Maci nagyon okos. Imádja a kocsikat, a repcsiket, a vonatokat és az ejtőernyősöket. No, meg a galambokat, és minden, ami mozog…
Megmutatja a nyelvét, a fülét, a szemét… És, ha kedve van, akkor mindenkivel gagyarászik… No, meg ismerkedik és játszik… Ha jó a hangulata…
Minden ért a Maci. Ha megkérjük adja ide ezt vagy azt, akkor ideadja. Ha megbeszéljük, hogy mit csinálunk, hova utazunk, akkor megérti. Amikor pl. megbeszéltük, hogy megyünk a Balcsira és 450 kilométert kell ülnie a kocsiba – megértette és odafelé egy szava se volt. Csak már a vége felé kezdett nyűglődni, de ki nem 6 órás autókázás után? Ráadásul forró napsütésben…
Szóval Maci nagyon okos, és szépen fejlődik. Mindenki, aki látja azt mondja: - Milyen szép kiegyensúlyozott baba.
Isten szép ajándéka!
2008. augusztus 31., vasárnap
Vége van a nyárnak
Elszállt a nyár. Nagyon hamar… Ez volt eddig a legboldogabb nyarunk… Még sohasem kirándultunk eddig ennyit, és pláne nem hármasban…
Sóstói sétával búcsúztattuk a nyarat. Maci hol futkározott, hol meg Ildi, hol meg én cipeltem. Aztán, ha azt is megunta, akkor leült a homokba rajzolni. Nem csoda, ha kb. 3-4 kilométeres utat majdnem 2 óra alatt tettük meg…
Haza felé nagyon élvezte a buszt, a pár perces utat. Egész végig csak nézett ki az ablakon. Valószínűleg a biztonsági korlát tetszett neki annyira. No, meg az erdő…
Ebédre jól kajázott, aztán nagy nehezen elaludt, és szunnyadt 2 órát. Estére elmentünk mosógépet nézni, meg beugrottunk a McDonaldsba fagyizni. Zsombusnak az is ízlett, bár ő jobbára csak csoki öntetet kapott.
Sóstói sétával búcsúztattuk a nyarat. Maci hol futkározott, hol meg Ildi, hol meg én cipeltem. Aztán, ha azt is megunta, akkor leült a homokba rajzolni. Nem csoda, ha kb. 3-4 kilométeres utat majdnem 2 óra alatt tettük meg…
Haza felé nagyon élvezte a buszt, a pár perces utat. Egész végig csak nézett ki az ablakon. Valószínűleg a biztonsági korlát tetszett neki annyira. No, meg az erdő…
Ebédre jól kajázott, aztán nagy nehezen elaludt, és szunnyadt 2 órát. Estére elmentünk mosógépet nézni, meg beugrottunk a McDonaldsba fagyizni. Zsombusnak az is ízlett, bár ő jobbára csak csoki öntetet kapott.
2008. augusztus 8., péntek
Gyenesdiás 4. nap - Afrika csodái
Reggel jócskán belehúztunk, mert fél kilenckor ébresztett bennünket Zsombi. Reggelire tojásrántottát evett. Miután őkelme a legfontosabb így mi ezúttal is felváltva ettünk, illetve kerestük, merre jár. Mert Zsombus egyre jobban otthon érzi magát a panzióban.
A kaja után úgy döntöttünk, hogy megnézzük ,,Afrikai csodáit”. Azaz a pár kilométerre lévő Afrika parkba ugrottunk el. Zsombusnak ezúttal is a kisállatok tetszettek a legjobban, csüngőhasú kisdisznók, a kecskék és talán a bárányok. De a favorit a kismalackák voltak… A zebra, dámszarvas, bika, teve még túl nagy neki… Jó volt viszont a gyerek dzsungel, ami tulajdonképpen ösvények egy bozótosban, vagyis, ahol nem foglalkoztak az egésszel… Volt benne egy kilátó, meg jópár állat fotója elhelyezve. Maci nagyon élvezte, ahogy a szűk ösvények kanyarogtak. Mi egy kicsit féltettük, mert volt ott csalán is bőven, de szerencsére megúszta…
Ebédre anya gyümölcsleveséből evett, bácskai rizses hússal és pizzával. No, meg sok mozgással… Ebéd után visszatértünk a szállásunkra, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ami sikerült is, hiszen több mint 2 órát szunyált. Aztán olvasgatott anyukájával, illetve nézték az olimpia megnyitóját.
Hat óra tájban megvacsiztunk, és átmentünk Vonyarcvashegyre. Valamikor tíz évvel ezelőtt ott voltunk, és emlékeztünk arra, hogy ott van egy jó kis fagyizó… Nem is csalódtunk benne, ezúttal is jó fagyit adtak, csak Maci volt türelmetlen. Így aztán gyorsan benyaltuk… Játszottunk egyet a parkban, Zsombi hintázott, szökőkutat nézett, mérleghintázott. Aztán sétáltunk, majd újra a park jött…
Fél kilenc tájban értünk vissza a szállásra, és nem sokára már aludtunk is…
2008. augusztus 7., csütörtök
Gyenesdiás 3. nap - Szigligeti vár
Az éjszaka elég sokszor fenn volt a Maci. Valszeg melege volt nagyon, amin nem is lehet csodálkozni. Nyolc óra tájban ébredt. Reggelire sonkát evett és vajas kenyeret.
Reggeli után átmentünk Szigligetre megnézni a várat. A lépcsőn, amíg volt korlát addig szépen sétált, de aztán felkéredzkedett Ildihez, és felcipeltette magát. A vár alatt elnyaltunk egy fagyit. Zsombus is beleütötte párszor a nyelvét. Úgy tűnt ízlett neki… Aztán folytattuk az utunkat a várba. És persze nem akart a saját lábán jönni… És persze a várban sem… Igaz, néha megmászott néhány falétrát. Így aztán alig vártuk, hogy lejöjjünk a hegyről.
A hegylábánál találtunk egy vendéglőt, ahol megebédeltünk – volna. De végülis Zsombinak nem ízlett a második, csak a leves. Így aztán siettünk vissza a szállásra, hogy Ildi melegítsen neki valami üveges kaját. Útközben aztán Zsombus elaludt, felvittük a szobába. Kisebb megszakításokkal több, mint két órát aludt.
Ébredés után megkapta az üveges kaját, majd vártunk egy kicsit és levitte Ildi játszani. Érdekes, hogy nem volt, illetve nincs nagy kedve a fürcsihez. Játszik inkább az udvari játékokkal, de vízbe nem nagyon megy.
Vacsi után kivittünk autóbemutatóra, de mert lassan kezdődött így hamar megunta és inkább hazajött. Tévézett, majd el is aludt…
Reggeli után átmentünk Szigligetre megnézni a várat. A lépcsőn, amíg volt korlát addig szépen sétált, de aztán felkéredzkedett Ildihez, és felcipeltette magát. A vár alatt elnyaltunk egy fagyit. Zsombus is beleütötte párszor a nyelvét. Úgy tűnt ízlett neki… Aztán folytattuk az utunkat a várba. És persze nem akart a saját lábán jönni… És persze a várban sem… Igaz, néha megmászott néhány falétrát. Így aztán alig vártuk, hogy lejöjjünk a hegyről.
A hegylábánál találtunk egy vendéglőt, ahol megebédeltünk – volna. De végülis Zsombinak nem ízlett a második, csak a leves. Így aztán siettünk vissza a szállásra, hogy Ildi melegítsen neki valami üveges kaját. Útközben aztán Zsombus elaludt, felvittük a szobába. Kisebb megszakításokkal több, mint két órát aludt.
Ébredés után megkapta az üveges kaját, majd vártunk egy kicsit és levitte Ildi játszani. Érdekes, hogy nem volt, illetve nincs nagy kedve a fürcsihez. Játszik inkább az udvari játékokkal, de vízbe nem nagyon megy.
Vacsi után kivittünk autóbemutatóra, de mert lassan kezdődött így hamar megunta és inkább hazajött. Tévézett, majd el is aludt…
2008. augusztus 6., szerda
Gyenesdiás 2. nap - Fürcsi a Balcsiba
Zsombus ezúttal is egész jól aludt. Egyszer felébredt inni, egyszer dünnyögött egy kicsit, de végülis háromnegyed nyolckor kibújt az ágyból. Reggelire a kedvencét, a kenőmájast választottuk, amiből le is csúszott egy szelet kenyér.
Délelőtt lementünk a Balcsira. Sajnos, a víz hidegebb volt, mint hétfőn. Azért bevittük a delfint, persze nem sokáig. Zsombus nem akart megtojni, de egy gyors mozdulat után elesett és akkor ivott pár korty balcsit, ami viszont gyorsan átmosta a gyomrát. A folytatásban sétált, homokozott, hintázott és mérleg hintázott. Jól érezte magát nagyon. Ebéd előtt körbe sétáltuk a Diási strandot. Ebédre húsilevest, grillhúsit evett... Majd visszasétáltunk a hotelba.
Nagy nehezen aludt vagy másfél órát. Még ez is csoda ebben a nagy melegben. Ébredés után mászókázott, fürcsikélt a gyerekmedencébe, díszoroszlánokat nézegetett, csúszdázott. Elvolt a hotel gyönyörű udvarán, de inkább fürdőparkjában. Ismerkedett gyerekekkel, anyukákkal…
Vacsira megint kapott húsilevest, cérnametéltel, meg húsit, de a legjobban a krumplipürének örült. A krumplipürét nagy kedvvel ette. A málnás tortából csak a málna csúszott. Vacsi után elmentünk egy órát motorkázni, amiből azért több, mint fele motorkozásból, sétából és persze Zsombus cipelésből állt. Visszaérve Maci és anyukája lefeküdt az ágyba és nézték a Holdat, amíg Álom Manó el nem altatta Zsombust.
Délelőtt lementünk a Balcsira. Sajnos, a víz hidegebb volt, mint hétfőn. Azért bevittük a delfint, persze nem sokáig. Zsombus nem akart megtojni, de egy gyors mozdulat után elesett és akkor ivott pár korty balcsit, ami viszont gyorsan átmosta a gyomrát. A folytatásban sétált, homokozott, hintázott és mérleg hintázott. Jól érezte magát nagyon. Ebéd előtt körbe sétáltuk a Diási strandot. Ebédre húsilevest, grillhúsit evett... Majd visszasétáltunk a hotelba.
Nagy nehezen aludt vagy másfél órát. Még ez is csoda ebben a nagy melegben. Ébredés után mászókázott, fürcsikélt a gyerekmedencébe, díszoroszlánokat nézegetett, csúszdázott. Elvolt a hotel gyönyörű udvarán, de inkább fürdőparkjában. Ismerkedett gyerekekkel, anyukákkal…
Vacsira megint kapott húsilevest, cérnametéltel, meg húsit, de a legjobban a krumplipürének örült. A krumplipürét nagy kedvvel ette. A málnás tortából csak a málna csúszott. Vacsi után elmentünk egy órát motorkázni, amiből azért több, mint fele motorkozásból, sétából és persze Zsombus cipelésből állt. Visszaérve Maci és anyukája lefeküdt az ágyba és nézték a Holdat, amíg Álom Manó el nem altatta Zsombust.
2008. augusztus 5., kedd
Gyenesdiás 1. nap – Hajó, kastély, kisvonat
Az éjszaka nagy részében esett. De érdekes módon alig volt fent. Egyszer legurult a matracágyról. Egyszer pedig megszomjazott. Fél nyolckor ébredt, majd a pocimon ivott teát. Aztán reggelire megevett majdnem 2 virslit, kenyérrel, paprikával…
Ezt követően összepakoltunk és bementünk Keszthelyre, hiszen fürödni úgy sem tudunk. Meg amúgy is fújt a szél. Kinéztünk egy egyórás sétahajót. Maci elég jól bírta, sétálgatott a fedélzeten, ismerkedett. Jól beöltöztettük, ha szél után netán esni is kezd… Alig, hogy kikötöttünk elkezdett esni az eső. Futva mentünk ebédelni. A leves nemigazán ízlett a Macinak, mert túlságosan zöldséges volt. Vagyis belevágták a zöldséglevelet… A Cigánypecsenye ezúttal is csúszott. Ebéd után hazajöttünk, hogy nyugodtan tudjon aludni a Maci, de ő másként gondolta. Alig szunyókált valamit.
Négy óra tájban visszaindultunk Keszthelyre. Megnéztük a Festesics-kastély gyönyörű parkját. Macinak nagyon tetszettek a szökőkutak, a napóra, a harang (harangozott is), a kis tavacska halakkal… No, és persze a kis kövekkel felszórt utak… A kövecskéket jól megfogdosta, magára dobálta, jól szórakozott velük. A kastély után sétáltunk egyet a sétáló utcában, ahol Zsombus fagyit kóstolt, majd Csi-hu-hu-ztunk egyet. Aminek a végén már nagyon nyűgős volt, mert éhes volt.
Gyorsan visszajöttünk a szállodába. Evett húsilevest, majd húsit krumplival, aztán gyümölcssalátát kóstolt, majd kitömte magát a túrós palacsinta öntetével. Vacsora után lementünk a Wellnes részbe, de Zsombinak ezúttal nem volt nagy kedve fürödni.
Talán majd holnap a Balcsiban…
Ezt követően összepakoltunk és bementünk Keszthelyre, hiszen fürödni úgy sem tudunk. Meg amúgy is fújt a szél. Kinéztünk egy egyórás sétahajót. Maci elég jól bírta, sétálgatott a fedélzeten, ismerkedett. Jól beöltöztettük, ha szél után netán esni is kezd… Alig, hogy kikötöttünk elkezdett esni az eső. Futva mentünk ebédelni. A leves nemigazán ízlett a Macinak, mert túlságosan zöldséges volt. Vagyis belevágták a zöldséglevelet… A Cigánypecsenye ezúttal is csúszott. Ebéd után hazajöttünk, hogy nyugodtan tudjon aludni a Maci, de ő másként gondolta. Alig szunyókált valamit.
Négy óra tájban visszaindultunk Keszthelyre. Megnéztük a Festesics-kastély gyönyörű parkját. Macinak nagyon tetszettek a szökőkutak, a napóra, a harang (harangozott is), a kis tavacska halakkal… No, és persze a kis kövekkel felszórt utak… A kövecskéket jól megfogdosta, magára dobálta, jól szórakozott velük. A kastély után sétáltunk egyet a sétáló utcában, ahol Zsombus fagyit kóstolt, majd Csi-hu-hu-ztunk egyet. Aminek a végén már nagyon nyűgős volt, mert éhes volt.
Gyorsan visszajöttünk a szállodába. Evett húsilevest, majd húsit krumplival, aztán gyümölcssalátát kóstolt, majd kitömte magát a túrós palacsinta öntetével. Vacsora után lementünk a Wellnes részbe, de Zsombinak ezúttal nem volt nagy kedve fürödni.
Talán majd holnap a Balcsiban…
2008. augusztus 4., hétfő
Gyenesdiás nulladik nap
Zsombos ma koránt kelt, így aztán még visszaaludt. Egészen fél kilencig, akkor bújt ki az ágyból. Reggeli alatt megbeszéltük, hogy ma hosszú útra indulunk. És úgy tűnt értette is…
Tíz órakor indultunk, és olyan négy, fél öt tájban szálltunk ki Gyenesdiáson a kocsiból. Köszönhető ez a majd 2 órának, amelyet a Budapesten való áthaladás jelentett. Maci egész úton nagyon jól viselkedett. Nem volt semmi nyűglődés. Pedig meleg volt nagyon… Megállni csak kétszer álltunk meg, peluscserére, meg egy kis sétára…
Vacsora után lementünk a Balcsira, és kicsit megájtattuk a lábunk, de a vihar hazakergetett, pedig Zsombus nagyon maradt volna még. Kárpótlásként levittük a Wellness medencébe, de sem a hideg, sem a meleg nem nyerte el a tetszését. Talán, mert fáradt volt…
Mindenesetre nem kellett nagyon ringatni… Hamar elaludt. Kint pedig zuhog az eső…
Tíz órakor indultunk, és olyan négy, fél öt tájban szálltunk ki Gyenesdiáson a kocsiból. Köszönhető ez a majd 2 órának, amelyet a Budapesten való áthaladás jelentett. Maci egész úton nagyon jól viselkedett. Nem volt semmi nyűglődés. Pedig meleg volt nagyon… Megállni csak kétszer álltunk meg, peluscserére, meg egy kis sétára…
Vacsora után lementünk a Balcsira, és kicsit megájtattuk a lábunk, de a vihar hazakergetett, pedig Zsombus nagyon maradt volna még. Kárpótlásként levittük a Wellness medencébe, de sem a hideg, sem a meleg nem nyerte el a tetszését. Talán, mert fáradt volt…
Mindenesetre nem kellett nagyon ringatni… Hamar elaludt. Kint pedig zuhog az eső…
Magas-Tátra (2008. 07. 22. - 27.)
Kedden a rendes időben ébredt Maci. Nem is sejtette milyen hosszú út vár rá aznap… Fél tíz tájban indultunk el. Jól tele pakoltuk a kocsit. Igyekeztünk minden eshetőségre felkészülni. Zsombi valahol Szerencs után elszunyókált. Nem is ébredt fel Jósvafőig. Ott megebédeltünk, tisztába raktuk. Majd folytattuk az utunkat. Rozsnyó után elkezdett izegni-mozogni, de sikerült megnyugtatni. Poprádon megálltunk a TESCO-nál. Mert addigra már nagyon unta az utazást, ami érthető is, meg venni akartunk neki babi italt. A kis átmozgatás jó hatással volt rá. Meg aztán Tátra Lomnic tájékán újra elaludt, nem is ébredt fel Zakopánéig. Ott becuccoltunk, és elmentünk sétálni. Zsombus örült minden kutyusnak, kis fém oszlopnak. No, és autóknak.
Szerdán egész nap ömlött az eső. A kiadós reggeli után így visszaszorultunk a szobánkba. Ildi a rezsón csinált neki ebédet. Aztán szunyókált. Ébredés után Interneteztünk. Próbáltuk valahogy lekötni, változó sikerrel.
Csütörtökön Ildi lement valamiért a kocsihoz, mi a recepció felől mentünk az ebédlőbe. Zsombus ,,megszökött” én pedig loholtam utána… Érdekes volt, hogy tegnap az ellenkező irányból mentünk az ebédlőbe és most a Maci egyből odament az asztalhoz… Reggeli után összepakoltunk és elindultunk Stara Lesna felé, hogy találkozunk a testvéreimmel. Természetesen Zsombi Zakopane után elaludt, így miután Tátra Lomnic magasságába értünk tovább mentünk Spišská Belán át Lubló felé, majd átmentünk Dunajecre. Itt felébredt a kisfiúnk. Miután evett tisztába raktuk és sétáltunk egyet az új hídon. A Červený Kláštor környékén mozgást nem láttunk, így kihagytuk. A séta közben többször is esett az eső… Visszafelé bementünk Nagyőrőn megnézni a Mednyánszki kastélyt. Zsombus az első terem után feladta a műélvezetet… Kiment Ildivel… Míg én körbe mentem tárlatvezetéssel, ők addig odakint nézték, hogy esik az eső…
Pénteken az Árva várához (Oravský Podzámok) vettük az irányt. Zsombika ezúttal is az indulás után nem sokkal elaludt, nem is ébredt fel csak a vár előtt nem sokkal. Megebédelt, tisztába raktuk, majd újra… Elég sokat kellett várnunk a jegyváltásnál, majd, hogy bejussunk a várba is, amit Zsombi elég nehezen viselt. Sajnos, itt is csak idegenvezetővel lehetett haladni, így Macinak megint csak hamarabb véget ért a vártúra… Ő és Ildi kint játszott az udvaron. Zsombus szaladgált, lépcsőzött, kavicsot gyűjtött… A váralagút is tetszett neki, miként a hintók is. Haza felé ezúttal is aludt egy jót. Aztán ivott, kekszet evett, mint általában, ha utazik.
Szombaton elhatároztuk, hogy visszamegyünk Zakopánéba. Természetesen Mackó a határ környékén elaludt. Így aztán beálltunk a parkolóba és vártunk, hogy felébredjen. Kb. másfél óra múlva felébredt… Siklóval felmentünk a Gubalóvkára. Alighogy elkezdtünk ebédelni elkezdett zuhogni az eső. Pontosabban ömleni… A nagy tömegben elég nehéz volt haladni. Vettünk előbb egy téli sapkát, majd pedig egy esőkabátot Zsombusnak, amit azonmód rá is adtunk. Végül is úgy döntöttünk, hogy a szakadó eső ellenére lemegyünk a hegyről. A siklónál jó kis tömeg volt. Mivel retúrjegyünk volt, így nem kellett beállni a hosszú sorba. Zsombi az a szakadó esőtől megszeppent, de egyébként jó viselte. Leérve gyorsan bemenekültünk a piacra, és nézelődtünk egy kicsit, de olyan tömeg volt, hogy inkább az eső… Maci nem ázott, mert rajta volt az új eső köpeny… A sétáló utcán, ahogy mentünk hol esett, hol nem… De mi akkor már eldöntöttük, hogy visszamegyünk az autóhoz. Eleget áztunk. Beraktuk Zsombust a kocsiba, ráadtam a fűtést és elindultunk ,,haza”. Zakopane szélén megállva pelust és ruhát cseréltünk. Aztán, ahogy szlovák oldalra értünk Zsombus elaludt és kisütött nap. Amikor beálltunk a kocsival a panzióba és felvittük felébredt, de sikerült visszaaltatni. Három órát aludt… Vacsora után felmentünk a Csorba-tóhoz és körbe sétáltuk. Maci elég jól bírta a sétát. Csak néhányszor kellett cipelni. Élvezte a korlátot, abba kapaszkodott, illetve a sziklákat. A másfél óra végén sem fáradt el. Ha rajta múlt volna a meredek emelkedőn is leszalad.
Vasárnap a hazautazás napja volt. Maci még Iglón elaludt, és nem is ébredt fel csak a határ után. Nyűglődött egy sort, így megálltunk és átmozgattunk… Aztán megsem álltunk Nyíregyházáig.
Szerdán egész nap ömlött az eső. A kiadós reggeli után így visszaszorultunk a szobánkba. Ildi a rezsón csinált neki ebédet. Aztán szunyókált. Ébredés után Interneteztünk. Próbáltuk valahogy lekötni, változó sikerrel.
Csütörtökön Ildi lement valamiért a kocsihoz, mi a recepció felől mentünk az ebédlőbe. Zsombus ,,megszökött” én pedig loholtam utána… Érdekes volt, hogy tegnap az ellenkező irányból mentünk az ebédlőbe és most a Maci egyből odament az asztalhoz… Reggeli után összepakoltunk és elindultunk Stara Lesna felé, hogy találkozunk a testvéreimmel. Természetesen Zsombi Zakopane után elaludt, így miután Tátra Lomnic magasságába értünk tovább mentünk Spišská Belán át Lubló felé, majd átmentünk Dunajecre. Itt felébredt a kisfiúnk. Miután evett tisztába raktuk és sétáltunk egyet az új hídon. A Červený Kláštor környékén mozgást nem láttunk, így kihagytuk. A séta közben többször is esett az eső… Visszafelé bementünk Nagyőrőn megnézni a Mednyánszki kastélyt. Zsombus az első terem után feladta a műélvezetet… Kiment Ildivel… Míg én körbe mentem tárlatvezetéssel, ők addig odakint nézték, hogy esik az eső…
Pénteken az Árva várához (Oravský Podzámok) vettük az irányt. Zsombika ezúttal is az indulás után nem sokkal elaludt, nem is ébredt fel csak a vár előtt nem sokkal. Megebédelt, tisztába raktuk, majd újra… Elég sokat kellett várnunk a jegyváltásnál, majd, hogy bejussunk a várba is, amit Zsombi elég nehezen viselt. Sajnos, itt is csak idegenvezetővel lehetett haladni, így Macinak megint csak hamarabb véget ért a vártúra… Ő és Ildi kint játszott az udvaron. Zsombus szaladgált, lépcsőzött, kavicsot gyűjtött… A váralagút is tetszett neki, miként a hintók is. Haza felé ezúttal is aludt egy jót. Aztán ivott, kekszet evett, mint általában, ha utazik.
Szombaton elhatároztuk, hogy visszamegyünk Zakopánéba. Természetesen Mackó a határ környékén elaludt. Így aztán beálltunk a parkolóba és vártunk, hogy felébredjen. Kb. másfél óra múlva felébredt… Siklóval felmentünk a Gubalóvkára. Alighogy elkezdtünk ebédelni elkezdett zuhogni az eső. Pontosabban ömleni… A nagy tömegben elég nehéz volt haladni. Vettünk előbb egy téli sapkát, majd pedig egy esőkabátot Zsombusnak, amit azonmód rá is adtunk. Végül is úgy döntöttünk, hogy a szakadó eső ellenére lemegyünk a hegyről. A siklónál jó kis tömeg volt. Mivel retúrjegyünk volt, így nem kellett beállni a hosszú sorba. Zsombi az a szakadó esőtől megszeppent, de egyébként jó viselte. Leérve gyorsan bemenekültünk a piacra, és nézelődtünk egy kicsit, de olyan tömeg volt, hogy inkább az eső… Maci nem ázott, mert rajta volt az új eső köpeny… A sétáló utcán, ahogy mentünk hol esett, hol nem… De mi akkor már eldöntöttük, hogy visszamegyünk az autóhoz. Eleget áztunk. Beraktuk Zsombust a kocsiba, ráadtam a fűtést és elindultunk ,,haza”. Zakopane szélén megállva pelust és ruhát cseréltünk. Aztán, ahogy szlovák oldalra értünk Zsombus elaludt és kisütött nap. Amikor beálltunk a kocsival a panzióba és felvittük felébredt, de sikerült visszaaltatni. Három órát aludt… Vacsora után felmentünk a Csorba-tóhoz és körbe sétáltuk. Maci elég jól bírta a sétát. Csak néhányszor kellett cipelni. Élvezte a korlátot, abba kapaszkodott, illetve a sziklákat. A másfél óra végén sem fáradt el. Ha rajta múlt volna a meredek emelkedőn is leszalad.
Vasárnap a hazautazás napja volt. Maci még Iglón elaludt, és nem is ébredt fel csak a határ után. Nyűglődött egy sort, így megálltunk és átmozgattunk… Aztán megsem álltunk Nyíregyházáig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)