Kecskemét

Maci kb. éjjel 1 óráig bírta a kiságyában, aztán elkezdett dünnyögni és jobbnak látta Ildi átköltöztetni hozzánk. Én ennek nagyon örültem, mert már régóta szerettem volna, ha én is Zsombussal alhatok. Az éjszaka hátra levő részében a Maci nagyon sokat vándorolt, összevissza forgolódott. Lehet persze a hajnali eső is zavarta. Nem csoda, hogy fél kilenckor keltünk.

Reggelire Zsombi benyomott másfél virslit, mi is megreggeliztünk és rossz idő miatt elhatároztuk, hogy elmegyünk Kecskemétre. Az úton Maci nem volt nyűgös, csak a vége felé. Viszonylag hamar találtunk parkolóhelyet a központban. Zsombus sétált, de többnyire cipeltette magát. A belváros nagyon szép volt, el is határoztuk, hogy visszatérünk majd egyszer még ide… Macika is szépen feltalálta magát. Hol fel akart mászni egy szökőkútra, hol a Városháza előtt virágos kerítésébe kapaszkaodott, hol meg a galambokkal szeretett volna játszani…

Jobb, híján a Libertyben ebédeltünk. Nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mit együnk, mi lenne jó Zsombusnak is. Ildi megpróbált olyan kajákat választani, ami jó lehet neki (is), én maradtam a menünél. Míg vártunk az ebédre Ildi meg Zsombi elment díszhalakat nézni, ugyanis a vendéglőben volt egy gyönyörű akvárium. Maci csak meresztette a szemét, és nem győzött mutogatni. Nagyon élvezte… A hiszti, akkor tört ki, amikor kihozták a levest, de Zsombi még maradt volna halacskákat nézni. Minden atyai erőmre szükség volt, és meggyőző beszédre, hogy a térdemre üljön és egyen. Aztán a gyümölcslevessel, meg a pörköltös krumplival nem is volt gond, de hogy ne is legyen, ezért Ildi gyorsan megebédelt és kivitte Macit a térre, hogy amíg én eszem, nehogy kitörjön rajta az akvarisztika… Mert, akkor abból megint csak sírás lett volna, ha megpróbáljuk elvonszolni onnan…

Ebéd után a Cifrapalota felé megnéztük még egy szökőkutat. A cifrapalotát – kívülről. Majd a gépkocsi felé vettük az irányt. Gyors kakis peluscsere után kiugrottunk az Auchanban. Macinak kaját venni az 5 órás vacsihoz, illetve tankolni. Aztán elindultunk vissza Cserkeszőlőre. Alig hagytuk el Kecskemétet Zsombi elaludt. Így beugrottunk Tőserdőre is. Ami szintén szép hely… Csak sajnos Maci felébredt…

Hazaérve gondolkoztunk rajta, hogy lemegyünk fürödni, de mert hideg volt a víz, ezért úgy döntöttünk fent maradunk a szobába. Maci azonban olyan lendületben jött, hogy ahhoz a szoba volt. Így aztán vacsi előtt motorkáztunk, sétáltunk bő egy órát. Szétnéztünk Cserkeszőlőn, megnéztük a strandot. Pontosabban a jegyszedő néninek annyira tetszett a Maci, hogy azt se bánta, ha a fiatalúr bemotorkázik. Apának úgy kellett engedélyt kérnie, hogy bemehessen és kihozhassa a Maciját…

Természetesen a vacsinál Zsombi is evett, kiwit, uborkát, sült krumplit, és húsit. No, meg gesztenyepürét. Először csak a nyelvehegyét nyomta a kanálba, majd hirtelen bekapta… Nagyon ízlett neki a gesztenyepüré.

Vacsi után még pár rész Thomas, majd olyan fél kilenc tájban egy nagyon fáradt kismackó elaludt…

Utazás Cserkeszőlőre

A szokásos időpontban kelt Zsombus. Aztán, ahogy látta, hogy készülünk megszállta a kisördög. Gyakorlatilag az ő cucca kb. annyi volt, mint a kettőnké. Még szerencse, hogy elég tágas a Meriva. Tehát bepakoltunk 4 napra ruhát, játékot, itókát, meg a motorkát... Mert ez utóbbi nem maradhat itthon.

Mackó még Debrecen előtt elszunyókált, majd Kisújszállás előtt ébredt fel. Olyan egy órát aludhatott. Túrkevén evett rendesen Bográcsgulyásból, aztán az Ildi másodikjából is. Ezután Szarvas felé vettük az irányt, az arborétumba. De még előtte kompoztunk egyet a Körösön, ami már Zsombusnak nem is volt meglepi, hiszen kompozott ő már a Tiszán. Mindenesetre nagyon szép volt.

Miként az Arborétum is. Elővettük Zsombus motorkáját, hadd érezze ő is jól magát… Imád ugyanis motorkázni. Az ,,ajánlott” útvonalon jártuk az Arborétumot. Nagyon hangulatos, szép kis bokrok, fák, tisztások váltották egymást. Zsombussal a kilátó környékéig nem is volt gond, mert addig volt szilárd utána viszont megszűnt. Így nem tudott motorkázni, a fűben, ösvényeken nem volt kedve sétálni. Így az útvonal kb. 2/3-án felváltva vittük. Akkor mászott le Ildi nyakából, ha látta, hogy fotózni akarom… Persze, akkor se mindig… Jó másfél órát töltöttünk bent, mindannyian kellemesen elfáradtunk.

Ami meg is látszott, mert alig hagytunk el Szarvast, Zsombus újra elaludt. Nem is ébredt fel, amikor megérkeztünk a Hotelhez. Kialudta a parkolóban a szokásos egy óráját… A szoba elfoglalása után lementünk fürcsizni. Kár, hogy nem volt elég meleg a víz – nekünk. Zsombust nem érdekelte, vidáman pancsolt a langyos medencében.

Sajnos, a vacsora este hétkor volt, és akármennyire is finom és bőséges, ez már Macikának késő volt, hiszen Ő nem ehhez van hozzászokva. Vacsi után kapott még Thomast (nem hagytuk otthon a DVD-t, illetve babatejcsit és elszenderült.

Ribizli

Ma délután a kertben voltunk. A kert az egy jó dolog. Abból a szempontból mindenképpen, hogy gyakorlatilag 400 négyszögölön futkározhat Zsombi. Másrészről viszont annyiban aggályos, hogy egyikünket folyamatosan leköti.

Maci ugyanis imád játszani. Imád a homokozóban lenni, és minden féle formákat telerakni homokkal. Közben pedig nézni a szomszéd cseresznyefáján levő szélfogót. Aztán imád lépcsőt mászni, igaz vagy négykézláb megy fel, vagy a szélén a téglákat fogja, de halad… Közben persze ránk a frász jön, de nem merünk rászólni, nehogy megijedjen. Persze, ha időben ott vagyunk, akkor fogjuk a kis kezét.

Nagyon szereti nézni, ahogy locsolunk, ahogy pörög a forgó. Ahogy megy a víz körbe körbe. Vagy, ha felrakom az asztalra, és járkál kicsit, majd elugrik felém, mert tudja, hogy apa úgy is elkapja…

No, és persze imádja anyut is, és ha nem látja – najó nem látja – pár percig, akkor elkezdi keresni, és dünnyög, amíg meg nincs. És, ha megvan, akkor nem számít milyen messze van, és az sem mi van útközben. Szerencsére az eper, a paprika és paradicsom palánták eddig jól bírják a kis lábát.

Ma Zsombus felfedezte a cseresznyét és a ribizlit. Cseresznyét már eddig is kapott, amit a piacon vettünk. Kiszedtük a magját, ketté vágtuk és úgy adtuk oda neki. Most eléri a lecsüngő ágakat, és próbálja magát kiszolgálni, amitől frászt kapunk. Eddig szerencsére sikerült résen lennünk, nehogy lenyelje a magot. Amikor kérjük mindig kiveszi a szájából. A ribizlivel nincs ilyen könnyű helyzetünk. Leszedi a kiskezével és ham, be is kapja. Onnan pedig már nincs visszaút. Ráadásul nagyon ízlik neki. Vagyis egy nem elég neki…

Apropó! Most jut eszembe a víz! Mert azt is nagyon szereti Zsombi. A pörgőtől fél, de a tömlőkből kifolyótól nem. Imádja a kis pocsolyákat, tapicskol benne rendesen. Kézzel-lábbal és szívesen bele is ülne – ha hagynánk!

Szóval jó dolog a kert. Nem állítom, hogy kertész lesz a Maci, dehogy van hely, ahol futkározhat, játszhat, az biztos…

Ketten együtt…

Csütörtökön kora este egy debreceni Galériába voltunk hivatalosak. Természetesen mindenki tudta, hogy a tárlat megnyitása Zsombinak még nem való, így aztán elmentünk villamosozni. A McDonaldsnál szálltunk fel, és szerencsénkre volt ülőhely. Maci nem szólt semmit, csak nézett ki, meg a vállam fölött kandikált ki, előre. Mutatta a kocsikat, én a szökőkutakat… Valahogy megszűnt a világ körülöttünk… Odanyomta az arcát az enyémhez, és így utaztunk. Egy idő után megpróbáltam lerakni a térdemre. De Maci visszakéredzkedett a nyakamba.

Sajnos, hamar visszaért a villamos. A megnyitó is véget ért. Így én elvegyültem a tömegben… Maci pedig elkezdett játszani az udvaron. Köveket gyűjtött, majd beledobta a pocsolyába. Aztán sikeresen összesározott mindenkit, aki az ölébe vette. Nem tudtuk, meg nem is nagyon volt értelme törölgetni a cipőjét, hiszen állandóan lekéredzkedett.

Mindig azt hisszük egy ilyen nap után, hogy Zsombus elfárad. De ő nem… Csak ásítgat, de nem alszik… 9 óra volt mire elaludt.

Pénteken, azaz ma Miskolcra mentünk, mert felvételiztem az egyetemre. Míg én sorba álltam, izzadtam, addig kint sétáltak a parkban. Fél tizenkettő tájban végeztem, gyorsan pakoltunk, öltöztem, és elindultunk kajázni. Sajnos, Zsombus nem bírta ki a vendéglőig, és elaludt. Így aztán felmentünk Bükkszentkeresztre, ahol is vártunk egy darabig. Majd elkezdtünk enni. Olyan helyre ültünk, ahonnan jól láthattuk, ahogy pár méterre Macika alszik. Épphogy megettük a levest, amikor azt vettük észre, hogy Zsombi felébredt, és minket néz. Húsilevest kapott, majd rántott májat hasábburgonyával. A rossz idő miatt nem tudtunk sétálni. Csak a Cora áruházban tudott kinyújtózni, mozogni egy kicsit. Hazafelé Szerencsnél tájékán elaludt, nem messze Nyíregyházától ébredt.

Kár, hogy rossz volt az idő…

Kullancscsípés ellen védve!

Tegnap Zsombi megkapta a második kullancscsípés elleni védőoltását, ezzel gyakorlatilag védve van a kullancs ellen. 9 hónap múlva kap még egyet, és akkor három évig nem lesz erre gondunk. Milyen érdekes, hogy mi is arra járunk, amerre Zsombus, de fel sem vetődött, hogy mi is beoltsuk magunkat…

A nyár, de legfőbbképpen a meleg elégé megviseli Macit. Vagy minket Maci :) Tény és való, állandóan kint lenne, állandóan menne, de vannak napok, amikor semmi sem úgy jó, ahogy van. Nyilván ennek az is az oka, hogy melege van. Melegben pedig kinek van kedve enni, viszont inni annál inkább… No, persze, aki nem eszik rendesen, az egyszer csak éhes lesz. De legalábbis mindig szomjas…

Gyereknap

Zsombinak mindene megvan, legalábbis én azt hiszem. A Gyereknap azonban egyszer van egy évben, és ilyenkor minden szülő igyekszik kitenni magáért. De hát egy 16 hónapos baba esetében ezt hogyan lehetne?

Szombat este elvittük Macit vacsizni a McDonaldsba. McChkient menüből evett 2 db húsit, és sült krumplit. Amikor kijöttünk elkezdett esni az eső, így kénytelen voltunk haza indulni. Szerettünk volna a Bujtoson sétálni együtt, de ez a program így meghiúsult. Igen ám, de pár kilométerrel arrébb már nem is esett az eső… Kimentünk hát Sóstóra. A séta elején Zsombus kb. 10-15 lépésenként leült, játszott a kövekkel. Ilyenkor nagyon kellett rimánkodni, hogy jöjjön tovább… Párszor bejött, hogy tovább mentünk pár lépést, és amikor ezt látta felállt, és utánunk jött, de ez volt a kevesebb… Így aztán helyenként ölbe vettem, és úgy mentünk pár lépést. Nagy nehezen azért sikerült körbe érnünk… Még éppen idejében, mert elkezdett zuhogni az eső… Az utolsó 50 métert így is futva tettük meg a kocsiig.

Vasárnap úgy döntöttünk kisétálunk Sóstóra, ami kb. 4 kilométerre van hozzánk az erdőn át. Vittük a babakocsit, de a séta elején csak annyira volt szükség rá, hogy Zsombus is beszállt a tolásába. A jó levegőn, kerékpárosok és futók között szépen haladtunk. Nem volt nagy forgalom. Miként se nagy meleg, de hideg sem. Amolyan kellemes sétáló idő. Macink imbolygott, de haladt… Ezúttal nem ült le a földre, vagy ha mégis, amikor pl. elesett, akkor szépen felállt. A madárcsicsergés és a séta jó hatással volt rá. Kb. aztán a táv felénél Maci elesett, aztán a határa feküdt, majd mintha a kiságyában feküdne oldalára fordult… Ez volt a jel, hogy elfáradt. Nem is ellenkezett, amikor a babakocsiba raktuk.

A Blaha Lujza sétányon, a tó szélénél újra kivettük a kocsiból. Maci mintegy feltöltve, hihetetlen sebességgel indult el a tó felé. Szerencsére azonban még sikerült idejében eltéríteni. Nagyon szereti a vizet. A járdán aztán szép lassan elcipeltette magát a Tóstrand bejáratáig, ott azonban látva az apróköveket lekéredzkedett. És természetesen játszott velük. Egy idő után ölbe vettük és elsétáltunk a szökőkútig. Ami mindig nagyon tetszik a Macinak. Nem volt ez másként most sem. Gondolkoztunk rajta, hogy megnézzük a kutyakiállítást, de ebédre anyósomékhoz voltunk hivatalosak, ezért egy kis lightos programot választottunk. Vagyis megnéztük a kisvasútállomásnál a gőzmozdony, majd átmentünk a fajátszótérre. A gőzmozdony nem kötötte le a macit, megnézte, de semmi különös reakció. A játszótéren hintázott kicsit, majd megnézte a lufiárust, és a kislovakat, amelyeken lehetett lovagolni. Aztán mászókázott, majd hintázott kicsit.

Hazafelé busszal jöttünk. Egyáltalán nem jött zavarba, nézelődött kifelé az ablakon. Ebédnél evett húsi levest, majd májat és krumplipürét, kovászos uborkával. Az utolsó falatok után szinte azonnal el is aludt. Két órát szundizott.

Ébredés után meglátogattuk az uncsitesókat. Maci itt aztán megint jól kijátszotta magát. A grillhúsi is ízlett neki. Kapott száz kislabdát, lesz mit dobálgatni… Hazafelé beugrottunk még anyuhoz is…

Így telt Maci gyereknapja.

FSME-IMMUN Junior vakcina fecskendőben 1.

Zsombus már indulás előtt egy órával érezte, hogy ma valami történik vele. Pedig nagyon jókedvűen ébredt, majd egy órán át Thomast néztünk, játszottunk. Reggelire megevett egy szelet sajtkrémes kenyeret, természetesen paradicsommal.

Érdekes, hogy az orvosi rendelőben már nem volt nyűgős. Ahogy leültettük, úgy maradt - 11,05 kg-ot mutatott a mérleg. Érdeklődve nézte a mellkasát, ahogy a doktor néni meghallgatta. Majd tűrte, hogy megnyomkodja a pociját. Aztán pedig kinyitotta a száját, hogy a doktor néni belenézzen. Olyan jó kisfiú volt, hogy teljesen meglepődtem, és persze nagyon büszke voltam rá.

Aztán megfogtuk a Macit, és a balvállába beadta a doktor néni az injekciót… Én nem láttam belőle semmit, mert én mögötte álltam, de egy örökké valóságnak tűnt… Csak annyit éreztem, vettem észre, hogy Maci megfeszíti a kistestét majd elkezd sírni… Szerencsére sikerült gyorsan megnyugtatni.

Ebéd után több, mint 2 órát aludt. És egész délután, este nyűgős volt. Hogy most ez az időjárástól, vagy az oltástól, vagy fájt valamilye nem tudni. Hátha holnap jobb kedve lesz…

Fürcsi Bogácson

Kilenc óra tájban indultunk, és elég jó tempóban haladtunk. Két kocsival mentünk, összesen tízen. Mi hárman, Ildi szülei ketten, illetve Ildi testvérének a családja, vagyis a két szülő és három gyerek.

Maci az út elején játszadozott, aztán valahol Mezőkövesd előtt elaludt. Sajnos, nem sokáig aludhatott, mert onnan kb. harminc perc alatt odaértünk a parkolóhoz. A parkolóban felébredt, nem volt rosszkedvű, inkább kíváncsian nézett körül.

Az átöltözéssel nem volt gond. Az úszógumiba viszont csak győzködésre volt hajlandó belelépni. Azt követően azonban bevittük a vízbe. Ha ott volt Ildi jól elvolt. A sok fürdőző, illetve a labdák, amelyek vonzották a tekintetét. Nagyon szépen felfeküdt a vízre, fogta a kezemet, de ha Ildi nem volt ott, akkor dünnyögött.

Ebédre húslevest evett. Majd flekkent, sült krumplival. Aztán egy kis babakocsikázás után aludt több mint másfél órát. Bejött a vízbe, majd dünnyögött egy kicsit, és így visszament enni, inni. Aztán visszajött, de ha bent volt a vízbe, akkor kiakart menni, ha kint akkor meg a vízbe vágyott. Így aztán játszott a medence szélén, merte ki a vízét… Aztán elment sétálni, babakocsizni a nagymamival, aztán Ildivel…

Hazafelé természetesen nem aludt el, és természetesen hazaérve nem fáradt el… Nyolc óra után szundikált el…