Szombaton belázasodott Zsombi. Amikor felhívott Ildi, hogy lázas Macika (39,4), nem ijedtem meg különösebben. (Mondjuk az szerencse, hogy nem én vezettem az autópályán.) Miután tovább beszélgettünk, a feleségem hangja rémített meg. Tényleg ennyire nagy a baj? Panadolt kapott Zsombi, de nem ment le a láza.
Félóra múlva hazaértem, egyből rohantunk az ügyeletre. Macika nagyon megrémült a rendelőben, sírt végig. A doktornő azt állípította meg, hogy a mandulája gyulladt be. Irány a gyógyszertárba. Próbáltam a kúp helyett másik gyógyszert kérni, de csak másik két kúpott ajánlottak fel.
Adtunk szirupus gyógyszert Macinak, majd csináltunk neki hűtőfürdőt. Felhívtam a nevelőszülőt, hogy adhatunk-e neki kúpot, mert emlékeztünk rá, hogy talán nem adható neki. Kiderült, hogy korábban kinyomta, nem fogadta be a kisteste. Így ketté törtük a kalmopyrint és azt adtuk neki. Egyrészt kapott kiskanállal, majd később a tápszerébe.
Éjfél tájban Mackó felsírt, így kihasználtuk az alkalmat, és újra mértük a lázat. Sajnos, még mindig 38,4 volt, így elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kúpot. Félálomba Macika nem nagyon ellenkezett, csak sírt a drága. Ildi gyorsan hidegvízzel lemosta, és hagytuk tovább aludni.
Vasárnap reggel újra mértük a lázat, de akkor és azóta már nem volt.
Hétfőn elvittük a körzeti orvoshoz. Megnézte, és azt mondta, hogy pénteken vigyük vissza, addig kapja a sziruput.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése