2012. január 4., szerda
Őszi forgatag az oviban
Nyíregyháza, 2010.09.30.
Már amikor az oviba járás első hetében hallottuk, hogy lesz az oviban piac, aminek a neve Őszi forgatag. Aztán tíz nappal a rendezvény előtt volt szülői értekezlet, ahol végül is bővebb információkhoz jutottunk.
Mi krumplit, karalábét és almát vittünk, amelyet a nagycsoportosok árultak. A vevők a kiscsoportosak, illetve a szülők voltak. Természetesen a bevétel az óvodát illette.
A nagy napon tehát Zsombus elment reggel az oviba. Anya pedig az Őszi forgatag kezdetére, fél tízre ment át. Maci nagyon örült, mert előre nem beszéltük meg vele, hogy anya át megy majd. ,,Természetesen” innen mindig azt nézte, hogy hol van anyuci. Sajnos, az időjárás nem kedvezett nekik, így a piactér az óvoda folyosóján volt.
A piacolás után kézügyességi foglalkozások voltak. Például összevágtak szívószálat és karkötőt fűztek össze belőle. Aztán gyurmáztak és babot, apró magvakat helyeztek el benn, amelyek egy kis képpé állt össze. Amikor anya hazajött és megmutatta, akkor ezek a dolgok nekem is nagyon tetszettek.
Jó ötlet volt az is, hogy árultak fogmosó poharat, természetesen azt vettük meg, amelyen Zsombor jele is rajta volt, a sárgarépásat.
Egy nehéz nap krónikája - Ördög bújt a Maciba!
Nyíregyháza, 2010.09.30.
Csütörtökön ördög bújt a Maciba!
Amikor délután fél négy tájban érte mentem, az óvónénije, Ildikó néni azzal fogadott, hogy ő nem szokott Zsombira panaszkodni, de ma nagyon sok probléma volt. Nem fogadott szót, összevissza rohangált, állandóan palincolt. Ráadásul nem is nagyon aludt. Mit mondhattam volna? Egy jó apa ilyenkor csak hümmög és igyekszik gyorsan elhagyni az intézményt.
Ahogy Anyunál voltunk, meg amikor mentünk anyuciért, semmi jel nem utalt arra, hogy Maci ,,el lenne indulva”. Így aztán neki vágtunk a Metronak. A Metronál Maci elment a wc-re, anyával. Ahogy anya elmesélte: neki nem volt szabad bemennie a fülkébe. Ahogy Maci bement a fülkébe MAGÁRA ZÁRTA az ajtót. Azaz elfordította a zárat. Anya kint teljesen kétségbe esett, hogy mi lesz most, bent ragad Zsombor... Nagyon megkönnyebült, amikor nyílt az ajtó és a 3 év 8 hónapos kisfia kisétált... Amikor kijöttek a mellékhelységből és elmondta anya apának, hogy mi történt, apa is nagyon megrémült.
Az áruházban aztán Maci újabb ,,jelenetei” következtek. A játékosztályról 8 lóval sem lehetett elvontatni. Igazából nem követelőzött. Csak megnézett minden olyan játékot, amely őt érdekelte, elsősorban persze a vonatosokat. Aztán, amikor eljöttünk, ő még visszament. Majd legalább háromszor. Mert meg néz még valamit, egy kicsit. Ez persze egyre idegesítőbb lett. És persze a Maci nem tudott leállni. Hiába a szép szó, hiába a tiltás kilátásba helyezése. Meg, hogy ,,apa és anya” itt hagy... Semmi foganatja nem volt. Aztán bement egy próbafülkébe, és a csapóajtón könnyen átment, de kifelé már nem tud kijönni. Ezen már kínomban csak nevettem...
Gyorsan beraktuk a bevásárló kocsiba, ami kell és amilyen gyorsan csak lehet elhagytuk a METRO áruházat.
Bogácsi nyárbúcsúztató
Bogács, 2010. augusztus 19-21.
Pénteken korán kelt Zsombus, hiszen tudta: irány Bogács, három nap fürcsi.
A strandon ezúttal nem nagyon jött velünk, hanem a gyermek medencébe lubickolt. Délben jól evett, majd miután látta, hogy az uncsitesók már nem mozdulnak a fagyira, jégkrémre, így az ő figyelme is újdonságok irányába fordult. A gólyos, meg a poharas nagyon bejött neki.
Szombaton szintén egész nap lubickoltunk. Este meg akartuk nézni a tűzijátékot, de annyian voltak, hogy inkább visszasétáltunk a panzióba. Maci ,,természetesen” anyával és Bencével cipeltette magát. A tűzijátékkal kapcsolatos durranás még élénken éltek benne. Így a tűzijátékot durranás nélkül szerette volna élvezni, ezért lefeküdtünk. Zsombus már amúgy is fáradt volt. Bár, még lefekvés előtt apát kiakarta zavarni az ágyból… Végül csak kiegyezett apucival… Igaz, ahhoz az kellett, hogy apa felhívja a figyelmét, hogyha a kisfia kitiltja őt az ágyból, akkor a továbbiakban nem lesz kirándulás. Ezen aztán hatott, és nyugodtan aludtunk mindannyian.
Vasárnap még füricskéltünk egy jót. Majd nem teljesen hazafelé vettük az irányt, hanem Miskolc és Auchan felé. Igaz, az Auchanban gyorsan végeztünk, a szökőkút sem ment, így átmentünk a Decathlonba. Sajnos, minden kisbicikli foglalt volt, így Zsombosunk nem igazán találta magát. Rollerezni nem volt kedve. Aztán mire haza indultunk lett mégiscsak bicaj, és persze megint nyűglődés lett belőle…
Első nap az oviban
Nyíregyháza, 2010.09.01.
Eljött, hát a nagy nap, amit Maci már régen várt, és milliószor elmondott: én oviba megyek, én óvódás vagyok! Persze, tegnap még elköszöntünk a bölcsikétől. Mindenki nagyon aranyos volt.
Aztán ma reggel már hatkor felkelt Zsombus. Anya előre látóan szabadságot vett ki, ha a kicsi fia nem akarna ott maradni… Amikor beértünk az ovi, már két korábbi bölcsis társa Áron és Levente éppen öltözött. Mintha csak megbeszéltük volna, hogy egyszerre megyünk. Áron és Levente láttán Maci nagyon megörült. De az ovis nénik is nagyon kedvesek voltak. Leadtuk a párnát, plédet, tornazsákot…
Miután anya átöltöztette ő már be is futott és leült az asztalhoz rajzolni. Apa és anya pedig elhelyezte a sárgarépás fogmosópohárba a fogkeféjét és a fogkrémét, illetve a falra felakasztottuk a törölközőjét. Elköszönni már nem tudtunk tőle, mert bezárták a Micimackó csoport ajtaját, ő pedig nem hiányolt bennünket. Így aztán hazasomfordáltunk…
Délután fél négyre mentünk vissza. Zsombus önfeledten játszott a többiekkel. Körben ültek és úgy játszottak valamit. Amikor szóltunk neki, akkor persze már rohant hozzánk. Az ovónénik elmondták, hogy nem volt gond vele. Apát megnyugtatták, hogy nem volt hiszti sem, és szépen evett és aludt. Még fésűt kell vinni… Tekintettel az esős időre Anya csizmát és az orkánnadrágját adta rá. Így aztán míg hazaértünk vidáman belélépett minden pocsolyába.
Lovaglás a Diósgyőri várban
Miskolc, 2010.08.14.
Szombat reggel úgy döntöttünk, hogy az időjárásra való tekintettel, ha már nem mehetünk fürödni, akkor kirándulunk Miskolcra.
Nagyjából akkora értünk oda, amikor elkezdődtek a Diósgyőri várjátékok. Nagy volt a forgatag, mindenféle mutatványosok, de valahogy ezek Macit nem kötötték le. Elment anyával sétálni a várba. Még a toronyba is felsétált, majd lent sétáltunk a várfalak árnyékában.
Miután Zsombus továbbra sem mutatott érdeklődést a vitézek bemutatója iránt, ezért lementünk a várárokba, ahol többek között gyerekek pónikon lovagolhattak. Először azt hittük Macinak nem tetszik majd. Mert csak nézte, de aztán legnagyobb meglepetésünkre mégiscsak felült rá. Persze nem csak a lónak kellett köröznie, hanem anyucinak is mellette. Aztán annyira belejött, hogy egy nagyobb pónira ült. És anya ment mellette… És mivel volt még egy paci, így azt is kipróbálta a Maci. Igaz, ez utóbbi esetben már anyának nem is kellett mellette sétálnia.
A várban megebédeltünk majd felmentünk a Bükk-be, egészen Bánkútra. Abban bízva, hogy közben elalszik Maci. Bánkútra érve úgy nézett ki, hogy elaludt. Kerestem egy csendes helyet, majd leállítottam a kocsit. Ahogy leállt a kocsi Zsombus megszólalt: - Aludtam! Így aztán lementünk Garadnára, és próbáltunk újra neki futni az alvásnak. Miután egy órától három óráig szenvedtünk, úgy döntöttünk, hogy akkor hagyjuk a délutáni alvást mára. Majd alszik, amikor akar.
Ezután kisvonatoztunk egy jót. Nagyon sok gyerek volt, és Maci a két alagútban velük sikoltozott. Amíg a Papírgyárnál vártuk, hogy visszainduljon a vonat, sétáltunk egyet. Zsombi nagykedvvel szedte a lábait, igyekezett mindig talpfára lépni. Visszafelé bár lényegesen kevesebben ültünk a vonaton, de Zsombit ez nem zavarta. Ő ugyanolyan erővel sikítozott az alagútban, mint odafele.
Hazafelé még beugrottunk az Auchanban, és a Dechatlonba. Különösen ez útóbbi volt Zsombinak ismét nagy élmény. Le se lehetett szállítani a bicikliről. Amikor ez végre sikerült, akkor indulás után nem sokkal már el is aludt. Egészen hazáig aludt. Amikor kivettük a kocsiból és ölbe be akartuk vinni, sajnos elkezdődött a tűzijáték. A petárdák durranásától mindannyian megijedtünk. Zsombus pedig sírva fakadt. Alig tudtuk megnyugtatni.
2011. szeptember 16., péntek
Zalakaros 3. rész - Kisvasút és fürdés
2010. augusztus
Sajnos, péntekre visszaesett a hőmérséklet és borús volt az ég. Így úgy döntöttünk, hogy kirándulni megyünk.
Kb. 1 órás út után értünk Csömödérre. Miután nem sokkal korábban ment el a vonat Kistolmácsra, így vártunk egy másikra, amelyik elvisz bennünket Lentibe. A várakozási idő alatt elugrottunk és vettünk a Macinak meg magunknak üdítőt, meg kaját.
Zsombusnak nagyon tetszett az út, szinte végig az erdőben utaztunk. Láttunk egy őzikét is. Ami miatt mégis különösen izgalmas volt az egy óra számunkra az az, hogy félúton Maci jelezte, hogy pisilni kell. Mivel azonban nem állt meg a vonat, így csak reméltük, hogy nem lesz baj. Szerencsére kibírta… A várakozási idő alatt összehaverkodott a kalauzzal. Így aztán vidáman játszott a jelzőtárcsával. Sőt, nála is maradt… A félúton azzal együtt aludt el. Még akkor is aludt, amikor átraktuk a kocsiba. Majd elindultunk Keszthely felé. Szerettük volna a napot egy kis hajókázással zárni, de az eső miatt TESCO-ba mentünk. És az óvis nagyfiúnknak vettünk egy melegítőt…
Szombaton fürödni mentünk. Előbb kint, aztán bent csúszdázott. Maci nagyon élvezte. Anya és apa csinált pár videót, hogy megörökítsük milyen jólérezte magát. Nem maradhatott ki a vadvíz és az esőfüggöny sem. Egy óra tájban kisfiunk megkapta az ízes palacsinta adagját és elvonultunk aludni. Miután Maci olyan sokat aludt, hogy csak fél hat tájban ébredt fel, ezért nem volt már értelme visszamenni a strandra, így elmentünk vacsorázni, majd sétálni a városba.
Természetesen Maci érdeklődését felkeltette a szomszédos vidámpark. Szerencsére annyira nem volt bátor, hogy a hullámvasutat közelről is kipróbálja, de messziről nagyon szemezett vele. A főtéren volt is kis vásár, ahol vettünk egy cica bábot neki. Majd persze nem maradt el a fagyizás, ami egy ideig az utolsó is volt egyben.
Vasárnap, tekintettel a jó időre, úgy döntöttünk csak délben indulunk haza. A délelőttöt a strandon, vagyis a gyerekmedencébe töltöttük a Zsombus számára megunhatatlan csúszda végén, ahol is aggódva el-elkaptuk. Persze ő már nagyfiú és tud merülni… A szép, napos időben nem nagyon akaródzott elindulni haza, de hát muszáj volt…
A miskolci elágazásnál letértünk és bementünk az Auchanba, majd a Dekatlonba. Ez utóbbi áruház nagy élmény volt mindannyiónk számára, de különösen Macinak. Ebben az áruházban ugyanis a gyerekek szabadon kipróbálhatták a kisbicikliket és a rollereket, és más sporteszközöket. Mi persze aggódtunk, hogy meddig bírják még az eladók, de ők szemlátomást nem zavartatták magukat, hogy a gyerekek hol itt, hol ott bukkantak fel. Közben összefutottunk egy ismerős házaspárral, akik felvilágosítottak, hogy itt ez a szokás. Nem mintha ők nem aggódtak volna Hannáért… A végén apa egy szandált kapott, anya egy edzőcipőt, Maci pedig egy rollert…
Sajnos, péntekre visszaesett a hőmérséklet és borús volt az ég. Így úgy döntöttünk, hogy kirándulni megyünk.
Kb. 1 órás út után értünk Csömödérre. Miután nem sokkal korábban ment el a vonat Kistolmácsra, így vártunk egy másikra, amelyik elvisz bennünket Lentibe. A várakozási idő alatt elugrottunk és vettünk a Macinak meg magunknak üdítőt, meg kaját.
Zsombusnak nagyon tetszett az út, szinte végig az erdőben utaztunk. Láttunk egy őzikét is. Ami miatt mégis különösen izgalmas volt az egy óra számunkra az az, hogy félúton Maci jelezte, hogy pisilni kell. Mivel azonban nem állt meg a vonat, így csak reméltük, hogy nem lesz baj. Szerencsére kibírta… A várakozási idő alatt összehaverkodott a kalauzzal. Így aztán vidáman játszott a jelzőtárcsával. Sőt, nála is maradt… A félúton azzal együtt aludt el. Még akkor is aludt, amikor átraktuk a kocsiba. Majd elindultunk Keszthely felé. Szerettük volna a napot egy kis hajókázással zárni, de az eső miatt TESCO-ba mentünk. És az óvis nagyfiúnknak vettünk egy melegítőt…
Szombaton fürödni mentünk. Előbb kint, aztán bent csúszdázott. Maci nagyon élvezte. Anya és apa csinált pár videót, hogy megörökítsük milyen jólérezte magát. Nem maradhatott ki a vadvíz és az esőfüggöny sem. Egy óra tájban kisfiunk megkapta az ízes palacsinta adagját és elvonultunk aludni. Miután Maci olyan sokat aludt, hogy csak fél hat tájban ébredt fel, ezért nem volt már értelme visszamenni a strandra, így elmentünk vacsorázni, majd sétálni a városba.
Természetesen Maci érdeklődését felkeltette a szomszédos vidámpark. Szerencsére annyira nem volt bátor, hogy a hullámvasutat közelről is kipróbálja, de messziről nagyon szemezett vele. A főtéren volt is kis vásár, ahol vettünk egy cica bábot neki. Majd persze nem maradt el a fagyizás, ami egy ideig az utolsó is volt egyben.
Vasárnap, tekintettel a jó időre, úgy döntöttünk csak délben indulunk haza. A délelőttöt a strandon, vagyis a gyerekmedencébe töltöttük a Zsombus számára megunhatatlan csúszda végén, ahol is aggódva el-elkaptuk. Persze ő már nagyfiú és tud merülni… A szép, napos időben nem nagyon akaródzott elindulni haza, de hát muszáj volt…
A miskolci elágazásnál letértünk és bementünk az Auchanba, majd a Dekatlonba. Ez utóbbi áruház nagy élmény volt mindannyiónk számára, de különösen Macinak. Ebben az áruházban ugyanis a gyerekek szabadon kipróbálhatták a kisbicikliket és a rollereket, és más sporteszközöket. Mi persze aggódtunk, hogy meddig bírják még az eladók, de ők szemlátomást nem zavartatták magukat, hogy a gyerekek hol itt, hol ott bukkantak fel. Közben összefutottunk egy ismerős házaspárral, akik felvilágosítottak, hogy itt ez a szokás. Nem mintha ők nem aggódtak volna Hannáért… A végén apa egy szandált kapott, anya egy edzőcipőt, Maci pedig egy rollert…
Zalakaros 2. rész - Kis-Balaton és fürdés
Zalakaros, 2010.07.31.
Szerdán kiránduló napot tartottunk. Nem volt rossz idő, szépen sütött a nap, ezért is döntöttünk emelett a program mellett.
A Kányavári-sziget parkolója rendkívül hangulatos volt. Maci nagy örömmel fedezte fel, hogy a Búbos vöcsök tanösvény egy hosszú fahíddal veszi kezdetét. A hídról alig lehetett leszedni, nagyon tetszettek neki a tavi rózsák, és nagy lelkesedéssel fedezte fel az úszkáló, vagy a nádasban megbújó vadlibákat.
A hídon átérve egy nagy tisztásra bukkantunk, majd egy útra fordultunk, és Maci megkezdte a tanösvény tábláinak felfedezését. Minden táblánál megálltunk, és az anyukájának fel kellett olvasnia mi van odaírva. Nagy örömmel fedezte fel a Thomas-ból ismert poszátát. Az út közben ösvénnyé szelídült, majd a Kis-Balaton partjára vitt ki minket, ahol horgászok voltak. Zsombus nézelődött kicsit, majd a nagy rét északi csücskéhez jutottunk vissza, ahonnan egy kilátót vettünk a rét közepén. A csücsökbeli táblán bogarak és madarak voltak, ami szintén érdekes volt a számára. Nemsokára Maci nagy lendülettel mászott fel a kilátóba, a táj nem igazán érdekelte, de a fenéken való lejövetel annál inkább. Így aztán még egyszer felmászatta anyucit…
A rét déli részén, egy sétányon haladtunk tovább. Az ismertető táblák számozása kicsit összekavarodott, de Macit ez mit sem zavarta. A lelkesedése továbbra is kitartott. Pár száz méter múlva egy szép mezőn balra fordultunk, majd egy sáros kisösvényen haladtunk. A kisfiunk nagyon élvezte. Innen kijutva a már ismert sétányon a hídhoz vezetett az utunk. A hídra felmászva ezúttal Zsombus érdeklődését egy kisfiú kötötte le, aki pecázott, és már fogott pár halat. A mi Macink, ahogy felfedezte ezt, moccani sem akart onnan. Kb. 15-20 perces könyörgés vége lett az, hogy hajlandó volt a gépkocsihoz jönni.
Innen Zalavárra mentünk tovább. A kellemes déli napsütésben Macit nem igazán kötötte le a kiállítás. Márcsak azért sem, mert korábban már felfedezte és anyukájával kipróbálta a ,,vizes” játszóteret. Ahol lehetett vizet merni, zsilipelni, vizet felhúzni, és még nagyon sok mindent. Igazán ötletes kis játszótér volt. Maci nem is nagyon tudta mit csináljon. Tetszett neki, hogy ,,tekerhet” (amivel vizet hoz fel), illetve a régi nyomóskúttal húzott fel vizet.
Miután már egy óra volt, így hazafelé vettük az irányt. Maci majdnem el is aludt az autóban. Az alvás után megvacsoráztunk, majd elsétáltunk a fajátszótérre. Pontosabban Maci apa nyakában ,,sétált”. A játszótéren ezúttal is csúzda volt a sláger, de kipróbált más játékokat, mászókákat is. Természetesen a mécses ezúttal is eltört, mert egy kisfiú biciklijét szerette volna használni. Ám az idegenektől nem akartuk elkérni. Kárpótlás gyanánt ezúttal is a fagyizóban kötöttünk ki. Maci kikente magát rendesen anyuci csoki kehelyéből.
Csütörtökön délelőtt átmentünk a strandra. Zsombosunk elsőre még megijedt, amikor a gyerekcsúszdáról lecsúszva elmerült, de aztán egyre inkább bele jött. Őt nagyon nem érdekelte, hogy nincs nagyon meleg. Ő csak csúszott, majd kimászott és újra. Kint és bent. Délben húsi levest evett, majd két lekváros palacsintát. Aztán aludt egy jót, majd anyucival visszament az élményfürdőbe.
Vacsi után megint elmentünk sétálni, és persze fagyizni. Maci pedig egy idő után elkezdte mondani, hogy haza szeretne menni, Nyíregyházára. Ekkor persze nem kicsit ijedtünk meg. Nem tudtuk ez az érzés mennyire lesz tartós nála. Mint később kiderült csak a fáradtság számlájára volt írható. Éjszaka sem aludt jól, de annyira igen, hogy a ,,honvágyat” kialudta magából. És a hátra levő két és fél napban már nem is került szóba.
Szerdán kiránduló napot tartottunk. Nem volt rossz idő, szépen sütött a nap, ezért is döntöttünk emelett a program mellett.
A Kányavári-sziget parkolója rendkívül hangulatos volt. Maci nagy örömmel fedezte fel, hogy a Búbos vöcsök tanösvény egy hosszú fahíddal veszi kezdetét. A hídról alig lehetett leszedni, nagyon tetszettek neki a tavi rózsák, és nagy lelkesedéssel fedezte fel az úszkáló, vagy a nádasban megbújó vadlibákat.
A hídon átérve egy nagy tisztásra bukkantunk, majd egy útra fordultunk, és Maci megkezdte a tanösvény tábláinak felfedezését. Minden táblánál megálltunk, és az anyukájának fel kellett olvasnia mi van odaírva. Nagy örömmel fedezte fel a Thomas-ból ismert poszátát. Az út közben ösvénnyé szelídült, majd a Kis-Balaton partjára vitt ki minket, ahol horgászok voltak. Zsombus nézelődött kicsit, majd a nagy rét északi csücskéhez jutottunk vissza, ahonnan egy kilátót vettünk a rét közepén. A csücsökbeli táblán bogarak és madarak voltak, ami szintén érdekes volt a számára. Nemsokára Maci nagy lendülettel mászott fel a kilátóba, a táj nem igazán érdekelte, de a fenéken való lejövetel annál inkább. Így aztán még egyszer felmászatta anyucit…
A rét déli részén, egy sétányon haladtunk tovább. Az ismertető táblák számozása kicsit összekavarodott, de Macit ez mit sem zavarta. A lelkesedése továbbra is kitartott. Pár száz méter múlva egy szép mezőn balra fordultunk, majd egy sáros kisösvényen haladtunk. A kisfiunk nagyon élvezte. Innen kijutva a már ismert sétányon a hídhoz vezetett az utunk. A hídra felmászva ezúttal Zsombus érdeklődését egy kisfiú kötötte le, aki pecázott, és már fogott pár halat. A mi Macink, ahogy felfedezte ezt, moccani sem akart onnan. Kb. 15-20 perces könyörgés vége lett az, hogy hajlandó volt a gépkocsihoz jönni.
Innen Zalavárra mentünk tovább. A kellemes déli napsütésben Macit nem igazán kötötte le a kiállítás. Márcsak azért sem, mert korábban már felfedezte és anyukájával kipróbálta a ,,vizes” játszóteret. Ahol lehetett vizet merni, zsilipelni, vizet felhúzni, és még nagyon sok mindent. Igazán ötletes kis játszótér volt. Maci nem is nagyon tudta mit csináljon. Tetszett neki, hogy ,,tekerhet” (amivel vizet hoz fel), illetve a régi nyomóskúttal húzott fel vizet.
Miután már egy óra volt, így hazafelé vettük az irányt. Maci majdnem el is aludt az autóban. Az alvás után megvacsoráztunk, majd elsétáltunk a fajátszótérre. Pontosabban Maci apa nyakában ,,sétált”. A játszótéren ezúttal is csúzda volt a sláger, de kipróbált más játékokat, mászókákat is. Természetesen a mécses ezúttal is eltört, mert egy kisfiú biciklijét szerette volna használni. Ám az idegenektől nem akartuk elkérni. Kárpótlás gyanánt ezúttal is a fagyizóban kötöttünk ki. Maci kikente magát rendesen anyuci csoki kehelyéből.
Csütörtökön délelőtt átmentünk a strandra. Zsombosunk elsőre még megijedt, amikor a gyerekcsúszdáról lecsúszva elmerült, de aztán egyre inkább bele jött. Őt nagyon nem érdekelte, hogy nincs nagyon meleg. Ő csak csúszott, majd kimászott és újra. Kint és bent. Délben húsi levest evett, majd két lekváros palacsintát. Aztán aludt egy jót, majd anyucival visszament az élményfürdőbe.
Vacsi után megint elmentünk sétálni, és persze fagyizni. Maci pedig egy idő után elkezdte mondani, hogy haza szeretne menni, Nyíregyházára. Ekkor persze nem kicsit ijedtünk meg. Nem tudtuk ez az érzés mennyire lesz tartós nála. Mint később kiderült csak a fáradtság számlájára volt írható. Éjszaka sem aludt jól, de annyira igen, hogy a ,,honvágyat” kialudta magából. És a hátra levő két és fél napban már nem is került szóba.
Zalakaros 1. rész - Zalakaros felfedezése
Zalakaros, 2010.07.29.
Hétfőn délelőtt fél tíz tájban vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végcélja Zalakaros volt. Már az indulás előtt napokkal elmondtuk Zsombusnak, hogy hosszú lesz az út, hogy ne nagyon nyűglődjön.
Indulás után olyan zenét hallgattunk, amelyet Macit is ismert. Így aztán vidáman dudolászott, meg nézelődött kifelé. Először Hatvan környékén álltunk meg, egy pisi erejéig. Majd az M0-ás lassított le bennünket. Aztán újabb technikai szünet Budapest után… Majd pár kilométerre ebéd. Illetve csak mi gondoltuk úgy, hogy ebéd lesz. Zsombi keveset evett, ám annál inkább kihasználta az alkalmat a futkározásra, csintalankodásra. Apa meg anya kicsit bosszús volt ezért, de nem annyira, hogy ne kapjon jégkrémet. Ahogy újra beszálltunk a kocsiba nem sokkal később már el is aludt. Miután egész jól aludt, így Zalakaros előtt megálltunk és vártuk, hogy felébredjen.
Négy óra tájban értünk a szállodába. Miután becuccoltunk, elmentünk vacsorázni. A büfé vacsora választékából burgonyapürét és húsit evett. No, meg ,,piros dinnyét”. Vacsora után elmentünk sétálni. És miután belebotlottunk egy fagyizóba - fagyiztunk. Maci piros fagyit kért, majd megkóstolta anya csoki fagyiját. És apa vett egy egygömbös csoki fagyit neki… A piros – erdei gyümölcs – fagyit pedig apa ette meg.
Kedden nyolcig aludtunk. A reggeli után átmentünk a fürdőbe. A rossz idő miatt a fedett részben voltunk. Az élményfürdő nagyon tetszett Zsombusnak. Mentünk pár kört a ,,vadvízben”, ahol Zsombus ,,úszott” apa pedig loholt a méteres vízben utána. Kicsit kisütött a nap, így kimentünk a nyitott részre is. Ott Maci kipróbálta a gyerekcsúszdát. Ahonnan persze alig lehetett elvontatni. Ebédre levest evett csak, majd szundizott 2 órát.
Ébredés után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Zalakarost. A Mini EXPRESS elektromos kisvonat jó választás volt. Nem siettünk, rengeteg információt kaptunk Zalakarosról. Az úton Zsombus nagyon sok érdekes dolgot fedezett fel: lovat, cicát, házakat, virágokat. A három emeletes kilátóba nagyon ügyesen felmászott. A kilátás nem nagyon érdekelte, de lefelé is nagyon szépen jött le. A kilátó udvarába talált egy játszóteret, ahol a csúszdáról alig lehetett leszedni. Visszafelé bementünk egy kerámia üzletbe. Nagyon tetszett neki, ahogy neki, ahogy a madáretetőt formázták.
Vacsora után elmentünk sétálni. Aztán úgy alakult, hogy engedtünk a csábításnak és mentünk egy kört a Dotto Zalakaros elektromos kisvonattal is. Így aztán alaposan megismertük a várost. Maci jószokásához híven ezúttal is végig kérdezte: - Ez most milyen utca? A nap lezárása ezúttal is fagyizás, majd szökőkút, séta haza.
Hétfőn délelőtt fél tíz tájban vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végcélja Zalakaros volt. Már az indulás előtt napokkal elmondtuk Zsombusnak, hogy hosszú lesz az út, hogy ne nagyon nyűglődjön.
Indulás után olyan zenét hallgattunk, amelyet Macit is ismert. Így aztán vidáman dudolászott, meg nézelődött kifelé. Először Hatvan környékén álltunk meg, egy pisi erejéig. Majd az M0-ás lassított le bennünket. Aztán újabb technikai szünet Budapest után… Majd pár kilométerre ebéd. Illetve csak mi gondoltuk úgy, hogy ebéd lesz. Zsombi keveset evett, ám annál inkább kihasználta az alkalmat a futkározásra, csintalankodásra. Apa meg anya kicsit bosszús volt ezért, de nem annyira, hogy ne kapjon jégkrémet. Ahogy újra beszálltunk a kocsiba nem sokkal később már el is aludt. Miután egész jól aludt, így Zalakaros előtt megálltunk és vártuk, hogy felébredjen.
Négy óra tájban értünk a szállodába. Miután becuccoltunk, elmentünk vacsorázni. A büfé vacsora választékából burgonyapürét és húsit evett. No, meg ,,piros dinnyét”. Vacsora után elmentünk sétálni. És miután belebotlottunk egy fagyizóba - fagyiztunk. Maci piros fagyit kért, majd megkóstolta anya csoki fagyiját. És apa vett egy egygömbös csoki fagyit neki… A piros – erdei gyümölcs – fagyit pedig apa ette meg.
Kedden nyolcig aludtunk. A reggeli után átmentünk a fürdőbe. A rossz idő miatt a fedett részben voltunk. Az élményfürdő nagyon tetszett Zsombusnak. Mentünk pár kört a ,,vadvízben”, ahol Zsombus ,,úszott” apa pedig loholt a méteres vízben utána. Kicsit kisütött a nap, így kimentünk a nyitott részre is. Ott Maci kipróbálta a gyerekcsúszdát. Ahonnan persze alig lehetett elvontatni. Ebédre levest evett csak, majd szundizott 2 órát.
Ébredés után úgy döntöttünk, hogy felfedezzük Zalakarost. A Mini EXPRESS elektromos kisvonat jó választás volt. Nem siettünk, rengeteg információt kaptunk Zalakarosról. Az úton Zsombus nagyon sok érdekes dolgot fedezett fel: lovat, cicát, házakat, virágokat. A három emeletes kilátóba nagyon ügyesen felmászott. A kilátás nem nagyon érdekelte, de lefelé is nagyon szépen jött le. A kilátó udvarába talált egy játszóteret, ahol a csúszdáról alig lehetett leszedni. Visszafelé bementünk egy kerámia üzletbe. Nagyon tetszett neki, ahogy neki, ahogy a madáretetőt formázták.
Vacsora után elmentünk sétálni. Aztán úgy alakult, hogy engedtünk a csábításnak és mentünk egy kört a Dotto Zalakaros elektromos kisvonattal is. Így aztán alaposan megismertük a várost. Maci jószokásához híven ezúttal is végig kérdezte: - Ez most milyen utca? A nap lezárása ezúttal is fagyizás, majd szökőkút, séta haza.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)