Húsvétkor hóban és kisvonaton...

Minden Húsvét nehéz, nem könnyű eldönteni mit is csináljunk, de ez a mostani egy kicsit a rossz időjárás miatt meg lett alaposan variálva.



Hetekkel ezelőtt elterveztük, hogy Húsvétkor kimozdulunk, akár több napra is. A cél Salgótarján környéke volt, tekintettel arra, hogy nem messze van oda a Hollókői vásár, illetve nagyon sok látnivaló van arra. A Salgó hotel ideális szállásnak tűnt, hiszen két vár is elég közel, mintegy 2-2 kilométerre van hozzá. Már majdnem lefoglaltuk, amikor jött a hír, hogy Húsvétkor rossz idő lesz, esni fog az eső és a hó is... Így aztán itthon maradtunk.



Elgondolkoztunk, hogy mikor és mi jöhet szóba, egynapos kirándulás után. Miután sem Debrecenben, sem pedig Szilvásváradon nem működött a kisvasút. Illetve felmértük, hogyha működik is Szilvásváradon, akkor oda Húsvétkor bejutni lehetetlen, ezért Pálháza mellett döntöttünk. Az előrejelzések alapján Húsvét első napja tűnt olyannak, amikor érdemes elindulni...



Vasárnap reggel csepergett az eső, de amikor elindultunk fél tíz tájt már elállt. Az úton Macika jókedvű volt. Hiába reménykedtünk abba, hogy elalszik, nem tette meg nekünk ezt a szívességet. Pontosabban megtette, éppen Pálháza előtt... Így aztán az eredetileg célba vett 11:20-as járatról le is mondhattunk. Mi pedig elkezdtünk gurulni, hawaizni (Kitt-katt csoki, Cola Light). Hollóházán eszembe jutott, hogy Lászlótanyán régen voltunk, így az elágazásnál nem Kéked felé, hanem jobbra fordultunk. Pár kilométer múlva havas, latyakos, később már csak havas úton találtuk magunkat. Végig mentünk a kastély kapuig, de miután nem lehetett bemenni, így visszafordultunk. Alig mentünk 1-2 kilit, amikor Macika felébredt. Nem sokat aludt... Bő egy órát... Lászlótanya szélén megálltunk, és sétáltunk a csúszós hóban. A göröngyös úton többszőr is megcsúsztam, nagy szerencse, hogy nem estem el Zsombival. Miután Zsombi imádja a havat visszaültünk a kocsiba, és visszamentünk a Kastély parkolójába, ahol Macika zavartalanul sétálhatott a hóban. No, meg időnként bármennyire is vigyáztunk rá beleült, lehajolt megfogdosta... Így aztán nem csak a pelust kellett cserélni, hanem gatyát is. A cipője pedig az ablakba került, hogy gyorsan száradjon.



Miután bőven elmúlt már dél és inkább egy órához közelített az idő, elindultunk hát vissza Pálházára, hogy a szokott helyen, a Tölgyfa vendéglőben megkajázunk. Miután Macika imádja a virslit ezért nyerges virslit kértünk, és biztos, ami biztos alapon rántott sajtot. Természetesen a szokott húsi levessel. Ami ezúttal is jó minőségben készült el. Macika szerint biztos, mert kb. 2 kis tányérral evett belőle, de másféllel biztos. Aztán evett virslit és zöldséges rizst. Szerintem megfelelő mennyiségben. A friss levegő úgy látszik megtette hatását, jó étvágyat csinált. Levezetésként egy kis séta, játégépezés a vendéglőben. Bár, ez utóbbit érdekes módon ezúttal nem élvezte úgy, mint korábban. Sőt, abszolút nem volt türelme hozzá. Hiába pörgött, villogott, csilingelt. (Pedig nyerésben voltunk, vagy valami olyasmi...)


A kaja után megnéztük a pálházi szőkőkútat. Alig lehetett Zsombit elvonszolni onnan. Nagyon tetszett neki. Majd átsétáltunk a váróteremhez. Útközben Macinak nagyon jókedve volt. Szeret magában is menni, de újabban megint igényli, hogy fogjuk a két kezét és úgy menjünk. A váróteremben magunkban voltunk, Maci nagyon élt a nagy asztalon. Járkált, négykézláb csúszott rajta. Meg persze le akart szállni róla... Pár percre sikerült lecsillapítani, aláraktam a kabátomat, és kicseréltük a pelust.



Szerencsére indulás előtt fel lehetett szállni a vonatra. A kocsiban jó meleg volt. Így neki vetkőztettük Macit. Ő pedig beindult... Nézelődött ki az ablakon, járkált a kocsiban. Egyszer úgy megindult, hogy azt hittük megsem áll. A kályhát okosan kikerülte, majd az egyik ülés előtt landolt.

Aztán odaállt az ablakba, és amikor látta, hogy kintről fotózom, elkezdett játszani velem. Hol lehajolt, hol meg fel... És nagyon jókedve volt, jókat mosolygott közben. A vonat indulása után Macika elhelyezkedett az ölemben, és bámult kifelé. Hol jobbra, hol pedig balra. Aztán, ahogy az megjósolható volt, elaludt. A jó meleg és a zötyögés megtett hatását... Aludt is a végállomásig. Sajnos, Rostallón túl sokat (15 percet) álltunk és közben felszállt egy hangosabb család, aminek következtében Zsombi felébredt... Nem nagy örömmel, jókora sírással... Teával, és csokis keksszel próbáltuk megnyugtatni. Ami a vonat elindulásával sikerült is. De ez sem tartott sokáig, mert Kőkapunk megint jó pár percet álltunk, és emiatt megint eltört Macinál a mécses. Amikor viszont újra elindult abbahagyta. És ezúttal sem ijedt meg az alagútban, a hirtelen sötét miatt. Kishuta környékén azt hittem elalszik, úgy elhelyezkedett az ölemben, de nem... Aztán kicsit mászkált a kocsiban az anyukájánál majd visszajött. És a vonatozás végét újra az ölemben tette meg. Kicsit nyüglődött szokás szerint a gyors öltözés miatt.


Hazafelé kipróbáltuk a szuper babakaja-melegítőt. Nos, a ráírt 30 perc kevés volt, hogy megmelegítse Zsombi vacsoráját. Inkább az 1 órához volt közel, vagy meg is haladta. Természetesen Zsombus nem aludt útközben. Itthon is csak nagy nehezen, pedig látszott rajta, hogy jól elfáradt a Kismackó...

Védőoltás rohanásban

Ma Macika megkapta az agyhártyagyulladás elleni védőoltást.

10 órára odamentünk. Kis várakozás után be is jutottunk... A doktornő megbeszéltek szerint felírta a védőoltást. Természetesen rákérdeztem, hogy lesz a szomszédos patikában? Igen volt a válasz. Átmentem, természetesen nem volt. Visszamentem, szóltam Ildiéknek majd futás. Nagyon bíztam abban, hogy a Korányin lesz, de ott sem volt. Csak estére ígérték. Muszáj volt felmenni a városközpontba. Ott legalább volt, de én majd felrobbantam. Olyan lassan szolgáltak ki... Nekem meg csak az járt az eszembe, hogy Zsombi összeszed minden fertőzést a váróba, no meg ez az az időszak, amikor aludni szokott. Biztos nyűgös már... Rohantam vissza.

A doktornő nem győzőtt csodálkozni, hogy nem volt a szomszédos patikában. De nagyon rendesek voltak. Üres volt a váróterem... És megvártak. Persze, valahol ennek természetesnek kellene lennie, de ma már mi természetes? Macika a vizsgálatokat hősiesen állta, de amikor megkapta az injekciót elkezdett sírni, megfeszítette magát... Nagyon sajnáltuk... Aztán igyekeztünk ki, és kapott Macika vigasz színes golyót. Mindenesetre Mackót megviselhették a történtek, mert három órát aludt, és nem kajázott ebéd gyanánt csak egy kis levest.

Este szerencsére helyre állt minden. És vacsorára lecsúszott 3 gyerek virsli, kenyérrel...

Gyógyultan távozhat...

Tegnap, azaz pénteken visszamentünk a doktor nénihez. Nos, Zsombinak kutyabaja :) Igaz, mi is éreztük ezt, de jó volt hallani a megerősítést. Mondjuk annyi, hogy a sziruptól valószínűleg ezen a héten kevesebbet evett. Ami egyfelől nem is baj, mert tényleg megevett szinte mindent, ami a látókörébe került és ehető volt, másrészt pedig ma (szombat) reggel ismét jól reggelizett. Bevágott majdnem egy szelet kenőmájas kenyeret, természetesen paradicsommal.

No, de vissza a tegnaphoz... A doktor néni után elment a Plázába könyvet venni az egyik uncsitesónak. Nos, Zsombi nagyon élt a plázában. Természetesen nem maradt meg ölben. Végig sétálta, rohanta a földszintet és az első emeletet. Nagyon tetszett neki a mozgólépcső, a lift, a forgó reklámok... A játszórész az első emeleten még nem érdekelte. Az éttermi részen aztán kiteljesedett, és felemelt kézzel futott, széles mosollyal az arcán, és közben kiabált.

Kár, hogy nem vittem a fényképezőgépet. :(

Az első láz

Szombaton belázasodott Zsombi. Amikor felhívott Ildi, hogy lázas Macika (39,4), nem ijedtem meg különösebben. (Mondjuk az szerencse, hogy nem én vezettem az autópályán.) Miután tovább beszélgettünk, a feleségem hangja rémített meg. Tényleg ennyire nagy a baj? Panadolt kapott Zsombi, de nem ment le a láza.

Félóra múlva hazaértem, egyből rohantunk az ügyeletre. Macika nagyon megrémült a rendelőben, sírt végig. A doktornő azt állípította meg, hogy a mandulája gyulladt be. Irány a gyógyszertárba. Próbáltam a kúp helyett másik gyógyszert kérni, de csak másik két kúpott ajánlottak fel.

Adtunk szirupus gyógyszert Macinak, majd csináltunk neki hűtőfürdőt. Felhívtam a nevelőszülőt, hogy adhatunk-e neki kúpot, mert emlékeztünk rá, hogy talán nem adható neki. Kiderült, hogy korábban kinyomta, nem fogadta be a kisteste. Így ketté törtük a kalmopyrint és azt adtuk neki. Egyrészt kapott kiskanállal, majd később a tápszerébe.

Éjfél tájban Mackó felsírt, így kihasználtuk az alkalmat, és újra mértük a lázat. Sajnos, még mindig 38,4 volt, így elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kúpot. Félálomba Macika nem nagyon ellenkezett, csak sírt a drága. Ildi gyorsan hidegvízzel lemosta, és hagytuk tovább aludni.

Vasárnap reggel újra mértük a lázat, de akkor és azóta már nem volt.

Hétfőn elvittük a körzeti orvoshoz. Megnézte, és azt mondta, hogy pénteken vigyük vissza, addig kapja a sziruput.

Nyíregyháza ZOO

Kedden ebéd után elhatároztuk, hogy kimegyünk Nyíregyházán az Állatkertbe. A gyönyörű napsütésben Zsombi alig várta, hogy kipattanhasson a kocsiból, és gyalogosan közelítette meg a bejáratot. Nem nagyon foglalkozott a jegyváltással, hanem egyből indult volna befelé.

A pénztárnál nem csak az derült ki, hogy két felnőttnek a belépője 2800 Ft-ba kerül, hanem az is, hogy csak négy óráig vannak nyitva, nyilván a ,,tél" miatt. Így aztán két óránk volt, hogy megmutassuk Zsombinak az egész Állatkertet. Sajnos, erdőművelés miatt a teljes jobboldali út le volt zárva, így se majmok, se akváriumok... Pedig a színes halak biztos bejöttek volna Zsombinak. No, de majd máskor...

Macika gondoskodott arról, hogy ne kerüljünk időzavarba. Mert hamar kiderült, hogy az orrszarvú őt nem érdekli. És miként Miskolcon, így itt sem fogta meg az őzike kecses mozgása sem. Ami viszont nagyon bejött neki az a madarak, meg mindenféle szárnyasok. Bár, a papagájokat nem kivánta közelről hallgatni, megnézni, de a pávát és annak környezete annál jobban érdekelte. Alig bírtuk elvonszolni. Legszívesebben bemászott volna hozzájuk... A kis majmok is érdekelték, de a plexin keresztül sem akart közelebb kerülni hozzájuk. A mozgásukat szemmel követte. A majomudvar egyelőre még nem működik, miként a krokodilokhoz sem sikerült bejutni. Amit végülis nem is nagyon bántunk. Egyrészt, mert nyaranta iszonyú büdős van ott. Másrészt meg a feleségem sem lelkesedik a hüllőkért. (Én igen.)

A fehér tigris nem keltette fel az érdeklődését. A jaguárokat nézegette, de nem látszott rajta semmi féle különösebb érdeklődés. A fém viziló szobron nem vállalta be a fotózást. Valszeg nem nagyon értette mi az a fémállat... A zsiráfokat is megnézte, de egyelőre ez is a felejtős kategória. Csakúgy, mint a parasztudvarban a disznók, kecskék, tehenek... Viszont észre vette, hogy van egy nagy pocsolya, teli libákkal, meg minden féle szárnyasokkal. Nos, itt elidőztünk egy darabig, mert Macika nem nagyon akart mozdulni. Amikor sikerült kerítésen kivül kerülni, akkor etetés és itatás, majd még egy kis pocsolya nézés...

Innen a medve felé vettük az utunkat, majd a majmok, de azon kivül, hogy sétáltunk nem nagyon jött lázba. Viszont a mangusztáktól is nagyon nehét volt elvonszolni. Erre sem gondoltunk volna, hogy az apró állatok ennyire érdeklik... Miután nem voltak oroszlánok így nézegettük kicsit a nagy tavat, majd elindultunk kifelé.

Jó ideig becsülettel gyalogolt, de aztán érezhetően elfáradt. És azt se bánta, hogy felkapjam a nyakamba, és úgy ülve vigyem. A fókáknak sajnos koszos volt a víze, így nem láttunk belőlük szinte semmit. A pingvinek viszont odajöttek az ablakhoz. Ez érdekes volt Macika számára...

A kocsiba ülve Zsombi nagy örömmel, és jól elfáradva ette meg az uzsira kapott üveges desszertett.

Lillafüred

Vasárnap Lillafüredre látogattunk el.

Ezúttal sem indultunk korán, hogy Macika a kocsiban tegye meg a délelőtti alvását. Indulás után megkapta a tápját, és még Rakamazra sem értünk már szunyókált is. Bő egy órát aludt, a Lillafüredi kisvasút állomásán ébredt fel, Diósgyőrben. Megnéztük a menetrendet és irány a már megszokott vendénglőnk, mert ebédidő volt. Húslevest (bőségesen), majd pedig sült virslit evett krumplival, vegyeszöldséggel. Nagyon élvezte, hogy végre nem kell kabátba és sapkába lennie. No, meg az elsúhanó motorok, autók is lekötötték a figyelmét.

Ebéd után felmentünk a Majális parkba. Előbb pelenkacsere, majd pedig séta következett. Vittünk ugyan a gyerekkocsit, de Zsombin annyira látszott, hogy sétálni akar (egyre inkább az a rögeszméje, hogy ő már tud járni), ezért aztán elő sem vettük. Felváltva fogtuk a kiskezét és mentünk felfelé a rövid emelkedőn. Aztán a vadáspark előtt megugatott két kiskutyát, a jelen lévő fiatal orosz csoport nagy örömére. Majd megtekintette a ringispilt, amibe hiába vágyakozott, egyelőre nem engedtük fel. Kárpótlásképpen diós kürtöskalácsot kapot, amit aztán szépen meg is evett. Természetesen nem egy egészet, hanem kisdarabokat. Visszafelé kicsit dünyögött, ezért felvettem, de a maradék kürtöskalács felvidította.

Lillafüreden a felső parkolóban álltunk meg, ami egész jó választásnak bizonyult. A patak mellett a jobbszélen mentünk le, ami az elején sáros volt, de szerencsére pár méter után már nem kellett félnünk, hogy elcsúszom Macival a nyakamba. Ahogy Zsombi megérezte, hogy szilárd a talaj le is kéredkezett a nyakamból. És megint sétált. Két gyerek az útra összehordott egy nagy csomó falevelet és abban fetrengtek, és ez mint kiderült Zsombinak is elnyerte a tetszését. Mindenáron le akart ülni. Amit aztán hagytunk egy kis ideig, de aztán folytattuk utunkat a kisvonat állomásához.

Szerencsénkre nemsokára jött is egy vonat Garadnáról. Miután láttuk, hogy nem ijedt meg tőle, hanem tetszett neki, így amíg várakozott arra a pár percre mi is felmásztunk rá. Miután Zsombi itt sem jelezte semmi aggályát a vonatozás ellen, ezért elhatároztuk, hogy az ellen vonattal felmegyünk a Garadnára. Tündérmackó úgy bámult kifelé a vonatból, mintha mindig azzal utazott volna. Meg sem rezzent, amikor a vonattal bementünk a lillafüredi alagútba. Egyáltalán nem ijedt meg a sötéttől. Amikor kijöttünk az alagútból nézett lefelé a tóra, megsem rezzent... Nemsokára aztán Álom Manó hatalmába kerítette, így átaludta az Őskohót, a Garadnai fordulót, és a visszautat teljes egészében... Sőt, még azt is, ahogy Lillafüreden leszálltunk a vonatról. Egészen a parkoló előtti lépcsőkig aludt. Így aztán természetesen le is mászott, és mint a lépcsők nagybarátja - anyai segédlettel - meg is mászta azokat.

Hazafelé még megálltunk a miskolci TESCO-nál, ahol rendbe raktuk. Majd irány haza. Macika egy darabig hallgatta a direkt neki rendszeresített Halász Judit kazettát, majd Tokaj tájékán dünnyögni kezdett. Amit igyekeztünk sajtos stanglival kezelni. Félig-meddig sikerült is. Hat óra után, már sötétben, egy nagyon fáradt Macikával értünk haza...

Order of the day

Lassan sikerül beállnunk egyfajta napirendre. Ami aztán persze Zsombi kedvének megfelelően változhat...

7 és 8 óra között ébresztő. Amíg Ildi elpakol meg elkészíti a reggelit, addig Zsombibal Szezám utcát nézünk. Reggelire a nagy kedvence a tojásrántotta, de nem marad el messze tőle a májaskenyér sem. No, meg persze a felvágottak. És paradicsom belseje! Nagyon szereti, ha friss a kenyér. Reggeli után még belefér egy kis Halász Judit.

Fél tíz tájban táp, és olyan 10 óra tájban irány a friss levegő. Ha szépen süt a nap, akkor hamar elalszik, és az utóbbi időben 2 órákat is aludt. A hideg nem éri, igyekszünk jól bebugyolálni. Mondjuk az szerencse, hogy nincs megfázva, mert imád a napsütésben, a friss levegőn aludni. És akármennyire is védjük az ember nem lehet elég elővigyázatos...

Délben a legfontosabb a leves. Nagyon leveses. Másodikra bármit kap megeszi, legfeljebb a mennyiség kérdéses. Ebéd után babivízet kap, ezzel is óvjuk a fogacskáit. (Lassan meg kellene számolni hány is van. Most is jön kettő...)

Ebéd után játék minden mennyiségben. Ami nem könnyű feladat, mert megvan róla győződve, hogy tud járni. Igaz, már egyik szobából átmegy a másikba, de nem árt szemmel tartani, mert azért még imbolyog erősen. És nagyon szeret sietni is, ami egy újabb ok arra, hogy elessen... Szinte nincs olyan játék, amelyet ne szeretne... Gumikacsa, könyvek, motorka, plüssfigurák... Persze legjobban a zenés, nyomogatós vonat, és az autóbusz a kedvenc. No meg a TV, rádió, számítógép... Amikről amikor igyekszem lebeszélni rendre besértődik. Délután otthon egyre nehezebb rávenni, hogy aludjon. ,,Idegenben", azaz a nagyszüleinél elalszik, de otthon nem nagyon akar. Vagy beletörödünk ebbe, vagyha keveset aludt délelőtt akkor elvisszük egy kicsit autókázni, ez utóbbi tuti recept, pár kilométer múlva már alszik is. Az uzsi reszelt alma, anyu-féle töktorta, kiwi, ilyesmi. A vacsora általában vagy valami meleg kaja, vagy valamilyen bébi konzerv.

Hét óra tájban fürdés. Hetente 2x igyekszem én is vele fürödni, ilyenkor jókat pancsolunk. Míg felveszi a pizsijét, én előkészítek egy Szezám utcát... Azt megnézzük közösen, Ildi elkészíti a Jóéjt tápot, megágyaz... Aztán, ha még nem álmos egy kis Halász Judit. Vagy nálam alszik el (ez a ritkább), vagy leugrik az ölemből és elindul haza...

Miskolc Zoo 2.

Nem kis dilemma volt eldönteni, hogy látogassuk végig az állatokat Zsombival. Én legszívesebben ölben vittem volna végig, de aztán praktikussági okokból a babakocsi mellett döntöttünk. Ez persze - mint később kiderült - azt jelentette, hogy Macit korlátoztuk a szeme magasságú állatok megtekintésére. Tehát egy kis séta után beraktuk a babakocsiba. A kis majom nagyon tetszett neki. Alig akart tovább menni... A kis tónál is nagyon tetszettek neki a vadlibák, gólyák és egyéb madarak. Hogy jobban lássa őket kivettük a kocsiból, ahova aztán nem kis mutatvány volt visszarimánkodni. A majomházba bementünk, de mert magasan voltak az állatok, így hamar ki is jöttünk. Érdekes, de a kiskengeru sem hozta lázba. Viszont a papagájok igen. Amúgy is imádja a madarak hangját, és ennél a ketrecnél volt hangzavar. A házi állatok szintén tetszettek Zsombinak. A ló és a kecske karámnál elidőztünk egy darabig. Az öszvér, a póni és a disznók nem tettek rá különösebb hatást. Persze még kicsi... Ki tudja mit lát, mi képződik le benne. A tigris korlátjánál pl. követte az állat mozgását, hallotta az üvöltését, de megsem rezzent. A szarvasok abszolút nem érdekelték. A maci viszont érdekelte...

Vissza felé még megálltunk a TESCO-ban pelluscserére. Aztán irány haza. Szerencsig dünnyögött, majd elkezdtem neki énekelni és így szép lassan elaludt. Nincs mese, csinálni kell neki egy Halász Judit kazettát a kocsiba...