Két hét boldogság

Nyíregyháza, 2011.01.02.

Közel két hetet töltünk el a Karácsony és az Új között, vagyis a téli szünetet nagy örömben és boldogságban. Macit egyszerűen nem lehet meguni. Pedig kérdez és kérdez, be nem áll a szája. Nem mondom, hogy néha nem zavaró egy kicsit az állandó visszakérdezést, de igyekszünk mindig türelmesen és a legjobb tudásunk szerint válaszolni a kérdéseire.

A két ünnep között meglátogatott bennünket a védőnéni, aki alaposan meglepődött, hogy Zsombusnak be nem áll a szája, hiszen egy évvel ezelőtt még szinte megsem szólalt, most meg nem csak beszél, hanem mesél, rövid történeteket mond. A védőnő elégedetten nyugtázta, hogy nem kancsal Zsombi. No, és persze azt, hogy tud egy lábon ugrálni. Szépen fejlődik a Maci!

- Apa, veszel nekem zenés szemüveget?
- Veszek kisfiam!
- És mikor veszel, majd később?
- Igen, majd később...
- És miért veszel nekem?
- Mert szeretnéd, ha vennék. Vagy nem szeretnéd?

Harmadik Karácsony

Nyíregyháza, 2010.12.27.

Zsombus már hetek óta Karácsony lázában égett. Szegény persze nem nagyon tudta betájolni, hogy mit jelent, hogy majd egy hónap múlva lesz Karácsony. Aztán három, két, egy hét, és pár nap múlva. Nem nagyon érezi még ezeket a terminusokat, de az áruházakban, a városban járva az elékészületekből látta, hogy ,,valami” készül.

Csütörtök délután, amikor felébredt Maci együtt feldíszítettük a fát. Zsombikámnak biztos nagy élmény volt. Hol anyának, hol apának próbált segíteni. Előbb beállítottuk a Karácsonyt fát, aztán apa meg anya felrakta rá az égőket. Majd eljött Zsombi nagy pillanata, és elkezdte rakosgatni a díszeket a fenyő aljára. Gömböket, figurákat, harangot, és az általa készített összefűzött habszivacsokat helyezett el.

Pénteken ráérősen készültünk el. A menetrend a szokásos... Ebéd Ildi szüleinél, találkozás a Ildi testvérével, és annak a családjával. Majd délután a mi családunk, este meg csak mi...

Az ebéd jól sikerült, bár Maci alig várta, hogy vége legyen. Az ajándékbontásnál szélesre nyílt örömébe a szája. A mamiéktől kapott Thomassos szett, illetve a sógoroméktól kapott beltéri kosárpalánk elvarázsolta. Nem is nagyon akarta lerakni őket. Éppen csak annyi időre ugrottunk haza és felkaptuk a cuccot, a másik család ajándékait. A Thomassos szett itt sem maradt el, miként az autós szönyeg sem, és még jó pár ajándék. Jól megrakodva tértünk haza.

Este megvacsoráztunk. Majd mi is kibontottuk az ajándékokat. Zsombus főleg ügyességi, ügyességgel kapcsolatos játékokat kapott tőlünk.

Karácsony első napján aztán a reggeli közben kitört a patália. Maci elkezdte keresni a gitárját. Mi meg csak néztünk egymásra, mert nem emlékeztünk arra, hogy gitárt kapott volna. Szóval jó kis hisztit csapott. Persze Karácsony első napján, amikor minden zárva, esélyünk nem volt gitárt szerezni, hogy helyre álljon a családi béke... Délben elmentünk Mamiékhoz ebédelni, aztán délután, kora este játszottunk egy jót.

Karácsony másnapján szokás szerint kirándultunk egyet, a célpont Kőkapu. Útközben megálltunk a Sárospataki várnál. Ott sétáltunk, szánkóztunk egy órát. Illetve ezúttal nem belső udvaron sétáltunk, hanem a külsőn. Ott pedig találtunk egy fajátszóteret ,,várral”, ahogy ,,illik”. Mondanom se kell, hogy Zsombust nem tudtuk, vagy is csak nagy nehezen tudtuk elhozni onnan. A -6 fok ellenére nagyon jól érezte magát. Csak lett volna több hó... Innen Pálházára mentünk és a szokott helyünkön ebédeltünk. Maci nem nagyon akart enni, a játékgépeket nem feledve azokkal próbált játszani. Ettől függetlenül azt hiszem sikerült ,,megtömni”. Ezután elugrottunk Kőkapura, de itt már nem szálltunk ki, mert ,,a tó sem volt befagyva” és Mackónkat már majdnem elnyomta az álom. A havas utakon jó nagy kerülővel (Pálháza-Hollóháza-Kéked-Gönc-Tállya-Tokaj-Szabolcs-Kótaj-Nyíregyháza) elindultunk haza. Nem siettünk, Ildivel nézelődtünk, meg amúgy is a havas úton jó volt, ha 50-el menni tudtunk. A 3 órás utat Zsombuskánk végig aludta.

Mikulás családiasan és vonattal

Nyíregyháza, 2010.12.11.

Zsombikámat valahogy nem érintette meg igazán a Mikulás. Illetve mire személyes találkozott a Mikulással már véget ért...

Rosszul kezdődött a december. Először nem volt piros a Maci torka, de aztán pár napra rá már kicsit piros volt így, hogy már nem csak köhögött ,,kiírta” a doktor néni. Ez azt jelentette, hogy sem a bölcsiben, sem pedig az óviban nem találkozott Zsombi a Mikulással. És mivel közben apa is megbetegedett, ezért a városba sem tudtam felvinni, hogy mégiscsak összejöjjön a ,,nagy találkozás”.

Szombaton este elmentek anyával felköszönteni Barbust a névnapja alkalmából, illetve elvitték a mikuláscsomagot az uncsitesóknak. Maci jól érezte magát, evett és ivott rendesen, egyébként pedig ,,hozta a formáját”. Érdekes, hogy nem nagyon rabolt rá az édességekre. Simán haza hozta a cuccot és nem érdekelte. Ugyanígy amikor vasárnap reggel kiment megnézni a csizmáját. Behozta a mikulást és letette.

A következő szombaton aztán végre létre jött a ,,nagy találkozás”. ,,Szerencsére” már reggel hatkor felkelt, ami azt jelentette, hogy 7 óra tájban el tudtunk indulni Miskolcra, a Mikulásvonathoz. Az úton jól haladtunk, így időben odaértünk és még jegyet is kaptunk... Miután elindult a vonat a krampuszok is aktivizálták magukat. Énekeltek, beszélgettek a gyerekekkel, mondókát tanították. Még a felnőttek is bekapcsolódtak a dalolásba. Az alagút előtt pedig volt nem egy próba – taps, lábdobogás, sikoltozás – , hogy az alagútból elzavarják a boszorkányokat.

Lillafüredre megérkezve vidám zene szólt. És amikor leszálltunk – Malacka segítségével –, akkor láttuk, hogy tényleg ott az egész mesevilág. Ráadásul mindenki vidáman táncolt, ami a  -5 fokban nem kis teljesítmény volt. Ezután besétáltunk a színpad elé. Ahol a mesevilág ezúttal a dobogón énekelt és táncolt, majd a Télapó segítségével megkaptuk az ,,eligazítást”.

Az első helyen Micimackó és csapata várt. Róbert Gida, Micimackó, Bagoly és a többiek az érzékekről beszélgettek, tanulhattak a gyerekek. Zsombus persze csak óvatosan, és jobbára hátulról merte megsimogatni Micimackót. Aztán előjött egy kis hiszti. Konkrétan haza akarta jönni, illetve a Mikulással akart találkozni, és hogy nyomatékot adjon a szavának lefeküdt a hóba. Igyekeztünk a józan eszére hatni, és kiszedni a hóból. Így aztán mi némi késéssel érkeztünk meg Süsü sárkányhoz. Süsü tényleg nagyon vicces volt, meg a Kiskirályfi is nagyon igyekezett, nem hiába, mert Zsombi nézte egy kicsit, de igazából akkor nyugodott meg, amikor elindultunk a Mikuláshoz. A Mikulásnál rögtön az első sorba állt, leste a Mikulás minden mozdulatát. Alig várta, hogy megkapja a csomagját. És miután elvégzete a Télapó a dolgát Maci egy közös képhez mellé állt. A 4. színen Mátyás király meg az igazmondó juhász meséje elevenedett meg. Közel egy órás fagyoskodás után elindultunk a kisvonathoz. Az útunk a kívánság kapun át vezetett, ahol mindenki kivánhatott majd meghúzta a csengőt. Az ebéd után Zsombust könnyen elnyomta az álom. Aztán amikor felébredt bementünk az Auchanba, majd a kérésére a Decathlona, de nem volt kerékpár neki való így 20 perc után el is jöttünk. Haza felé rendkivül óvatosan, sűrű hóesésben jöttünk.

Zsombika névnapja

Ha jobban belegondolok már másfél hete tart Zsombusnak a névnapi mulatsága, és még nincs vége…

No, persze apuci túloz, de a lényeg, hogy október 28-án jótékonysági Alma együttes koncertre mentünk Nyíregyházán a Kórház ebédlőjébe. Elkísért bennünket keresztanyu is. Maci előbb leült a székre, aztán a színpad elé a kabátjára, majd amikor látta, hogy minden gyerek ugrabugrál, ő is rákezdte. Elég családias volt a hangulat, pár százan lehettünk. A színpad előtt azonban a gyerekek ,,sűrűjében” csak találgattuk hol a Maci. Szerencsére baj nélkül megúsztuk, és Zsombus nagyon jól érezte magát. A koncert után oda lehetett menni az együttes tagjaihoz. Így odamentünk a fuvolás zenekari taghoz megköszöni a koncertet, és miközben megköszöntük Maci megjegyezte, hogy a Szuperkukák nem volt!

Szombaton jó idő volt, így kirándultunk az őszi napsütésben egyet Miskolcra. Megnéztük a vadasparkot. Természetesen az akváriumházzal kezdtük, majd szépen körbe sétáltuk. Ezúttal nem lehetett almát venni a bejáratnál, így makkot szedegettünk. A séta, a levegőzés után jól evett Zsombus, majd szundított egy órácskát a kocsiban. Amíg aludt mi is szunyókáltunk egyet. Az Auchan-ban aztán mondtuk neki, hogy válasszon magának a névnapjára ajándékot, és mit is választhatott volna mást? Mint egy Thomas a gőzmozdony szettet. Az Auchan után – szokás szerint – átmentünk a Decthlonba. Míg anya nézelődött az áruházban, addig a Maci ezúttal nem a biciklit választotta, hanem kosárra dobott.

A hét egész szépen eltelt. Zsombus imád oviba járni. Úgy tűnik nagyon szépen beilleszkedett, és nagyon bejönnek neki az ottani kézimunkás, festős, dalos foglalkozások. Amikor érte megyek, akkor sokszor úgy kell könyörögni neki, hogy jöjjön öltözni. Ő vagy még vonatozni szeretne, vagy festeni, vagy varrni még egy kicsit…

Szombaton eljöttek hozzánk a testvéreim és édesanyám. Anyutól, Tüncitől és Zolitól egy kisebb trambulint kapott Zsombus. Amelyet azon nyomban összeszereltünk és Maci vidáman ugrált rajta. Zsófiéktól Thomas-szos tortát kapott Maci, amelyet nem győzött csodálni. Nagyon tetszett neki. Miként az is, hogy Csaba bátyám jól ,,meggyurmázta”. Miközben persze nagyokat kacagott és nem győzte eleget mondani: még egyszer. Nővéreméktől pénzt kapott, amiből pár nappal később egy kordbársony bélelt nadrágot, és egy hótaposót vásároltunk. vásároltunk. Az este egyébként jól telt. Mindenki csodálkozott Zsombus milyen sokat nőtt, milyen sok szót tud már, milyen szépen beszél. És persze tudja a varázsszót is: Kérem…


Nyíregyháza, 2010.11.09.

Apa

Őszi forgatag az oviban

Nyíregyháza, 2010.09.30.

Már amikor az oviba járás első hetében hallottuk, hogy lesz az oviban piac, aminek a neve Őszi forgatag. Aztán tíz nappal a rendezvény előtt volt szülői értekezlet, ahol végül is bővebb információkhoz jutottunk.

Mi krumplit, karalábét és almát vittünk, amelyet a nagycsoportosok árultak. A vevők a kiscsoportosak, illetve a szülők voltak. Természetesen a bevétel az óvodát illette.

A nagy napon tehát Zsombus elment reggel az oviba. Anya pedig az Őszi forgatag kezdetére, fél tízre ment át. Maci nagyon örült, mert előre nem beszéltük meg vele, hogy anya át megy majd. ,,Természetesen” innen mindig azt nézte, hogy hol van anyuci. Sajnos, az időjárás nem kedvezett nekik, így a piactér az óvoda folyosóján volt.

A piacolás után kézügyességi foglalkozások voltak. Például összevágtak szívószálat és karkötőt fűztek össze belőle. Aztán gyurmáztak és babot, apró magvakat helyeztek el benn, amelyek egy kis képpé állt össze. Amikor anya hazajött és megmutatta, akkor ezek a dolgok nekem is nagyon tetszettek.

Jó ötlet volt az is, hogy árultak fogmosó poharat, természetesen azt vettük meg, amelyen Zsombor jele is rajta volt, a sárgarépásat.

Egy nehéz nap krónikája - Ördög bújt a Maciba!

Nyíregyháza, 2010.09.30.

Csütörtökön ördög bújt a Maciba!

Amikor délután fél négy tájban érte mentem, az óvónénije, Ildikó néni azzal fogadott, hogy ő nem szokott Zsombira panaszkodni, de ma nagyon sok probléma volt. Nem fogadott szót, összevissza rohangált, állandóan palincolt. Ráadásul nem is nagyon aludt. Mit mondhattam volna? Egy jó apa  ilyenkor csak hümmög és igyekszik gyorsan elhagyni az intézményt.

Ahogy Anyunál voltunk, meg amikor mentünk anyuciért, semmi jel nem utalt arra, hogy Maci ,,el lenne indulva”. Így aztán neki vágtunk a Metronak. A Metronál Maci elment a wc-re, anyával. Ahogy anya elmesélte: neki nem volt szabad bemennie a fülkébe. Ahogy Maci bement a fülkébe MAGÁRA ZÁRTA az ajtót. Azaz elfordította a zárat. Anya kint teljesen kétségbe esett, hogy mi lesz most, bent ragad Zsombor... Nagyon megkönnyebült, amikor nyílt az ajtó és a 3 év 8 hónapos kisfia kisétált... Amikor kijöttek a mellékhelységből és elmondta anya apának, hogy mi történt, apa is nagyon megrémült.

Az áruházban aztán Maci újabb ,,jelenetei” következtek. A játékosztályról 8 lóval sem lehetett elvontatni. Igazából nem követelőzött. Csak megnézett minden olyan játékot, amely őt érdekelte, elsősorban persze a vonatosokat. Aztán, amikor eljöttünk, ő még visszament. Majd legalább háromszor. Mert meg néz még valamit, egy kicsit. Ez persze egyre idegesítőbb lett. És persze a Maci nem tudott leállni. Hiába a szép szó, hiába a tiltás kilátásba helyezése. Meg, hogy ,,apa és anya” itt hagy... Semmi foganatja nem volt. Aztán bement egy próbafülkébe, és a csapóajtón könnyen átment, de kifelé már nem tud kijönni. Ezen már kínomban csak nevettem...

Gyorsan beraktuk a bevásárló kocsiba, ami kell és amilyen gyorsan csak lehet elhagytuk a METRO áruházat.

Bogácsi nyárbúcsúztató

Bogács, 2010. augusztus 19-21.

Pénteken korán kelt Zsombus, hiszen tudta: irány Bogács, három nap fürcsi.

A strandon ezúttal nem nagyon jött velünk, hanem a gyermek medencébe lubickolt. Délben jól evett, majd miután látta, hogy az uncsitesók már nem mozdulnak a fagyira, jégkrémre, így az ő figyelme is újdonságok irányába fordult. A gólyos, meg a poharas nagyon bejött neki.

Szombaton szintén egész nap lubickoltunk. Este meg akartuk nézni a tűzijátékot, de annyian voltak, hogy inkább visszasétáltunk a panzióba. Maci ,,természetesen” anyával és Bencével cipeltette magát. A tűzijátékkal kapcsolatos durranás még élénken éltek benne. Így a tűzijátékot durranás nélkül szerette volna élvezni, ezért lefeküdtünk. Zsombus már amúgy is fáradt volt. Bár, még lefekvés előtt apát kiakarta zavarni az ágyból… Végül csak kiegyezett apucival… Igaz, ahhoz az kellett, hogy apa felhívja a figyelmét, hogyha a kisfia kitiltja őt az ágyból, akkor a továbbiakban nem lesz kirándulás. Ezen aztán hatott, és nyugodtan aludtunk mindannyian.

Vasárnap még füricskéltünk egy jót. Majd nem teljesen hazafelé vettük az irányt, hanem Miskolc és Auchan felé. Igaz, az Auchanban gyorsan végeztünk, a szökőkút sem ment, így átmentünk a Decathlonba. Sajnos, minden kisbicikli foglalt volt, így Zsombosunk nem igazán találta magát. Rollerezni nem volt kedve. Aztán mire haza indultunk lett mégiscsak bicaj, és persze megint nyűglődés lett belőle…

Első nap az oviban

Nyíregyháza, 2010.09.01.

Eljött, hát a nagy nap, amit Maci már régen várt, és milliószor elmondott: én oviba megyek, én óvódás vagyok! Persze, tegnap még elköszöntünk a bölcsikétől. Mindenki nagyon aranyos volt.

Aztán ma reggel már hatkor felkelt Zsombus. Anya előre látóan szabadságot vett ki, ha a kicsi fia nem akarna ott maradni… Amikor beértünk az ovi, már két korábbi bölcsis társa Áron és Levente éppen öltözött. Mintha csak megbeszéltük volna, hogy egyszerre megyünk. Áron és Levente láttán Maci nagyon megörült. De az ovis nénik is nagyon kedvesek voltak. Leadtuk a párnát, plédet, tornazsákot…

Miután anya átöltöztette ő már be is futott és leült az asztalhoz rajzolni. Apa és anya pedig elhelyezte a sárgarépás fogmosópohárba a fogkeféjét és a fogkrémét, illetve a falra felakasztottuk a törölközőjét. Elköszönni már nem tudtunk tőle, mert bezárták a Micimackó csoport ajtaját, ő pedig nem hiányolt bennünket. Így aztán hazasomfordáltunk…

Délután fél négyre mentünk vissza. Zsombus önfeledten játszott a többiekkel. Körben ültek és úgy játszottak valamit. Amikor szóltunk neki, akkor persze már rohant hozzánk. Az ovónénik elmondták, hogy nem volt gond vele. Apát megnyugtatták, hogy nem volt hiszti sem, és szépen evett és aludt. Még fésűt kell vinni… Tekintettel az esős időre Anya csizmát és az orkánnadrágját adta rá. Így aztán míg hazaértünk vidáman belélépett minden pocsolyába.