Kedden a rendes időben ébredt Maci. Nem is sejtette milyen hosszú út vár rá aznap… Fél tíz tájban indultunk el. Jól tele pakoltuk a kocsit. Igyekeztünk minden eshetőségre felkészülni. Zsombi valahol Szerencs után elszunyókált. Nem is ébredt fel Jósvafőig. Ott megebédeltünk, tisztába raktuk. Majd folytattuk az utunkat. Rozsnyó után elkezdett izegni-mozogni, de sikerült megnyugtatni. Poprádon megálltunk a TESCO-nál. Mert addigra már nagyon unta az utazást, ami érthető is, meg venni akartunk neki babi italt. A kis átmozgatás jó hatással volt rá. Meg aztán Tátra Lomnic tájékán újra elaludt, nem is ébredt fel Zakopánéig. Ott becuccoltunk, és elmentünk sétálni. Zsombus örült minden kutyusnak, kis fém oszlopnak. No, és autóknak.
Szerdán egész nap ömlött az eső. A kiadós reggeli után így visszaszorultunk a szobánkba. Ildi a rezsón csinált neki ebédet. Aztán szunyókált. Ébredés után Interneteztünk. Próbáltuk valahogy lekötni, változó sikerrel.
Csütörtökön Ildi lement valamiért a kocsihoz, mi a recepció felől mentünk az ebédlőbe. Zsombus ,,megszökött” én pedig loholtam utána… Érdekes volt, hogy tegnap az ellenkező irányból mentünk az ebédlőbe és most a Maci egyből odament az asztalhoz… Reggeli után összepakoltunk és elindultunk Stara Lesna felé, hogy találkozunk a testvéreimmel. Természetesen Zsombi Zakopane után elaludt, így miután Tátra Lomnic magasságába értünk tovább mentünk Spišská Belán át Lubló felé, majd átmentünk Dunajecre. Itt felébredt a kisfiúnk. Miután evett tisztába raktuk és sétáltunk egyet az új hídon. A Červený Kláštor környékén mozgást nem láttunk, így kihagytuk. A séta közben többször is esett az eső… Visszafelé bementünk Nagyőrőn megnézni a Mednyánszki kastélyt. Zsombus az első terem után feladta a műélvezetet… Kiment Ildivel… Míg én körbe mentem tárlatvezetéssel, ők addig odakint nézték, hogy esik az eső…
Pénteken az Árva várához (Oravský Podzámok) vettük az irányt. Zsombika ezúttal is az indulás után nem sokkal elaludt, nem is ébredt fel csak a vár előtt nem sokkal. Megebédelt, tisztába raktuk, majd újra… Elég sokat kellett várnunk a jegyváltásnál, majd, hogy bejussunk a várba is, amit Zsombi elég nehezen viselt. Sajnos, itt is csak idegenvezetővel lehetett haladni, így Macinak megint csak hamarabb véget ért a vártúra… Ő és Ildi kint játszott az udvaron. Zsombus szaladgált, lépcsőzött, kavicsot gyűjtött… A váralagút is tetszett neki, miként a hintók is. Haza felé ezúttal is aludt egy jót. Aztán ivott, kekszet evett, mint általában, ha utazik.
Szombaton elhatároztuk, hogy visszamegyünk Zakopánéba. Természetesen Mackó a határ környékén elaludt. Így aztán beálltunk a parkolóba és vártunk, hogy felébredjen. Kb. másfél óra múlva felébredt… Siklóval felmentünk a Gubalóvkára. Alighogy elkezdtünk ebédelni elkezdett zuhogni az eső. Pontosabban ömleni… A nagy tömegben elég nehéz volt haladni. Vettünk előbb egy téli sapkát, majd pedig egy esőkabátot Zsombusnak, amit azonmód rá is adtunk. Végül is úgy döntöttünk, hogy a szakadó eső ellenére lemegyünk a hegyről. A siklónál jó kis tömeg volt. Mivel retúrjegyünk volt, így nem kellett beállni a hosszú sorba. Zsombi az a szakadó esőtől megszeppent, de egyébként jó viselte. Leérve gyorsan bemenekültünk a piacra, és nézelődtünk egy kicsit, de olyan tömeg volt, hogy inkább az eső… Maci nem ázott, mert rajta volt az új eső köpeny… A sétáló utcán, ahogy mentünk hol esett, hol nem… De mi akkor már eldöntöttük, hogy visszamegyünk az autóhoz. Eleget áztunk. Beraktuk Zsombust a kocsiba, ráadtam a fűtést és elindultunk ,,haza”. Zakopane szélén megállva pelust és ruhát cseréltünk. Aztán, ahogy szlovák oldalra értünk Zsombus elaludt és kisütött nap. Amikor beálltunk a kocsival a panzióba és felvittük felébredt, de sikerült visszaaltatni. Három órát aludt… Vacsora után felmentünk a Csorba-tóhoz és körbe sétáltuk. Maci elég jól bírta a sétát. Csak néhányszor kellett cipelni. Élvezte a korlátot, abba kapaszkodott, illetve a sziklákat. A másfél óra végén sem fáradt el. Ha rajta múlt volna a meredek emelkedőn is leszalad.
Vasárnap a hazautazás napja volt. Maci még Iglón elaludt, és nem is ébredt fel csak a határ után. Nyűglődött egy sort, így megálltunk és átmozgattunk… Aztán megsem álltunk Nyíregyházáig.
