Gesztenyegyűjtés, bob és vízesés

Parádfürdő, 2011.11.01.

Maci az éjszaka nagyon rosszul aludt. Felugrott az ágyon, sírt és anyát szólította. Hiába mondtuk, hogy itt vagyunk, nem hallgatott ránk. Nagyon nehezen sikerült megnyugtatni. Korábban is volt már ilyen. Apa a chips evésre vezette vissza a dolgot. Ugyanis a drága kisfiúnk alig akar vacsorázni, így lefekvés előtt rendre éhes. És legszívesebben chipset enne...

Vasárnap reggel így egy kicsit lustiztunk. Majd reggeli után elmentünk sétálni egyet. Már korábban sokat hallottunk a Cifra istállóról, de még nem jártunk ott. Maci odafelé még játszott egy kicsit a szép nagy parkban. Majd kicsit vártunk arra, hogy tíz óra legyen, és elindultunk befelé. A kerítésen belül Zsombor észre vette, hogy van egy csomó gesztenye a földön, a kerítés mellett. Így nem különösebben érdekelte a pacik, hintók. Alig várta, hogy gesztenyét gyűjthessen. És ez így ment vissza felé szállodáig is. Kiegészülve gyönyörű falevelekkel... Mert az is szedtek anyucival... Ebéd előtt még játszóterezett Mackónk, majd evett levest. És szundizott egy nagyot...

Az ébredés után fürcsiztünk egyet. Pontosabban Maci előbb jakuzizott, majd átjött a kismedencébe, és apával játszott. Úszott egy kicsit, majd siklott. A hotel másik szárnyában közben elindult a gyermek program. Így felöltöztünk és lementünk megnézni. A gyerekek éppen táncoltak. És Zsombikánk máris ott termett köztük. Aztán még táncolt, majd részt vett minden játékban. Nyalókát is kapott... Egyáltalán nem volt visszahúzódó. Sőt, a karaoke partyban nagyon szépen elénekelte a Gyermek volt minden óriás című slágert. Hatalmas sikert aratva, mindenki megtapsolta. A Vukot pedig még gyakorolnia kell... Mindenesetre apa és anya nagyon büszke volt a fiúkra. A gyerekprogram után vacsi, majd egy óra bowling... És nem kellett Zsombikánkat altatni. Életünk egyik legboldogabb és legörömtelibb napja volt ez...

Hétfőn reggeli után elmentünk az Oxigén kalandparkba Mátrafüredre. Zsombinak ez már ,,hazai pálya”, annyit járt ott. Játszóházazott egy órát, majd 5 kör bob. Mind a kettőt nagyon élvezte. Pedig a bobnál sokat kellett sorba állni, de foglalkozott vele. Ha nem is türelmesen, de kivárta. És természetesen jókat sikongatott, ahogy jött lefelé a hegyről, ,,jó gyorsan” anyucival. Ebédre egy adag sült krumplit kapott és kakaós palacsintát. Aztán irány vissza az Erzsébet park hotel. Alvás, fürcsi, vacsora és bowling. Illetve Zsombi már az első napon összehaverkodott egy kilenc éves kisfiúval, Lacikával. A bowling után vele biliárdozott egy kicsit. Egy nagyon kellemesen, és jól elfáradt Maci ment aludni.

Kedden aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Reggel Macikánk nem nagyon evett. Úgy kellett bele tukmálni a vajas kenyeret, némi felvágottal. Aztán gyorsan fürcsiztünk. Apa dobálgatta a kisfiát, mert neki az nagyon tetszett. Hamar elszaladt az egy óra... Visszamentünk a szobába és összepakoltunk. Majd fizettünk, és elindultunk megnézni az Ilona vízesést. A parkolónál az volt kiírva, hogy csak 1,2 kilométer. Így aztán nem is nagyon pakoltunk össze semmit. Meglepetésünkre volt az vagy 3 kilométer is... De hát ez csak menet közben derült ki. A túra elején Maci nagyon lassan jött, mert gesztenyét gyűjtött. Aztán elesett és amiatt nyűglődött, de a fele távtól sikerült belendíteni, mert felajánlottuk, hogy aki először ér a vízeséshez az kap egy Thomas ajándékot. Közben sajnos kiderült, hogy Macinak kakálnia kellene, de hát ő nem tud az erdőben... Az út egyébként gyönyörű volt. Az őszi Mátra csodálatos. Visszafelé aztán már tényleg minden baja volt Zsombinak. Így aztán felváltva cipelte a nyakában anya és apa. A túra végére sikerült ,,meggyógyulnia”, mert talált pár gesztenyét.

A MOL kútnál aztán helyére kerültek a dolgok. Apa megtankolt, Maci felkereste a mellékhelyiséget... Így nyugodtan indulhattunk haza. A kocsiban ettünk egy kis chipset, és már el is aludt Mackó. Nem is ébredt fel csak már akkor amikor haza értünk... Nagyon szép öt napot töltöttünk együtt.

Víz, város a város alatt, és persze bowling

Parádfürdő, 2011.10.29

A Gyermeknapot a ,,Bowlingos szállodába” töltöttük. Vagyis Macinak így marad meg az emlékezetében az Erzsébet Park Hotel Parádfürdőn. Így aztán úgy gondoltuk, hogy Zsombor névnapja környékén, meg a házassági évfordulót is megünnepeljük azzal, ha visszatérünk Parádfürdőre. Maci bowlingozik, és jókat fürdik majd velünk.

Nem is árultuk el a meglepit, csak a hét elején, hogy valamennyire fegyelmezni tudjuk vele a medvénket az óvodában. Nem kell nagy dologra gondolni, de úgy tűnik, hogy most vagyunk egy átmenet közepén. Amikor Zsombus egyre inkább nem akar aludni, vagy inkább nem tud már. Így aztán nevetgél, összevissza fekszik az ágyon. Persze nem csak ő, vannak még így egy páran. És persze az is igaz, ha a Maci nem alszik, akkor borzasztó dolgokat tud produkálni. A hét elején voltunk a Sparban, és amikor nem kapta meg a radírt amit szeretett volna, akkor olyan hisztit csapat, hogy az borzasztó volt. Lefeküdt, sírt, nem figyelt ránk. Ilyenkor persze Ő a legfontosabb. Abszolút nem érdekelt, hogy mit gondolnak a mellettünk elhaladók. Hiszen nem mondhattam el mindenkinek, hogy már vettünk neki a kedvenc cukrából. És nem lehet, meg persze nem is szabad mindent megvenni, mert már így is a ,,fejünkre nőtt”. Meg amúgy se szeretnénk elkapatni... Persze ez csak közbevetőleg... Zsombus persze eldicsekedett az oviban, hogy megy a Bowlingos szállodába, ha jól alszik és jó lesz. Így aztán szerdán aludt, de a csütörtökön már nem volt annyira jó. Nem bírt aludni, és ,,nevettették mások”.

Pénteken apa ebéd után érte ment az oviba. Zsombi úgy fogadott: - Köszönöm Apa, hogy értem jöttél. Vagyis nagyon aranyos volt. Aztán még kicsit pakolásztunk. Apa nagyon örült, hogy észre vette, anya nem rakta be a kiscicát és a kispárnát. Így aztán beraktam. Amikor elindultunk anya munkahelye felé, akkor vettem észre, hogy a kispárna még sincs a kosárban, ahova raktam. Nincs, mert mint kiderült Zsombus is pakolászott és kivette. Így aztán fordulhattunk vissza.

Az úton nem nagyon volt álmos Zsombi. Bár, az is igaz, hogy jó színész, és nagyon meg tudja játszani magát. Vagyis lehet, hogy aludt... Amikor a szállodát megpillantva arról beszélt, hogy mit csináljunk? Kocsikázunk? Vagy menjünk be, és majd csak felébred... Akkor valahogy felébredt. A szoba tetszett neki, a nagy kád szintúgy. A kipakolás után elment fürödni, megmutatta anyának, hogy tud már úszni. Aztán vacsora megevett öt darab halacskát. Szóval jól érezte magát a kisfiúnk.

Hamar lefeküdt aludni. Ami reggel sajnos, vissza felé sült el, mert korán ébredt. Talán olyan hat óra tájban. Aminek anya és apa nem örült... Nyolc óra tájban kikászálódtunk az ágyból és elmentünk reggelizni. Mackónk ezúttal is jól termelt, bepakolt a virsliből. Aztán beugrottunk Egerbe. Az úton Zsombornak tetszett a kanyargós út és a őszi táj. A rozsdásodó falevelek. Előbb sétáltunk egy kicsit a városban, majd megnéztük a Várost a Város alatt. Macinak tetszett, csak keverte kicsit a bányát és a pincerendszer fogalmát. De hát ez egy majdnem ötévesnél még nem olyan nagy probléma. Az egy órás túrát jól bírta. A vége felé átlendítette a célba dobó korabeli játék. Természetesen nem csak egyszer dobott... Amikor kijöttünk a föld alól a legnagyobb örömére egy gesztenyefa alatt találtunk magunkat, és el is kezdett gesztenyét gyűjteni. Meg sem állt, amíg vagy 10-15 darabot össze nem szedett. Egy kis ebéd, majd irány vissza a szállodába.

Aludni most sem volt kedve. Így egy órás szenvedés után feladtuk. Játszott egy kicsit a levegőbefújós, korongos játékkal, majd lementünk a wellness részlegbe, ahol a medvénk ezúttal is jól kiáztatta magát. Sokat úszott, ugrált, pocsolt, vagyis nagyon jól érezte magát. Aztán vacsi. Ami izgalommal telt el, mert akkora már kiderült, hogy apa a vacsora utánra kibérelt egy bowling pályát.

A bowling után még egy kis X-faktor, és egy nagyon boldog kismaci feküdt le aludni... Még akkor is, ha ezúttal nem sikerült tízest dobnia...

3. nap Bányamúzeum, Őslénypark és Szécsény

Salgóbánya, 2011. 08. 19.

A pénteket a Salgótarjáni Bányamúzeumban kezdtük. A külső kiállítás nagyon tetszett Zsombikánknak. Itt fel lehetett mászni, bele lehetett ülni a vagonokba. A múzeum maga nem fogta meg, ami érthető is, hiszen ő ebből még vajmi keveset érthetett meg. A leejtős akna elé nagy várakozással nézett. Tetszett is volna neki, hiszen kaptunk ,,kobakot” is a fejünkre, de egy-egy helyen túl sokáig tartott az ismertetés, és a sok beszédet ő unta.

A túra után elindultunk Ipolytarnócra. A napsütésben nem nagyon volt kedve utazni a Mackónknak. Amikor viszont odaértünk csak ennyit mondott: ,,Apa, anya, én mindig ide szerettem volna jönni!” Ugyanis a parkolóból egyre észre vett egy remek kis játszóteret. Ráadásul ,,zárt csúszdával”. Hiába kiáltoztunk mi neki, hogy jöjjön vissza, addig nem nyugodott, amíg egyszer le nem csúszott rajta. Ezután megpróbáltuk rávenni, hogy sétáljon végig a Geológia tanösvényen. Ki is sétált nagy nehezen a 700 méterre levő indulási helyre, de aztán jobb láttuk, ha visszamegy anyucival. Ő akkor már csak a játszótér-lázában égett, illetve dél volt ennie is kellett...

Maciék tehát visszatértek és birtokukba vették a játszóteret, ami nem csak csúszdákból és mászókákból állt, hanem gyermekkalandparkból és a 150 méter hosszú lombkorona ösvényből is. Kb. két órát töltött itt el Zsombor, alaposan kijátszotta magát. Már meg sem lepődtem rajta, hogy kétszer is végig ment anyával az 5-6 méter magasan levő lomkorona ösvényen... Az ismerkedés ezúttal sem maradt el. Annával játszottak együtt.

Délután 3 óra tájban indultunk Szécsénybe, és útközben jó Mackónk elaludt. Vissza felé természetesen megálltunk Eresztvényben, a játszótérén.

2. nap Túra Salgó-várba és Somoskőre

Salgóbánya, 2011. 08. 18.

Reggelinél megbeszéltük Zsombussal, hogy ma elmegyünk túrázni, sétálni egyet. De sem anya nem veszi az ölébe, sem pedig apa a vállára. Azaz jön a két szép lábán. Végül is 45 percre van hozzánk a Salgó-vár. Annyit ki kellene bírnia. Aztán visszafelé meglátjuk.

El is indultunk szépen. Az út elején porozott a Maci, Salgóbányán áthaladva pedig egy bottal játszott. Beérve az erdőbe pedig Micimackóról beszélgettünk, illetve a fákat nézegette. Minden gond nélkül felmászott a várba. Talán csak a bejárat előtti köves részen csúszott el. A várban alaposan körülnézett, iszogatott. Jókedvű volt, nem tűnt fáradtnak. A gyönyörű kilátás nagyon tetszett neki. Felment a felső, felújított részbe is minden további nélkül. Ezután átmentünk a Boszorkánykő-hőz. Amíg anya fényképezett, addig jó Macka leült a porba és rajzolt. Visszafelé megálltunk a Zenthe Ferenc parknál, ahol volt egy kis játszótér. Míg apa pihegett, Maci fáradhatatlanul játszott. A szálló előtt vagy száz méterre jutott eszébe, hogy anya vegye fel az ölébe. De aztán a por jobban izgatta, hogy rugdoshatja, az meg száll. Szóval Malackánk (Ő hívja így magát a Micimackó barátai közül) zokszó nélkül lesétált kb. 8-9 kilométert! Mi voltunk a legjobban meglepődve. Szédületes kiskrapek, alig múlt 4,5 éves és milyen jól bírja, mennyi erő van ebben a gyerekben (is).

Délután két órát aludt. Ébredés után megbeszéltük vele, hogy elmegyünk a Somoskői várhoz. Itt a parkolótól csak fel kellett sétálni a várba. Ez is tetszett neki, különösen a kilátás meg a lépcső. Nem volt könnyű visszafogni, mert őkelme ment volna minden felé, a romos vár pedig nyilván nem játszótér. Nem mellesleg Zsombor elkezdett érdeklődni a fényképezőgép iránt. És remek képet készített apáról. A vár alatt találtunk egy harangot, amelyet kétszer meg is húzott. Visszafelé megálltunk Eresztvényben, ahol kb. egy órát játszott. Zsombikánk ezúttal sem fogta vissza magát. Mindenkinek köszönt és ismerkedett, fiúkkal és persze lányokkal is. Csúszdázott és kipróbált más ügyességi játékokat is. Miután látta, hogy a többiek homokoznak, ezért ő is homokozott.

1. nap Utazás a Medves Hotelbe, Salgóbányára

Salgóbánya, 2011. 08. 17.

Zsombus hetek óta a ,,Bowling-os Szálloda” (Parádfürdő, Erzsébet hotel), de reméltük, hogy 5 nap, 4 éjszaka sem lesz rossz számára a Medves Hotelben.

Maci, mint rutinos utazó gond nélkül és ami a fontos, hiszti nélkül vágott neki az útnak. Hogy mégse egybe tegyük meg a 220 km-t ezért megálltunk a Mátrafüredi Oxigén kalandparknál. Zsombi elsőként a Játszóházat kereste fel. Miután volt pár haver így jól érezte magát. Amikor felhangzott a figyelmeztetés, hogy ,,Nem szabad felmászni a csúszdán” akkor tudtuk, hogy a mi Mackónk szabálytalankodik. Ilyenkor anya ment rendet tenni. Maci majd másfél órát játszott. Ahogy elmentek a haverok, úgy kijött ő is.

Előbb a fajátszótérre ment, majd a ,,kőbányába”. Érdekes, hogy ezúttal nem az ugrálást, nem a gyerek-kalandparakot, hanem a vízi-gömböt választotta. Alig bírta kivárni a sorát. Aztán 5 percig ,,küzdött” benne. Próbált felállni benne, ami nem nagyon sikerült, így hát rendre elesett, de nyilván nem ütötte meg magát. Amikor kijött azt mondta, hogy ,,nagyon jó volt”. Ezután a bob jött, vagyis ötször lecsúszott anyával. Jó gyorsan, ahogy Zsombikánk szereti. Aztán ebéd, majd alvás a kocsiban.

A Medves Hotel nagyon megtetszett Zsombinak. Apa hiába mondta, hogy hideg a víz. Jó Macink és anya csak lement fürödni, majd visszajöttek, hogy tényleg hideg a víz. Aztán megvacsoráztunk. Vacsora után tollasoztak anyával a tornateremben. Lefekvés előtt pedig Micimackó... Kisfiúnk tudja már szinte az összes Micimackó dalt és részt ugyan kivülről, de ennek ellenére este mindig lelkesen nézi.

Csúszás minden mennyiségben

Zalakaros, 2011.07.07.

Rosszul aludt Zsombus az éjjel. Bár, ebben valószínűleg szerepet játszott a nagy meleg is. Illetve az, hogy szomjas volt. Reggelire megette a maga virsliét, majd irány a strand.

Tekintettel arra, hogy előző nap megígértük neki, hogy apával kipróbálhatja a nagy csúszdát így nem volt meglepi, hogy az odaúton apa körül helyezkedett. És persze százszor megkérdezte: - Apa, ugye lecsúszol velem?

Mivel a csúszda még nem volt nyitva, így pár lecsúszás erejéig elment a gyerek csúszdához. Ahol ugyancsak jól érezte magát. A kanyargós nagy csúszdán, illetve a meredeken nem engedték meg az úszómesterek, hogy lecsússzunk, de a kisebb, hullámoson minden további nélkül. Először apa és maci együtt csúszott le. És ez annyira tetszett Zsombusnak, hogy utána egyedül akart lecsúszni. Így apa felkísérte és anya lent elkapta. Majd ezután anya kisérte fel és apa kapta el. Ez a felállás maradt is a továbbiakban, mert Zsombus igencsak jól érezte magát. Nagyon tetszett neki a csúszás és a vízbe érkezése is. Meg az is, ahogy apa elkapta, és ,,kimenekítette” a vízből. Ezután bementünk az élményrészbe.

Délután alvás, majd újra az élményfürdőbe mentek anyával. Vacsorára milánói makaróni, Zsombus kedvence volt. Vacsi után fagyi, majd játszóház. A fagyizótól apa a nyakába hozta a szállodáig Zsombikát, mert a kisfiúnak fájt a lába. Aztán a ,,séta” végén gyorsan felfutott a bejárathoz. Mert annyira azért nem fájt...

Vízi játszótér, kilátó és strand

Zalakaros, 2011.07.06.

Szerda reggel azon gondolkoztunk, hogy kirándulni kellene. Maci leginkább a vízi-játszótérre vágyott, vagyis a Kis-Balaton bemutatóházhoz. Így reggeli után arra vettük az irányt.

Zsombosunk hősiesen húzta fel, állította a zsilipet, illetve szállította a vizet. Aztán kipróbálta a kosárhintát, illetve a mérleghintát is. Amikor odaértünk még csak egyedül volt, de pár perc után jött egy kislány, illetve újabb kispajtások, akikkel Macink jól elvolt. A belső kiállítóterem nem vonzotta, miként az ásatások sem. Míg fel nem fedezte a ,,kastélyt”, ami nem volt más, mint a kápolna.

A remek napsütésben hamar kiderült, hogy igazán nincs kedve senkinek sem kirándulni, így visszaindultunk Zalakarosra. Miután volt még időnk délig így előbb a város központi részén lévő fajátszóterét vette birtokba Zsombus, majd felmentünk a kilátóhoz. A kilátót anyával meg is mászta a Maci. Az építmény ezúttal is ,,bejött” neki. Alig tudtuk leimádkozni. A kilátó melletti étteremben kisadag rántott sajtot evett délre, de az almaitalt meginni már nem nagyon volt ideje, mert csábította az étteremben lévő mászóka, csúszda.

Talán két órát aludt, majd újra irány a strand! Ahol újfent kellemesen kijátszotta magát. Új barátra tett szert Vivien személyében. Vacsorára megevett 2 szelet halat rizzsel, majd két kisebb kocka sütit. Jó étvágya van Zsombusnak.

Fürdés délelőtt és délután

Zalakaros, 2011.07.05.

Ahogy hétfőn, úgy kedden sem volt kánikula Zalakaroson, de ez egyáltalán nem hátráltatta a Macinkat abban, hogy délelőtt és délután is füricskézzen.

Reggelire egy pár virslit evett Zsombi. Majd a földszinti butiknál kiharcolt magának egy vízipisztolyt. Így amikor átmentünk a strandra vidáman játszott az új játékával. Bár, sütött a nap, de azért belső élményrészen ütöttünk tanyát. Zsombival és anyával több kört is mentünk a vadvízi részen, illetve behúzódtunk a ,,gomba” alá. Mint kiderült: a gomba belső részére remek ,,rajzokat” lehet készíteni a vízipisztollyal.

Aztán a kisfiúnk felfedezte, hogy ő könnyen ki tud mászni a medence szélére. Így onnan ugrált a vízbe. Illetve kombináltuk ezt úgy, hogy előre ugrott, majd úszott is. A micimackós és tigrises karúszójának hála abszolút biztonságban érezte magát a vízben Zsombi. Amikor megunta ezt is, akkor átment anyával a gyerekmedencébe és ott csúszdázott, ugrált, szóval jól el volt.

Ebéd után aludt 3 órát, majd anyucival visszamentek a strandra. A vizet, a strandot, és a vízi játékokat nem tudja megunni Zsombi...