2008. május 20., kedd

FSME-IMMUN Junior vakcina fecskendőben 1.

Zsombus már indulás előtt egy órával érezte, hogy ma valami történik vele. Pedig nagyon jókedvűen ébredt, majd egy órán át Thomast néztünk, játszottunk. Reggelire megevett egy szelet sajtkrémes kenyeret, természetesen paradicsommal.

Érdekes, hogy az orvosi rendelőben már nem volt nyűgős. Ahogy leültettük, úgy maradt - 11,05 kg-ot mutatott a mérleg. Érdeklődve nézte a mellkasát, ahogy a doktor néni meghallgatta. Majd tűrte, hogy megnyomkodja a pociját. Aztán pedig kinyitotta a száját, hogy a doktor néni belenézzen. Olyan jó kisfiú volt, hogy teljesen meglepődtem, és persze nagyon büszke voltam rá.

Aztán megfogtuk a Macit, és a balvállába beadta a doktor néni az injekciót… Én nem láttam belőle semmit, mert én mögötte álltam, de egy örökké valóságnak tűnt… Csak annyit éreztem, vettem észre, hogy Maci megfeszíti a kistestét majd elkezd sírni… Szerencsére sikerült gyorsan megnyugtatni.

Ebéd után több, mint 2 órát aludt. És egész délután, este nyűgős volt. Hogy most ez az időjárástól, vagy az oltástól, vagy fájt valamilye nem tudni. Hátha holnap jobb kedve lesz…

Nincsenek megjegyzések: