfoglaltuk a szállást, Anya és Zsombor el is vonult a strandra. Hét óra tájban egy nagyon jókedvű, elégedett, de kicsit fáradt Maci érkezett vissza.

Gyermeknap Parádfürdőn

Nyíregyháza, 2011.05.27-29.

Egész jó kis kedvezményes akciót sikerült kifogni az Erzsébet Hotelben Parádfürdőn, így május utolsó hétvégéjét ott töltöttük. A három nap gyorsan elszállt...

Pénteken úgy mentünk, hogy egyből útba essen a Mátrafüredi kalandpark. Mert azt Zsombi nagyon szereti. Először a Játszóházba menünk, ahol Maci nagyon jól érezte magát, a szokásos csúszás-mászás-labdázással. Majd egy kis gyermekkalandpark. Ezt most próbálta ki először, és abszolút nem volt megilletődve. Anya végig kísérte, csatolta minden új feladatnál át a karabinereket. A hordó és sikló volt a kedvence, de tetszett neki a zsinóros-hálós rész is. A mozgó rönkökön ügyesen mozgott, de nem hozta nagyon lázba. Ebédnél megvívtuk a kis csatánkat, hogy egyen majd 5 kör bobozás jött anyucival.

Miután látszott, hogy Zsombus nem nagyon akar aludni, így elmentünk a Kékesre a Szívkórházba. Az egyik ismerősünktől hallottuk, hogy itt vannak mókusok, ezért vittünk magunkkal mogyorót. Elsétáltunk a kórház parkjában lévő kistóhoz, és ott elkezdtük egymáshoz kocogtatni a mogyorót. Pár perc múlva meg is jelent egy mókus, és örömmel látta, hogy mogyorókat szórtunk a földre. Zsombi egy darabig nézte, majd szerette volna megsimogatni, de a kisállat gyorsabb volt és felmászott a fára, ott folytatta tovább az étkezést...

A szállás elfoglalása után elmentünk kipróbálni a wellness részleget. A medencében Zsombus örömmel vette észre, hogy leér a lába, és így nem kell úszógumi. Így aztán vidáman ugrabugrált a vízben, mi pedig konstatáltuk, hogy tényleg egyre nagyobb fiúnk van, hiszen a 90 centis vízben már nem kell neki úszógumi... Vacsora után még egy óra bowling belefért a napba. Amit persze leginkább Zsombika akart. Csak a golyók voltak nehezek, meg a bábuk voltak messze... Így aztán anya megkereste a legkönnyebb golyót, Zsombika pedig besétálhatott a pálya két harmadáig és onnan gurított. Szerencsére a személyzet nem tiltott ki bennünket ezért...

Szombaton nem volt jó idő a szabadtéri programokra, kicsit hűvös volt, és fújt a szél. A reggeli után sétáltunk kicsit Parádon. Meglátogattuk a ,,bazársort”, nézegettük a régi házakat, majd vissza felé a parkon át mentünk. A hotelünk hátsó ajtaja nyitva volt, így egyből belecsöppentünk a gyerekprogramba. Azaz a kisgidák simogatásába. Persze, Maci nem csak simogatta őket, hanem zöldet is vitt nekik. Amit vagy anyuci, vagy ő tépett le. Érdekes volt, hogy a lovak nem vonzották.

Lehetek én a kisegér?! avagy ballagás a kiscsoportból...

Nyíregyháza, 2011.05.25.

Szerda este fél öttől volt a Micimackó csoport ballagása. Bennem még élénken élt Maci tavalyi ,,produkciója” így izgatottan vártam mi is lesz ezúttal. Zsombus hetek óta mondta a verseket. Így abban biztosak voltunk, azzal nem lesz, hogy elfelejti, vagy belesül.

Negyedórával korábban mentünk, és jól is tettük, mert Zsombus még az udvaron játszott. Anya szépen beterelte az ,,öltözőbe”, ahol kicsit megmosdott, szépen felöltözött és már mehetett is volna hátra a többiekhez, de ő még egy kicsit ,,anyucikázni” akart. Aztán nagy nehezen sikerült rávenni, hogy elinduljon a gyülekező helyre.

A bevonulásnál Maci hol máshol lehetett volna, mint az legelöl fogva Ildikó néni kezét. Szépen énekelt és jókedvű, mosolygós Maci volt. A Répamesénél sikerült mindenki arcára mosolyt fakasztani, amikor megkérdezte: - Lehetek én a kisegér? Természetesen lehetett, hiszen az a szerep volt rá kiosztva. Aztán felvette a kisegér jelmezt és abban bohóckodott. Amíg szerepelt Zsombus végig elemében volt. Amikor ,,törölközni” kellett ő minden körben ,,törölközött” nem csak akkor amikor ő volt a kör közepén.

Úgy 20 perc után, amikor már inkább a nagyok szerepeltek, Maci nemes egyszerűséggel elhagyta a társulatot és odament anyucihoz, és nem is nagyon volt kedve visszamenni. Anya nagy nehezen rábeszélte a folytatásra, de mert nem volt szerepe, csak a tényleges ballagóknak, akik szeptemberben iskolába mennek, így unta magát.

Összességében elmondhatjuk, hogy Zsombus ügyes volt. Nemhogy nem sírt, hanem elbírt szakadni anyucitól is, amíg ő is szerepelt, addig lelkes volt és igencsak aktív.

Húsvét Egerben és a Zemplénben (2011.04.23-24)

A háromnapos húsvéti ünnepeken általában az első két napot használjuk kirándulásra, míg harmadik nap, ha egy mód van rá, akkor nem, mert olyankor annyian vannak az utakon és a kirándulóhelyeken, hogy esély sincs tartalmas időtöltésre.

Szombat: Bélapátfalva és Szépasszonyvölgy

Szombaton Zsombus korán ébredt, így viszonylag jó időben el tudunk indulni egy kis szilvásváradi vonatozásra. Az egész úton rendkívül türelmes volt. Élvezte, hogy az autópályán gyorsan haladhatunk, illetve Mezőkövesdet, Bogácsot, Egert már ismerte, hiszen sokat járt arra. A kanyargós hegyi utak, a sokszor párhuzamosan futó sínek, patakok szintén érdekelték.

Bélapátfalva vége felé észre vett egy nagy csúszdát, és Macink bömbölni kezdett, hogy álljunk meg. Viszont a vonat indulása miatt sietni kellett Szilvásváradra. Szerencsére a néhány kilométeres úton sikerült megnyugtatni, hogy később visszajövünk, és akkor csúszdázhat. Sajnos, Szilvásváradon nem jártunk szerencsével, mire odaértünk megtelt. Így megfordultunk, és visszamentünk a bélapátfalvai vidámparkba.

A kis vidámparkba nem volt tolongás. Így Maci érdeklődve járt körbe. Először az óriás csúszdát próbálta ki, ami valóban jó nagy volt. Hetet vagy nyolcat csúszott is, de aztán megunta a lépcsőmászást, meg a kisszőnyeg-cipelését. Ezt követően átmentünk a kismotorokhoz, amellyel körbe körbe lehetett haladni. Az első körben még anya loholt a kisfia után, de másodjára már Zsombi olyan ügyesen ment, hogy hagytuk, egyedül használja a pályát. Nem is borult fel, nem is ment neki senkinek, és semminek. Nagyon ügyes volt! Innen átmentünk Thomashoz, a kisvasúttal is ment pár kört... Aztán egy kis gumiugráló, körhinta és befejezésül anyával a vízi dodzsem. Nagyon boldogok voltunk, mert láttuk, hogy Maci önfeledten kacarászik.

Bélapátfalván megebédeltünk, mely idején Zsombi szakított időt arra, hogy megismerkedjen a billiárd eszközeivel. Aztán elindultunk Egerbe. Kicsit még kocsikáztunk, amíg Zsombus elalszik, majd megálltunk és hagytuk szunyókálni. Egy óra pihenés után felébredt és így begurultunk a Szépasszonyvölgybe. A Szépasszonyvölgybe volt egy nagyobb vidámpark, ami szerencsére nem működött. Az óriáskerék meg ilyesmi még nem neki való... Kárpótlásul választott egy kis gumicukrot, majd elindultunk a vásár felé. Először egy kis kézművesasztalnál álltunk meg, ahol gyerekek fedhették be az üres tojáshéjat szövettel, festővel, gyönyörű húsvéti tojást varázsolva így. Még anyának is igazi élmény volt, talán nagyobb, mint Zsombinak. Ezután megnéztük a további portékat, vettünk egy ,,puli kutyát” és egy perselyt a kisfiunknak. Majd a városnéző kisvonattal mentünk egy kört a gyönyörű időben.

Vasárnap: Zemplén – Pálháza és Sátoraljaújhely

Vasárnap reggel komótosan készülődtünk. Felvettük kereszt anyut és Pálháza felé vettük az irányt kisvasutazni. Szerencsére korán odaértünk és így jutott még nekünk is hely. Zsombusunknak nagyon tetszett, ahogy ment a fák között a kisvasút. Alaposan szemügyre vett mindent, és persze Kőkapu előtt az alagútban nem maradt el a sikítozás. Amíg vártunk arra, hogy visszainduljon a kisvasút, addig Zsombi jól megdolgoztatta anyut és keresztanyut; kis köveket, kavicsokat szedetett velük, ő pedig dobálta a Patakba.

A kisvasút után megebédeltünk, majd kiskocsikázás után Macink szunyókált másfél órát. Miután felébredt, irány a Sátoraljaújhely, és persze a bobpálya. Ahol rengeteg kocsi volt, és még több ember, aki várt a bobra. Egy kis zápor megtette a jótékony hatását, no meg az, hogy már fél hat volt és így Húsvét első napja ide, Húsvét első napja oda, oszlani kezdett a tömeg. A feladatok ki voltak így is osztva. Míg Zsombi és anya bobozott, addig apa és keresztanyu sorban állt, hogy mire leérnek, mehessenek újra, és nekik ne kelljen kivárniuk a hosszú sort. Így aztán Zsombinak sikerült négy lecsúszást összehoznia. Ami nem volt rossz teljesítmény, ha az időt és a szemerkélő esőt vesszük alapul. Bár, mondjuk őt a kis eső nem zavarta egyáltalán. Jól fel volt öltözve...

Húsvét hétfő

Hétfő délelőtt előbb takarítottunk majd meglátogattuk a nagymamikat. Előbb Ibi mamát és kereszanyut ,,locsolta” meg Zsombi. Amiért nem maradt el a csoki tojás. Majd míg mi bent beszélgettünk Zoli kereszapuval focizott kicsit. Innen átmentünk nagymamihoz, ahol szintén kapott tojást, khm némi pénzt, majd megebédeltünk és lustálkodtunk kicsit.

Este elugrottunk a Mekibe. Mert azt hittük, hogy Húsvétkor az embereknek van otthon kajája, és apának meg másnap lesz a szülinapja... Nem volt elviselhetetlenül sok ember, de voltak ott jónéhányan... Macinknak még azért az eső előtt sikerült párat csúsznia a csúszdán is.

Mátrafüred, kalandpark, Anna Hotel - tavaszi hosszú hétvége

Mátrafüred, 2011.03.12-15.

A március közepi hosszú hétvégét, akárcsak tavaly, ezúttal is Mátrafüreden töltöttük. Március 12 és 15 között az Anna Hotelben ütöttünk tanyát.

1. nap, az utazás

Maci fél hétkor kelt szombaton. Így még kicsit lustiztunk, majd ami még maradt péntekről összepakoltunk és elindult. Nem a legrövidebb úton, az autópályán mentünk, hanem úgy döntöttünk, hogy már az első napon is kirándulgatunk. Az úton többszőr is megkérdezte, hogy mikor érünk ,,a hegyek közé”? Miskolcon megálltunk az Auchan-nál, majd átmentüml a Decatlon-ba. Az útóbbi áruházban Macink ezúttal is kerékpározott egy jót. Érdekes volt látni, hogy az első ,,kör” után elvett egy ,,kobakot” és fel akarta venni. Ami aztán apa segítségével sikerült is. Délben a szokott helyen ebédeltünk (Majális park). Zsombusnak nem volt valami nagy étvágya. A husileves még csúszott is, de második már nem annyira... Azért pár falatot sikerült belediktálni. Hangos sikongatással üdvözölte Lillafüred két ,,alagútját”, majd nem sokára elaludt. Több, mint egy órát szunyokálva, Parádon ébredt fel. Pár kilométer után nagyon tetszett neki a szerpentin, ahogy mentünk felfelé Mátraházára. Itt-ott még havat is láttunk, nem csak a nagy hegyeket. Nem sokára megérkeztünk Mátrafüredre... A szállás elfoglalása után lementünk felfedezni a wellness részleget. A kb. 2 óra Zsombusunk ugyancsak kitombolta magát. Ugrott, elmerült, siklott és mindezt egy jakuzziban... Fürdés után könnyű vacsora. Zsombus ezúttal is tartalékolt a hasában helyet a chipsnek... Aztán egy kis Pingu... És fél kilenckor alvás. Mert ez egy ,,nehéz nap” volt, és minden jól elfáradt. Különösen a Maci...

2. nap, kalandpark

Maci fél hétkor kelt. Igyekeztünk ameddig csak lehet ágyban tartani. Lustálkodtunk, mesét olvastunk, mesét néztünk, mikor mit, hogy ne ébresszük fel a szállodát. Kisfiúnkat nem hatotta meg a svédasztalos reggeli. Egy virslit sikerült nagy nehezen belediktálni. A reggeli után beugrottunk a SPAR-ba. Zsombuskánk elég türelmetlen volt. Nem vettünk sok dolgot, de a pénztárnál elfogyott a türelem. Míg apa sorban állt, addig anyával a bepakolós részen várt. És énekelt... Mert nagyon sok éneket és verset tud. Az óviban is mindig dicsérik, hogy milyen gyorsan tanulja meg a verseket, dalokat. Ezúttal egy teljesen idegen néni dicsérte meg...

Irány a kalandpark! És persze elsőnek a bob. Kétszer apával, háromszor anyával. Míg mentünk felfelé mindig kérdezett és kérdezett... Én meg igyekeztem válaszolni. És persze jött a kérdés: - Anya hol van? - Lent vár bennünket. - Lent vár bennünket? - Igen, lent vár bennünket. És az a dialógus a viszonylag rövid szakaszon többszőr is megismétlődött. Lefele viszont csak vezényszavak hallatszottak: - Gyorsabban apa! Ne fékezz apa! Gyerünk Thomas! A bob után irány ugrálni, vagy ahogy itt nevezik ,,Eurobungy”. Drága Macink sajnos még kicsi ehhez a játékszerhez, de annál inkább eltökélt. Nagyon tetszett neki, hogy a lányok ,,bekötötték”. És a tartó gumik segítségével repkedhetett – volna. Mert ők még felfelé nem tudott elrugaszkodni a gumiasztalról, csak előre és hátra... Mindenesetre a 2x5 perc alatt nem fáradt el. ,,Levezetésként” elment anyucival a függőhídra. A 105 méter hosszú és kb. 20 méter magas híd nem zavarta, egyáltalán nem félt. Majd a könnyed séta után újabb 5 perces ,,Eurobungy” következett.

Amikor visszaértünk a szállásra nem kellett elringatni. Hamar elaludt. 1,5-2 órát aludt, majd lementünk fürödni. Miután napközben többszőr is elmondta, hogy ő a hidegvízbe szeretne menni, ezért ott kezdtük a fürdőzést. Természetesen a nagylegény a hidegvízben egyáltalán nem volt nagylegény, amit mi persze egy cseppet sem bántunk. Így aztán jól eljátszottunk vagy másfél órát a jakuzziban. Rengeteg ugrott, siklott Zsombus. Nagyon jól érezte magát.

A fürdés után vcsorázni mentünk. Nem sokat evett a húsilevesből, a penne tészta csirkehusival viszont ízlett neki. A vacsi után elmentünk sétálni kicsit. Már a parkig se volt könnyű elcsalni a saját lábán, de aztán amikor a sötétben történt egy kis baleset és megütötte a derekát, ami ,,bedagadt”... Nos onnantól kezdve egy darabig apa nyakában ült, majd anyához mászott fel.

3. nap, kalandpark

Ezen a reggelen is minden úgy indult, mint az előző napon. A szemerkélő, cseppegő esőben ismét mentünk egy ötös kanyart. Az első két alkalommal apucival ment le a Maci. Zsombus a kis eső ellenére sem volt rosszkedvű. Nagy örömmel bobozott. A bob után 90 perc Játszóház következett. Először nagy megilletődött Zsombi, de aztán feltalálta magát a sok szülő és gyerek között. No meg a sokféle játék között. A Játszóház alkotói valóban mindent megtettek, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. A többszintes hálóval elkerített, bujkálós, csuszkálós, mászkálós térből alig lehetett kiimádkozni Macinkat.

Ebéd után alvás, fürcsi, majd vacsi. Egy kis almazene, olvasás... Sajnos, az éjszakánk nem telt ilyen nyugodtan. Zsombusunk az éjjel többszőr is igen erősen köhögött. Anya adott neki gyógyszert, de nem voltunk nyugodtak. Nagyon aggódtunk miatta. Féltünk, hogy visszaesik megint a köhögős betegségébe, amiből nemrég gyógyult ki.

4. Bob, játszóház és hazafelé

Kedden nyolcig aludt a Maci. A köhögős éjszaka után nem csodáltuk. Hagytuk is pihenjen, ameddig csak akar. Ébredés után megreggeliztünk, majd összepakoltunk. Miután láttuk, hogy Zsombuskánk jókedélyű elhatároztuk, hogy még felmegyünk a kalandparkba. Gyorsan lenyomtunk egy 5-ös sorozatot a bobbal. Majd irány a Játszóház, ahol Zsombi és Anya bevonult játszani. Apa pedig elment körbe sétálni a kőbányát, akarom mondani a kalandparkot.

Déltájban elindultunk Szilvásvárad felé. Gondolva, hogy a Maci odáig alszik egyet. Maci azonban nem aludt el... Így Egerben nem is Szilvásvárad felé fordultam, hanem Miskolc iránya. Mert féltünk ugyanis, hogy kisvonat ide, Szilvásvárad oda, Zsombusunk lehet, hogy elalszik a kisvonaton. Alig hagytuk el Egert, már aludt is a kisfiúnk. Miskolcon újabb dilemma volt mit csináljunk, mert Zsombus aludt. De ha megállunk, akkor rögvest felébred, és ha úgy ébred, akkor dünnyög. Meg az ünneplések miatt is úgy döntöttünk haza indulunk.