Balatonföldvár: Egy kis betegség, és sok élmény

Balatonföldvár 2013.06.25-28.

Kedden végleg abba maradt a kánikula. Délelőtt gyermekfoglalkozás Zsófival (tésztaékszer, hűtő mágnes készítés). Aztán úszóversenyt rendeztünk a Macival. Elég izgalmas volt, mert 1-0-ra Ő vezetett, majd 2-1-re apa, de aztán ismét belendült Zsombor és végül 3-2-re nyert. Ebédelni bementünk Földvárra, meg újságot venni. Zsombi kiharcolt magának valami krekklabdát. Pihenés után újra irány a benti fürdő. Este pedig tévéztünk…

Szerdán viaszfestés, és bábfigura készítés volt Zsófival. Majd elmentünk Balatonboglárra kirándulni. Megnéztük a Milleneumi kilátót. A kilátó környékén volt egy nagy tisztás, ahol Mackó kedvére futkározhatott. Sőt, még a meredek turista úton is lefutott – amíg láttuk – és persze vissza. Miután kifutkározta magát bobozott, majd egy kis kalandpark következett. Illetve a kalandpark melletti fajátszótér. Délután lett mire ebédelni mentünk. A főtéren levő kajázóban összebarátkozott a tulajdonos nénivel. Majd nagy türelemmel engedte, hogy apa fotózza a parkban. Éjszakára sajnos elég nyűgős lett a kisfiúnk, így nem sokat aludtunk. Hőemelkedése volt, ami azt jelentette, hogy másnap irány a doktor…

Csütörtök délelőtt homok animáció és könyvjelző készítés lett volna soron, de mi orvoshoz mentünk. A földvári doktor néni nagyon kedves volt. Megvizsgálta, de csak kicsit volt piros Maci torka. Azt mondta, hogy elképzelhető ez valami enyhe lefolyású vírus. Doktor néni után kicsit hajókáztunk, nézelődtünk a kikötőben, majd megebédeltünk. Zsombinak délutánra javult az állapota. Így aztán elmentünk Balatonboglárra a hotel szervezésében egy kisbusszal, amolyan közös programként. Volt most is bob és kalandpark, meg persze kilátó… A borkóstolás és vacsora nem nagyon érdekelte, inkább kiment a többi gyerekkel az udvarra játszani. Hazafelé már nagyon nyűgős volt. Egyszer meg is álltunk, mert azt mondta, hogy hányni kell, de szerencsére, nem kellett.

Péntekre nem javult továbbra sem az idő, így ismét a kirándulás mellett döntöttünk. Elmentünk hát megnézni a Zamárdi kalandparkot. A kalandpark igazi élménypark volt az ott eltöltött hat óra alatt se fedeztük fel teljesen. Először itt is a kötélpályával kezdtük, de az Macinak túl egyszerű volt. A két órás limitidő alatt kétszer is végig ment mind a három pályán. Aztán egy kis ebéd… Majd nézelődtünk a tópartján, és persze kipróbáltuk a szabadtéri játékokat. Illetve a minivasutat. No, meg a vízijátékokat. Zsombi nagyon elégedett és boldog volt. És persze nem kicsit fáradt…

Fürcsi a Balatonban

Balatonföldvár, 2013.06.22-24.

Az idén úgy adódott, hogy anya és apa a nyári bő egyhetes nyaralást Balatonföldvárra szervezte június utolsó hetében. Csak indulás előtt pár nappal közöltük a hírt Zsombival, mert ha hamarabb elmondjuk neki, akkor állandó azt kérdezte volna: mikor indulunk már?

Szombaton hét óra tájban bújtunk ki az ágyból, és szép lassan elkezdtünk készülődni. Kilenc óra tájban indultunk. A kánikulában nem siettem, igyekeztem abszolút biztonságosan vezetni. Nagyon sokat segített Zsombi azzal, hogy ezúttal nem volt türelmetlen. Egyedül akkor hisztizett egy kicsit, amik a Shell kúti pihenőnknél nem vettem ki 800 forintért kis LEGO-bábut. Kapott viszont Thomas újságot… A következő megállónk Budapest előtt volt, hogy az M0-áson ne kelljen megállnunk, mert arra hely nincs. Budapest után az egyik OMW kútnál megebédeltünk. Zsombi jóétvággyal rántott husit evett rizzsel, vagyis a kedvencét. A szállodai szobánkba gyorsan bepakoltunk, majd irány a Balcsi. Maci nagy lelkesedéssel vetette bele magát. A 35 fokos meleg mellett a 26 fokos nem volt hideg a számára. Rövidesen egy ,,barátra” is szert, így aztán Danival kerestek kagylót, álltak fejre a vízben. Vacsorára grill husi volt. Zsombus megevett vagy másfél szeletet, hozzá friss salátával, savanyúsággal. Aztán irány újra a Balaton…

Vasárnap a kánikula a Balcsiba csábította Zsombust. Sokszor csak a lábfejét láttuk, mert állandóan kagylót gyűjtött, vagy nézelődött a Balcsiba. Délben besétáltunk Földvárra. A közel másfél kilométert a végén már nagyon unta Maci. Pedig szép volt az utca, végig láttuk a Balatont. Ebéd után irány újra a víz. Majd este séta a Balaton partján. Akkor még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó ,,fürdős” napunk a Balatonba.

Hétfőn sajnos, rossz időre ébredtünk. Az éjszaka nagy részében esett, így lement a hőmérséklet. Szó se lehetett arról, hogy a Balcsiba fürödjünk. Szerencsére volt a szállóban animátor, aki rajzolt Zsombival. Illetve kifestette tigrisnek. A foglalkozás után bementünk Földvárra. Először megnéztük a hajóállomást. Rengeteg hajó pihent bent. Anya meg Zsombor elmentek megnézni a félszigetet, de nem voltak sokáig, mert nagyon fújt a szél. Ebédre toncsit és palacsintát ettük. Ebéd után meglátogattuk a papír-írószer boltot. Vettünk színes ceruzát, rajzlapot, hogy rossz időben is elfoglalja magát a fiatalúr. Aztán irány a gyógyszertárba, mert kicsit taknyos volt Maci. Délután kis pihenő után lementek anyával fürödni a beltéri medencébe, ahol úszásról szó sem lehetett, annyian voltak benne. Majd vacsora megnézték a családi vetélkedőt, illetve a karaoke versenyt. Jól érezték magukat, este héttől tíz óráig lent voltak. Maci sajnos, nem tudott bekapcsolódni az éneklésbe, mert ez most olyan volt, ahol karaoke közben olvasni kellett, lehetett a dalszöveget.

Óceánmánia az Ócenáriumban, és kiskecske ZsombiZoo

Nyíregyháza, 2013-06-02

Kilencig aludt a Maci. Így volt időnk megbeszélni anyával, hogy mit csináljunk ezen a vasárnap. Zsombi már egy ideje rágja a fülünket, hogy menjünk az állatparkba. Így nem is volt kérdéses, hogy mit csinálunk ma.

Szerencsére tíz órakor még nem állt sor a pénztáraknál. Az Ócenáriumban nem győzte Zsombink sorolni a halak nevét. Hála a Spárnak, és az Óceánmánia kiadványuknak a kisfiunk megtanulta a matricás könyvben található halak neveit. Nagy örömmel és lendülettel mutogatta nekünk őket. A cápáknál pedig le is ült és úgy mutogatta anyának. Természetesen nem maradt el a függőhídon való áthaladás sem… Apa az első kör után kiszállt, de Maci és anya még mentek kettőt az Óceánmániában. Ahogy az már lenni szokott…

Az orrszarvú nem igazán izgatta, az Afrika ösvényen gyakorlatilag végig sietettet bennünket. Nem érdekelték sem madarak, sem orangután, sem zsiráf, vagy katta. A pörgetős játéknál megállt egy kicsit, majd folytatta az útját. Mint kiderült azért volt ilyen sietős az útja, mert próbált bennünket rábeszélni, hogy a páviánok melletti büfében vegyünk neki jégkrémet, vagy fagyit. Hiába mondtuk neki, hogy nincs meleg, és a torkának sem hiányzik, mintha nem is hallotta volna. Az oroszlánbőgés ezért tetszett neki… Illetve a páviánoknál és elidőzött egy darabig…

A parasztudvaron vettünk eledelt a kisgidáknak. Amit aztán nagy örömmel vitt a kecskesimogatóba. Legnagyobb meglepetésünkre aztán elkezdte etetni a gidákat. Sőt, még játszott is velük. Tetszett neki, ahogy harapdálták, átmásztak rajta. Ha belegondolok, hogy eddig mennyire nem haverkodott egyik állattal sem, akkor ez valamiféle áttörés volt. Amikor például lovagolni járunk, akkor nem tanúsított semmi féle érdeklődést a lovak iránt. Megsimogatta őket, de nem különösebben haverkodott velük. Itt meg… Sőt, amikor nagy nehezen kiszedtük a gidák közül, hogy menjünk ebédelni, akkor még egy cicát is megsimogatott…

Az ebéd gyakorlatilag úgy telt el, hogy mi kértük, hogy egyen. Ő meg kérlelt bennünket, hogy menjünk vissza a kecskékhez… És állandóan azt kérte, hogy miért játszanak vele a kecskék. Így aztán megállapodtunk, és ebéd után visszamentünk. Macink mindent ott folytatott, ahol abbahagyta. Pontosabban egy fekete gidát az ölébe véve járkált. Persze, mi azon voltunk, hogy minél hamarabb letegye.

Az újabb gidázás után elmentünk a Medveerdő mellett, de macikat csak távolról láttunk. Majd megnéztük az őzeket. Zsombi itt annyira belelkesedett, hogy szedni akart nekik valami zöldet, mert megakarta etetni őket, de csalánba nyúlt, és ekkor kijött rajta az egész napi fáradtság… Nagyon keserves sírásba fordult. A csaláncsípés, meg a fáradtság sok volt együtt. Anya csak nagy nehezen tudta megnyugtatni. Még szerencse, hogy a bejáratnál árultak golyós fagyit…

Ám az tévedés volt a részünkről, hogy most már megyünk haza. A fagyitól új erőre és kedvre kapott Zsombusunk még elvitte anyát fókákat és jegesmedvéket nézni. Aztán pedig újra az Ócenáriumba.

17 óra volt, amikor hazaértünk. Kisfiúnkon nyoma se volt a fáradtságnak, leült rajzolni. A hét órás kaland után mi anyával viszont tudtunk volna aludni…

Gyermeknap az Erdei tornapályán Csengével

Nyíregyháza, 2013-06-01

Tavaly nagyon jól sikerült a Human-Net rendezvénye az erdei tornapályán, így azt gondoltuk, hogy az idén sem hagyjuk ki. Persze, nem csak mi mentünk az Erdei tornapályára, hanem Zsombor ovis társai, Csenge és Aliz is, az anyukájával.

Maci és anya voltak a legfrissebbek, ők már 10 óra tájban kimentek. A fedett padokban nagyon sokféle elfoglaltság volt a gyerekeknek, például a kifestőtől a virághajtogatásig, a gyöngyfűzéstől a rajzolásig. A színpadon pedig 11 órától bábszínház, majd a Gombóc együttes énekelt dalokat a gyerekeknek.

Csengéék egy órával később jöttek ki. Sajnos, Csenge már pár napja küzd egy kis megfázással. Így aztán gondolkodtak nagyon kijöjjenek-e. Egy kis nézelődés, illetve tetoválás után Maci és Csenge úgy döntöttek megnézik a játszóteret. Zsombosunk féktelenkedett, Csenge igyekezett visszafogni, amikor nem hallgatott ránk a Macink.

A játszótér után visszamentek és virágot hajtogattak – természetesen a mediátor lány segítségével. Majd zenét hallgattak… A koncert után még volt egy kis csoki osztás, majd irány Mamihoz ebédelni.

Elballagott az oviból Zsombus

Nyíregyháza, 2013-05-31

Pénteken ,,szabadságot” akart kivenni Zsombink az oviból, vagy legalábbis azt kérte, hogy délben menjünk érte. Elfelejtette a kislurkó, hogy milyen nagy nap számára ez a péntek. Amikor aztán figyelmeztettük arra, hogy milyen fontos dolga van ma, már sokkal jobb kedve lett.

Délután anya fél négyre ment érte, majd itthon gyors fürcsi. Még gyorsabb kajázás, hiszen az uzsonnával sohasem lakik jól, és persze öltözködés. És irány vissza az oviba. Pár fénykép, aztán még egy kis rákészülés…

Még szerencse, hogy anya korán elment Macival. Így tudott helyet foglalni, ahonnan elég jól felvette a nagyeseményt. Apa viszont későn ment így ő kint beszélgetett azokkal, akiknek szintén nem jutott hely. A mintegy 20 perces műsor után az udvaron a Micimackó csoport lufit eregetett, majd köszöntöttük az ovónéniket (Ildikó és Timike) és a gondozó nénit (Ibolya).

A köszöntések után csoport fotó készült, majd Zsombus és Csenge pózolt. A ballagás után a McDonaldsba mentünk, ahol egy jókedvű, de kicsit fáradt Maci azt mondta: - Ez nagyon jó ötlet volt! Így köszönte meg, hogy kitaláltuk a gondolatát.

Este megnéztük az anya által készített videót a ballagásról. Nagyon büszkék voltunk Zsombusra. Szépen, érthetően beszélt, amikor a verset mondta egyszer tévesztett. Az előadás alatt mindig tudta, hogy merre kell mennie. Egyébként pedig természetesen Csenge volt a párja a táncnál.

Anyák napja

Nyíregyháza, 2013.05.06

Maci már egy héttel korábban anyák napja lázában égett. Először nekem mondta el az anyák napi verset, majd egy nappal később anyukájának is. Pedig nem lett volna szabad. Hiszen ez amúgy titok volt.

Szombaton elmentünk az uncsitesókkal kirándulni. A Szent István barlangban aztán Maci ismét elénekelte az anyák napi dalt. Nagyon jó volt a barlang akusztikája, és persze az is jó volt, hogy a mi Macink ilyen bátor volt.

Vasárnap nyári virágokat vettünk anyucinak meg a nagymamiknak is. Sajnos, a kertészetben Zsomborunk nem volt valami szófogadó és beleesett egy kis halas medencébe. Szerencsére nem lett vizes csak a lába, így nyugodtan felköszönthettük mind a két nagymamát.

Az óvodában hétfőn este tartották az anyák napját. Apa nem ment, mert csak az anyukák és a nagymamák voltak hivatalosak. Anya azonban videózott, és így apa is láthatta a gyerekek műsorát. És nagyon büszke volt a Macira. Igaz, hogy integetett műsor közben anyucinak, de az egész előadás alatt nagyon koncentrált volt. Szépen, érthetően mondta a verset. Bátran énekelt, kicsit macisan táncolt. És az utolsó dal alatt ő adta az ütemet a triambulummal. Az gondolom Zsombor ezúttal megint előbbre lépett, és szerintem mindenkit meglepett. Köszönet érte az óvónőknek, akik bíztak benne, és rámerték osztani ezeket a szerepeket.

Vidámpark és játszóház a Majálison

Nyíregyháza, 2013. május 1.

Szerda reggel Maci meglepve vette tudomásul, hogy ma nem kell oviba menni. A Munka ünnepe, mint olyan még neki elég távoli fogalomnak tűnt, de amikor megtudta, hogy megyünk Titokhelyre, az teljesen felvillanyozta.

Tíz óra után mentünk ki a Bujtosi tóhoz. Fülig ért a szája, amikor látta a Vidámparkot. Először a ringlispílre szeretett volna felülni, de arról sikerült lebeszélni. Maradt hát a felfújható ugráló vár. Itt lecsúszott Zsombus, de igazán nem hozta lázba. Ezt követően átmentünk a dodzsemhez. Ez nála mindig nagy sláger. Anyával ül egy kocsiban, és ő vezet. Imád menni, fordulni, és persze ütközni. Közben pedig nagyokat kuncog. Így volt ez most is.

A dodzsem után sétáltunk kicsit. Majd kipróbálta a kisvonatot. Ez apró gyerek kora óta nagy sláger nála. A vonat után rávette anyát megint egy kis dodzsemre, és ezzel gyakorlatilag be is fejezte a vidámparkozást. Ezután már csak játszóterezett, azaz csúszott és hintázott. No, meg barlangot kapart a földbe.

Dél körül átmentünk a Nyilas Fogadóba, Sóstófürdőre. Itt még nem jártunk soha. Az udvarra lépve éppen állatok, mesefigurák táncoltak. Olyasmik, mint a Mikulásvonatnál, csak szerényebb kivitelben. A játszóházban NyírVV-s ügyességi játékok is voltak. Ami tetszett Zsombinak és ugyancsak jól elvolt velük. Ebédre lapcsánkát és áfonyás csörögét evett. Majd folytatta a játékot.

Mielőtt jöttünk el, még benevezett a lufi durrantásba. De sajnos, neki olyan hamar eldurrant a kapott lufija a nagy melegben, hogy neki a lufi fújásban kellett vitézkedni. A lufit nem sikerült durranásig fújnia, de így is kapott ajándékot: egy sárga, mosolygós labdát.

Iskolás lesz a Maci!

Nyíregyháza, 2013. 04. 26.

Ma végre megjött az értesítés, felvették a Macit az Arany János általános iskolába, ami gimnázium is, de az még olyan messze van. 1/c-s lesz, vagyis kézműves osztályba jár majd.

Páran talán a családban nem értették, hogy miért nem testnevelés szakra írattuk be, vagy az úszóosztályba. Mert, hogy jár úszni, Kung fura és lovagolni Zsombor. Imád kerékpározni és túrázni, az oviban pedig focizik… Én azonban nem szerettem volna, ha ideje korán versenyszerűen sportolni kezd. Az úszó osztályt sem tartottam fontosnak, mert nem gondolnám, hogy úszót nevelnénk a Maciból. Amúgy is elég az a heti 4 úszóóra, ami lesz neki elsőben, nem kell még két edzés hozzá…

És persze Zsombi imád rajzolni, vágni, faragni…
Remélem jó döntést hoztunk.

,,Ugye nem felejtesz el soha Dóra?”

Nyíregyháza, 2013. 04. 19.

A tavalyi évhez hasonlóan, idén elvittük a Macit lovagolni. Robi bácsiék tavaly Oroson, idén viszont a Derkovits utcán dolgoznak.

Robi bácsi kisebb sérülése miatt nem tudott Zsombussal foglalkozni. Így Szilaj nyergében Dórával sétált körbe-körbe Zsombor, és csinálta a gyakorlatokat. Hamar eltelt a félóra. Maci egyszer sem akart leszállni, vagy inni. Ami azért tavaly előfordult vele.

A lovaglás után elkezdtük felfedezni az új helyet. A baromfiudvar nem nagyon érdekelte Zsombort. A kis tó és az őzek annál inkább. Sajnos, a szigetre nem lehetett bemenni. De körbe sétálni a tavat, látni a csatornát vadludakkal hangulatos volt. Amikor pedig feltűnt hattyú, akkor az nagyon megmozgatta a kisfiúnk fantáziáját.

Amikor mentünk az autó felé láttuk, hogy Dóra kezet mos. Mondtuk Zsombinak, hogy mossa meg ő is a kezét. Kicsit beszélgetett Dórával Maci, majd búcsúzóul megkérdezte: ,,- Ugye nem felejtesz el soha Dóra?”

Apa, mi miért nem vagyunk gazdagok?!

Nyíregyháza, 2013-04-14

Vasárnap kora este azt kérdezte tőlem Zsombus:
- Apa, mi miért nem vagyunk gazdagok?

Nagyon meglepett a kérdés, hiszen valóban nem vagyunk gazdagok, de tudom azt, hogy élnek rajtunk sokan sokkal szegényebben is. Másrészről viszont ez is egy olyan kérdés volt, amiből szépen látszik, hogy nő a Maci… Ez már nem olyan ,,Thomasos” kérdés volt.

Annak azért örültem, hogy volt alkalmam elmondani neki, hogy a gazdagságot nem pénzben mérik. Sokkal fontosabb az, hogy Zsombi, anya, és apa egészségben, szeretetben együtt van. Mert ez az, amit nem lehet pénzzel megvenni.

A kis arcát nézve azt hiszem megértette miről beszéltem…

Piknik Erdőbényén

Erdőbénye, 2013. 04. 14.

Beiratkozás

Nyíregyháza, 2013-04-08

Eljött, hát ez a nap is. Apa elment beíratni Zsombort az Arany János Általános Iskolába. Terveink szerint kézműves szakra, ami azt jelenti, ha felveszik a kis lurkót; 1/c-s lesz.

Negyed kilenc tájban érkeztem az iskolába, és örömmel állapítottam meg, hogy nincs ,,roham”. Hat (3x2) helyen lehetett beíratni a gyerekeket, de minden asztalnál csak egy szülő ült. A tanító nénik, adminisztrátorok – nem ismerem őket, elnézést, amiért nem ismerem a titulusukat – nagyon segítőkészek voltak. Ami ránk is fért, hiszen 5-6 papírt kellett kitölteni.

Azért ragaszkodunk a kézműves szakhoz, mert Zsombusnak jó keze van. Szépen rajzol, van türelme és kézügyessége gyurmázáshoz, és minden máshoz. Persze, ha van kedve… Nyelvnek angolt választottunk, hiszen már az óvodában is azt ,,tanult”. És újdonság lesz a számára, számunkra a Hit- és erkölcstan, ahol a református világnézettel ismerkedik majd meg. Bár, már az oviban is volt Hittan.

Most tehát várjuk, hogy megkapjuk az értesítést a felvételiről…

A hó fogságában a Bowlingos szállodában

Parádfürdő, 2013. 03. 14-17.

Amikor útra keltünk Parádfürdőre, még nem tudtuk milyen kalandnak vágunk neki. Persze, nem voltunk ezzel egyedül…

Szerencsénkre már délután elindultunk Nyíregyházáról. Az úton csak az éreztük, hogy fúj a szél, de semmi veszélyt nem éreztünk. Maci is nyugodtan ült a székében. Aztán Verpelét környékén elkezdett esni a hó, de akkor már közel voltunk a szállodához.

A szállodában aztán elfoglaltuk a helyünket, és jó Mackónk szájtátva figyelte, hogy szakad a hó. Nem kellett nagy ész hozzá, hogy lássuk, ilyen mennyiségű hóban aligha fogunk a következő három napban kimozdulni a szállóból. Zsombust ez a tény abszolút nem zavarta. Mentünk fürödni, a szobákban meleg volt, és jó volt a kaja is. Az viszont kár volt, hogy nem hoztunk magunkkal szánkót. A szálloda parkjában lehet volna csúszkálni kicsit. Mindig is vágytunk arra – csak nem mertünk eljönni decemberben – hogy egyszer télen lássuk a Mátrát. Nos, most megkaptuk…

A hó helyzet napról javult. Köszönhető ez annak, hogy nem esett több hó, illetve szorgos kezek eltűntették a havat a szálloda udvaráról, és az utakról. Ezen felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy a hegyeken át jövünk haza. A kellemes napsütésben nagyon szép volt a táj, ahogy a hó visszacsillogott.

Nem is volt gond Hollóstetőig. Akkor Macinak pisilnie kellett. Ami nem volt egyszerű mutatvány, mert az utak ugyan el voltak takarítva, de az út mellett nem tudtunk megállni. Egészen Lillafüred elejéig nem tudtunk megállni. Akkor bekanyarodtam egy kis útra. Zsombi elvégezte a dolgát, majd nem tudtunk kitolatni… A kerék csak kapart a hóban… Pár percig próbálkoztam, de semmi eredmény. Zsombi pedig megijedt, hogy örökre ott ragadtunk. A mesékben elég sűrűn előfordul ilyesmi (lásd Thomas), úgy hogy a tapasztalatai alapján reménytelennek ítélte meg a helyzetet. Nem volt egyszerű a helyzet, kiszabadítani a kocsit és közben vigasztalni sírós Bocsunkat. Nemsokára anya kérésére egy másik gépkocsi kihúzott bennünket, de jó Mackónk csak lassan nyugodott meg. Miskolcon átmentünk mire abbamaradt a pánik…

Iskolakeringő

Nyíregyháza, 2013-03-02

Szegény Maci mit sem sejt abból, hogy az elmúlt hónapokban micsoda kételyek, és szervezkedések zajlottak a feje felett. És persze még mindig nincs vége…

Az első kérdés az, hogy indítsuk-e egyáltalán Zsombit szeptemberben, 6 év 8 hónaposan, vagy nem? Szépen rajzol, gyorsan tanul verseket, de a figyelmét könnyű elterelni – szól a hivatalos vélemény. De hát minden gyerek ilyen ebben a korban, nem? – gondolom én, vagyis apa. Na jó, nem mindenki rajzol szépen, és tanul gyorsan verseket, de szerintem az természetes, hogy a figyelme el-elkalandozik…

Nagyon sok szülő visszatartja a gyerekét, azaz egy évvel később engedi iskolába. Igen ám, de mit csináljon Zsombus még egy évig az oviban? Már 3 éve odajár, tud minden verset… Valahogy ez nem volt ínyünkre, meg az egyik ismerősünk is mondta, hogy nem érdemes visszatartani, mert csak unatkozik majd és rosszalkodik…

Így hát beadtuk két iskolába is a jelentkezésünket. Végig jártuk az iskolacsalogatókat, előkészítőket. Zsombus anyával november óta szinte minden este csinált feladatokat. A közelebbi iskolába – ki tudja miért – nem sikerült bekerülni. Most szurkolunk, hogy a másikba sikerüljön…

Zsombus szerencsére ebből stresszből semmit nem érez. Amikor kérdezte, hogy miért nem a közelebbi iskolába fog járni, és anya mondta neki, mert sokan jelentkeztek oda, akkor simán tovább lépett. Hiszen a másik iskolát is ismeri, hat héten át járt oda minden hétfőn előkészítőre. És az is tetszett neki.

Hét órán át a Játékfesztiválon

Nyíregyháza, 2013-02-17

Nagyon megörültünk, amikor másfél héttel ezelőtt e-mailt kaptunk a Mikulásvonat szervezőitől, hogy ezen a hét végén megrendezik az I. Miskolci Játékfesztivált. Nem mondtuk el Zsombusnak, mert akkor egyrészt mindennap megkérdezte volna, hogy milyen lesz, másrészt mikor indulunk már? Azt persze mi sem sejtettük, hogy új házi játszóház csúcsot állítunk majd fel, mert fél tizenegytől 17:45-ig ott voltunk.

Szombat reggel nyolc tájban ébredtünk, megreggeliztünk, majd szendvicseket készítettünk. Kilenc óra tájban indultunk, negyed tizenegy tájban érkeztünk meg a Miskolcra, az Egyetemvárosba. Kisebb sorba állás után jutottunk be a Körcsarnokba. Kis felfedező útra indultunk, majd apa elfoglalta állását (vagyis inkább ülését) a lelátón.

A bejárat mellett az első játék valami labdaátadó lehetett. Mindenesetre Maci nagyon élvezte, ahogy az áramló levegő fenn tartotta a labdát, és igyekezett átadni a szomszédos ,,csőre”. Aztán felfedezte a kedvenc játékot, egy felfújható mászókát, amire egyáltalán nem volt könnyű felmászni, és a tetején fennmaradni. Ezután a felfújható henger következett, majd a lábbal hajtott, kerékpárszerű autók. Aztán az első emeleti 0-6-os játszótér.

Zsombus ment tulajdonképpen minden hova, szeretett volna mindent kipróbálni, minden érdekelte. Néha megéhezett, vagy megszomjazott, akkor visszament apához. Illetve, ha már arra járt, akkor kipróbálta az útba eső távirányítós autókat, amihez kacskaringós pályát alakítottak ki. Amihez Zsombus mindig visszament az a felfújható mászóka volt. Az nagyon-nagyon tetszett neki. Persze szívesen játszott a favonattal, és ugrándozott az ugráló asztalon, na meg csúszkált a felfújható csúszdákon.

Érdekes volt látni, hogy délelőtt nem barátkozott a mesefigurákkal, de délután már kergetőzött a Szamárral, és ugrándozott a Tigrissel. És kereste Micimackó, Teknőc Ernő, Dr. Bubó és Törpapa társaságát is. Anya pedig rendre lefotózta Zsombust, ahogy a mesefigurák pózoltak vele.

Nem erőltettük a haza indulást, úgy voltunk vele, hogy játssza ki magát, fáradjon el. Kétszer rákérdeztünk, hogy menjünk-e haza, de nem akart. Egyszer volt csak kritikus a helyzet, olyan négy óra tájban, amikor a felfújható hengerben egy gyerek ráesett és megütötte a fogát. Akkor sírt egy kicsit, meg haza akart menni, de miután ivott úgy döntött maradjunk.

Végülis, amikor elfelé jöttünk nagyon nem ellenkezett. Itthon kiderült, hogy jókora izomláza van, és alig bír járni. Ami nem is csoda, hiszen egész nap mászott, futott és ugrált…

Barika a farsangon

Nyíregyháza, 2013-02-01

Zsombor már hetek óta izgalmi állapotban volt. Megbeszélték a barátjával, hogy az Tom macska lesz, Ő pedig Jerry egér. Sajnos, apa meg anya hiába járkáltak SPAR-ba, Tesco-ba, játékboltokba, de égen-földön nem volt Jerry egér jelmez. Még a kölcsönzőkben sem, az Ő méretében. (Kisebb volt, olyan 4-5 évesek részére.)

Egy héttel a farsang előtt szerencsénkre kiderült, hogy az uncsitesóknak megvan még a régi jelmezük, és szívesen ideadják. A választék: Barika, Tigris, és Micimackó. Mi azt hittük, hogy a Tigrist, vagy a Micimackót választja majd, de Zsomborunk a Barika mellett döntött. Olyannyira tetszett neki, hogy amikor hazajöttünk fel is vette. Sőt, abba is aludt. A hátra levő napokat pedig gondosan számon tartotta.

Pénteken aztán eljött a nagy nap. Nem sokkal hat óra után ki is pattant az ágyból. Majd izgalommal telve, de azért ráérősen elkezdett készülődni. Megbeszéltük vele, hogy anya elviszi, aztán apa elviszi anyát a munkahelyére, és majd megy apa is az óvodába. A szülők amúgy is csak 8 és 9 között lehetnek ott.

Amikor visszaértem a gyerekek készülődtek sorba rendeződni, csak az én Macim ült egyedül az asztalnál. Szegénykém csak ült és búslakodott, nem akart sorba állni, mert mindenkinek ott volt vagy az anyukája, vagy az apukája, csak neki nem. Engem látva aztán megnyugodott, és nem volt akadálya, hogy induljon a sor.

Miután énekeltek, és bemutatták magukat – ki milyen jelmezbe öltözött – táncolni kezdtek. A többiek, mert Maci jött sárgarépát, és ropit nassolni, majd almalevet ivott. Aztán csak elment Timi óvó nénivel táncolni, majd a többiekkel körtáncolni.

Kilenc óra tájban mi szülők elbúcsúztunk a bocsunktól, ők pedig megreggeliztek. Aztán megnézték a többi csoport jelmezeit, illetve ,,elűzték a telet”.

Hatodik szülinap

Zsombor gyakorlatilag Karácsony óta a szülinapjának lázában élt. Hol türelmesebben, de leginkább türelmetlenül. Már alig várta, hogy újra ajándékokat kapjon.

Csütörtök este, munka után elmentünk a Mokka cukrászdába megvásárolni egy doboz szilvalekváros ,,papucsot”, és egy doboz sós sütit, amivel másnap megkínálja a társait a fiatalúr. Míg mi a rendelést intéztük, addig Zsombi észrevette, hogy van mignon. És addig nem nyugodott, míg nem vettünk mindegyikből egyet. Innen elmentünk a Bújtosi Bujdosóba, ahonnan kétszemélyes tálakat rendeltünk szombatra, a családi összejövetelre. Maci örömmel konstatálta, hogy ez az étterem ismerős neki, és ezúttal is a kedvencét, sajtkrémlevest kért. Amíg várni kellett az ételre a kis lurkó nem nagyon bírt magával. Izgett-mozgott, egész addig míg a nagy jókedvében be nem verte a fejét az asztalba. Nagy szerencse, hogy a szemének nem lett baja, de a homlokán szép kis prezúr keletkezett. A levessel nem lakott jól, még rendelni kellett neki rántott húsit, sült krumplival. Az étterem után átmentünk a hozzánk közeli, Görömbei cukrászdába, ahol megrendeltük neki a szülinapi tortát. Mackónk itt is tett egy erőtlen próbálkozást mignon vásárlásra, de ezt sikerült visszautasítanunk. Hiszen már vettünk, amire szerencsére Ő is emlékezett.

Future Robi játszóház

Nyíregyháza, 2013-01-04

Zsombi szánkózik

Középhuta, 2013-01-02

Vonat, TV-s játék, könyvek = Karácsony

Nyíregyháza, 2012-12-25

Zsombus már nagyon várta a Karácsonyt. Napokkal korábban rágta a fülünket, hogy díszítsük fel a fenyőfát. Pedig mi amúgy is egy nappal korábban díszítjük fel, azaz 23-án, hogy legyen ideje játszani a mi ajándékainkkal. Sokat segített nekünk az Adventi naptár, mert így minden reggel kiszámolhatta mikor is jön az Angyalka.

Végre eljött 23-a és ebéd után még aludt egy kicsit, majd elkezdtük összerakni a műanyagfenyőt. Zsombi is. Aztán segített a díszek felrakásában. Közben vagy harmincszor elmondta: - Azért jön hozzánk egy nappal korábban a Jézuska, mert tudja, hogy türelmetlen vagyok? Vacsora után végre megjött a Jézuska is, egy szép vonatot hozott neki, aminek nagyon örült. Amolyan igazi karácsonyi vonat hangulata van, és a mozdonyon kívül még öt kocsi van. Természetesen olyan elemek kellettek hozzá, amelyek otthon nem voltak. Így apuci még fél nyolc tájban elugrott a Lidl-be. Az est hátra levő részében Zsombikánk a vonattal játszott, majd átpártolt a számítógépre.

Másnap ebédre mentünk Ildi szüleihez, ahol találkoztunk az uncsitesókkal. Mami időben kulcsra zárta az ajtót, mert Zsombink ismét türelmetlen volt. Ehhez képest aztán nyugodtan és jól ebédelt. Ebéd után aztán kiderült, hogy a sógoroméktól TV-s játékot kapott, Mamiéktól pedig könyvet. A TV-s játéknak jobban örült, és ki is próbálta.

Délután Édesanyámhoz, illetve a testvéreimhez mentünk. Itt aztán kapott csocsóasztalt, könyveket, és még ki tudja mit. Szegény Éva nővéremnek csalódottan mondta: - Már megint könyvet kapok tőletek. De aztán a csocsóasztal összeszerelése jobb kedvre derítette. Persze – mivel ő a legkisebb – mindenki vele foglalkozott volna. Nem nagyon siettünk haza, így volt idő mindenre. Érdekes volt, hogy búcsúzáskor Zsombor megköszönte Éváéknak a könyveket – pedig nem is mondtuk neki…

December az oviban

Nyíregyháza, 2012. december

A december mindig különleges az óvodában. Készülődés a Mikulásra, és a Karácsonyra… Azaz díszítéskészítés, programokon való részvétel…

A hónap azzal kezdődött, hogy az oviban készültek fényképek, amelyeket aztán lehet rendelni, és hagyományosan Karácsonykor kiosztani… Zsombiról is készült, természetesen vettünk, meg csináltattunk pluszba. Nekem annyira ezúttal nem tetszett, mert túl komoly volt rajta a Maci. Amúgy a gyerekek onnan tudják, hogy fényképezés lesz, hogy ingbe, szép ruhába kell menni 

Mikulás előtt pár nappal egy hölgy énekelt és gitározott, amelyen nagyrészt Télapós, Mikulásos dalokat énekelt. Nagyon büszke voltam, hogy Zsombi mindet ismerte és a nénivel énekelte…

A hónap közepén Karácsonyi készülődés volt az oviban. Az egyik délután kis Karácsonyi játszóházzá alakult Zsombusék szobája. Mehettek a felnőttek is, és együtt tölthették a gyerekekkel a kora estét. Maci kis Luca-napi játékot adtak elő, majd díszeket készítettek.

Karácsony és hiszti az Eötvösben

Nyíregyháza, 2012-12-19

Karácsony előtt egy héttel szabadságra ment a Maci, azaz nem ment már az utolsó héten oviba. Az iskola-csalogató keretében az Eötvös gyakorló iskolában viszont Karácsonyi ünnepséget rendeztek, amelyen a 4.a és 4.b adott elő szép kis jelenetet.

Zsombi az első sorban ovis társa, Csenge mellett foglalt helyet. Aztán megjöttek az ovisok is, mármint a Zsombi csoporttársai és persze óvónői is. Amit a kisfiúnk nagy örömmel vett. Az előadás feléig minden rendben ment, de aztán Zsombi elkezdett sírni. Majd felugrott és hátra jött hozzám. És elpanaszolta, hogy ovisokkal szeretne lenni. Próbáltam megvigasztalni, de kevés sikerrel. Szerencsére Ildikó néni is észrevette, hogy valami baj van, illetve kitalálta mi lehet a gond, és integetett, hogy menjen oda hozzájuk. Zsombi pedig röpült, egyenes óvó néni térdére, hogy ott foglaljon helyet. Az, hogy a társaival és óvó nénivel lehet, láthatóan megnyugtatta Zsombit. Ebből is látszik, mennyire szereti őket… Sajnos, a nyűglődés közben lemaradt a közös éneklésről…

Az előadás után sírva tért vissza hozzám. Nem akart anyuékhoz ebédelni menni, hanem az óvodába akart menni. Az ovisok már elmentek, mi még mindig ott ültünk az aulában a padon, mert sírt a kisfiam. Nagyon nehezen nyugodott meg, és akkor is csak kézen fogva volt hajlandó a kocsiig jönni velem.

Szerencsére ebédnél már szent volt a béke…

Egy nap Miskolcon, délután villamos, este Mikulásvonat

Miskolc, 2012-11-30

Pénteken szabadságot vett ki anya, apa és persze Zsombor is, és elmentünk Miskolcra. Az elmúlt két évben nagyon tetszett nekünk a Mikulásvonat, és reméltük most is így lesz.

Természetesen igyekeztünk összekötni a kellemest a hasznossal (Karácsonyi ajándékvásárlással), ezért beugrottunk a Szerencsi csokiboltba, illetve az Auchanba is. Maci persze nem volt túl lelkes, hiszen ő a Mikulásvonatra készült. Az ebédnél is elég nyűgős volt. Mindenestre az is kiderült, hogy már nem úgy van, hogy apa vagy anya ad neki a másodikból. Neki lassan(?) fél adagot kell rendelni. Mert elég jó étvágya van. A rántott hús és a rizs igencsak kedvére való.

Ebéd után volt még időnk, így elmentünk villamosozni. Csak úgy repkedtek a mínuszok, nem tűnt elsőre jó ötletnek, de a villamos és Miskolc főutcájának hangulata magával ragadta. Imád villamoson utazni. A főutcán kirakodó vásár volt, és pár helyen árultak vonatokat is, ami nagyon tetszett őkelmének. De nagy nehezen csak sikerült elrángatni. Az Antikvárium közelében egy kicsit elfáradt és leült a hideg kőre. Egy néni mondott neki valamit, amitől Mackónk gyorsan felugrott és hozzánk rohant. Hogy őszinte legyek egyáltalán nem bántam, mert mindenkivel szemben olyan kis barátkozó, jószívű… Nem gyanakodna semmi rosszra…

Jól felöltöztünk és felszálltunk a Mikulásvonatra. Az oda úton a Meseországba minden olyan volt, mint az elmúlt két év alatt, a változás csak annyi volt, hogy a Macink jobb kedvvel, és bátrabban énekelt a Krampuszokkal. Amikor pedig megérkeztünk Lillafüredre boldog mosollyal szállt le a vonatról, és üdvözölte a mesefigurákat. Az első helyszínen, aztán amikor rákerült a sor vidáman táncolt a Törpapával és Törpillával. Még anya is beállt hozzá… A másodikon Pinokkióval, Dr. Bubóval, a Tigrissel és Malackával találkozott. Micimackót nagyon hiányolta. A történet bármennyire is megható volt, de ő még nem értette meg. A harmadik helyszínen Shrek és a szamár szórakoztatta a nagyérdeműt. Majd átmentünk a Télapóhoz. Ahol vidáman szórakozott a többiekkel, illetve neki sikerült majdnem elsőként megszerezni a Mikuláscsomagot. A hideg és a sötétség ellenére jól érezte magát. Sokat mosolygott, kacarászott, nevetett, és persze izget- és mozgott… Kérdezte, hogy mikor jövünk legközelebb? Majd annyit kért, hogy legközelebb világosba jöjjünk…

5 év boldogság Zsombussal

Nyíregyháza, 2012-11-15

5 éve költözött be hozzánk Zsombor, vele lett teljes a családunk. Ilyenkor illene valami szépet, magasztost írni, amit meg is próbálok, de igazán nekem csak az jut az eszembe; Zsombor = boldogság. És, hogy bízni kell benne, mert ő tudja mi a jó neki, és bízni kell benne, mert mindennek eljön az ideje. És ő azt pontosan tudja, hogy mikor…

Nem is tudom, hol kezdjem. Ott, amikor a nevelőszülőknél megfogta a kezem, vagy amikor a véglegesítés előtt a gyámhivatalosok előtt abszolút éreztette, hogy neki itt van a családunkban a helye? Vagy amikor először cseréltem kakis pelenkát? Vagy amikor félre nyelt alma evés közben és fejjel lefelé lógva ,,kiráztam” belőle az almát? Vagy a délutáni alvások apa pocakján? Mind megannyi szép emlék… Olyat, amilyet soha nem felejtek el. Olyan, amellyel gazdagabb lettem.

Nem tudom miért, de én valahogy úgy képzeltem, ha ennyi idős lesz, akkor majd azt csinálja. Éppen ezért igyekeztem tájékozódni a szakirodalomból. Aztán egyszer csak már nem aludt napközben kétszer. Aztán már csak egyszer aludt, ebéd után. És most ott tartunk, hogy nem is akar aludni, ebéd után sem. Pedig hányszor mentünk el délután, kora este kocsikázni, hogy az autó összerázza, és elaludjon. Vagy elmentünk Debrecenből Kisvárdára, mert elaludt a Maci útközben és nem akartuk, hogy felébredjen. Azt akartuk, hogy aludja ki magát.

Apropó kirándulások… Az első perctől sokat jártunk vele kirándulni. Nagyon sokszor cseréltünk pelust a sátoraljaújhelyi TESCO-ban, és időnként a Miskolci TESCO-ban is. No, meg persze a kocsiban… Természetesen ezek télen voltak, amikor hideg volt az idő… Zsombi nagyon szeret kirándulni. Kedvencei a Bowlingos szálloda (Erzsébet Parkhotel, Parádfürdő), Zalakaros, Bogács, Salgótarján, Miskolc-Tapolca, Pécs, Tisza, és persze minden olyan hely, ahova megyünk. Legyen az barlang, kisvonat, Balaton, kalandpark, strand, folyó… Induláskor mindig megkérdezi: - Apa, most valami titokhelyre megyünk? A szálláshelyeken egy idő után tudomásul kellett vennem, hogy már nem félünk el egymás mellett az ágyon. És persze apa volt az, aki kiszorult…

A bölcsődébe nagyon szépen beilleszkedett. Szerették a társai, és jó kapcsolatba került a gondozó nőkkel is. Velük a mai napig tartja, tartjuk a kapcsolatot. Szerencsére az óvodába több társával együtt ment. Így oda is könnyen ment a beilleszkedés. Az óvónők is megkedvelték. Apa és anya mindig büszke volt arra, hogy a verseket, mondókákat mindig az elsők között tanulta meg. Ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor volt olyan nem is egyszer, hogy nem a legjobb érzésekkel jöttünk el délután az oviból, mert panasz volt a Macira. Soha semmit nem tudott lassan csinálni, vagy valami butaságot csinált. Például nem hagyta a társait figyelni, vagy aludni mindig szövegelt. És persze volt olyan is, amire nem gondoltam volna, hogy megtörténik: mint például, amikor megijedt a bohóctól, vagy amikor végig sírta a fogadóórát az ovi ajtajában, mert anyával akart lenni. De akármi is történt, ő ebből mindig tanult. És tényleg igyekezett odafigyelni, hogy azokat a dolgokat – nem nevezném hibáknak – ne kövesse el újra.

Öt év boldogság… Bízunk abban, hogy még sokszor 5 évet töltünk így el!

Eljött a nagy nap – újra a Bowlingos szállodában

Parádfürdő, 2012-10-30-tól 11-04-ig

Ez a szerda reggel is úgy indult, mint bármelyik más. Zsombos fél hétkor kelt, majd lustizott egy kicsit. Mire azonban reggelire került a sor, óvatosan megkérdezte:
- Ez a nagy nap?
- Igen ez az – válaszoltuk.
Ami azt jelentette a mi M
ackónk számára, hogy ma utazunk újra a Bowlingos szállodába, azaz az Erzsébet Park Hotelbe, Parádfürdőre.

Az úton Zsombi féktelenkedett egy kicsit, és rendkívül türelmetlen volt. Nehezen viselte, hogy nem egyből Parádfürdőre indultunk el, hanem előtte még beugrottunk Miskolcra a Dechatlon-ba. Természetesen neki vettünk hótaposót, de hát ez őt nem vigasztalta.

A szállodában elfoglaltuk a helyünket, majd irány a szerdai foglalkoztató. A szálloda animátorai segítségével a gyerekek álarcot, és még egy csomó mindent készíthettek. Volt persze kifestő is. No, meg dinoszauruszos film. Így Zsombor helyett a megkezdett álarcot anya fejezte be.

Sajnos, a wellness részlegen sokan voltak, így ezen a napon a fürdés elmaradt. A vacsora után anyával a szobában előkerültek az iskolai felkészítő füzetek.  És nagyon sok feladatot megoldottak, Maci nagyon jól ,,dolgozott”. Anya meg volt vele elégedve.

Éjszaka sajnos felsírt a kisfiúnk. Valami rosszat álmodott, de hogy mi volt az azt nem árulta el. A lényeg, hogy éjfél tájt felébredt, de pár perc múlva vissza is aludt.

Csütörtökön fél hétkor kelt, és azzal a lendülettel fel is ébresztett bennünket. Nyolc óra után lementünk reggelizni. Reggeli után pedig ismét ment az animátorokhoz. Aztán fürcsi, majd ebéd. Mindezt persze így egyszerű leírni, de a gyakorlatban elég nehéz volt kordában tartani, mert tudta, hogy este hét órától lefoglaltunk egy bowling pályát, és nagyon nehezen viselte, hogy még sokára lesz hét óra.

Ebéd után megpróbáltuk altatni kicsit, de nem sikerült. Kettőkor aztán apa levitte Macit úszni. Aki a hideg és mélyvíz ellenére, no meg a kezdeti bizonytalanságot leküzdve remekül úszott. Tíz perc után már élvezte a mélyvizet. Az úszásról csak annyit, hogy a kis medence ellenére is képes volt apára fél medence hosszt ráverni. Úszás után megnézte anyával az animátorokat és egy új barátra tett szert. A foglalkozás vége után már nagyon várta a vacsorát. A vacsorát, mert úgy beszéltük meg, hogy aztán indul a bowling… Az egy óra várakozási időt a Baby bolondos dallamok Kengyelfutó gyalogkakukk epizódjaival próbáltuk elütni, de nagyon lassan telt az idő.

Misina tető és élmények Bikalon

Pécs, 2012-08-11

Szombaton két ,,titokhely” várt ránk. Maci nagyon izgatott lett, mert nem tudta mi vár ránk. Egyre csak kérdezte, szép lesz?

A Misina tető nagyon tetszett Macinak. Amikor beszállt a liftbe, akkor az volt az első, hogy elmondja: - Apa fél, azért nem jön fel. A kilátóban sok szép képet készítettek. Örömmel fedezte fel a Dzsámit. Ami úgy tűnik, számára Pécs városát jelképezi. Bikalra menet az utat végig énekelte, hallgatta Halász Judit legutóbbi nagylemezét.

Fél tizenkettő tájban érkeztünk az Élménybirtokra, ami mindannyiunknak maga volt a csoda. Az első házban vesszőfonás volt. Zsombus természetesen érdekelte a dolog. Pontosabban egészen addig, amíg nem neki kellett csinálni. Kinézett magának egy napocskát, de az első pár fonás után megunta. Így hát anyának kellett befejeznie. A kovács műhely nem érdekelte, de a malom kereke annál inkább, hiszen ott csörgedezett egy kis ,,patak”. Innen átmentünk a sólyomröptetésre, ahol a röptetés előtt körtánc volt. Zsombusunk anyuci unszolására be is állt a körbe, és igyekezett a legjobb tudásának megfelelően lépegetni, ahogyan azt a többiektől látta. A tánc végén elégedett foglalt helyet mellettünk. A sólyomröptetésnél kicsit félt, ám amikor látta, hogy a madár milyen közel húz el a fejek felett, de amikor hallotta, hogy ,,radar” van a madarakban, és csak annak a hajára száll, aki hirtelen mozdul meg, akkor megnyugodott. Nagyon tetszett neki a héja és a bagoly is. Jót kuncogott, ahogy a bagoly peckesen ment a kaja után... Természetesen a kisállat-simogató is bejött neki. Még akkor is, ha a nyuszi etetése közben apró baleset érte.

A várba bejutva a pékség, és a szobrász műhely nem érdekelte különösebben. A mézeskalács készítés azonban annál inkább. Egy szívecske formát díszített cukormázzal. Sajnos, haza hozni nem tudtuk, mert a torkos macink megette a művét. Persze ebéd után csak… Ebédre egyébként babfőzeléket fogyasztott. Igen csak jó étvággyal. A szabóságban ördög bújt a Maciba, nem hagyta, hogy fényképezzem a műhelyt. Az ,,utcára” érve aztán megint előkerült a gólyaláb, amelyet ezúttal is kipróbált a kisfiúnk. Anya hathatós támogatásával sikerült is pár lépést megtenni… Innen utunk az északi bástyán keresztül a hatalmas udvarra – de én inkább játszótérnek nevezném – vezetett. Rengeteg fajáték volt, felsorolni is nehéz lenne.

Fél négy tájban elindultunk az Apródképzőbe. Egyrészt, mert kezdett nagyon lehűlni az idő, másrészt pedig 15.45-től Az Univerzum titkai előadást szerettük volna Zsombusnak megmutatni, mert az utóbbi időben nagyon érdeklődik a csillagok, bolygók iránt. Nos, a kb. félórás előadást nagyon szépen végig hallgatta, a képek tetszettek neki, de mégis csalódott volt, mert a bolygókról nem esett szó.

Az előadás után futva igyekeztünk a gépkocsinkhoz, mert már nem csak a szél fújt, de eleredt az eső is. Pedig a lovagi játékok még csak akkor kezdődtek…

Barlang, nyuszi és kalandpark

Pécs, 2012-08-10

Péntek reggel is korán kelt a Maci, már fél hétkor kukorékolt. Nyolcig rajzolt, majd megreggeliztünk, és elindultunk Abaligetre.

Abaligeten megnéztük a cseppkő-barlangot. A 9 órakor induló túrán csak Maci, anya és apa vett részt. Az idegenvezető hölgytől rengeteget kérdezett Zsombus, és persze beszélgetett vele. Nagyon örült, hogy a barlangban voltak denevérek. Kicsit megijedt, amikor először repültek felé, de aztán már nem nyugtalankodott. A barlangot mindig is szerette, a cseppkövek, a hatalmas sziklák, a búvópatakok és azok csörgedezése mind érdekes a számára. No, meg persze a zseblámpa fénye… A barlang után nézelődtünk kicsit a tópartján. Érdekes, hogy a Denevér múzeum nem érdekelte, nem akart bemenni.

A barlang után visszamentünk Orfűre, a Kemencés udvarra. Nem is gondoltuk volna, hogy itt milyen jól érzi majd magát. Játszott a lengő tekével, gólyalábon próbált járni, és fára mászott. Őt nem hozta lázba a finom pogácsa, vagy a barackos batyu. Alig lehetett viszont elvontatni a nyuszitól, anya nem győzte szedni neki a sok füvet, hogy odaadja. Majd poni(?)lovat etetett többedmagával az udvaron szedett almával.

Már elmúlt dél, amikor elindultunk a Mecsextrémbe. A kalandparkban először a játszóházat fedezte fel. Alaposan. Majd az udvaron levő csúszdák, mászókák és ugrálók következtek. Járkált, futott egyik helyről a másikra. Sajnos, tekerős gokart nem volt az ő méretében… Aztán következett a mászófal. Nagyon ügyesen mászott, de igazából neki a biztosító kötélen levő csüngés jött be a legjobban. A fal felénél mindig ,,feladta”, viszont csüngött egy jót, és a lejövetel, a faltól való elrugaszkodás is tetszett neki. A mászófal után a bob következett. Itt három kört mentek anyával. Valószínűleg azért csak annyit, mert észrevette, hogy van kötélpálya is. Irány tehát a kötélpálya. Mondanom se kell, hogy nagyon ügyesen, rutinosan rakta a karabinereket. És persze a gyerek pályán kétszer is végig ment. A kötélpálya után sem fáradt el… Visszamentünk hát vele a játszóházba… Majd vissza a szálláshelyre.

Kicsit evett, rajzolgatott, majd apa ágyában, ahogy nézte a tévét, rajtaütésszerűen elaludt.

Orfűi strand, darazsak és vadkacsák

Pécs, 2012-08-09

Csütörtökön reggel hat órakor ébredt Zsombus. Aminek persze se anya, se apa nem örült. Az időképet megnézve úgy döntöttünk, hogy ma fürdünk és pénteken kirándulunk.

Nem volt tipikus strandidő, de a strandon kötöttünk ki. Macit persze sem az időjárás, sem pedig a langyos víz nem zavarta: úszott, csúszdázott… No, meg persze irány az örvény és a gyerekmedence. Szóval ő nem problémázott semmin. Egy óra tájban sikerült kicsalni a vízből, és elmentünk ebédelni. A stranddal szemközti vendéglőbe. Azért választottuk ezt, mert a Strand éttermébe nem akart ebédelni Zsombus, mert ott sok a darázs. Nos, miután rendeltünk és kihozták az üdítőket, akkor itt is megjelentek. Amiből meg hatalmas sírás és sikítozás lett. A pincér is meglepődött, hogy Maci mennyire fél a darazsaktól. És ebből nem is lett normális ebédelés. Evett egy kis levest, majd anya csirkés ételéből, illetve apa sült krumplijából. Aztán visszamentünk a szállásra, és a kisfiunk két órát aludt.

Este szétnéztünk Orfűn. A boltba bár jégkrémért mentünk be, de chips lett belőle. Majd megpróbált Zsombi anyával vadkacsát etetni, de ezúttal a vadkacsák lusták voltak, és nem jöttek közel a parthoz. A kis kirándulás után rajzolás következett. És közben persze rengeteg kérdésre válaszoltunk…

Irány a Marcipán bolt, Tettye és a Zoo

Pécs, 2012-08-08

Szerda reggel Zsombus egyből jelezte, hogy nem felejtette, hol hagytuk abba tegnap. Azaz neki továbbra is hiányzik a marcipán és mennyünk vissza a boltba. Mert most biztos nyitva van…

És valóban nyitva volt. Sikerült is jól bevásárolnunk; vettünk marcipán golyót, katicabogarat, tekercset és kaktuszt. A bolttól előbb a McDonalds melletti szökőkúthoz mentünk, ahol játszott kicsit, onnan pedig átsétáltunk a színházig, ahol anyával fogócskáztak, majd megnéztük a malomkereket.

Követve a GPS utasításait, elindultunk a Tettyére. A szép nagy parkban, a romoknál nézelődtünk kicsit. Majd Zsombi felfedezte a gesztenyefákat. És majdnem sikerült leesnie egy lesüllyesztett járdára. Apára a frász rájött, de éppen sikerült megállnia Zsombusnak csúszás közben. Mindenesetre a park és játszótér gyönyörű volt. A játék után bementünk a mésztufa barlangba. Macinak be nem állt a szája. Nagyon sokat kérdezett, beszélt az idegenvezető hölggyel.

A barlangtól visszamásztunk az étteremig, ahol a húsilevest majdnem mindet megette, a pennetésztából már keveset evett. Amibe nyilván az is közrejátszott, hogy az étteremnek volt egy kis játszótere, ahol új barátokra tett szert. Amíg ő játszott anya megette a leves maradékot, apa pedig a tésztát tüntette el.

Délutánra a Vadaspark maradt. A Vidámpark bezárt, a kisvasúthoz pedig nem volt kedve. A vadasparkban legjobban az állatsimogató tetszett neki. Anyával vettek kaját kis kecskéknek, és többi gyerekkel együtt vidáman etették az állatokat.

Fürcsi és Pécs

Pécs, 2012.08.07.

Kedden délelőtt úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk az orfűi Élményfürdőt. Kellemes időben indultunk el a szálláshelyünkről, az enyhe szél ellenére jónak tűnt a dolog. Aztán a strandon, a vízben már éreztük, hogy mégsem ez volt a legjobb megoldás. Igen ám, de a Maci nagyon szeret fürödni, és holmi szél nem szegi a kedvét. 

A fürdő bejárata után pára kapu volt. Ami alatt többször is átment Zsombus. Az 1,15-ös hidegnek tűnő – elvileg 30 fokos – vízben nagyon jól érezte magát. Úszkált, aztán az úszószemüvegében lemerült, aztán csúszdázott, majd ment az ,,örvénybe”. Anyával és apával, és mondanom sem kell, hogy sorrend lényeges. Délben nem kellett könyörögni, hogy jöjjön ebédelni. Vagy a hideg szél, vagy a sok mozgás meghozta az étvágyát.

Sajnos, az ebédlőben volt darázs, ami mindig odaszállt hozzánk. Először talán nem vette komolyan, de ahogy látta, hogy nem sikerül elűzni, egyre dühösebb lett. Alig kezdett hozzá kedvenc milánói makaróniájának, amikor betelt a pohár, és sírva elmenekült anyával egy másik asztalhoz. Ami egy ideig jó ötletnek tűnt, de a darázs oda is odament, így aztán egy padon fejezték be az ebédet.

Ebéd után minden ott folytatódott, ahol abbamaradt, de három tájban kijöttünk a strandról, mert Pécsre készültünk. A látni valók listáját Bartos Erika Hopplá meséi alapján állítottuk össze. Hogy az út Pécsig ne legyen unalmas, arról GPS, apa és Maci gondoskodott. Apa a már megismert úton ment, ami nem esett egybe a GPS által javasolttal. Macinak persze ezúttal sem tetszett, hogy apa nem hallgatott mindig a GPS-re… De mire beértünk a megyeszékhelyre már kibékültünk. Pontosabban Zsombus már nem haragudott apára…

Pécsett a Rákóczi, Jókai út környékén viszonylag könnyen találtunk parkolóhelyet. Majd besétáltunk a Széchenyi térre. Útközben anya vett papírt, hogy legyen mire rajzolni Zsombornak. Zsombor pedig örömmel fedezte fel a csobogót. Amiben mondanom sem kell, hogy belement. A térre éppen jókor érkeztünk, mert sikerült elkapni a városnéző kisvonatot. A 45 perces, 6-7 kilométeres úton összevissza- tekeregtünk Pécsett. Nagyon sok műemléket, templomot, szökőkutat és fagyizót láttunk.

Sajnos, amíg odavoltunk a Marcipán bolt bezárt, így a Kanalas fagyizóban próbáltuk kárpótolni a kisfiunkat. Ami nem sikerült… Meg persze ő amúgyis a gömbös, olasz fagyit jobban szereti… Aztán nagy duzzogva mégiscsak evett a kanalas fagyiból, a zserbóból is. Ezután visszasétáltunk a Dzsámi mögé, a harangjátékokat hallgatni-nézni. Macinak nagyon tetszett, ahogy emelkedik a harang, majd a harangjáték is nagyhatással volt rá.

Amikor visszaértünk, akkor nyűglődött kicsit, mert estére már fáradt és egy kicsit éhes is volt. Mire elmajszolta a kiflikéjét addig szinte már el is aludt apuci ágyában… Úgy, hogy ezúttal nem anyával, hanem apával aludt…