Húsvét Egerben és a Zemplénben (2011.04.23-24)

A háromnapos húsvéti ünnepeken általában az első két napot használjuk kirándulásra, míg harmadik nap, ha egy mód van rá, akkor nem, mert olyankor annyian vannak az utakon és a kirándulóhelyeken, hogy esély sincs tartalmas időtöltésre.

Szombat: Bélapátfalva és Szépasszonyvölgy

Szombaton Zsombus korán ébredt, így viszonylag jó időben el tudunk indulni egy kis szilvásváradi vonatozásra. Az egész úton rendkívül türelmes volt. Élvezte, hogy az autópályán gyorsan haladhatunk, illetve Mezőkövesdet, Bogácsot, Egert már ismerte, hiszen sokat járt arra. A kanyargós hegyi utak, a sokszor párhuzamosan futó sínek, patakok szintén érdekelték.

Bélapátfalva vége felé észre vett egy nagy csúszdát, és Macink bömbölni kezdett, hogy álljunk meg. Viszont a vonat indulása miatt sietni kellett Szilvásváradra. Szerencsére a néhány kilométeres úton sikerült megnyugtatni, hogy később visszajövünk, és akkor csúszdázhat. Sajnos, Szilvásváradon nem jártunk szerencsével, mire odaértünk megtelt. Így megfordultunk, és visszamentünk a bélapátfalvai vidámparkba.

A kis vidámparkba nem volt tolongás. Így Maci érdeklődve járt körbe. Először az óriás csúszdát próbálta ki, ami valóban jó nagy volt. Hetet vagy nyolcat csúszott is, de aztán megunta a lépcsőmászást, meg a kisszőnyeg-cipelését. Ezt követően átmentünk a kismotorokhoz, amellyel körbe körbe lehetett haladni. Az első körben még anya loholt a kisfia után, de másodjára már Zsombi olyan ügyesen ment, hogy hagytuk, egyedül használja a pályát. Nem is borult fel, nem is ment neki senkinek, és semminek. Nagyon ügyes volt! Innen átmentünk Thomashoz, a kisvasúttal is ment pár kört... Aztán egy kis gumiugráló, körhinta és befejezésül anyával a vízi dodzsem. Nagyon boldogok voltunk, mert láttuk, hogy Maci önfeledten kacarászik.

Bélapátfalván megebédeltünk, mely idején Zsombi szakított időt arra, hogy megismerkedjen a billiárd eszközeivel. Aztán elindultunk Egerbe. Kicsit még kocsikáztunk, amíg Zsombus elalszik, majd megálltunk és hagytuk szunyókálni. Egy óra pihenés után felébredt és így begurultunk a Szépasszonyvölgybe. A Szépasszonyvölgybe volt egy nagyobb vidámpark, ami szerencsére nem működött. Az óriáskerék meg ilyesmi még nem neki való... Kárpótlásul választott egy kis gumicukrot, majd elindultunk a vásár felé. Először egy kis kézművesasztalnál álltunk meg, ahol gyerekek fedhették be az üres tojáshéjat szövettel, festővel, gyönyörű húsvéti tojást varázsolva így. Még anyának is igazi élmény volt, talán nagyobb, mint Zsombinak. Ezután megnéztük a további portékat, vettünk egy ,,puli kutyát” és egy perselyt a kisfiunknak. Majd a városnéző kisvonattal mentünk egy kört a gyönyörű időben.

Vasárnap: Zemplén – Pálháza és Sátoraljaújhely

Vasárnap reggel komótosan készülődtünk. Felvettük kereszt anyut és Pálháza felé vettük az irányt kisvasutazni. Szerencsére korán odaértünk és így jutott még nekünk is hely. Zsombusunknak nagyon tetszett, ahogy ment a fák között a kisvasút. Alaposan szemügyre vett mindent, és persze Kőkapu előtt az alagútban nem maradt el a sikítozás. Amíg vártunk arra, hogy visszainduljon a kisvasút, addig Zsombi jól megdolgoztatta anyut és keresztanyut; kis köveket, kavicsokat szedetett velük, ő pedig dobálta a Patakba.

A kisvasút után megebédeltünk, majd kiskocsikázás után Macink szunyókált másfél órát. Miután felébredt, irány a Sátoraljaújhely, és persze a bobpálya. Ahol rengeteg kocsi volt, és még több ember, aki várt a bobra. Egy kis zápor megtette a jótékony hatását, no meg az, hogy már fél hat volt és így Húsvét első napja ide, Húsvét első napja oda, oszlani kezdett a tömeg. A feladatok ki voltak így is osztva. Míg Zsombi és anya bobozott, addig apa és keresztanyu sorban állt, hogy mire leérnek, mehessenek újra, és nekik ne kelljen kivárniuk a hosszú sort. Így aztán Zsombinak sikerült négy lecsúszást összehoznia. Ami nem volt rossz teljesítmény, ha az időt és a szemerkélő esőt vesszük alapul. Bár, mondjuk őt a kis eső nem zavarta egyáltalán. Jól fel volt öltözve...

Húsvét hétfő

Hétfő délelőtt előbb takarítottunk majd meglátogattuk a nagymamikat. Előbb Ibi mamát és kereszanyut ,,locsolta” meg Zsombi. Amiért nem maradt el a csoki tojás. Majd míg mi bent beszélgettünk Zoli kereszapuval focizott kicsit. Innen átmentünk nagymamihoz, ahol szintén kapott tojást, khm némi pénzt, majd megebédeltünk és lustálkodtunk kicsit.

Este elugrottunk a Mekibe. Mert azt hittük, hogy Húsvétkor az embereknek van otthon kajája, és apának meg másnap lesz a szülinapja... Nem volt elviselhetetlenül sok ember, de voltak ott jónéhányan... Macinknak még azért az eső előtt sikerült párat csúsznia a csúszdán is.

Mátrafüred, kalandpark, Anna Hotel - tavaszi hosszú hétvége

Mátrafüred, 2011.03.12-15.

A március közepi hosszú hétvégét, akárcsak tavaly, ezúttal is Mátrafüreden töltöttük. Március 12 és 15 között az Anna Hotelben ütöttünk tanyát.

1. nap, az utazás

Maci fél hétkor kelt szombaton. Így még kicsit lustiztunk, majd ami még maradt péntekről összepakoltunk és elindult. Nem a legrövidebb úton, az autópályán mentünk, hanem úgy döntöttünk, hogy már az első napon is kirándulgatunk. Az úton többszőr is megkérdezte, hogy mikor érünk ,,a hegyek közé”? Miskolcon megálltunk az Auchan-nál, majd átmentüml a Decatlon-ba. Az útóbbi áruházban Macink ezúttal is kerékpározott egy jót. Érdekes volt látni, hogy az első ,,kör” után elvett egy ,,kobakot” és fel akarta venni. Ami aztán apa segítségével sikerült is. Délben a szokott helyen ebédeltünk (Majális park). Zsombusnak nem volt valami nagy étvágya. A husileves még csúszott is, de második már nem annyira... Azért pár falatot sikerült belediktálni. Hangos sikongatással üdvözölte Lillafüred két ,,alagútját”, majd nem sokára elaludt. Több, mint egy órát szunyokálva, Parádon ébredt fel. Pár kilométer után nagyon tetszett neki a szerpentin, ahogy mentünk felfelé Mátraházára. Itt-ott még havat is láttunk, nem csak a nagy hegyeket. Nem sokára megérkeztünk Mátrafüredre... A szállás elfoglalása után lementünk felfedezni a wellness részleget. A kb. 2 óra Zsombusunk ugyancsak kitombolta magát. Ugrott, elmerült, siklott és mindezt egy jakuzziban... Fürdés után könnyű vacsora. Zsombus ezúttal is tartalékolt a hasában helyet a chipsnek... Aztán egy kis Pingu... És fél kilenckor alvás. Mert ez egy ,,nehéz nap” volt, és minden jól elfáradt. Különösen a Maci...

2. nap, kalandpark

Maci fél hétkor kelt. Igyekeztünk ameddig csak lehet ágyban tartani. Lustálkodtunk, mesét olvastunk, mesét néztünk, mikor mit, hogy ne ébresszük fel a szállodát. Kisfiúnkat nem hatotta meg a svédasztalos reggeli. Egy virslit sikerült nagy nehezen belediktálni. A reggeli után beugrottunk a SPAR-ba. Zsombuskánk elég türelmetlen volt. Nem vettünk sok dolgot, de a pénztárnál elfogyott a türelem. Míg apa sorban állt, addig anyával a bepakolós részen várt. És énekelt... Mert nagyon sok éneket és verset tud. Az óviban is mindig dicsérik, hogy milyen gyorsan tanulja meg a verseket, dalokat. Ezúttal egy teljesen idegen néni dicsérte meg...

Irány a kalandpark! És persze elsőnek a bob. Kétszer apával, háromszor anyával. Míg mentünk felfelé mindig kérdezett és kérdezett... Én meg igyekeztem válaszolni. És persze jött a kérdés: - Anya hol van? - Lent vár bennünket. - Lent vár bennünket? - Igen, lent vár bennünket. És az a dialógus a viszonylag rövid szakaszon többszőr is megismétlődött. Lefele viszont csak vezényszavak hallatszottak: - Gyorsabban apa! Ne fékezz apa! Gyerünk Thomas! A bob után irány ugrálni, vagy ahogy itt nevezik ,,Eurobungy”. Drága Macink sajnos még kicsi ehhez a játékszerhez, de annál inkább eltökélt. Nagyon tetszett neki, hogy a lányok ,,bekötötték”. És a tartó gumik segítségével repkedhetett – volna. Mert ők még felfelé nem tudott elrugaszkodni a gumiasztalról, csak előre és hátra... Mindenesetre a 2x5 perc alatt nem fáradt el. ,,Levezetésként” elment anyucival a függőhídra. A 105 méter hosszú és kb. 20 méter magas híd nem zavarta, egyáltalán nem félt. Majd a könnyed séta után újabb 5 perces ,,Eurobungy” következett.

Amikor visszaértünk a szállásra nem kellett elringatni. Hamar elaludt. 1,5-2 órát aludt, majd lementünk fürödni. Miután napközben többszőr is elmondta, hogy ő a hidegvízbe szeretne menni, ezért ott kezdtük a fürdőzést. Természetesen a nagylegény a hidegvízben egyáltalán nem volt nagylegény, amit mi persze egy cseppet sem bántunk. Így aztán jól eljátszottunk vagy másfél órát a jakuzziban. Rengeteg ugrott, siklott Zsombus. Nagyon jól érezte magát.

A fürdés után vcsorázni mentünk. Nem sokat evett a húsilevesből, a penne tészta csirkehusival viszont ízlett neki. A vacsi után elmentünk sétálni kicsit. Már a parkig se volt könnyű elcsalni a saját lábán, de aztán amikor a sötétben történt egy kis baleset és megütötte a derekát, ami ,,bedagadt”... Nos onnantól kezdve egy darabig apa nyakában ült, majd anyához mászott fel.

3. nap, kalandpark

Ezen a reggelen is minden úgy indult, mint az előző napon. A szemerkélő, cseppegő esőben ismét mentünk egy ötös kanyart. Az első két alkalommal apucival ment le a Maci. Zsombus a kis eső ellenére sem volt rosszkedvű. Nagy örömmel bobozott. A bob után 90 perc Játszóház következett. Először nagy megilletődött Zsombi, de aztán feltalálta magát a sok szülő és gyerek között. No meg a sokféle játék között. A Játszóház alkotói valóban mindent megtettek, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. A többszintes hálóval elkerített, bujkálós, csuszkálós, mászkálós térből alig lehetett kiimádkozni Macinkat.

Ebéd után alvás, fürcsi, majd vacsi. Egy kis almazene, olvasás... Sajnos, az éjszakánk nem telt ilyen nyugodtan. Zsombusunk az éjjel többszőr is igen erősen köhögött. Anya adott neki gyógyszert, de nem voltunk nyugodtak. Nagyon aggódtunk miatta. Féltünk, hogy visszaesik megint a köhögős betegségébe, amiből nemrég gyógyult ki.

4. Bob, játszóház és hazafelé

Kedden nyolcig aludt a Maci. A köhögős éjszaka után nem csodáltuk. Hagytuk is pihenjen, ameddig csak akar. Ébredés után megreggeliztünk, majd összepakoltunk. Miután láttuk, hogy Zsombuskánk jókedélyű elhatároztuk, hogy még felmegyünk a kalandparkba. Gyorsan lenyomtunk egy 5-ös sorozatot a bobbal. Majd irány a Játszóház, ahol Zsombi és Anya bevonult játszani. Apa pedig elment körbe sétálni a kőbányát, akarom mondani a kalandparkot.

Déltájban elindultunk Szilvásvárad felé. Gondolva, hogy a Maci odáig alszik egyet. Maci azonban nem aludt el... Így Egerben nem is Szilvásvárad felé fordultam, hanem Miskolc iránya. Mert féltünk ugyanis, hogy kisvonat ide, Szilvásvárad oda, Zsombusunk lehet, hogy elalszik a kisvonaton. Alig hagytuk el Egert, már aludt is a kisfiúnk. Miskolcon újabb dilemma volt mit csináljunk, mert Zsombus aludt. De ha megállunk, akkor rögvest felébred, és ha úgy ébred, akkor dünnyög. Meg az ünneplések miatt is úgy döntöttünk haza indulunk. 

Cumi nélkül...

Január utolsó hétvégéjén Maci lerakta a cumit. Persze, nem volt ez ilyen egyszerű.

Nyíregyháza, 2011.01.29.

Napközben már régen – legalább már féléve – nem használja. Viszont este, lefekvés előtt mindig kellett neki. Vagyis inkább kérte, megszokásból. Így aztán elhatároztuk, hogy megpróbáljuk leszoktatni. Megkönnyítette a helyzetünket, hogy rendre szétrágta. Aztán meg persze nem kellett neki.

És aztán eljött a nap, amikor elrágta a cumit és nem volt otthon másik. Szépen megbeszéltük, hogy másik, így aztán belátta a helyzetet és elaludt... Szerencsére azóta is nagyfiúnak érzi magát így cumi nélkül, és már nem is hiányzik neki.

4 éves Zsombika

Nyíregyháza, 2011.01.12.

Január 12-én ünneplte Zsombus a negyedik szülinapját. Anyával megbeszéltük, hogy ezúttal játékot nem veszünk neki. Hiszen nagyon sok játéka van, és még azokkal sem játszott mindegyikkel.

Természetesen Zsombust nem csak családon belül ünnepeljük, hanem az óvodában is köszöntik a társai. Éppen ezért anya egy nappal korábban sütött három tepsi maffint, illetve vettünk két csomag sós sütit is a cukrászdába.

Még 5 liter űdítővel és Zsombussal indult el anya szerda reggel az óviba. A társak ebéd után mondták Zsombikának, hogy Boldog születésnapot. Amire Zsombika azt mondta, hogy Köszönöm, gyertel foggyasszatok. És aztán még többszőr kérte, hogy mondják neki: Boldog születésnapot. Összességében, ahogy hallottuk az óvónéniktől, egy jól sikerült nap volt.

Este apa meg anya is felköszöntötte Zsombikát. Anya kedvencét készítette a lazannyát , majd Thomas (mi más) díszítette csokitorta következett, tűzijátékkal.

Két hét boldogság

Nyíregyháza, 2011.01.02.

Közel két hetet töltünk el a Karácsony és az Új között, vagyis a téli szünetet nagy örömben és boldogságban. Macit egyszerűen nem lehet meguni. Pedig kérdez és kérdez, be nem áll a szája. Nem mondom, hogy néha nem zavaró egy kicsit az állandó visszakérdezést, de igyekszünk mindig türelmesen és a legjobb tudásunk szerint válaszolni a kérdéseire.

A két ünnep között meglátogatott bennünket a védőnéni, aki alaposan meglepődött, hogy Zsombusnak be nem áll a szája, hiszen egy évvel ezelőtt még szinte megsem szólalt, most meg nem csak beszél, hanem mesél, rövid történeteket mond. A védőnő elégedetten nyugtázta, hogy nem kancsal Zsombi. No, és persze azt, hogy tud egy lábon ugrálni. Szépen fejlődik a Maci!

- Apa, veszel nekem zenés szemüveget?
- Veszek kisfiam!
- És mikor veszel, majd később?
- Igen, majd később...
- És miért veszel nekem?
- Mert szeretnéd, ha vennék. Vagy nem szeretnéd?

Harmadik Karácsony

Nyíregyháza, 2010.12.27.

Zsombus már hetek óta Karácsony lázában égett. Szegény persze nem nagyon tudta betájolni, hogy mit jelent, hogy majd egy hónap múlva lesz Karácsony. Aztán három, két, egy hét, és pár nap múlva. Nem nagyon érezi még ezeket a terminusokat, de az áruházakban, a városban járva az elékészületekből látta, hogy ,,valami” készül.

Csütörtök délután, amikor felébredt Maci együtt feldíszítettük a fát. Zsombikámnak biztos nagy élmény volt. Hol anyának, hol apának próbált segíteni. Előbb beállítottuk a Karácsonyt fát, aztán apa meg anya felrakta rá az égőket. Majd eljött Zsombi nagy pillanata, és elkezdte rakosgatni a díszeket a fenyő aljára. Gömböket, figurákat, harangot, és az általa készített összefűzött habszivacsokat helyezett el.

Pénteken ráérősen készültünk el. A menetrend a szokásos... Ebéd Ildi szüleinél, találkozás a Ildi testvérével, és annak a családjával. Majd délután a mi családunk, este meg csak mi...

Az ebéd jól sikerült, bár Maci alig várta, hogy vége legyen. Az ajándékbontásnál szélesre nyílt örömébe a szája. A mamiéktől kapott Thomassos szett, illetve a sógoroméktól kapott beltéri kosárpalánk elvarázsolta. Nem is nagyon akarta lerakni őket. Éppen csak annyi időre ugrottunk haza és felkaptuk a cuccot, a másik család ajándékait. A Thomassos szett itt sem maradt el, miként az autós szönyeg sem, és még jó pár ajándék. Jól megrakodva tértünk haza.

Este megvacsoráztunk. Majd mi is kibontottuk az ajándékokat. Zsombus főleg ügyességi, ügyességgel kapcsolatos játékokat kapott tőlünk.

Karácsony első napján aztán a reggeli közben kitört a patália. Maci elkezdte keresni a gitárját. Mi meg csak néztünk egymásra, mert nem emlékeztünk arra, hogy gitárt kapott volna. Szóval jó kis hisztit csapott. Persze Karácsony első napján, amikor minden zárva, esélyünk nem volt gitárt szerezni, hogy helyre álljon a családi béke... Délben elmentünk Mamiékhoz ebédelni, aztán délután, kora este játszottunk egy jót.

Karácsony másnapján szokás szerint kirándultunk egyet, a célpont Kőkapu. Útközben megálltunk a Sárospataki várnál. Ott sétáltunk, szánkóztunk egy órát. Illetve ezúttal nem belső udvaron sétáltunk, hanem a külsőn. Ott pedig találtunk egy fajátszóteret ,,várral”, ahogy ,,illik”. Mondanom se kell, hogy Zsombust nem tudtuk, vagy is csak nagy nehezen tudtuk elhozni onnan. A -6 fok ellenére nagyon jól érezte magát. Csak lett volna több hó... Innen Pálházára mentünk és a szokott helyünkön ebédeltünk. Maci nem nagyon akart enni, a játékgépeket nem feledve azokkal próbált játszani. Ettől függetlenül azt hiszem sikerült ,,megtömni”. Ezután elugrottunk Kőkapura, de itt már nem szálltunk ki, mert ,,a tó sem volt befagyva” és Mackónkat már majdnem elnyomta az álom. A havas utakon jó nagy kerülővel (Pálháza-Hollóháza-Kéked-Gönc-Tállya-Tokaj-Szabolcs-Kótaj-Nyíregyháza) elindultunk haza. Nem siettünk, Ildivel nézelődtünk, meg amúgy is a havas úton jó volt, ha 50-el menni tudtunk. A 3 órás utat Zsombuskánk végig aludta.

Mikulás családiasan és vonattal

Nyíregyháza, 2010.12.11.

Zsombikámat valahogy nem érintette meg igazán a Mikulás. Illetve mire személyes találkozott a Mikulással már véget ért...

Rosszul kezdődött a december. Először nem volt piros a Maci torka, de aztán pár napra rá már kicsit piros volt így, hogy már nem csak köhögött ,,kiírta” a doktor néni. Ez azt jelentette, hogy sem a bölcsiben, sem pedig az óviban nem találkozott Zsombi a Mikulással. És mivel közben apa is megbetegedett, ezért a városba sem tudtam felvinni, hogy mégiscsak összejöjjön a ,,nagy találkozás”.

Szombaton este elmentek anyával felköszönteni Barbust a névnapja alkalmából, illetve elvitték a mikuláscsomagot az uncsitesóknak. Maci jól érezte magát, evett és ivott rendesen, egyébként pedig ,,hozta a formáját”. Érdekes, hogy nem nagyon rabolt rá az édességekre. Simán haza hozta a cuccot és nem érdekelte. Ugyanígy amikor vasárnap reggel kiment megnézni a csizmáját. Behozta a mikulást és letette.

A következő szombaton aztán végre létre jött a ,,nagy találkozás”. ,,Szerencsére” már reggel hatkor felkelt, ami azt jelentette, hogy 7 óra tájban el tudtunk indulni Miskolcra, a Mikulásvonathoz. Az úton jól haladtunk, így időben odaértünk és még jegyet is kaptunk... Miután elindult a vonat a krampuszok is aktivizálták magukat. Énekeltek, beszélgettek a gyerekekkel, mondókát tanították. Még a felnőttek is bekapcsolódtak a dalolásba. Az alagút előtt pedig volt nem egy próba – taps, lábdobogás, sikoltozás – , hogy az alagútból elzavarják a boszorkányokat.

Lillafüredre megérkezve vidám zene szólt. És amikor leszálltunk – Malacka segítségével –, akkor láttuk, hogy tényleg ott az egész mesevilág. Ráadásul mindenki vidáman táncolt, ami a  -5 fokban nem kis teljesítmény volt. Ezután besétáltunk a színpad elé. Ahol a mesevilág ezúttal a dobogón énekelt és táncolt, majd a Télapó segítségével megkaptuk az ,,eligazítást”.

Az első helyen Micimackó és csapata várt. Róbert Gida, Micimackó, Bagoly és a többiek az érzékekről beszélgettek, tanulhattak a gyerekek. Zsombus persze csak óvatosan, és jobbára hátulról merte megsimogatni Micimackót. Aztán előjött egy kis hiszti. Konkrétan haza akarta jönni, illetve a Mikulással akart találkozni, és hogy nyomatékot adjon a szavának lefeküdt a hóba. Igyekeztünk a józan eszére hatni, és kiszedni a hóból. Így aztán mi némi késéssel érkeztünk meg Süsü sárkányhoz. Süsü tényleg nagyon vicces volt, meg a Kiskirályfi is nagyon igyekezett, nem hiába, mert Zsombi nézte egy kicsit, de igazából akkor nyugodott meg, amikor elindultunk a Mikuláshoz. A Mikulásnál rögtön az első sorba állt, leste a Mikulás minden mozdulatát. Alig várta, hogy megkapja a csomagját. És miután elvégzete a Télapó a dolgát Maci egy közös képhez mellé állt. A 4. színen Mátyás király meg az igazmondó juhász meséje elevenedett meg. Közel egy órás fagyoskodás után elindultunk a kisvonathoz. Az útunk a kívánság kapun át vezetett, ahol mindenki kivánhatott majd meghúzta a csengőt. Az ebéd után Zsombust könnyen elnyomta az álom. Aztán amikor felébredt bementünk az Auchanba, majd a kérésére a Decathlona, de nem volt kerékpár neki való így 20 perc után el is jöttünk. Haza felé rendkivül óvatosan, sűrű hóesésben jöttünk.

Zsombika névnapja

Ha jobban belegondolok már másfél hete tart Zsombusnak a névnapi mulatsága, és még nincs vége…

No, persze apuci túloz, de a lényeg, hogy október 28-án jótékonysági Alma együttes koncertre mentünk Nyíregyházán a Kórház ebédlőjébe. Elkísért bennünket keresztanyu is. Maci előbb leült a székre, aztán a színpad elé a kabátjára, majd amikor látta, hogy minden gyerek ugrabugrál, ő is rákezdte. Elég családias volt a hangulat, pár százan lehettünk. A színpad előtt azonban a gyerekek ,,sűrűjében” csak találgattuk hol a Maci. Szerencsére baj nélkül megúsztuk, és Zsombus nagyon jól érezte magát. A koncert után oda lehetett menni az együttes tagjaihoz. Így odamentünk a fuvolás zenekari taghoz megköszöni a koncertet, és miközben megköszöntük Maci megjegyezte, hogy a Szuperkukák nem volt!

Szombaton jó idő volt, így kirándultunk az őszi napsütésben egyet Miskolcra. Megnéztük a vadasparkot. Természetesen az akváriumházzal kezdtük, majd szépen körbe sétáltuk. Ezúttal nem lehetett almát venni a bejáratnál, így makkot szedegettünk. A séta, a levegőzés után jól evett Zsombus, majd szundított egy órácskát a kocsiban. Amíg aludt mi is szunyókáltunk egyet. Az Auchan-ban aztán mondtuk neki, hogy válasszon magának a névnapjára ajándékot, és mit is választhatott volna mást? Mint egy Thomas a gőzmozdony szettet. Az Auchan után – szokás szerint – átmentünk a Decthlonba. Míg anya nézelődött az áruházban, addig a Maci ezúttal nem a biciklit választotta, hanem kosárra dobott.

A hét egész szépen eltelt. Zsombus imád oviba járni. Úgy tűnik nagyon szépen beilleszkedett, és nagyon bejönnek neki az ottani kézimunkás, festős, dalos foglalkozások. Amikor érte megyek, akkor sokszor úgy kell könyörögni neki, hogy jöjjön öltözni. Ő vagy még vonatozni szeretne, vagy festeni, vagy varrni még egy kicsit…

Szombaton eljöttek hozzánk a testvéreim és édesanyám. Anyutól, Tüncitől és Zolitól egy kisebb trambulint kapott Zsombus. Amelyet azon nyomban összeszereltünk és Maci vidáman ugrált rajta. Zsófiéktól Thomas-szos tortát kapott Maci, amelyet nem győzött csodálni. Nagyon tetszett neki. Miként az is, hogy Csaba bátyám jól ,,meggyurmázta”. Miközben persze nagyokat kacagott és nem győzte eleget mondani: még egyszer. Nővéreméktől pénzt kapott, amiből pár nappal később egy kordbársony bélelt nadrágot, és egy hótaposót vásároltunk. vásároltunk. Az este egyébként jól telt. Mindenki csodálkozott Zsombus milyen sokat nőtt, milyen sok szót tud már, milyen szépen beszél. És persze tudja a varázsszót is: Kérem…


Nyíregyháza, 2010.11.09.

Apa