Tegnap, azaz pénteken visszamentünk a doktor nénihez. Nos, Zsombinak kutyabaja :) Igaz, mi is éreztük ezt, de jó volt hallani a megerősítést. Mondjuk annyi, hogy a sziruptól valószínűleg ezen a héten kevesebbet evett. Ami egyfelől nem is baj, mert tényleg megevett szinte mindent, ami a látókörébe került és ehető volt, másrészt pedig ma (szombat) reggel ismét jól reggelizett. Bevágott majdnem egy szelet kenőmájas kenyeret, természetesen paradicsommal.
No, de vissza a tegnaphoz... A doktor néni után elment a Plázába könyvet venni az egyik uncsitesónak. Nos, Zsombi nagyon élt a plázában. Természetesen nem maradt meg ölben. Végig sétálta, rohanta a földszintet és az első emeletet. Nagyon tetszett neki a mozgólépcső, a lift, a forgó reklámok... A játszórész az első emeleten még nem érdekelte. Az éttermi részen aztán kiteljesedett, és felemelt kézzel futott, széles mosollyal az arcán, és közben kiabált.
Kár, hogy nem vittem a fényképezőgépet. :(
2008. március 15., szombat
2008. március 10., hétfő
Az első láz
Szombaton belázasodott Zsombi. Amikor felhívott Ildi, hogy lázas Macika (39,4), nem ijedtem meg különösebben. (Mondjuk az szerencse, hogy nem én vezettem az autópályán.) Miután tovább beszélgettünk, a feleségem hangja rémített meg. Tényleg ennyire nagy a baj? Panadolt kapott Zsombi, de nem ment le a láza.
Félóra múlva hazaértem, egyből rohantunk az ügyeletre. Macika nagyon megrémült a rendelőben, sírt végig. A doktornő azt állípította meg, hogy a mandulája gyulladt be. Irány a gyógyszertárba. Próbáltam a kúp helyett másik gyógyszert kérni, de csak másik két kúpott ajánlottak fel.
Adtunk szirupus gyógyszert Macinak, majd csináltunk neki hűtőfürdőt. Felhívtam a nevelőszülőt, hogy adhatunk-e neki kúpot, mert emlékeztünk rá, hogy talán nem adható neki. Kiderült, hogy korábban kinyomta, nem fogadta be a kisteste. Így ketté törtük a kalmopyrint és azt adtuk neki. Egyrészt kapott kiskanállal, majd később a tápszerébe.
Éjfél tájban Mackó felsírt, így kihasználtuk az alkalmat, és újra mértük a lázat. Sajnos, még mindig 38,4 volt, így elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kúpot. Félálomba Macika nem nagyon ellenkezett, csak sírt a drága. Ildi gyorsan hidegvízzel lemosta, és hagytuk tovább aludni.
Vasárnap reggel újra mértük a lázat, de akkor és azóta már nem volt.
Hétfőn elvittük a körzeti orvoshoz. Megnézte, és azt mondta, hogy pénteken vigyük vissza, addig kapja a sziruput.
Félóra múlva hazaértem, egyből rohantunk az ügyeletre. Macika nagyon megrémült a rendelőben, sírt végig. A doktornő azt állípította meg, hogy a mandulája gyulladt be. Irány a gyógyszertárba. Próbáltam a kúp helyett másik gyógyszert kérni, de csak másik két kúpott ajánlottak fel.
Adtunk szirupus gyógyszert Macinak, majd csináltunk neki hűtőfürdőt. Felhívtam a nevelőszülőt, hogy adhatunk-e neki kúpot, mert emlékeztünk rá, hogy talán nem adható neki. Kiderült, hogy korábban kinyomta, nem fogadta be a kisteste. Így ketté törtük a kalmopyrint és azt adtuk neki. Egyrészt kapott kiskanállal, majd később a tápszerébe.
Éjfél tájban Mackó felsírt, így kihasználtuk az alkalmat, és újra mértük a lázat. Sajnos, még mindig 38,4 volt, így elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kúpot. Félálomba Macika nem nagyon ellenkezett, csak sírt a drága. Ildi gyorsan hidegvízzel lemosta, és hagytuk tovább aludni.
Vasárnap reggel újra mértük a lázat, de akkor és azóta már nem volt.
Hétfőn elvittük a körzeti orvoshoz. Megnézte, és azt mondta, hogy pénteken vigyük vissza, addig kapja a sziruput.
2008. február 29., péntek
Nyíregyháza ZOO
Kedden ebéd után elhatároztuk, hogy kimegyünk Nyíregyházán az Állatkertbe. A gyönyörű napsütésben Zsom
bi alig várta, hogy kipattanhasson a kocsiból, és gyalogosan közelítette meg a bejáratot. Nem nagyon foglalkozott a jegyváltással, hanem egyből indult volna befelé.
A pénztárnál nem csak az derült ki, hogy két felnőttnek a belépője 2800 Ft-ba kerül, hanem az is, hogy csak négy óráig vannak nyitva, nyilván a ,,tél" miatt. Így aztán két óránk volt, hogy megmutassuk Zsombinak az egész Állatkertet. Sajnos, erdőművelés miatt a teljes jobboldali út le volt zárva, így se majmok, se akváriumok... Pedig a színes halak biztos bejöttek volna Zsombinak. No, de majd máskor...
Macika gondoskodott arról, hogy ne kerüljünk időzavarba. Mert hamar kiderült, hogy az orrszarvú őt nem érdekli. És miként Miskolcon, így itt sem fogta meg az őzike kecses mozgása sem. Ami vi
szont nagyon bejött neki az a madarak, meg mindenféle szárnyasok. Bár, a papagájokat nem kivánta közelről hallgatni, megnézni, de a pávát és annak környezete annál jobban érdekelte. Alig bírtuk elvonszolni. Legszívesebben bemászott volna hozzájuk... A kis majmok is érdekelték, de a plexin keresztül sem akart közelebb kerülni hozzájuk. A mozgásukat szemmel követte. A majomudvar egyelőre még nem működik, miként a krokodilokhoz sem sikerült bejutni. Amit végülis nem is nagyon bántunk. Egyrészt, mert nyaranta iszonyú büdős van ott. Másrészt meg a feleségem sem lelkesedik a hüllőkért. (Én igen.)
A fehér tigris nem keltette fel az érdeklődését. A jaguárokat nézegette, de nem látszott rajta semmi féle különösebb érdeklődés. A fém viziló szobron nem vállalta be a fotózást. Valszeg nem nagyon értette mi az a fémállat... A zsiráfokat is megnézte, de egyelőre ez is a felejtős kategória. Csakúgy, mint a parasztudvarban a disznók, kecskék, tehenek... Viszont észre vette, hogy van egy nagy pocsolya, teli libákkal, meg minden féle szárnyasokkal. Nos, itt elidőztünk egy darabig, mert Macika nem nagyon akart mozdulni. Amikor sikerült kerítésen kivül kerülni, akkor etetés és itatás, majd még egy kis pocsolya nézés...
Innen a m
edve felé vettük az utunkat, majd a majmok, de azon kivül, hogy sétáltunk nem nagyon jött lázba. Viszont a mangusztáktól is nagyon nehét volt elvonszolni. Erre sem gondoltunk volna, hogy az apró állatok ennyire érdeklik... Miután nem voltak oroszlánok így nézegettük kicsit a nagy tavat, majd elindultunk kifelé.
Jó ideig becsülettel gyalogolt, de aztán érezhetően elfáradt. És azt se bánta, hogy felkapjam a nyakamba, és úgy ülve vigyem. A fókáknak sajnos koszos volt a víze, így nem láttunk belőlük szinte semmit. A pingvinek viszont odajöttek az ablakhoz. Ez érdekes volt Macika számára...
A kocsiba ülve Zsombi nagy örömmel, és jól elfáradva ette meg az uzsira kapott üveges desszertett.
bi alig várta, hogy kipattanhasson a kocsiból, és gyalogosan közelítette meg a bejáratot. Nem nagyon foglalkozott a jegyváltással, hanem egyből indult volna befelé.A pénztárnál nem csak az derült ki, hogy két felnőttnek a belépője 2800 Ft-ba kerül, hanem az is, hogy csak négy óráig vannak nyitva, nyilván a ,,tél" miatt. Így aztán két óránk volt, hogy megmutassuk Zsombinak az egész Állatkertet. Sajnos, erdőművelés miatt a teljes jobboldali út le volt zárva, így se majmok, se akváriumok... Pedig a színes halak biztos bejöttek volna Zsombinak. No, de majd máskor...
Macika gondoskodott arról, hogy ne kerüljünk időzavarba. Mert hamar kiderült, hogy az orrszarvú őt nem érdekli. És miként Miskolcon, így itt sem fogta meg az őzike kecses mozgása sem. Ami vi
szont nagyon bejött neki az a madarak, meg mindenféle szárnyasok. Bár, a papagájokat nem kivánta közelről hallgatni, megnézni, de a pávát és annak környezete annál jobban érdekelte. Alig bírtuk elvonszolni. Legszívesebben bemászott volna hozzájuk... A kis majmok is érdekelték, de a plexin keresztül sem akart közelebb kerülni hozzájuk. A mozgásukat szemmel követte. A majomudvar egyelőre még nem működik, miként a krokodilokhoz sem sikerült bejutni. Amit végülis nem is nagyon bántunk. Egyrészt, mert nyaranta iszonyú büdős van ott. Másrészt meg a feleségem sem lelkesedik a hüllőkért. (Én igen.)A fehér tigris nem keltette fel az érdeklődését. A jaguárokat nézegette, de nem látszott rajta semmi féle különösebb érdeklődés. A fém viziló szobron nem vállalta be a fotózást. Valszeg nem nagyon értette mi az a fémállat... A zsiráfokat is megnézte, de egyelőre ez is a felejtős kategória. Csakúgy, mint a parasztudvarban a disznók, kecskék, tehenek... Viszont észre vette, hogy van egy nagy pocsolya, teli libákkal, meg minden féle szárnyasokkal. Nos, itt elidőztünk egy darabig, mert Macika nem nagyon akart mozdulni. Amikor sikerült kerítésen kivül kerülni, akkor etetés és itatás, majd még egy kis pocsolya nézés...
Innen a m
edve felé vettük az utunkat, majd a majmok, de azon kivül, hogy sétáltunk nem nagyon jött lázba. Viszont a mangusztáktól is nagyon nehét volt elvonszolni. Erre sem gondoltunk volna, hogy az apró állatok ennyire érdeklik... Miután nem voltak oroszlánok így nézegettük kicsit a nagy tavat, majd elindultunk kifelé.Jó ideig becsülettel gyalogolt, de aztán érezhetően elfáradt. És azt se bánta, hogy felkapjam a nyakamba, és úgy ülve vigyem. A fókáknak sajnos koszos volt a víze, így nem láttunk belőlük szinte semmit. A pingvinek viszont odajöttek az ablakhoz. Ez érdekes volt Macika számára...
A kocsiba ülve Zsombi nagy örömmel, és jól elfáradva ette meg az uzsira kapott üveges desszertett.
2008. február 26., kedd
Lillafüred
Vasárnap Lillafüredre látogattunk el.
Ezúttal sem indultunk korán, hogy Macika a kocsiban tegye meg a délelőtti alvását. Indulás után megkapta a tápját, és még Rakamazra sem értünk már szunyókált is. Bő egy órát aludt, a Lillafüredi kisvasút állomásán ébredt fel, Diósgyőrben. Megnéztük a menetrendet és irány a már megszokott vendénglőnk, mert ebédidő volt. Húslevest (bőségesen), majd pedig sült virslit evett krumplival, vegyeszöldséggel. Nagyon élvezte, hogy végre nem kell kabátba és sapkába lennie. No, meg az elsúhanó motorok, autók is lekötötték a figyelmét.
Ebéd után felmentünk a Majális parkba. Előbb pelenkacsere, majd pedig séta következett. Vittünk ugya
n a gyerekkocsit, de Zsombin annyira látszott, hogy sétálni akar (egyre inkább az a rögeszméje, hogy ő már tud járni), ezért aztán elő sem vettük. Felváltva fogtuk a kiskezét és mentünk felfelé a rövid emelkedőn. Aztán a vadáspark előtt megugatott két kiskutyát, a jelen lévő fiatal orosz csoport nagy örömére. Majd megtekintette a ringispilt, amibe hiába vágyakozott, egyelőre nem engedtük fel. Kárpótlásképpen diós kürtöskalácsot kapot, amit aztán szépen meg is evett. Természetesen nem egy egészet, hanem kisdarabokat. Visszafelé kicsit dünyögött, ezért felvettem, de a maradék kürtöskalács felvidította.
Lillafüreden a felső parkolóban álltunk meg, ami egész jó választásnak bizonyult. A patak mellett a jobbszélen mentünk le, ami az elején sáros volt, de szerencsére pár méter után már nem kellett félnünk, hogy elcsúszom Macival a nyakamba. Ahogy Zsombi megérezte, hogy szilárd a talaj le is kéredkezett a nyakamból. És megint sétált. Két gyerek az útra összehordott egy nagy csomó falevelet és abban fetrengtek, és ez mint kiderült Zsombinak is elnyerte a tetszését. Mindenáron le akart ülni. Amit aztán hagytunk egy kis ideig, de aztán folytattuk utunkat a kisvonat állomásához.
Szerencsénkr
e nemsokára jött is egy vonat Garadnáról. Miután láttuk, hogy nem ijedt meg tőle, hanem tetszett neki, így amíg várakozott arra a pár percre mi is felmásztunk rá. Miután Zsombi itt sem jelezte semmi aggályát a vonatozás ellen, ezért elhatároztuk, hogy az ellen vonattal felmegyünk a Garadnára. Tündérmackó úgy bámult kifelé a vonatból, mintha mindig azzal utazott volna. Meg sem rezzent, amikor a vonattal bementünk a lillafüredi alagútba. Egyáltalán nem ijedt meg a sötéttől. Amikor kijöttünk az alagútból nézett lefelé a tóra, megsem rezzent... Nemsokára aztán Álom Manó hatalmába kerítette, így átaludta az Őskohót, a Garadnai fordulót, és a visszautat teljes egészében... Sőt, még azt is, ahogy Lillafüreden leszálltunk a vonatról. Egészen a parkoló előtti lépcsőkig aludt. Így aztán természetesen le is mászott, és mint a lépcsők nagybarátja - anyai segédlettel - meg is mászta azokat.
Hazafelé még megálltunk a miskolci TESCO-nál, ahol rendbe raktuk. Majd irány haza. Macika egy darabig hallgatta a direkt neki rendszeresített Halász Judit kazettát, majd Tokaj tájékán dünnyögni kezdett. Amit igyekeztünk sajtos stanglival kezelni. Félig-meddig sikerült is. Hat óra után, már sötétben, egy nagyon fáradt Macikával értünk haza...
Ezúttal sem indultunk korán, hogy Macika a kocsiban tegye meg a délelőtti alvását. Indulás után megkapta a tápját, és még Rakamazra sem értünk már szunyókált is. Bő egy órát aludt, a Lillafüredi kisvasút állomásán ébredt fel, Diósgyőrben. Megnéztük a menetrendet és irány a már megszokott vendénglőnk, mert ebédidő volt. Húslevest (bőségesen), majd pedig sült virslit evett krumplival, vegyeszöldséggel. Nagyon élvezte, hogy végre nem kell kabátba és sapkába lennie. No, meg az elsúhanó motorok, autók is lekötötték a figyelmét.
Ebéd után felmentünk a Majális parkba. Előbb pelenkacsere, majd pedig séta következett. Vittünk ugya
n a gyerekkocsit, de Zsombin annyira látszott, hogy sétálni akar (egyre inkább az a rögeszméje, hogy ő már tud járni), ezért aztán elő sem vettük. Felváltva fogtuk a kiskezét és mentünk felfelé a rövid emelkedőn. Aztán a vadáspark előtt megugatott két kiskutyát, a jelen lévő fiatal orosz csoport nagy örömére. Majd megtekintette a ringispilt, amibe hiába vágyakozott, egyelőre nem engedtük fel. Kárpótlásképpen diós kürtöskalácsot kapot, amit aztán szépen meg is evett. Természetesen nem egy egészet, hanem kisdarabokat. Visszafelé kicsit dünyögött, ezért felvettem, de a maradék kürtöskalács felvidította.Lillafüreden a felső parkolóban álltunk meg, ami egész jó választásnak bizonyult. A patak mellett a jobbszélen mentünk le, ami az elején sáros volt, de szerencsére pár méter után már nem kellett félnünk, hogy elcsúszom Macival a nyakamba. Ahogy Zsombi megérezte, hogy szilárd a talaj le is kéredkezett a nyakamból. És megint sétált. Két gyerek az útra összehordott egy nagy csomó falevelet és abban fetrengtek, és ez mint kiderült Zsombinak is elnyerte a tetszését. Mindenáron le akart ülni. Amit aztán hagytunk egy kis ideig, de aztán folytattuk utunkat a kisvonat állomásához.
Szerencsénkr
e nemsokára jött is egy vonat Garadnáról. Miután láttuk, hogy nem ijedt meg tőle, hanem tetszett neki, így amíg várakozott arra a pár percre mi is felmásztunk rá. Miután Zsombi itt sem jelezte semmi aggályát a vonatozás ellen, ezért elhatároztuk, hogy az ellen vonattal felmegyünk a Garadnára. Tündérmackó úgy bámult kifelé a vonatból, mintha mindig azzal utazott volna. Meg sem rezzent, amikor a vonattal bementünk a lillafüredi alagútba. Egyáltalán nem ijedt meg a sötéttől. Amikor kijöttünk az alagútból nézett lefelé a tóra, megsem rezzent... Nemsokára aztán Álom Manó hatalmába kerítette, így átaludta az Őskohót, a Garadnai fordulót, és a visszautat teljes egészében... Sőt, még azt is, ahogy Lillafüreden leszálltunk a vonatról. Egészen a parkoló előtti lépcsőkig aludt. Így aztán természetesen le is mászott, és mint a lépcsők nagybarátja - anyai segédlettel - meg is mászta azokat.Hazafelé még megálltunk a miskolci TESCO-nál, ahol rendbe raktuk. Majd irány haza. Macika egy darabig hallgatta a direkt neki rendszeresített Halász Judit kazettát, majd Tokaj tájékán dünnyögni kezdett. Amit igyekeztünk sajtos stanglival kezelni. Félig-meddig sikerült is. Hat óra után, már sötétben, egy nagyon fáradt Macikával értünk haza...
2008. február 13., szerda
Order of the day
Lassan sikerül beállnunk egyfajta napirendre. Ami aztán persze Zsombi kedvének megfelelően változhat...
7 és 8 óra között ébresztő. Amíg Ildi elpakol meg elkészíti a reggelit, addig Zsombibal Szezám utcát nézünk. Reggelire a nagy kedvence a tojásrántotta, de nem marad el messze tőle a májaskenyér sem. No, meg persze a felvágottak. És paradicsom belseje! Nagyon szereti, ha friss a kenyér. Reggeli után még belefér egy kis Halász Judit.
Fél tíz tájban táp, és olyan 10 óra tájban irány a friss levegő. Ha szépen süt a nap, akkor hamar elalszik, és az utóbbi időben 2 órákat is aludt. A hideg nem éri, igyekszünk jól bebugyolálni. Mondjuk az szerencse, hogy nincs megfázva, mert imád a napsütésben, a friss levegőn aludni. És akármennyire is védjük az ember nem lehet elég elővigyázatos...
Délben a legfontosabb a leves. Nagyon leveses. Másodikra bármit kap megeszi, legfeljebb a mennyiség kérdéses. Ebéd után babivízet kap, ezzel is óvjuk a fogacskáit. (Lassan meg kellene számolni hány is van. Most is jön kettő...)
Ebéd után játék minden mennyiségben. Ami nem könnyű feladat, mert megvan róla győződve, hogy tud járni. Igaz, már egyik szobából átmegy a másikba, de nem árt szemmel tartani, mert azért még imbolyog erősen. És nagyon szeret sietni is, ami egy újabb ok arra, hogy elessen... Szinte nincs olyan játék, amelyet ne szeretne... Gumikacsa, könyvek, motorka, plüssfigurák... Persze legjobban a zenés, nyomogatós vonat, és az autóbusz a kedvenc. No meg a TV, rádió, számítógép... Amikről amikor igyekszem lebeszélni rendre besértődik. Délután otthon egyre nehezebb rávenni, hogy aludjon. ,,Idegenben", azaz a nagyszüleinél elalszik, de otthon nem nagyon akar. Vagy beletörödünk ebbe, vagyha keveset aludt délelőtt akkor elvisszük egy kicsit autókázni, ez utóbbi tuti recept, pár kilométer múlva már alszik is. Az uzsi reszelt alma, anyu-féle töktorta, kiwi, ilyesmi. A vacsora általában vagy valami meleg kaja, vagy valamilyen bébi konzerv.
Hét óra tájban fürdés. Hetente 2x igyekszem én is vele fürödni, ilyenkor jókat pancsolunk. Míg felveszi a pizsijét, én előkészítek egy Szezám utcát... Azt megnézzük közösen, Ildi elkészíti a Jóéjt tápot, megágyaz... Aztán, ha még nem álmos egy kis Halász Judit. Vagy nálam alszik el (ez a ritkább), vagy leugrik az ölemből és elindul haza...
7 és 8 óra között ébresztő. Amíg Ildi elpakol meg elkészíti a reggelit, addig Zsombibal Szezám utcát nézünk. Reggelire a nagy kedvence a tojásrántotta, de nem marad el messze tőle a májaskenyér sem. No, meg persze a felvágottak. És paradicsom belseje! Nagyon szereti, ha friss a kenyér. Reggeli után még belefér egy kis Halász Judit.
Fél tíz tájban táp, és olyan 10 óra tájban irány a friss levegő. Ha szépen süt a nap, akkor hamar elalszik, és az utóbbi időben 2 órákat is aludt. A hideg nem éri, igyekszünk jól bebugyolálni. Mondjuk az szerencse, hogy nincs megfázva, mert imád a napsütésben, a friss levegőn aludni. És akármennyire is védjük az ember nem lehet elég elővigyázatos...
Délben a legfontosabb a leves. Nagyon leveses. Másodikra bármit kap megeszi, legfeljebb a mennyiség kérdéses. Ebéd után babivízet kap, ezzel is óvjuk a fogacskáit. (Lassan meg kellene számolni hány is van. Most is jön kettő...)
Ebéd után játék minden mennyiségben. Ami nem könnyű feladat, mert megvan róla győződve, hogy tud járni. Igaz, már egyik szobából átmegy a másikba, de nem árt szemmel tartani, mert azért még imbolyog erősen. És nagyon szeret sietni is, ami egy újabb ok arra, hogy elessen... Szinte nincs olyan játék, amelyet ne szeretne... Gumikacsa, könyvek, motorka, plüssfigurák... Persze legjobban a zenés, nyomogatós vonat, és az autóbusz a kedvenc. No meg a TV, rádió, számítógép... Amikről amikor igyekszem lebeszélni rendre besértődik. Délután otthon egyre nehezebb rávenni, hogy aludjon. ,,Idegenben", azaz a nagyszüleinél elalszik, de otthon nem nagyon akar. Vagy beletörödünk ebbe, vagyha keveset aludt délelőtt akkor elvisszük egy kicsit autókázni, ez utóbbi tuti recept, pár kilométer múlva már alszik is. Az uzsi reszelt alma, anyu-féle töktorta, kiwi, ilyesmi. A vacsora általában vagy valami meleg kaja, vagy valamilyen bébi konzerv.
Hét óra tájban fürdés. Hetente 2x igyekszem én is vele fürödni, ilyenkor jókat pancsolunk. Míg felveszi a pizsijét, én előkészítek egy Szezám utcát... Azt megnézzük közösen, Ildi elkészíti a Jóéjt tápot, megágyaz... Aztán, ha még nem álmos egy kis Halász Judit. Vagy nálam alszik el (ez a ritkább), vagy leugrik az ölemből és elindul haza...
2008. február 6., szerda
Miskolc Zoo 2.
Nem kis dilemma volt eldönteni, hogy látogassuk végig az állatokat Zsombival. Én legszívesebbe
n ölben vittem volna végig, de aztán praktikussági okokból a babakocsi mellett döntöttünk. Ez persze - mint később kiderült - azt jelentette, hogy Macit korlátoztuk a szeme magasságú állatok megtekintésére. Tehát egy kis séta után beraktuk a babakocsiba. A kis majom nagyon tetszett neki. Alig akart tovább menni... A kis tónál is nagyon tetszettek neki a vadlibák, gólyák és egyéb madarak. Hogy jobban lássa őket kivettük a kocsiból, ahova aztán nem kis mutatvány volt visszarimánkodni. A majomházba bementünk, de mert magasan voltak az állatok, így hamar ki is jöttünk. Érdekes, de a kiskengeru sem hozta lázba. Viszont a papagájok igen. Amúgy is imádja a madarak hangját, és ennél a ketrecnél volt hangzavar. A házi állatok szintén tetszettek Zsombinak. A ló és a kecske karámnál elidőztünk egy darabig. Az öszvér, a póni és a disznók nem tett
ek rá különösebb hatást. Persze még kicsi... Ki tudja mit lát, mi képződik le benne. A tigris korlátjánál pl. követte az állat mozgását, hallotta az üvöltését, de megsem rezzent. A szarvasok abszolút nem érdekelték. A maci viszont érdekelte...
n ölben vittem volna végig, de aztán praktikussági okokból a babakocsi mellett döntöttünk. Ez persze - mint később kiderült - azt jelentette, hogy Macit korlátoztuk a szeme magasságú állatok megtekintésére. Tehát egy kis séta után beraktuk a babakocsiba. A kis majom nagyon tetszett neki. Alig akart tovább menni... A kis tónál is nagyon tetszettek neki a vadlibák, gólyák és egyéb madarak. Hogy jobban lássa őket kivettük a kocsiból, ahova aztán nem kis mutatvány volt visszarimánkodni. A majomházba bementünk, de mert magasan voltak az állatok, így hamar ki is jöttünk. Érdekes, de a kiskengeru sem hozta lázba. Viszont a papagájok igen. Amúgy is imádja a madarak hangját, és ennél a ketrecnél volt hangzavar. A házi állatok szintén tetszettek Zsombinak. A ló és a kecske karámnál elidőztünk egy darabig. Az öszvér, a póni és a disznók nem tett
ek rá különösebb hatást. Persze még kicsi... Ki tudja mit lát, mi képződik le benne. A tigris korlátjánál pl. követte az állat mozgását, hallotta az üvöltését, de megsem rezzent. A szarvasok abszolút nem érdekelték. A maci viszont érdekelte...Vissza felé még megálltunk a TESCO-ban pelluscserére. Aztán irány haza. Szerencsig dünnyögött, majd elkezdtem neki énekelni és így szép lassan elaludt. Nincs mese, csinálni kell neki egy Halász Judit kazettát a kocsiba...
2008. február 3., vasárnap
Miskolc Zoo
Éjszaka nagyon rosszul aludt Maci. Két óra tájban felriadt és sírt vagy félórát. Adtunk neki Panadolt, majd úgy döntöttünk jó idő ide, jó idő oda. Nem megyünk kirándulni.
Aztán reggel olyan szépen sütőtt a nap, és mivel Macika sem volt taknyos, ezért elhatároztuk mégis neki vágunk. Az Eger-Szilvásvárad, kisvasút bár csábító volt, de végülis Miskolc mellett maradtunk. Az indulás után a délelőtti adag Milupa Junior volt, kakaósan. Ami egyelőre nem nyerte el Zsombi tetszését. Viszont elaludt. Még hozzá olyan szépen, hogy akkor sem ébredt fel, amikor a Corához értünk. Így mentünk tovább a TESCO-hoz. Miután még akkor sem ébredt fel, tovább mentünk pár kilit Bánréve felé. Élveztük, ahogy a nap melegen sütött az ablakon át, Maci pedig aludt. Aztán visszafordultunk, megálltunk a TESCO-nál és Macika fel is ébredt... Gyors pelus csere után (tiszta, tágas a pelenkázó!) természetesen bementünk az áruházba, mert kiderült, hogy itthon maradt a kis műanyag evőkanál... És, ha már bementünk vettünk desszertet Mackónak délutánra. Aztán irány a 
Majális park. A szokásos helyünkön, a Fenyőgyöngye Étteremben megebédeltünk. Egész addig rendben mentek a dolgok, amíg nem jött egy Family. És mivel több gyerek is volt, ezért Mackó is érdeklődő lett, no meg néha visongatott, vagy sírt, hogy sétálhasson. Az azért öröm volt, hogy jól kajázott. A felszolgáló srác nagyon rendes volt. Kaptunk etetőszéket, amit egész jól bírt Mackó. Az Újházi tyúkhúslevesük is nagyon finom volt. Miként a 2személyes bőségtáljuk is. Zsombi ezúttal is evett levest bőségesen. Birkózott a finommetéltel és a hússal, a sárgarépát, és magát a levest jól bírta. Igyekszünk minden összedarabolni neki, de ettől függetlenül nem minden kajadarabot eszik meg.
Majális park. A szokásos helyünkön, a Fenyőgyöngye Étteremben megebédeltünk. Egész addig rendben mentek a dolgok, amíg nem jött egy Family. És mivel több gyerek is volt, ezért Mackó is érdeklődő lett, no meg néha visongatott, vagy sírt, hogy sétálhasson. Az azért öröm volt, hogy jól kajázott. A felszolgáló srác nagyon rendes volt. Kaptunk etetőszéket, amit egész jól bírt Mackó. Az Újházi tyúkhúslevesük is nagyon finom volt. Miként a 2személyes bőségtáljuk is. Zsombi ezúttal is evett levest bőségesen. Birkózott a finommetéltel és a hússal, a sárgarépát, és magát a levest jól bírta. Igyekszünk minden összedarabolni neki, de ettől függetlenül nem minden kajadarabot eszik meg.2008. január 27., vasárnap
Rosszkedvű nap...
Szombaton Macika rosszul ébredt. Bár, erre egy ideig semmi jel nem mutatott. Aztán reggelizés közben elkezdett visítozni. Tisztára olyan volt, mintha a hangját próbálgatta volna. De annyiban mégis más, hogy nem mosolygott, kacagott közben... És ez így ment egész nap. Csak visítozás helyett sírdogált, nyűgösködött. Nagyon megijedtünk, hogy beteg lesz... Reménykedtünk abban, hogy nem lesz influenzás. Lefekvés előtt - biztos, ami biztos - alapon kapott szírupot.
Mára aztán helyére kerültek a dolgok. Elmúlt a rosszkedve. Délelőtt a másik szobában játszott a feleségemmel, aztán egyszer csak látom, hogy kotor hozzám át... Befészkelte magát az ölembe, én pedig elindítottam neki Halász Judit valamelyik lemezét. Talán még az első dal sem ért végére már elaludt. Nagyon meglepődtem, mert általában ez fordítva szokott lenni. Sokszor este együtt nézzük a Szezám utcát nálam, a számítógép előtt, aztán jelzi, hogy szeretne a helyére menni aludni. Mindegy... Az a lényeg, hogy másfél órát szundízott. Ebéd után körbe sétáltuk a Sóstói tavat. Pontosabban egy ideig ölbe vittem, aztán Ildi fogta a kezét és úgy mentek. Maci nagyon boldog volt. Minden lépésnél kuncogott. Egyre bátrabban lépked. Már nem esik el pár lépés után. Egész klassz a mozgáskordinációja. A tó északi részén megint vittem, majd a nyugati részen megint sétált. Természetesen ezúttal sem bírt a sétányon maradni, vonza a fa, a fű... No, meg a kutyák, madarak. Minden a kettőt rendszeresen megbámulja.
Mára aztán helyére kerültek a dolgok. Elmúlt a rosszkedve. Délelőtt a másik szobában játszott a feleségemmel, aztán egyszer csak látom, hogy kotor hozzám át... Befészkelte magát az ölembe, én pedig elindítottam neki Halász Judit valamelyik lemezét. Talán még az első dal sem ért végére már elaludt. Nagyon meglepődtem, mert általában ez fordítva szokott lenni. Sokszor este együtt nézzük a Szezám utcát nálam, a számítógép előtt, aztán jelzi, hogy szeretne a helyére menni aludni. Mindegy... Az a lényeg, hogy másfél órát szundízott. Ebéd után körbe sétáltuk a Sóstói tavat. Pontosabban egy ideig ölbe vittem, aztán Ildi fogta a kezét és úgy mentek. Maci nagyon boldog volt. Minden lépésnél kuncogott. Egyre bátrabban lépked. Már nem esik el pár lépés után. Egész klassz a mozgáskordinációja. A tó északi részén megint vittem, majd a nyugati részen megint sétált. Természetesen ezúttal sem bírt a sétányon maradni, vonza a fa, a fű... No, meg a kutyák, madarak. Minden a kettőt rendszeresen megbámulja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)